Esztergom és Vidéke, 1930

1930-09-07 / 70.szám

Realisták, gimnazisták, kötelező tornacipők legolcsóbban HERMANNÁL kaphatók Rákóczi-tér. sét nem ejtették el azok, kik a nemzetköziséget gyűlölt, vagy tisztán szeretett formájában ápolják. Éberen kellene hát őrködni afelett, hogy ezt a hatalmas fegyvert ne a gyűlölt nemzetköziség használhassa fel rombolásra, hanem a kereszténység tiszta egyetemessége vigye diadalra. Ez a fegyver: az esperantó ! Az esperantő az a jelenleg a világkongreszszusokon is kipróbált és mindenki által külön nyelvtehetség nélkül könynyen elsajátítható kisegítő nyelv, melyet szorgalmasan tanul a világ proletárjainak egyesüléséért lelkesedő munkás és tanulja a polgári rend biztonságáért és a civilizációért lelkesülő kultúr ember. A polgári társadalom érthetetlen passivitással tereli el érdeklődését, pedig nem több fáradságról van szó, mint amellyel jár egy hévvel végigjárt tánctanfolyam. Több idő ehez sem kell és haszna is volna annyi, mint a nemzetközien táncolni tudásnak I Tele van tömve középiskolás ifjúságunk rosszul kifejezett idegen szavakkal, nyelvszerkezettel, amiből többen kapnak szekundát, mint iskolán kivül látott hasznot ; holott ha az esparantót minden ország középiskolája csak egy éven át tanítana is, az idegen forgalom és az esperantó újság s irodalom útján a világ gyűlölet láza jelentékenyen esne 1 Mi haszna annak, aki tud esperantóul ? Röviden szólva : ugyanaz a haszna, mint anyanyelvé tudásának. Ir, olvas, levelezhet, művelődhetik és élvezheti az esperantó különlegesen érdekelt és immár óriási irodalmát, színdarabjait, színházát, templomi beszédeit, évenkint a világ minden városából összesereglett kongressu sát. Az öt világrész minden nagyobb helyén felállított esperantó központokkal érintkezésbe léphet, mely határtalanul jóleső udvariassággal áll rendelkezésünkre gazdasági vagy bármely privát természetű ügyünkben. A különféle nemzetek esperantistái egyéni leleményességük szerint érintkeznek egymással s nem csekély azoknak a házasságoknak a száma, melyeket az esperantó levelezés hozott létre. Külföldi útra ma már esperantó tudással bátran el lehet menni, mert a külfödi idegenforgalomban bevett nyelv már az esperantó. A jelenleg Oxfordban, ta valy Budapesten tartott esperantó világkongressus igazán elit és úri társasága éppen azért tartja évenkint Európa különféle városaiban kongressusait, hogy a kételkedőket végleg meggyőzze arról, hogy az esperantó nyelven bármilyen anyanyelvű legyen is a hallgató, jól megy a társalgás, jól megy a szónoklat, szerfölött élvezetes a színdarab, az ének és az idegenek fesztelenül és zavartalanul járhatnak-kel hétnek a számukra készített felíratok közt s ha az ember az ilyen viiágkongressuson esperantistával beszél nem tudná megállapítani, hogy ki volt angol, ki volt francia vagy más nemzetbeli, mert ezt tájszólás és elferdítés nélkül lehet beszélni. Sokan látnák utólag hasznát és örömét esperantó tudásuknak, azért ha városunkban ily irányú óhajok találkoznának, úgy meglesz az érdeklődőknek az alkalmuk azt elsajátítani. Gyarapodjék az az esperantóul már tudók tábora, melybe főpapok, arisztokraták, tudósok és tisztviselőkön kívül a társadalom minden rétege képviselve van már 1 Urbán Imre dr. Felemelik a tisztviselők szolgálati idejét. A köztisztviselői státusrendezés kérdésével kapcsolatban már régóta foglalkozik a kormány a szolgálati idő kérdésének reformjával is. Hír szerint Wekerle pénzügyminiszter törvényjavaslatot kíván a ház elé terjeszteni a közszolgálati alkalmazottak szolgálati idejének felemeléséről. A tervezet szerint 35 évről 40 évre emelik fel valamennyi közszolgálati alkalmazott szolgálati ideje', ami azt jelenti, hogy a reform keresztülvitele után minden főiskolás öt évvel később éri el a teljes nyugdíjra jogosító szolgálati időt. Ezzel együtt természetesen megváltozik az előléptetés eddigi módja és ideje is. A törvényjavaslatot, amely a minisztériumban már elkészült, Wekerle Sándor pénzügyminiszter még az ősszel beterjeszti a törvényhozás elé, és a képviselőház valószínűleg már a legelső javaslatok között le is tárgyalja. ni lesz sorsa a Simor-kórháznak? Szanatóriumot kell létesíteni. Pár hót előtt közöltük, hogy a Simor-kórház, mint egészségügyi intézmény megszűnt létezni. A betegeket kilakoltatták, illetőleg szétoszlatták. Egyrészük, a súlyos betegek, a Kolos-kórházban találtak helyet, a könnyebb betegek pedig otthonukba tértek. Amint megírtuk, a kórház megszűnése szívszaggató fájdalmak között történt. Maga a Kolos-kórház csak az emberiességre támaszkodhatott és ha volt rá mód, vette fel a betegeket. Ez a betegfelvétel a népjóléti miniszter rendelkezése ellenére történhetett csak, de van-e olyan szív, amely súlyos betegeket az utcára képes parancsolni ? Nem tudjuk, megvizsgálták-e az esztergomi kórházak helyzetének igazi képét és ma is állítjuk, hogy embertelenség a betegeket az utcára tenni. Az esztergomi Kolos-kórház nem elégséges a város közegészségének ellátására és feltétlenül szükséges a Simor-kórház fenntartása. Mindenesetre az, aki a Simor-kórház megszüntetését javasolta, Esztergom közegészsége, a beteges ellátása ellen vétett. Nagyon jól tudjuk, hogy nem a Simor-kórház egyházi tulajdonosa vetett gátat, hanem itt „politika" vegyült az intézkedésekbe. Aki a kórházak jelenlegi helyzetéről ma bírálatot akar mondani, az szakember legyen, mert nem lehet tűrni, hogy egyéni vélemények alapján történjenek állásfoglalások, illetőleg döntések. Nem szabad megtűrni, hogy kontárkodások alapján hozzanak határozatokat. Az utóbbi napokban arról értesültünk, hogy szakszerű átalakításban szanatóriumot, illetőleg Üdülő-intezetet kivannak a Simor-kórházban létesíteni. Ezt a tervet igen helyeseljük és a városnak, meg az illetékes faktoroknak a legmesszebbmenőleg segédkezet kell nyújtaniok. Ha mint szanatóriumot vesszük a Simor-kórház átalakulását, akkor Esztergom, mint üdülőhely emelkehely megfelelő, közel esik a Dunához a szentgyörgymezői rész legjobb fekvésű helye. Kitűnően beválna a Simor-kórház szanatóriumnak, csak bizonyos átalakításokat kell végezni és parkosítani, s úgy hisszük, ez a befektetés nem lenne nagy, viszont Esztergom sokat nyerne, ha egy szanatóriummal is rendelkezik. Az orvosok alkalmaztatása sem okozna nehézséget. A tervet nagyon életrevalónak találjuk és nemcsak Esztergom városának, hanem a Simor-kórház tulajdonosának is meg kell tenni minden lehetőt, hogy a kitűzött cél elérhető legyen. Esztergom fejlődéseik újabb útját látjuk ebben a szanatóriumban. Talán sikerül belevonni az állam támogatását is, amiért minden téren segédkezet kell nyújtani. Az esztergomi szanatórium kérdése újszerű. Ezután, a jövőben mindenkor csak újszerű berendezésekre volna helyes alapot elkészíteni. Kérjük az illetékes tényezőket, hogy az ügyet vegyék alapos megfontolás alá s ha csak egy kis lehetőség van arra, hogy a Simorkórházat vissza lehet állítani a városi közegészségügy szolgálatába, akkor ezt tegyék meg sürgősen. Ha azonban ezt nem tehetik, a legjobb akarattal pártfogolják a szanatóriumi ügyet. Ha sikerül a városnak kölcsönhöz jut nia, mérsékelni fogják a vízdíjat. Legutóbbi számunkban vezető helyen irtunk arról, hogy visszaérkezett a minisztérium leirata, amely szerint jóváhagyták a vízvezetéki szabályrendeletet és legalább is 15 év szükséges ahhoz, hogy a vízdíj adója alacsonyabb legyen. A kérdéses cikkben igen vigasztalhatatlannak láttuk a helyzetet és állásfoglalásunkkal a terhek kisebbítését sürgettük. Cikkünk nem a legjobb visszhangot kellette a hivatalos körökben, ami érthető is, de közérdekből természetes volt, hogy mielőbbi segítséget kérjünk, mert Esztergom a maga eladósodásában és a köznép súlyos helyzetében nem bir el hoszszabb megterhelést. Most arról informálnak bennünket, hogy a 15 évi határidő a vízdíjra vonatkozólag nem végleges ós amint a város kedvező kölcsönhöz jut, a kamatterhek csökkenésével a vízdíj adó is kisebb lesz. Antóny Béla dr. polgármester a héten már érintkezésbe lépett a budapesti tényezőkkel és már kölcsönügyben tárgyalt. Remélhető, hogy hamarosan kedvező kölcsönhöz jut Esztergom és meg fog szűnni a gazdasági depresszió. Egyébként a minisztériumokban foglalkoznak a vidéki városok válságos helyzetével és maguknak a minisztériumoknak érdeke, hogy segítséget nyújtsanak. A pénzügyi helyzet jelenleg változatlanul nehéz Esztergomban és mivel a tél felé közeledünk, annál inkább sürgős az áilami beavatkozás. Reméljük, a segítség nem fog fog soká késni. Ünnepélyes tanévnyitás a reáliskolában. Az „Esztergom és Vidéke" szerdai számának vezércikkében egyrészt örömmel állapítja meg, hogy a kezdődő tanév megnyitó ünnepélyeit most már valamennyi elemi iskola saját épületében rendezheti, másrészt sajnálkozással említi, hogy „csak a reáliskola maradt mostoha. Elmúlt a szentév és semmi sem lett az új Szent Imre reáliskolából." A 300 főnyi tanulósereg ismét csak a régi, szűk és sötét épületben fog szorongani, melyből iskolai célokra alkal matlan volta miatt az eleminek ki kellett hurcolkodnia. Felhasználtam a kínálkozó alkalmat, hogy a hangulatos ós nívós Ünnepélyeiről híres intézettel Veni Sancte-ja alkalmával megismerkedjem. A tanulók a szűk, de ragyogó tisztaságú, képekkel ékes folyosón gyülekeztek. A pirospozsgás fiúk vidám csapatának mozgása megkapó ellentétet adott az intézel hősi halottainak komor táblájával, melynek virágdísze arról tanúskodik, hogy az utódok nem feledkeztek meg dicső társán ról. Az ifjak hosszú, fegyelmezett sorban vonultak a belvárosi templomba, az igazgató, a hitoktató és az egész tanári kar vezetése mellett. Az ünnepélyes, énekes szentmisét Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselő celebrálta, négy nyolcadikos asszisztenciájával. A kóru son az intézet legjobb énekesei intonálták a „Veni Sancte Spiritus"-t A lendületes orgonakiséret, a tartalmilag és formailag értékes, ma gyáros ízű közjátékok elárulták, hogy dik értekében ós jelentőségében. AHajnali Kálmán ül a belvárosi templom kitűnő orgonája mellett. Valódi hangulat, áhítat hatotta át mindnyájunk, szülők és tanulók, szivét egyaránt, mikor az évnyitó ünnepély iskolai részében való részvételre az intézet dísztermébe vonultunk. Legnagyobb meglepetésünkre a városhaza nagy tanácstermében találtuk magunkat. Persze, a reáliskolának nincs díszterme. A város vezetőségének jóakaratát és szeretetét bizonyítja, hogy helyiségeit az új épület bekövetkeztéig iskolája rendelkezésére bocsájtja. A jó öreg Vak Bottyán, a prímások és polgármesterek -képei mintha vidámabban tekintettek volna a nyüzsgő fiatalságra, mint ahogy az egyhangú, vagy pártellentétek viharától felkavart városi közgyűléseket nézni szokták. A megjelentek sorában ott láttuk Antóny Béla dr. polgármestert, Brenner Antal dr. főjegyző, helyettes polgármestert, sok-sok szülőt érdeklődőt, a reáliskola leanynövendékeinek kedves virágcsokrát és a kifósülködött, kivasalt „fiúk" seregét. A „Hiszekegy" szívbemarkoló akkordjai után Obermüller Ferenc igazgató rövid beszéddel nyitotta meg a reáliskola fennállásának 74-ik, saját igazgatói működésének 10 ik évét. A fiúk figyelmébe ajánlotta az „Ora et labora" óletelvet, mely a derék ember legszebb ós legkimerítőbb óíetprogrammját fejezi ki. Történelmünk legnagyobbjai ezt az elvet valósították meg. Ennek a jegyében élt a reáliskola védőszentje, Szent Imre, haltak meg azok, kiknek emlékét az iskola lépcsőházának márványtáblája örökíti meg. A minden mozzanatában hangulatos ünnepélyt a Himnus zárta be. Mindnyájan azzal a fennkölt ér-