Esztergom és Vidéke, 1930

1930-10-02 / 77.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 77. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. VASÁRNAP, OKT. 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér PflPWPIWPWWPlPiWFIPIPIPIPIPIPIP^ Szovjet támadás a magyar búza ellen, A búza világkrizise nem enyhül, sőt napról-napra elmélyül és kiszélesedik. A tengeren túli területek nagy túltermelése egyre mélyebbre nyomja a gabona árát és a gazdák világszerte már csak veszteséggel termelhetnek. Az agrártermelés e súlyos válságát törekszik most kihasználni az orosz szovjet akként, hogy hihetetlenül olcsó árú búzával árasztja el a világ búzapiacait. Jól megszervezett, rendszeres hadjáratról van itt szó az egész világ mezőgazdasága ellen. Holott Oroszország a szovjet által okozott gazdasági káoszában nem is termel exportfelesleget, és saját lakosságának ellátása teljesen felemésztené az orosz búzatermelést. Valahányszor a nagy gabonapiacokon a buza ára valamelyes javulást tudna elérni, nyomban megjelenik az olcsó orosz buza. Liwerpoolban, Csikágóban, Winnipegben, ezek az orosz buzakinálatok nyomják le folyton az árakat. A szovjet búzával árban versenyezni lehetetlenség, mert nyilvánvaló, hogy a szovjet gazdaságpolitikája nem riad vissza, még a nagy veszteségektől sem, csakhogy elérje azt a célját, hogy az egész világ gabonatermelését derutálja és veszteségessé tegye. Az orosz buza, buza-dömping nyilvánvalóan alkalmas eszköze a szovjet világíorradalmositó és imperialisztikus céljainak Ezt szolgálja az esztelen buza-dömping, amely mérhetetlen veszteségeket okoz magának Oroszországnak. A szovjet urainak azonban ez nem fáj. Nekik az a legfőbb vágyuk, hogy az egész világot forradalmositsák. És minthogy a világ lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik: a mezőgazdasági termelés tönkretételével iparkodik a szovjet a sok száz millió gazda elégedetlenségét felkelteni és elkeseredését szítani csak azért, hogy a világforradalom mániákus céljait szolgálja. A magyar gazdák ebből a kétségtelen tényből megtanulhatják, hogy mi várna reájuk, ha a szovjetőrület Európán valaha is úrrá lehetne. Az európai és amerikai termelő államoknak, bármily súlyos gondot okozzon is az orosz buzadömping, végre össze kell fogniok egyöntetű és egységes védekezésre. És ha máskép nem, az orosz gabona inváziójával szemben a legszigorúbb beviteli tilalmakat kell majd megállapítani. Egyébként egészen biztos, hogy az orosz-dömping gyászosan össze fog omlani, mert a végén ki fog derülni, hogy az eladott búzamennyiséget a szovjet képtelen lesz leszállítani. Valójában ez a dömping egy olyan Damokleszkard, amelyet a szovjet csak megvillogtat a gabonapiacok feje fölött, de amely sohasem fogja a világtermelést megsebesíteni. Máris kiderült ugyanis hogy ez az orosz dömping Csikágóban nem valóságos, hanem csak papirosbuzát adott el, amelyet soha leszállítani nem fog tudni, egyszerűen azért, mert ekkora búzamennyiségei nincsenek. Mihelyt pedig ez a felismerés a gabona világpiacain általánossá lesz, az orosz dömping üres fenyegetéssé zsugorodik össze, amelynek ár-rontó hatása meg fog szűnni. Hol van az igazi nyomorúság? (v. o.) Esik az eső, a várost beborítja a köd. Fölfelé baktatunk Szenttamásra, az 0>thon-vendéglő feletti úton. Az útszéli bozótokba kell kapaszkodni, mert csúszós a talaj. Egy asszony lefelé jön, nem birja tartani magát és elcsúszik. Csupa sár lesz. — Jobb lesz néni, ha a táción megy le, ott nem csúszik — mondja egy gyerek. Fölérünk a hegytetőre. Hol is kezdjük, merre menjünk ? Itt még nagvobb a sár. Az út két oldalán vízerecske fu», lejjebb már vastagabb és a Lépcső-utcában már köveket is görget. A Hegytető-utcába fordulunk. Apró házak vannak itt. Viskók. — Hozd be a vödröt, Jóska — m.rt csurog a víz idebenn — halljuk. Lyukas a tető. Ahogy lefelé nézünk, gondoljuk, sok lyukas tető van Szenttamáson. A Lépcső utca a Rózsa-utcából vezet fel, de a lépcsők lejjebb vannak. Ott valóban Lépcső utca és idefönt jobb lenne a Nyaktörő-utca elnevezés. Akkora lyukak vannak itt a kövek között, hogy egy egész láb fej belefér. Mikor kerül már sor a szenttamási utcák rendbehozatalára ? Betérünk a Bajnok-utcába. Ujabb csúszós kapaszkodó. Kétszer-háromszor is térdreesünk. Legalább korlát lenne itt. Nem lenne csoda, ha valaki kitörné a lábát. A Kopis-köz elején bekopogunk egy ismerősünkhöz. Már vár ben nünket. Tudja, hogy miért keressük fel. Elmegyünk vele több munkanélküli felkeresésére, hogy szemtőlszembe lássuk a nyomor képeit. Vasárnap van, mindenkit otthon találunk. Egész nyáron nem dolgoztam. Lépcső utca 15. Két asszony és egy idősebb ember van a konyhában. Kőműves-család. kér. — Mióta nincs munkája dezzük az embert. — Egész nyáron nem dolgoztam, nem tudtam munkához jutni — feleli az ember. Csodálkozik, hogy valaki érdeklődik a helyzete iránt. — A nyáron voltunk a polgármester úrnál — folytatja — hogy tegyen valamit értünk. Beszélték, hogy tüntetni akarunk. Dehogy, kérem, csak munkát akartunk. Szerencsére velünk volt Vodicska István úr, aki jót állt értünk, hogy nem zavargunk. Akkor azt Ígérték, hogy majd a kaszárnyatatarozásánál hozzájutunk egy kis keresethez. Semmi se lett belőle. Elmúlt a nyár, gyünnek az esős hetek és itthon leszünk kenyér nélkül. — Hány fia van? — Három, de egyik se keres. Néha egy-két pengőhöz jutnak. — Miből élnek akkor? — Az asszony mosni | megy, de az sincs mindig. Egyik fiam Törökországban van, gondoltuk segíteni fog bennünket, de annak is rossz sorsa van. Mi maradt a vízvezeték után? Tovább megyünk. Az utcán mindig rosszabb a járás. — Amikor a vízvezetéket csinálták — beszél ismerősünk — a felbontóit köveket úgy hagyták. Minden felé gödrök vannak és senkinek sincs gondja rá, hogy végre egy kis javítást csináltatnának itt. Hiszen Szenttamás is éppen úgy fizet adót, mint más városrész. Nem történik itt semmi. Nem értjük a vezetőségek eljárását. Félő nézni, amikor a. gyerekek iskolába mennek. De ha csinálnának is valamit az utcakövezéssel, ne legyen olyan mint Nagy. városon vagy Szentgyörgymezőn. Mi nem tudunk fizetni és azért kérjük a javítást, mert életveszélyes itt a járás. Benn a városban esztergor SA,

.

AT KÉSZ,TÉSÜ asfts? £&MS Pelczmann Lászlóná házi szövött fe&»

n

ni

klcsin bení re,czmdnn Ld

^

,und kicsinyben) beszerezhető miak dolgoztak a kövezésnél, amit jól elkészítettek, ide meg pestieket küldtek, akik összecsapták a munkát. Az volna jó, ha megnéznék a mi utcáinkat. Egy kiló lóhús. Lépcső-utca 8. Heten vannak a családban. Négy legényfiú van otthon, de egyiknek sincs munkája. Ez is kőműves család. — Mikor dolgozott utoljára',? — adjuk fe itt is a kérdést. — Pünkösdkor — feleli a családfő. — Azóta nem kerestem semmit. Nem tudjuk fizetni már a házbért. — Mi lesz ma ebédre ? — Egy kiló lóhúst vett a feleségem, hozzá majd egy kis babfőzeléket eszünk. Ez nálunk még úri ebéd, a feleségem vasalt lenn a városoan, hát most egy pengőért jólekunk. Jövő vasárnap már nem tudom mi lesz Hétköznap nem igen van tűz nálunk. Úgy élünk, mint az utolsó ember. Egy utcaseprőnek jobb dolga van, nekünk iparosoknak koplalni kell. Hát mi lesz már ? A nyáron nem segítettek rajtunk, hogy segítsenek most őszön ? 1 Már nem tudunk hinni semminek. Ma-holnap már meztelenek leszünk, lerongyolódunk teljesen. Nincs tüzelőre fa. — Hol veszik a fát ? — kérdezzük. — Nem tudunk mi venni. Megyünk az erdőre vagy a határba. Ha megkérjük a közbirtokosságot, megesik rejtünk a szive és adnak cédulát, hogy galyat szedhessünk. De azt sem lehet mindig. A városi erdőben nem szabad az ágakat felszedni. Megbüntetnek érte. Inkább ott hagyják rohadni a gályákat. Szoktunk a szigetre is járni, de onnan elkergetik az embert. Most még csak kibírjuk valahogy, de ha majd itt lesz a tél, az éhség mellett fázni is fogunk. Az egész utca munkanélküli. — Mit csinálnak mégis ezekben a napokban ? Mit esznek ? — Hát, aki tud, elmegy halászni. Kenyér nincs, zsír nincs, halat ad a Duna. Valamit kell enni. Bizony, nálunk a legtöbb ember „sétál" (munkanélkül van). Vagy a Vörös sarkán állanak, vagy a szigetekre mennek, ki pedig szenet hordani megy. A mi utcánkban legföllebb ketten vannak, akik dolgoznak. Nem dolgozik a Szatnik, a Juhász, a két Zsirka, a Tereczi, az Éliás, a Mészáros, a fiatal Tarr, a Zatykó, az öreg Obendorfer és még egy páran. De ezek csak a kőművesek. Hát még a többi? A szomszéd asztalos ós a festő is munkanélkül van. Ha nem dolgozik a kőműves, nincs munkája a másik iparosnak sem. — A nyáron hányan voltak munkanélküliek ? — Mi kőművesek HOen. Most legalább 200-an „vagyunk „sétálók" Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre eifogadtatik