Esztergom és Vidéke, 1930

1930-10-19 / 82.szám

Benkő ffl. Szeréna ünneplése Csütörtökön délután 5 órakor ad­ták át Benkő M. Szeréna tartományi főnöknőnek a Korm4nyzó kitünte­tését a vízivárosi zárda tanítónő­képzőjének egyik iskolatermében. Az átadás csak szűkebb körben, meghívott vendégek jelenlétében folyt le és mégis igen kedves és meleg hangu'at töltötte be a kis termet. Mikor már az ünneplők mind együttvoltak s az átadást végző fő­ispán is megjelent, irgalmas nővé­rek mentek Benkő M. Szerénáért, hogy az ünnepségre őt meghívják. Nem kellett sokáig várni, midőn megnyílt az ajtó és belépett rajta a fejedelemnő, kíséretében a kedves nővérekkel. Szerényen, pirulva jött... Ő nem kereste az ünnepeltetóst, dol­gozott, amennyit bírt, amennyire a Gondviselés erőt adott neki, jutal­mat ezért nem is várt senkitől. Kö­telességét teljesítette csak, de ezt a hit- és szeretettől lángoló munka­kedvvel cselekedte. Amikor Benkő M, Szeréna elfog­lalta helyét s a lelkes ováció elcsen­desedett, felemelkedett baráti Huszár Aladár dr. főispán és igen meleg hangú elismerő szavak kíséretében nyújtotta át a kormányzói kitünte­tést a főnöknőnek. A meleg szavakra Benkő M. Sze­réna a következőket válaszolta : Mélyen meghatva mondok köszö­netet a Kormányzó Úr őfőméltósá­gának, hogy engem, igénytelen, sze­gény szerzetesnőt e magas kitünte­tésben részesíteni méltóztatott. Hálás köszönetet mondok a bibor nők-hercegprímás, érsek úr őemi nenciájának, a nagyméltóságú val­lás- és közoktatásügyi m. kir. mi­niszter úrnak, Huszár Aladár dr. fő­ispán úrnak és mindazon megyei, városi és egyházi méltóságoknak, akik részt vettek az én kitüntetésem előmozdításában. Isten és a hazai E két magasz­tos eszme lebegett előttem az első perctől kezdve, amióta a tanítói pá­lyára léptem. Krisztus volt egyetlen eszményképem és a magyar haza földi boldogsága. E két eszmének hódolására tanítottam és neveltem a reám bízott és a vezetésem alatt lévő növendékek seregét és minden erőm­ből arra törekedtem, hogy a nőne­velést előmozdítsam. Jutalmat azon­ban sohasem vártam, sohase kíván­tam, öntudatom volt eddig az én édes jutalmam. Most pedig e kitüntetésnél legna­gyobb jutalmam az, hogy a bibor­nok-hercegprimás úr őeminenciája, a nagyméltóságú vallás- és közokta­tásügyi miniszter úr, a méltóságos főispán úr, Komárom és Esztergom egyelőre egyesített vármegyék, vala­mint Esztergom szab. kir. város nagyérdemű vezetőségei, egyházha­hatóságom és a mélyen tisztelt szü­lők az én munkámmal meg vannak elégedve. Az érdem nem csupán az enyém, hanem mindazon rendtársnőimé és vezető társaimé, akikkel én együtt dolgozom. A jóleső elismerésért méltóztassa­nak ismételten kifejezett hálás kö­szönetemet elfogadni. A fejedelemasszony szavait kitörő, lelkes éljenzéssel fogadták az ünnep­ség résztvevői, akik között ott vol tak az egyházi és világi előkelősé­gek, a hatóságok és volt tanítvá­nyok képviselői, a fejedelemasszony tisztelői, s az ünnepi hangulat sze­retettől fűtött melegéből kiérezhette az ünnepelt, hogy itt van az egész város és ünneplő hódolattal adózik a félszázados kimerülhetetlen keresz­tény és magyar munkáért. Minden hivatalban legyen az Esztergom — Hungária prospektus. A Magyar Hét Esztergomban. Vörös József kirakatai feltűnést keltettek. A Magyar Hét Esztergomban is impozánsan üli meg napjait. Amikor az utcát járjuk és a kirakatokat néz­zük, mindenütt szemünkbe ötlik a Magyar Hét komoly munkája. A leg­több időt Vörös József fűszer- és csemegekereskedő, hercegprimási udvari szállító kirakatai előtt töltjük el. Vonzó és gyönyörködtető az a kép, amely elénk tárul. Nemcsak a magyar ipar kitűnő készítményeit látjuk magunk előtt, hanem a finom izlés, a művészi előállítás és elren­dezés, a minőség elsőranguságát is. Büszkék vagyunk a Vörös József cégre, amely pompásan reprezentálja a Magyar Hetet és Esztergom első­rangú üzleti életének is jó hírnevet szerez. Négy kirakat hivja fel figyelmün­ket. Az elsőben a Glóbus konzerv­gyár készítményei sorakoznak gaz­dag változatosságban, a másodikban csemegeáruk ízléses elrendezésben, a harmadikban a Flóra gyertyák han­gulatos kiállítását látjuk és a negye­dikben, amely a legszebb, művészi elrendezésben a legmegkapóbb a Meister-szappanok kiállítása. Ebben az utóbbian elsőrangú a Magyar Hét kifejezése, a magyar ipar hirdetése kitűnően érvényesül a szolid, ái meleg színezésű háttér és a magyar ipart jellemző díszítései. Mondhatjuk, hogy a Vörös-cég nemcsak helyi vonatkozásban elsőrangúan vesz részt a Magyar Hét-ben, hanem minden bizonnyal fővárosi viszonylatban is figyelmet keltene. A nagyszerű munka Kovancsek Jenő szakképzettségét és agilitását dicséri, mig a kirakatrendezés sikere Karácsony István kirakatrendező ér­deme. Mentsük és segítsük a szegény és züllés veszedelmének kitett gyermekeket! Az esztergom-szenttamási nap­közi gyermekotthon az őszi idők be­álltával megnyílik. Minden a jó lel­kek könyörüle'es felkarolásától függ­Azért kérjük a gyermekmentő lelke­ket, ne feledkezzenek meg a szent­tamási gyermekotthonról s pénzbeli vagy természetbeli adományaikat szíveskedjenek, mint az előző évek­ben is a vízivárosi plébániára kü<­deni. Felhívás az összes tisztviselők­és nyugdíjasokhoz! F. hó 23 án, csütörtökön este 6 órakor a Fürdő Szálloda színházter­mében tartandó gyűlésre meghívom az összes tisztviselőket és nyugdíja­sokat. A felette fontos Ügyekre tekintet­tel, kérek mindenkit — akit illet — hogy okvetlen jelenjenek meg. Grúman László elnök. HIMHItttlttlIMItlHMtH Hagyar bét és a párkányi vásár Nagy szomorúsággal tölt el ben­nünket, hogy amíg összes hatósá­gaink vállvetve dolgoznak azon, hogy a magyar árúk propagandája minél nagyobb sikerrel járjon, addig szá­zával álldogálnak az emberek azért, hogy átkelési igazolványhoz jutva, átmehessenek a vásárra. Ezsk úgy létszik nem gondolnak arra. hogy a párkányi vásárra átmenni hazafiat­lan cselekedet, mert ezáltal kiviszik a magyar pénzt és támogatják annak • az országnak iparát, mely teljesen el akar minket tiporni. Ezúton is újra kérjük a mi meg­értő közönségünket, ne menjen át vásárolni, mert mindent éppen olyan olcsón meg lehet kapni Esztergom­ban is és kereskedőink becsületes törekvésükkel legalább is azt meg­érdemlik, hogy egyenlő árak mellett a cseh kereskedőkkel szemben őket részesítsék előnyben. Ha csak egy fakanalat vásárolnak a mieink a túsófélen, már kárt okoznak ne­künk és sok kicsiny dolog végered­ményben tetemes összegre gyara­podik. HÍMEK A fiatalemberek Eötvös József báró írta egyik mun­kájában, hogy az ifjúságnál a tapasz­talás, az öregeknél az erő hiányzik, hogy valóban nagyot s az emberi­ségre nézve hasznosat vihessen végbe s igy múlik el életünk, amelynek első felében nem tudjuk, mit kezd­jünk erőnkkel, a másikban, hogy mit kezdjünk tapasztalatainkkal. Az igazságok általában nem örök­életűek. Születnek, élnek s meghal­nak — úgy, mint ahogyan Le Bon hires munkájában olyan meggyőzően kifejtette. A muló életű igazságokon kívül vannak minden időkre szóló megállapítások. Eötvös fenti gondo­lata minden bizonnyal nem tartozik ezek közé, de állítása igaz volt annak idején s fájdalmas igazság ma is. A Magyar Szemle egyik multévi számábsn Szegfű Gyula irt a mai magyar fiatalság társadalomszemlé­letéről. Érről a gyökértelen, kitaszí­tott, lehetőségek nélküli, éhbéreken tengődő magyar társadalmi rétegről amely apáitól egy szomorú mult nehéz örökséget kapta, a trianoni határok fulasztó légkörét, tengernyi nyomorúságot s hiába várnak izmai­ban munkára a felajzott energiák, nincs alkalom, mely ezeket alkotó munka szolgálatába állítsa. Akarata töretlen, felkészültsége leg­alább is olyan, mint apáié volt, mégis félretaszítva, szinte tétlenül, hosszú hónapok kínos várakozásában terhelten dörömböl a bebocsátásért hogy alkalma legyen továbbtanulni, ismereteket gyűjteni, tapasztalni s a szerzett tapasztalatok alapján ifjúi erejével alkotni. A helyzet sajnos az, hogy az a generáció, amely 1900 és 1910 kö­zött született nem juthat oda, ahol tapasztalatokat gyűjtve dolgozhatna, ahol kitágulna a horizontja, ők — úgy látszik — örök eljegyzettjei ma­rad iák a napidíjas, ideiglenes és ki­segítő állásoknak. Így telik el az életük első fele, amelyben — az eötvösi mondás sze­rint — nem tudnak mit kezdeni az erejükkel. Múlnak felettünk az évek és ta­pasztalni csak annyit tapasztalnak, hogy rossz a világ, nehéz az élet, szomorú végzet embernek születni. Életük második felében azután mit kezdjenek ezekkel a keserű tapasz­talatokkal ? Szabadságról. Sághy Imre dr. kir. tanfelügyelő szabadságáról visz­szatórt. Hivatalának vezetését már át is vette. Hivatalvizsgálat. Noszlopy Fe­renc dr. a pestvidéki kir. törvény­szék másodelnöke, az esztergomi kir. járásbíróság megvizsgálása céljából városunkban tartózkodott. Háborús emlékérem adományo­zás. Horthy Miklós kormányzó 1930 július hó 19-én kelt magas elhatáro­zásával a Háborús elókórmet a kar­dokkal a következő esztergomi lakó ­soknak adományozta: Svaikéi Tóth János, Tóth F. József, Hingyi Imre, Szabó Jenő, Szabó Rácz István, Szalay István, Mócsik József, Sárik András, Maszár István, Mózsik Mi­hály, Molnár János, Lugosi Lajos, Barmos Mihály, Kreitner Ferenc, vités Gönczi János, Dinnyés János, vitéz Barmos József, Bányai Pál, Brunner Ferenc, Felkér Béla, Moj­zis Vilmos. Az inségakció ügyében érte­kezlet volt a megyeházán. Az inségakció bizottság baráti Huszár Aladár főispán elnöklete alatt ülést tartott kedden délután a megyehá­zán. A bizottság örömmel vette tu­domásul, hogy a munkanélküliek katasztere elkészült. Elhatározták a gyűjtés megindítását, amely célból gyűjtőíveket bocsátanak ki. Adakozni pénzben és terményben lehet. Na­gyon helyes a bizottságnak az a határozata, amely szerint a befolyó összegekből munkaalkalmakat nyúj­tanak majd a munkanélkülieknek, pénzbeli segélyt azonban a legkivé­telesebb esetekben nyújtanak. A francia kereskedelmi minisz­ter városunkban. Flandin francia kereskedelmi miniszter feleségével és leányával, Chaomeil osztályvezető kíséretében kedden délelőtt Buda­pestről városunkba érkezett. Itt meg­tekintette nevezetességeinket. A mi­nisztert a főszékesegyhizban Lepold Antal dr. prelátus-kanonok kalauzolta, a primási palotában pedig a távol­levő hercegprimás nevében és meg­bízásából Meszlényi Zoltán dr. pápai kamarás, irodaigazgató látta ven­dégül. Köszönetnyilvánítás. „ A lourdesi csoda" és az esztergomi Nagybol­dogasszonyi diszfelvonulás filmjeinek bemutatása páratlan sikerrel járt. Ezért ugy a kath. közönségnek és a tanintézetek igazgatóságainak a pártolásért, mint a „Kultur Mozgó" tulajdonosának az előadások lehetővé tételéért ezúton mond hálás köszö­netet. Itt amlitjük fel, hogy a nagy tetszést aratott vallásos filmet ké­sőbb mérsékelt helyárakkal, újból be­mutatásra kerülnek és akkor azok is megtekinthetik, akik most bármely okból nem láthatták. A Páduai Szent Antal Egyesület igazgatósága. A Galambtenyésztők Országos Egyesülete a m. kir. Földművelés­ügyi Minisztérium, valamint Buda­pest Székesfőváros erkölcsi és anyagi támogatásával, továbbá az összes hazai és számos külföldi társegyesü­let szives közreműködésével nagy­szabású, nemzetközi galamb- ós nyúlkiállítást rendez f. hó 18—20-án a Fővárosi Kis Iparcsarnok (Bpest, VI., Városliget, Hermina-út) helyi­ségeiben. A győri kereskedelmi és ipar­kamara új vezető-titkára. A győri kereskedelmi és iparkamara csütör­töki rendkívüli közgyűlésén Morvay István elnöklete alatt titkos szava­zással töltötte be a megüresedett ve­zető-titkári állást. A harminc pályázó közül a kamara elnöki tanácsa né­gyet jelölt. A jelöltek közül Meixner Érnő győri ügyvéd 57, Jordán János győri gyárigazgató 13, Ditzig Alajos dr. (Debrecen) 12 ós Czukor József dr. (Budapest) 6 szavazatot kapott. A kamara új vezető-titkárává tehát Meixner Ernő dr. győri ügy­védet választották meg. Fogorvosi műterem áthelyezés, Dr. Gallegó Ede fogorvos és Fercsel Lajos fogtechnikus rendelőjét no vem ber elsejével Horánszky utca 10. szám alá helyezi át. A Kath Legényegylet elnöksége értesiti tagjait és az eddig jelentke zetteket, hogy Kallós Dezső fővárosi tánc- és illemtanár f. hó 20.-án, hét­főn este 8 órakor a tánctanitást az egyesületi székház nagytermében megkezdi.

Next

/
Thumbnails
Contents