Esztergom és Vidéke, 1930
1930-02-09 / 12.szám
A bálok balála címmel lehetne legjobban jellemezni az idei báli szezont Esztergomban. Sorra vehetjük a hírlapi tudósítások gyengéden simogató recenziói közül kicsendülő igazmondást, avagy a városban szállongó híreket, amelyek mind csak bálok sikerteleségéről beszélnek.,Valahogy csökkenta bálok iránti érdeklődés és még annál is nagyobb arányban csökkent a résztvevők száma. Amikor így a legromantikusabb és legpoétikusabb régi tradíció erkölcsi és anyagi csődjét látjuk, fájdalommal állunk az események előtt, hiszen a költő mondotta, hogy „minden csak az szép, ami régi, az szép, aminek múltja van!" A bálok dekadenciájának első és legnagyobb okát a gazdasági depresszió nyomásában kell keresnünk. Tudjuk, hogy a bál a beléptijegy és egyéb nyers báli kiadásokon kívül rendkívül sok előzetes kiadást, toilettet stb. jelent, amire a mi társadalmunk ma szinte képtelen. Őnagysága nem megy inkább a bálba, mintsem már egyszer látott ruháját szerepeltesse újra. Mindig új ruhára pedig senkinek sem telik. Nem kevésbbé fontos ok a bálok fénykorának lealkonyulása. Szinte wagneri színekkel festhetnők meg a „Bálok alkonyáét, annyi tragédia rejlik a régi pittoreszk báli miliő elmúlása mögött. Mintha az érzéssel és ideggel áthatott elmúlt világ létet a dübörgő ma markáns hangfoltjai teljesen felőrölnék. Régen nagy esemény volt a bál. A dolgos, szerény leányoknak nem nyílt elég alkalmuk férfitársasággal találkozni és táncolni s így a bál volt a közhely, ahol az édesbús regények szövődtek s itt kötötték meg az első, a szívbeli „holtomiglan holtodiglan "-t. Ma a bálból kiveszett az izgató alkotórész, felőrlődött a nimbusz, hiszen leányaink úgyszólván naponta báloznak, mert ahol ketten összejönnek, már szól a rádió, a gramofon és egy nagy tánclokállá lett az az egész világ. A bál lelke meghalt akkor, amikor a romantikája elveszett. Ezzel együtt elpusztult a figyelmes, finom emberiesség arájának e^yéb sok megnyilvánulása is, mint a felkérési kötelesség, éjjeli zenék, stb., elvitte őket a rohanó ma szaxofonjainak őrjöngő kakofoniája. Talán sokakat visszatart még a bálozástól a mai élet szinte tragikus nyomorúsága is, mert talán akad még egy pár érzőlélek, akik nem viszik a nyilvánosság elé a jókedvüket, amikor mások éheznek. Voltakepen kik is báloznak ma? Akiket valami nexus fűz a rendező intézmézményhez. Ezért halnak meg az ad hoc bálok és azért van még sikere ma is a diák-báloknak. Hivatalok, testületek, egyletek, iskolák összefűző ereje elég energia ahoz, hogy tagjaikat együttes szórakozáshoz összegyűjtsék, de a jótékony cél, a tánc lehetőségek, a jó múlatás és esetleges társadalmi siker már csak leheletnyi szálakkal fűzik a bálokhoz a közönséget. Talán jobb így! — Talán nem! Mindenesetre fájó szívvel állunk meg a mult régi szép emlékeinek és a legbájosabb tradíciónak ezen változtathatatlan elmúlásán, mert ezzel is a boldog békeidők egy igen kedves része száll a feledés sírjába. *mmmmmmm*mmmmmmm**mmmmmmmmmmmmmmm Hozzászólások Esztergom bajainak orvoslásához. E lapok hasábjain városunk szomorú gazdasági helyzetét rostálgatják az arra hivatottak s a hozzáértő szakemberek iparkodnak építő tégláikat szakszerűen elhelyezni s nézeteiket szakvéleményeikkel alátámasztani a város boldogulása érdekében. Minden felszólaló a maga empirikus vagy elméleti képességei alapján igyekszik a gazdasági jólét megalapozásában részt venni — így látjuk a nagyfölkészültségű vitéz tábornokunk expozéját — ki Esztergom mult és jelen perspektíváját teszi bírálat tárgyává és fölvonultatja a multak politikai mulasztásait — de a jelen hibáit sem hallgatja el — mely után áttér a komoly jövő idő teendőire, hogy megadja az irányítást a boldogulás útjához. Mint törzsgyökeres esztergomi, nagyon helyesen az őstermelő és a földmivelő lakosság gazdasági bajaira mutat reá, kiknek jóvolta általában döntő hatással van mind az iparra, mind a kereskedelemre s magára a városra is. Itt a hibát az őstermelőkés földmívelők szervezetlenségében látja és leginkább abban, hogy a meglévő gazdasági szervezetek, mint a gazdasági kamarák, a gazdasági és borászati felügyelőségek stb. pozitív hasznára nem voltak a földmívelőkre ? I Én a hibát inkább az alanyban látom — mindent még sem lehet a tanítókra fogni. Minthogy mind kereskedelmi, mind ipari szempontból is történtek szakszerű véleménynyilvánítások, egyelőre mégis a földmívelőés őstermelő-nép ügyének lendítése képezi a szanálás főcélját. Erre vonatkozó egyik irányítás a tömeg-gyümölcstermelés fontosságát fejtegeti és ajánlja gazdáinknak, továbbá a bolgárkertészkedést, málnatermelést stb. Éz utóbbi ajánlat kapcsolatot teremt arra nézve, hogy a szegényebb proletár népnek — kiknek földjük nincs — ezeknek is szerezzünk téli ipari foglalkozást, hisz a málna és egyéb gyümölcsök tömeges termelése szükségessé teszi a kosárfonó ipar kultiválását és föllendítését, mert hisz az összmálnatermést nem képzelem, hogy az itteni likőrgyár konzummálni tudja. Sem a málnát aila rinfuza vasúton szállítani nem lehet — hanem kosarakban. A kosárfonó ipart tehát Eszter gombán, hol annyi alkalmas fűzvesszőtermő terület van — csak egyet említsek — a régi halastavat, hol a kender fűz, bíbor- és kötőfűzfélék dugványozás által kevés költséggel a fonóipar anyagához könynyen hozzájutna szegény munkásnépünk s ha szerény, de mégis biztos megélhetési munkakört teremtene a téli idény alatt. A további előkészítő munkálatok a városi hatóság útján az illető gazdasági szervezetek ügykörének teendőit képezik. Vannak még sok egyéb téli foglalkozások, melyek a vidék termelőproduktumai szerint váltakoznak,, lehet. mert termelni fél siker, a másik fél siker pedig az értékesítés s hiába termelünk mi gazdák, ha bent a városi adminisztráció konyhájában a preliminálét nem a termés aránya szerint intézik el. Vitéz tábornokunk e tóreni fö'figyelése honorálásra méltó. Sok ily törzsgyökeres esztergomit. Spectator, Az eddig megjelent közlemények túlsúlyban a takarékosságot célozzák. Amit, elismerem, magam is propagáltam és ma sem zárkózom el az okszerű, okos takarékosság elől. Felmerültek a város anyagi helyzetét fellendítő tervek, ujabb intézmények létesítésének eszméi is. Habár egyik másik gondolat nem is talált általános visszhangra, én csak azt látom, hogy minden hozzászólót a város iránti szeretet vezette s a szeretetből fakadt tanácsot, ha nem is megvalósítás céljából, de szeretettel kell fogadni. Jómagam a sodronykötél pályától kezdve a repülőgép pályán keresztül Dorog bekapcsolásáig egyik tervnek sem volnék ellensége. Mint a gazdasági helyzetet bíráló embernek azonban az igazsághoz hiven meg kelt állapitanom, hogy egyrészt a felmerült eszmék újabb beruházandó tőkét igényelnek. Befektetendő tőkék felett pedig a mai országosan súlyos gazdasági viszonyok között sem városunk egyes polgárai, annál kevésbé a város mint erkölcsi testület, nem rendelkeznek. A tervek másik része a leányközépiskola, akadémia, a dorogi tervek, mind nagyon helyesek, de azok megvalósításához idő kell és még több amig azoknak direkt és indirekt hasznát látnók. Nekünk pedig azonnali segítségre van szükségünk. Bis dat qui citodat mondja a latin közmondás s a városnak igazán kétszeres értéket jelentene a rögtöni segítség. Elismerem a polgármester úr által eddig folytatott pénzügyi tárgyalásainak helyességét. Mindenkinek fel kell tételeznie hogy az adott helyzetben és a viszonyok nyomása alatt a legcélravezetőbb kiutat kereste. A banktárgyalásokban azonban nem látom Esztergom város gazdasági helyzetének gyökeres megváltoztatását. Elvégre az a szóbanforgó bank kénytelen figyelembe venni a mai pénzviszonyokat s ha nyújt is hoszszúlejáratu kölcsönt, ami feltét énül előnyt jelent a városra nézve, de a kamat százalékot is meg kell szabnia, már pedig ez alacsony most nem hordjuk össze tehát a gazdaság kiépítéséhez szükséges anyagot ós szakszerű ajánlatokkal járuljunk továbbra is a jövő megalapozásához. De hát gazdálkodni nem csak kint a termőföldeken lehet és kell, hanem bent a városban is, A szőnyegen levő összeggel csak a függő kölcsönök lennének megoldva ha jól értettem, a többi pedig magas százalékos kamatjával ós talán rövid visszafizetési határidejével is, továbbra * SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ jepedő-vász^n, ^p^^j^- PAL 7mQnn I á^ylanál II-ÍTI oTnimff abíosz k ^gíba^ loICZmann LaSZiöíIai IICLLI WfaUVUll legjutányosabban beszerezhető HB _ H _^ HMMHH « HMH __ Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK EVF. 12. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20 KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1'20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, FEBRUÁR 9 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér
