Esztergom és Vidéke, 1930

1930-10-02 / 77.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 77. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. VASÁRNAP, OKT. 2 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér PflPWPIWPWWPlPiWFIPIPIPIPIPIPIP^ Szovjet támadás a magyar búza ellen, A búza világkrizise nem eny­hül, sőt napról-napra elmélyül és kiszélesedik. A tengeren túli területek nagy túltermelése egy­re mélyebbre nyomja a gabona árát és a gazdák világszerte már csak veszteséggel termel­hetnek. Az agrártermelés e súlyos válságát törekszik most kihasználni az orosz szovjet akként, hogy hihetetlenül olcsó árú búzával árasztja el a világ búzapiacait. Jól megszervezett, rendszeres hadjáratról van itt szó az egész világ mezőgazda­sága ellen. Holott Oroszország a szovjet által okozott gazda­sági káoszában nem is termel exportfelesleget, és saját lakos­ságának ellátása teljesen fel­emésztené az orosz búzater­melést. Valahányszor a nagy gabona­piacokon a buza ára valame­lyes javulást tudna elérni, nyom­ban megjelenik az olcsó orosz buza. Liwerpoolban, Csikágó­ban, Winnipegben, ezek az orosz buzakinálatok nyomják le folyton az árakat. A szov­jet búzával árban versenyezni lehetetlenség, mert nyilvánvaló, hogy a szovjet gazdaságpoli­tikája nem riad vissza, még a nagy veszteségektől sem, csak­hogy elérje azt a célját, hogy az egész világ gabonatermelé­sét derutálja és veszteségessé tegye. Az orosz buza, buza-döm­ping nyilvánvalóan alkalmas eszköze a szovjet világíorra­dalmositó és imperialisztikus cél­jainak Ezt szolgálja az esztelen buza-dömping, amely mérhetet­len veszteségeket okoz magá­nak Oroszországnak. A szovjet urainak azonban ez nem fáj. Nekik az a legfőbb vágyuk, hogy az egész világot forradal­mositsák. És minthogy a világ lakosságának túlnyomó része mezőgazdasággal foglalkozik: a mezőgazdasági termelés tönk­retételével iparkodik a szovjet a sok száz millió gazda elége­detlenségét felkelteni és elkese­redését szítani csak azért, hogy a világforradalom mániákus cél­jait szolgálja. A magyar gazdák ebből a kétségtelen tényből megtanul­hatják, hogy mi várna reájuk, ha a szovjetőrület Európán valaha is úrrá lehetne. Az európai és amerikai termelő ál­lamoknak, bármily súlyos gon­dot okozzon is az orosz buza­dömping, végre össze kell fog­niok egyöntetű és egységes vé­dekezésre. És ha máskép nem, az orosz gabona inváziójával szemben a legszigorúbb bevi­teli tilalmakat kell majd meg­állapítani. Egyébként egészen biztos, hogy az orosz-dömping gyászosan össze fog omlani, mert a végén ki fog derülni, hogy az eladott búzamennyi­séget a szovjet képtelen lesz leszállítani. Valójában ez a dömping egy olyan Damoklesz­kard, amelyet a szovjet csak megvillogtat a gabonapiacok feje fölött, de amely sohasem fogja a világtermelést megsebe­síteni. Máris kiderült ugyanis hogy ez az orosz dömping Csikágóban nem valóságos, ha­nem csak papirosbuzát adott el, amelyet soha leszállítani nem fog tudni, egyszerűen azért, mert ekkora búzamennyiségei nincsenek. Mihelyt pedig ez a felismerés a gabona világpiacain általánossá lesz, az orosz döm­ping üres fenyegetéssé zsugo­rodik össze, amelynek ár-rontó hatása meg fog szűnni. Hol van az igazi nyomorúság? (v. o.) Esik az eső, a várost be­borítja a köd. Fölfelé baktatunk Szent­tamásra, az 0>thon-vendéglő feletti úton. Az útszéli bozótokba kell ka­paszkodni, mert csúszós a talaj. Egy asszony lefelé jön, nem birja tartani magát és elcsúszik. Csupa sár lesz. — Jobb lesz néni, ha a táción megy le, ott nem csúszik — mondja egy gyerek. Fölérünk a hegytetőre. Hol is kezd­jük, merre menjünk ? Itt még nagvobb a sár. Az út két oldalán vízerecske fu», lejjebb már vastagabb és a Lép­cső-utcában már köveket is görget. A Hegytető-utcába fordulunk. Apró házak vannak itt. Viskók. — Hozd be a vödröt, Jóska — m.rt csurog a víz idebenn — halljuk. Lyukas a tető. Ahogy lefelé né­zünk, gondoljuk, sok lyukas tető van Szenttamáson. A Lépcső utca a Rózsa-utcából ve­zet fel, de a lépcsők lejjebb vannak. Ott valóban Lépcső utca és idefönt jobb lenne a Nyaktörő-utca elneve­zés. Akkora lyukak vannak itt a kövek között, hogy egy egész láb fej belefér. Mikor kerül már sor a szenttamási utcák rendbehozatalára ? Betérünk a Bajnok-utcába. Ujabb csúszós kapaszkodó. Kétszer-három­szor is térdreesünk. Legalább korlát lenne itt. Nem lenne csoda, ha va­laki kitörné a lábát. A Kopis-köz elején bekopogunk egy ismerősünkhöz. Már vár ben nünket. Tudja, hogy miért keressük fel. Elmegyünk vele több munka­nélküli felkeresésére, hogy szemtől­szembe lássuk a nyomor képeit. Vasárnap van, mindenkit otthon találunk. Egész nyáron nem dolgoztam. Lépcső utca 15. Két asszony és egy idősebb ember van a konyhá­ban. Kőműves-család. kér. — Mióta nincs munkája dezzük az embert. — Egész nyáron nem dolgoztam, nem tudtam munkához jutni — fe­leli az ember. Csodálkozik, hogy valaki érdeklődik a helyzete iránt. — A nyáron voltunk a polgár­mester úrnál — folytatja — hogy tegyen valamit értünk. Beszélték, hogy tüntetni akarunk. Dehogy, ké­rem, csak munkát akartunk. Sze­rencsére velünk volt Vodicska Ist­ván úr, aki jót állt értünk, hogy nem zavargunk. Akkor azt Ígérték, hogy majd a kaszárnyatatarozásánál hoz­zájutunk egy kis keresethez. Semmi se lett belőle. Elmúlt a nyár, gyün­nek az esős hetek és itthon leszünk kenyér nélkül. — Hány fia van? — Három, de egyik se keres. Néha egy-két pengőhöz jutnak. — Miből élnek akkor? — Az asszony mosni | megy, de az sincs mindig. Egyik fiam Török­országban van, gondoltuk segíteni fog bennünket, de annak is rossz sorsa van. Mi maradt a vízvezeték után? Tovább megyünk. Az utcán min­dig rosszabb a járás. — Amikor a vízvezetéket csinál­ták — beszél ismerősünk — a fel­bontóit köveket úgy hagyták. Minden felé gödrök vannak és senkinek sincs gondja rá, hogy végre egy kis javítást csináltatnának itt. Hiszen Szenttamás is éppen úgy fizet adót, mint más városrész. Nem történik itt semmi. Nem értjük a vezetősé­gek eljárását. Félő nézni, amikor a. gyerekek iskolába mennek. De ha csinálnának is valamit az utcaköve­zéssel, ne legyen olyan mint Nagy. városon vagy Szentgyörgymezőn. Mi nem tudunk fizetni és azért kér­jük a javítást, mert életveszélyes itt a járás. Benn a városban esztergo­r SA, . AT KÉSZ,TÉSÜ asfts? £&MS Pelczmann Lászlóná házi szövött fe&» n ni klcsin bení re,czmdnn Ld ^ ,und kicsinyben) beszerezhető miak dolgoztak a kövezésnél, amit jól elkészítettek, ide meg pestieket küldtek, akik összecsapták a mun­kát. Az volna jó, ha megnéznék a mi utcáinkat. Egy kiló lóhús. Lépcső-utca 8. Heten vannak a családban. Négy legényfiú van ott­hon, de egyiknek sincs munkája. Ez is kőműves család. — Mikor dolgozott utoljára',? — adjuk fe itt is a kérdést. — Pünkösdkor — feleli a csa­ládfő. — Azóta nem kerestem sem­mit. Nem tudjuk fizetni már a ház­bért. — Mi lesz ma ebédre ? — Egy kiló lóhúst vett a felesé­gem, hozzá majd egy kis babfőze­léket eszünk. Ez nálunk még úri ebéd, a feleségem vasalt lenn a vá­rosoan, hát most egy pengőért jó­lekunk. Jövő vasárnap már nem tu­dom mi lesz Hétköznap nem igen van tűz nálunk. Úgy élünk, mint az utolsó ember. Egy utcaseprőnek jobb dolga van, nekünk iparosoknak koplalni kell. Hát mi lesz már ? A nyáron nem segítettek rajtunk, hogy segítsenek most őszön ? 1 Már nem tudunk hinni semminek. Ma-holnap már meztelenek leszünk, lerongyo­lódunk teljesen. Nincs tüzelőre fa. — Hol veszik a fát ? — kérdezzük. — Nem tudunk mi venni. Me­gyünk az erdőre vagy a határba. Ha megkérjük a közbirtokosságot, megesik rejtünk a szive és adnak cédulát, hogy galyat szedhessünk. De azt sem lehet mindig. A városi erdőben nem szabad az ágakat fel­szedni. Megbüntetnek érte. Inkább ott hagyják rohadni a gályákat. Szoktunk a szigetre is járni, de on­nan elkergetik az embert. Most még csak kibírjuk valahogy, de ha majd itt lesz a tél, az éhség mellett fázni is fogunk. Az egész utca munka­nélküli. — Mit csinálnak mégis ezekben a napokban ? Mit esznek ? — Hát, aki tud, elmegy halászni. Kenyér nincs, zsír nincs, halat ad a Duna. Valamit kell enni. Bizony, nálunk a legtöbb ember „sétál" (munkanélkül van). Vagy a Vörös sarkán állanak, vagy a szigetekre mennek, ki pedig szenet hordani megy. A mi utcánkban legföllebb ketten vannak, akik dolgoznak. Nem dol­gozik a Szatnik, a Juhász, a két Zsirka, a Tereczi, az Éliás, a Mé­száros, a fiatal Tarr, a Zatykó, az öreg Obendorfer és még egy páran. De ezek csak a kőművesek. Hát még a többi? A szomszéd asztalos ós a festő is munkanélkül van. Ha nem dolgozik a kőműves, nincs munkája a másik iparosnak sem. — A nyáron hányan voltak munka­nélküliek ? — Mi kőművesek HOen. Most legalább 200-an „vagyunk „sétálók" Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre eifogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents