Esztergom és Vidéke, 1930

1930-09-28 / 76.szám

kapjuk az összes esztergomi hivata­lokat, az ügyvédek, orvosok, általá­ban a közintézetek cimeit. Nélkülöz­hetetlen lesz az új telefonjegyzék is, amely a legújabb összeállításban adja az esztergomi telefonelőfizetőket. Reméljük, hogy nemcsak" az ide­genek fogják keresni az új fényké­pes prospektust, hanem a hivatalok is. Számítunk ezenkívül az iskolákra Szivekhez szóló ünnep volt szer­dán délután a Szenttamás hegyen. Nagy néptömeg gyűlt össze, hogy jelen legyen a kálvária-kápolna meg­áldásán. Az őszi napsütésben férfiak, asszonyok, gyermekek jöttek, egy órára otthonhagyták a gondokat, a szegénységet, hogy az ünnep mele­gében reményt gyűjtsenek és hogy megmutassák : ebben a nyomorúságos időben is meg tudja lelkiségét tar­tani a szenttamási nép. Ez az ün­nep a szegény nép ünnepe volt, mert ők adták össze a munkát, hogy a százéves kápolna új köntöst, új tor­nyot öltsön. Négy órakor megszólalt a kápolna kis harangja, jelezve, hogy jön dr. Serédi Jusztinián bibornok-herceg­primás. A főpásztor Meszlényi Zoltán dr. pápai kamarás, primási irodaigazgató és Hamvas Endre dr. érseki tiikár kiséretében a Batthyány Lajos-utcai feljárón jött fel. Itt a főkáptalan ré­széről Breyer István dr. felszentelt püspök és Machovich Gyula prelá­tus-kanonok, érseki helynök voltak jelen. A polgárság küldöttségeivel és a segédkező papsággal Keményfy K. Dániel plébános és Bleszl Ferenc kincstári főtanácsos, templomgondnok fogadta a főpásztorí. A menet az „A keresztfához" c. éneket énekelte és a hercegprímás hangja is kicsendült az éneklők kö­zül. A kápolna előtt feldíszített házi oltár állott, előtte térd plők, piros posztóval leterítve. A szertartás Keményfy K. Dániel plébános beszédével kezdődött. Visz­szapillantást vetett a kápolna mult jára és az építkezés körülményeire. Meghatottan emelte ki szenttamási hí­veinek, iparosmunkásainak Isten di­csőségére teljesített munkásságát és áldozatkészségét, ami annál inkább méltánylandó, mert Szenttamás leg­szegényebb városrésze Esztergomnak. (v. o.) Hármat a hétből, marad négy. Ötöt a nyolcból marad három, és kettőt a nyolcból, marad hat... Munkások hajolnak össze és szá mólnak. A kivonás után szorzás jön, azután osztanak, végül összeadnak. Egy-egy eredménynél megállnak, csóválják a fejüket. Az esztergomi vonaton megyünk Pest felé. Szombat van, a munkások hazaigyekeznek. Dorogon szálltak fel. Elmarad négy-öt állomás, de a munkások még nem értek a számí­tás végére. Nehéz művelet lehet Közben előkerül a tarisznyából ke­nyér, meg egy darab kolbász. Van olyan, aki csak kenyeret eszik, amit két felé vágott. A nagyobb felét a tenyerében, a kisebb részt, a héjja­sat, két ujja közt tartja. Aztán hol ebből, hol abból vág egy darabkát. Szegény embernek ilyen az ebédje. — No, most mindjárt megleszünk — szól a számoló munkás. — Hu­szonhatban a hat megvan négyszer, marad kettő; huszonnégyben a hat megvan megint négyszer és zéróban a hat zérószor. A munkás lassan mondja ki az eredményt: szóvá is, amelyeknek növendékei, Eszter­gom legszebb emlékeit összefoglalva szép és kedves emlékeket vihetnek magukkal. A füzet ára 44 oldal terjedelem­ben 80 fillér. Megrendelhető a Laiszky-nyomdában, kapható azon­ban minden könyvkereskedésben és trafikban is. (i r.) Szenttamás népe olyan példát muta­tott, melyet itt követni senki sem tud. A legszegényebb nép adta áldo­zatkészségét és ez kedves Isten előtt. Ezután Serédi Jusztinián dr. bíbo­ros-hercegprímás megáldotta a ká­polnát és beszédet mondott a „Fáj­dalmas Anya" jelentőségéről, össze­hasonlításttett a „ Nagyboldogasszony u és a „Fájdalmas Anya" között. Meg­köszönte a szenttamási nép áldozat­készségét és Keményfy K. Dáuiel plébános buzgóságát, amely két szép erénnyel a restaurálás megtörténhe­tett. Utalt a bíboros-hercegprímás a mai nyomorúságra is : —Nem kívánok sem magamnak, sem nektek — mondotta — sem édes ha­zánknak gondnélküli életet. Ez köny­nyen arra vezetne, hogy megfeledkez­nénk a jó Istenről- Tiszta szivemből kívánom, hogy a gondok között, Szűz­anya példája szerint bízzunk Isten­ben, aki minden rosszat jóra tud fordítani. A beszédet a „Lorettái litánia" elmondása követte, majd Te Deum ot intonált a főpásztor. Az ünnep vé­gén felhangzott a „Boldogasszony, Anyánk" és a bíboros-hercegprímás ennek hangjai mellett megáldva a népet, levonult a Kálváriáról A nép ájtatosságba merülve, tovább ott maradt a kápolnánál. Külön meg kell emlékeznünk Keményfy K. Dániel plébános buz­góságárol, eddigi plébánosi tevékeny­ségéről. Alatta a vízivárosi plébánia­templom egy belső festést és két külső restaurálást kapott. A szenttamási kápolnát egyszer festette ki belül és kívül kétszer restauráltatta. E mun­kája mellett azonban mindennél fé­nyesebb az a lelkipásztorkodása, me­lyet a nép között folytat és az a segítés, amelyet a szegények iránt kifejt. fejenkint egy napra jut 4 P 40 f. Hallgatnak. Megálltak az evéssel. — Mi jót számolnak emberek ? — kérdezzük. — A bérünket. — Hol dolgoztak ? — A bécsi úton, itt Tokod körül. — Milyen szakmába ? — Kubikusok vagyunk mi, ké­rem. — Mennyire vannak már a mun­kával ? — Készen vagyunk vele, most megyünk haza. — Pestre? — Nem, szolnokiak vagyunk. — Aztán jól beüt a kereset ? — Éppen azt számolgatjuk, de csak keveseljük, pedig pontosan számoltunk. Hiába, nem lesz az több, akár így, akár úgy forgassuk. Akkordba dolgoztunk és szeretnénk tudni, hogy mit kerestünk egy nap. Hajnaltól késő estig csákányoztunk ós csak 4 pengő 40 fillért tudtunk átlag napota keresni. Hát ez igazán kevés. Ebből kellett kosztolni és még lakást is fizettünk. — Mit kaptak köbmóterenkint ? — Egyszer köbméterre, másszor meg folyóméterre dolgoztunk. A köb­méterért 40 fillért, a folyóméterért 20 fillért fizettek. — Hát mondják, miért nem esz­tergomi munkások dolgoztak maguk helyett, úgyis nagy nálunk a munka­nélküliség. — Hisz azok voltak a legtöbben, de ezzel a munkával ugyan nem le­het a munkanélküliségen segíteni. Csak nem gondolja valaki, hogy egy munkanélküli cipész, asztalos, laka­tos vagy más valaki elbírja ezt a munkát ? Tessék idenézni, milyen a kezünk, kérges, vastag a bőr rajta. — Bizony elmondhatjuk, hogy „Kérges a tenyerem, ezzel keresem kenyerem" — szól egy másik. Hát, ha a mi kezünk ilyen, akik kubiku sok vagyunk, egy másik ember ke­zéről lejönne a hús a csontig és leg­feljebb három napig birná csak. Ez a munka csak a mi munkanélküli ségünkön segít, igaz, hogy a jövő héten újra munkanélkül állunk. — Miből fognak akkor élni? — Majd csak akad valami. Ha mi a keresetünkből élhetnénk 1 Saj­nos, ki kell fizetnünk az adósságun­kat, amit a télen csináltunk. — És aztán ? — Aztán uj adósságból tengődünk. Igy vagyunk már évek óta. Berobogunk az alagútba. Ebben a kupéban nem gyixl fel a lámpa. De valaki egy szál gyufát gyújt, és ad­dig tartja, míg a körmére nem ég, Az ugráló fénynél látjuk csak igazán az arcokat. Beesett, mély vonások, megtört és mégis fénylő szemek. Hajlott test és hosszú karok. Hirte­len az Alföld síkját véljük látni, Kun­országot, és tűz körül ezeket az ar­cokat. Jó, hogy a munkás elejti a gyu­fát és sötétség lesz. Aztán meg ki­érünk az alagútból. Ismét az előbbi emberek ülnek ott. — Pedig hát lehetne rajtunk se­gíteni, ha a kormány jól beletekin­A győri Ítélőtábla három napon keresztül foglalkozott azokkal a fel­folyamodásokkal amelyeket a volt iparkamarai titkárok ügyében a tör­vényszék vádtanácsának határozata ellen adtak be. A tábla csütörtökön délben hozta meg döntését, amely úgy szól, hogy a vádtanács határozatát tel­jesegészében helybenhagyja. A törvényszék vádtanácsa tudva­levően elrendelte Sommer Ernő dr. és Karikó Imre dr. vád alá helyezé­sét és egyben az ismételten benyúj­tott szabadlábrahelyezés ügyében úgy döntött, hogy Sommer Ernő dr, volt kama­rai főtitkárt 8000 pengő kau­ció 1 ellenében szabadlábra helyezi, Karikó Imre dr. sza­badlábrahelyezési kérelmét azonban elutasította. A MFTR „József főherceg" nevű! gőzöse, amely Budapest és Eszter­gom között a személyforgalmat bo­nyolítja le, szerdán hajnalban a köd miatt zátonyra futott. A „József főherceg" menetrend szerint hajnali 4 órakor indult el Esztergomból. Alig hagyta el váro­sunkat, Kovácspatak előtt az alsó révnél az alacsony vízállás miatt zá­tonyra futott, a kapitány ellengőzt adott ós igyekezett a hajót saját ere­jéből kiszabadítani aBzátonyról, de tene a dologba. Egyszerre nem volna munkanélküliség a mi szak­mánkban és a keresetünk is tisztes­séges lenne. Az volna az igazság, hogy a munkát ne adják alvállalatba, hanem egyenesen a munkásoknak. Igy kellene más szakmában is tenni, mindjárt lenne egy kis rend. Az al­vállalkozónak kiadják a munkát 60 fillérért köbmóterenkint és mi 40 fillér fizetséget kapunk. Mire kell itt az alvállalkozó? Miért nem nekünk adják rögtön ? I Hát itt a kutya el­temetve és itt kellene a kormány­nak rendet csinálni. — Majd csak akkor segítenek raj­tunk, amikor nekünk az asztalos már elkészítette a kis házikót — szól kesernyésen egy másik munkás. — Bizony nehezen akarják meg­érteni a munkásnép panaszait. Hát mit mondjak mást? Alig kerestünk valamit, munka most megint nem lesz és előttünk a tél. Ne azokról gondoskodjék az állam, akik amúgy is keresnek, hanem azokat segítse, akik maguk dolgoznak, még pedig keservesen. Egy darabig csönd lesz. — Van maguknak vasúti kedvez­ményük ? — Nincs. Csak akkor lenne, ha tizenkettes csoportban utaznánk. De ki erre megy, ki arra. Kedvezmény? Nekünk? Ugyan, mi már nem vá­runk semmit. Mondják, hogy majd intézkednek és összeülnek, hogy segítenek. ígérték ezt már évekkel ez előtt is. Ezek a gyűlések csak olyan cifraságok. Ezektől ugyan üres marad asszonyaink kecelóje (köténye). Hogyne, mikor szivar- és cigaretta­füstben, támlásszókben beszélnek ró­lunk. Igy sohasem fognak rajtunk segíteni. Nem gyűlés, tárgyalás kell ide, hanem munka, munka, meg megint munka. De rendes, tisztessé­ges bérrel. Aztán lehet majd másról is tár­gyalni. A vádtanécs döntését a tábla az­zal az indokolással hagyta helyben, hogy az Ítélőtábla Sommer Érnő dr. személyi viszonyait az ellene vád tárgyává tett bűncselekményre való figyelemmel a maga részéről is úgy találta, hogy 8000 pengőben meg­állapított biztosíték birói letétbe he­lyezése Sommer szökését valószínűt­lenné teszi. Az indokolás szerint he­lyes a törvényszék vádtanácsának az az intézkedése is, hogy fenntar­totta Karikó letartóztatását, mert a vádhatározatban körülírt bűncselek­mények miatt kiszabandó büntetés nagyságánál fogva szökéstől tartani lehet és amellett még hamis tanu­zásra való csábítás vétsége miatt is vád alá van helyezve, aminek kö­vetkeztében az előzetes letartóztatás feltétele fennforog és igy a szabad­lábra helyezési kérelmet teljesíteni nem lehet • ez nem sikerült. A hűvös őszi idő­ben csak egy utasa volt a hajónak. A zátonyra futott hajó vészjeleket adott, melynek hallatára Szob felől egy teherszállító hajó sietett a bajba jutott hajóhoz. A teherhajó ügyes manovrírozással a „József főherceg" közelébe jutott és sikerült a vonta­tókötelet átdobni, melynek segítségé­vel a gőzöst hamarosan levontatták a zátonyról és a „József főherceg" délután 3 órakor folytathatta útját Budapest felé. A hercegprímás megáldotta a szenttamási kál­vária-kápolnát és beszédet mondott a néphez Munkások a vonaton Zátonyra fotóit a József főherceg" hajó mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Szabadlábra helyezték Sommer iparkamarai fő­titkárt, de Karikó továbbra is fogva marad

Next

/
Thumbnails
Contents