Esztergom és Vidéke, 1930
1930-09-25 / 75.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 75. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930. CSÜTÖRTÖK, SZEPT. 25 Szerkesztőség és kiadóhivatal Sirnor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 PÍ Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Magyar árút, magyar terményt a magyarnak! A hazai termékek pártolása legelső létfenntartási érdekünk. Nem kívánhatjuk, hogy terményeinket, legyenek azok akár mezőgazdaságiak, akár ipariak, mások fogyasszák el, ha magunk nem fejtünk ki minden erőt arra, hogy a saját termelte portékákat elsősorban magunk használjuk fel. Igaza van a kormánynak, amikor a „Magyar Hét" megrendezését másodszor is elhatározta. Kétségtelen, hogy az az iparcikk, melyet külföldről hozunk be, az a mezőgazdasági termék, melyet idegen ország termel és mi fogyasztunk el, a magyar ipari és mezőgazdasági munkás kereseti lehetőségét csökkenti, tehát a munkanélküliséget fokozza, külkereskedelmi mérlegünket hozza passzivitásba. Nemzetgazdasági tudásunk bennünket, magyarokat még nem acélosított meg annyira, hogy állandóan szem előtt tudnánk tartani, hogy csak azt szabad vásárolni, fogyasztani, használni, amit magyar testvérünk verejtékkel, igyekezettel, szaktudással, lelkének minden jóságával, szeretetével termelt. Nekünk propagálni kell folytonosan, hogy azzal, ha magyar testvéred munkáját vásárolod, nemcsak munkához segíted, kenyérhez juttatod testvéredet, hanem önmagadat, nemzetedet erősíted, gazdagítod. A sok-sok millió jó magyar pengő itthon marad. Itt költik el. Neked is, másnak is jut belőle. Utolsó gazda az, aki pengőit a szomszédba hordja, amikor otthon a fillérekre is égető szüksége van családjának. A nagy magyar család, a magyar társadalom is nehéz napokat él: ipara, mezőgazdasága pang, ölhetett kézzel, a holnap gondjainak reménytelenségével várják a munkásemberek a munka megindulását, családtagjaik pedig a kenyeret. Nincs kenyér sok magyar asztalon és a munka sem akar megindulni, mert idegenből jönnek be mindazok az iparcikkek, melyeket a tétlenségre kárhoztatott magyar munkáskezek is elő tudnak állítani. Csakhogy persze, magyar testvérem, ugy-e Paris, London, Berlin az más, azzal lehet dicsekedni. Ez valódi francia, ez meg angol árú. Te pedig, magyar testvérem, idegen zsoldba szegődtél, hazádat külföldi gyarmattá sülylyesztetted és amikor így testvéred kezéből kiveszed a munkát, mert neked külföldi portéka kell, ugyanakkor saját szádból pottyantod ki — talán utolsó falatodat. Nem veszed észre, hogy sírásója lettél nemzetednek? Az 1928-ban megrendezett „Magyar Hét" a legszebb siker jegyében záródott. Reményeink azonban semmivé váltak. A lelkesedés melege szalmalángnak bizonyult, hamar kihűlt és minden ment a maga rendjén tovább. Ma már ott tartunk, hogy megálljt kell kiáltani! Itt a huszonnegyedik óra! Ocsúdj fel magyar testvérem letargikus álmodból a cselekvő, munkás magyar reggelre. Ne engedj többé a sátáni csábos örömöknek. Rövid ideig tartók ezek és örök szomorúságra vezetők. Ne akard, hogy Csonkahazád leselkedő ellenségeink zsákmánya legyen, mi pedig mindnyájan rabszolgái a hozzánk sohsem hasonlítható hitvány nációknak. Keserves sors lenne ez. Magyar testvérem ne kérj belőle! Nem kell neked banán, narancs, francia púder, angol szövet, cseh cipő. Ezek hozzák kárhozatodat. Az áldott magyar föld édes gyümölcse, a derék magyar munkás szorgalmas munkájának terméke kell neked. Ez boldogulásod, jóléted záloga. Ez mentheti meg hazádat, nemzetedet egy dicsőséges új ezer évnek. Hiába jelennek meg az öles plakátok, hiába az újságcikkek, hiába hangzanak el szónoklatok, ha alszik a magyar lelkiismeret. Fásult, nemtörődömség és közöny csak a végpusztulást hozhatja reánk. Hangozzék fel a magyar „Mea culpa" és a megtisztító erősfogadás a magyar ajkakon: „Magyar ember vagyok, magyar föld kenyerét, gyümölcsét eszem és magyar ipar, magyar munka termékét vásárolóm, amely mindig van olyan jó, mint a külföldi és ha némi fogyatkozásai volnának is, mégis hazai. Itthon pedig jobban esik sokszor a kenyér, mint idegenben a kalács." Ez a felfogás verjen gyökeret minden becsületes magyar szívben a mostani „Magyar Hét"-en és akkor a szomorú magyar éjszakából aranyos, napsütéses hajnalra ébredünk s a boldogság derűje fakaszt bennünk erőt és kedvet ahhoz a nagy munkához, mely dicsőséges és boldog Nagymagyarország ezeréves határait állítja vissza! Hogyan akarják szanálni az Országos Társadalombiztosítót? Az Országos Társadalombiztosító Intézet szanálása érdekében a vezetőség újabb módozatokat talált ki, amelyek már a magángazdálkodásba való beavatkozást jelentik. Eddig ugyanis az a szokás volt érvényben, hogy az orvosaik által kiállított vényeket bármely gyógy szertárnál megcsináltathatták a tagok. Most kiadták a jelszót, hogy az egész vonalon takarékoskodni kell és az OTI vezetősége felszólította a gyógyszerészeket, hogy az eddigi árakat 30 százalékkal redukálják, mert különben az fog történni, hogy a Társadalombiztosító mind Budapesten, mind nagyobb vidéki városokban saját kezelésű gyógyszertárakat fog felállítani és orvosai által kiállított vényeket csak ott lehet majd elkészíttetni. A gyógyszerészek között ez a hír nagy aggodalmat váltott ki, mert ezzel veszélyeztetve látják exisztenciájukat. Tekintettel arra, hogy ez könnyen megtörténhet minden tiltakozás ellenére is, a gyógyszerészek a közeljövőben ebben az ügyben megtartandó monstregyűlés összehívását határozták el. Ezen a gyűlésen fognak tiltakozni ez ellen a lépés ellen, mert úgy látják, hogy a Társadalombiztosító a gyógyszerészetet ki akarja sajátítani. mmmmmimmmmmmmmmmmm Járási lövészverseny volt pályaavatással vasárnap Dorogon. Az esztergomi járás és város leventéi és polgári lövészei vasárnap, folyó hó 21-én tartották meg Dorogon ez idei lőversenyüket a dorogi Szent László Bányász Levente Egyesület újonnan épült lőterén. A verseny védnöke revisnyei Reviczky Elemér főszolgabíró volt s azon 26 levente-csapat és 19 lövészcsapat vett részt, összesen 278 versenyzővel. A versenyre mind a járás levente csapatai, mind a résztvevő polgári lövész csapatok igen lelkes hangulatban vonultak fel, szorgalmas előkészületek után. Ily felkészültséggel érték el a szép eredményt, amely a vezetőket is, a lövészeket is a legszebb reményekkel töltheti el a jövőt illetőleg. Lankadatlan szorgalom és kitartó gyakorlat s a lövészsport a járásban is elsők közé emeli lövészeinket. A verseny még szebb eredménnyel végződött volna, ha az eső később meg nem ered. A versenyeredmények a következők: Leventék csapatversenye: 1. Tokodi L. E. 752. 2. Dorogi Szent László Bányász L. E. I. csapata 725. 3. Dorogi Szent László L. É. III. csapata 686 egységgel. Leventék egyéni versenyei: 1. Strick Lajos Tokodi L. E. 166. 2. Bauer József Dorogbányai L. E. 163. 3. Hütl József Augusztaaknai L. E. 158. 4. Áprili György Tokod L. E. 157. 5. Gapara Ferenc Dorogbánya L. É. 156. 6. Czili István Annavölgyi L. E. 25S. 7. Dankó Imre Tokodi L. E. 155. 8. Polhammer György Süttői L. E. 155. 9. Hagelmayer Alajos Dorogbánya L. E. 152. 10. Müller Károly Esztergomi L. E. 151 egységgel. Polgári lövészegyesillelek csapatversenye'. 1. Dorogi P. L. E. 782. 2. Annavölgyi P. L. E. 748. 3. Sárisápi P. L. E. 730 egységgel. Polgári Lövészek egy éni versenye: 1. Kuglics Kálmán Esztergomi Belvárosi P. L. E. 183. 2. Klotz Lajos Dorogi P. L. E. 176. 3. Gahó József Annavötgyi P. L. E. 170. 4. Molnár Kalman Dorogi P. L. E. 164. 5. Akucs Bóla Dorogi P. L. E. 161. 6. Dés József Annavölgyi P. L. E. 160. 7. Dudás Zoltán EsztergomBelvárosi P. L. E. 157. 8. Túri János Sárisápi P. L. E. 156. 9. Habara József Anna völgyi P. L. E. 155. 10. Czebe Árpád Dorogi P. L. E. 154 egységgel. Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Teleti SAJAT KÉSZÍTÉSŰ-\^^a^ éfken^iuíi' Poln^monn I ÚQjláná L' * r>-»KtiK44 i^n^^UnéM^L^^ I GlCZmalin LaSZlOOa.1 fonszám 135. Házi kenlia/1 0£U¥tlli leffjutányosabban beszerezhető H< * f oHncndtaüb
