Esztergom és Vidéke, 1930

1930-09-04 / 69.szám

Új tanév — új iskolák. Csütörtök reggel az elemi iskolák tanulói már éneklik a Veni Sancte-t, újra itt van egy új tanév. Utánuk a középiskolák következnek és nemcsak a tanulás kezdődik meg, hanem visszatér Esztergom mozgalmassága is, megszokott időszaka. Az egyik oldalon a gond, a másik oldalon a kereset lehetősége. Nagyon sok család talál keresetforrást a diákokban, de belőlük származik forgalom nemcsak a kereskedőknek és az iparosoknak, de a földműveseknek is. Az idén közel 1500 diákja van Esztergomnak és igen jelentékeny az az összeg, amely nálunk marad. Mit mondjunk az uj tanév kezdetére ? Nem akarunk banálisak lenni, azért inkább az iskolák helyzetére utalunk. Azt mondják, hogy az idén minden elemi iskola uj épületben kezdi meg munkáját. Ez valóban örvendetes tény. Ha ez csak magában állna, akkor az minden elismerésre méltó lenne. De mi tudjuk, hogy az iskolák megépítésükben nem szolgálják a követelményeket és sok hibát találunk bennük. Hiába van valakinek uj és fényes cipője, ha az szőrit és fájdalmat okoz. A Német-utcai iskola szintén fényes, palotaszerű, de szűk, nincs udvara. Csak gondoljuk el, a „Szent Tamás" elemi iskola egész évben nem mehet ki az udvarra, a szabad levegőre, felüdítő mozgásra. Sokszor esik szo a tanítóról és bírálgatják, megítélik, a legtöbbször olyanok, akik talán az illetőt nem is ismerik és még sohasem látták dolgozni az osztályban. Itt nálunk szeretnek beszelni a tekintélytiszteletről és éppen azok nem adják azt meg, akik a leghangosabbak. A reáliskola mostoha maradt. Elmúlt a szent év és semmi sem lett az új Szent Imre-reáliskolából. A zárdában megzavarja a nyugalmas munkát a Kovácsfele esel. Majd csak ezután jönnek a tárgyalások és kitudja mire vezetnek ezek ?! A gimnáziumban gondot okoz az I. párhuzamos osztály fellálitása, Sok a jelentkező és a kultuszminiszter nem ad új tanerőket. Majd több órát kapnak a tanárok. Bizony nehéz küzdelemmel indul meg ez az év is. Hogyan fogadta a tábori fiúnevelőintézet a lengyel hercegprímást. Az esztergomtábori szalézi fiúnevelő otthon a Szent Imre ünnepségek alatt abban a kitüntető megtiszteltetésben részesült, hogy augusztus 22—23 án falai között üdvözölhette a jubileumi ünnepségek egyik kimagasló, rokonszenves vendégét, Lengyelország bíboros prímását. Hlond Ágoston őeminenciája változatos és sikerekken gazdag pályafutása során szorosabb kapcsolatba került a magyarsággal s mint a néhai magyarosztrák szalézi rendtartományi elöljárója járt már az esztergomtábori intézetben is. Épen ezért nagy vára kozas és lelkes érdeklődés előzte meg mostani látogatását, mert az intézet nem pusztán az egyház bíboros fejedelmét s a magyarsággal évszázados barátságban élő nemzet első főpapját köszöntötte személyében, hanem ezentúl a fiúi szeretet és kegyeletes hála adóját rótta le kedves emlékű egykori elöljárójával szemben. őeminenciája a többi bíborossal s a jubileumi ünnepségek egyházi és világi előkelőségeivel augusztus 22-én Esztergomban volt Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás vendégeként. Délután 4 órakor titkára és Plyruaczyk Szaniszlótartományi főnök kíséretében autón Nyergesújfalura ment s meglátogatta az ottani intézetet, majd Szentkeresztre indult, ahol ünnepélyes fogadtatás után megtekintette a noviciátus-házat, amelyben tartományfőnök korában többször megfordult. Pár perccel fél 8 óra előtt ért őeminenciája autója Esztergomtáborba. Czuczor János dr. igazgató az intézetben vendégként tartózkodó Giraudi Fedele, a Szalézi Társaság egyetemes gondnokának társaságában a rendtársak élén fogadta a lengyel egyházfejedehnet, akit a sorfalat álló növendékek harsány éljenzéssel és viharos tapssal üdvözöltek. Hlond Ágoston kedvesen mosolyogva köszönte meg a lelkes fogadtatást, majd a kápolnába vonult s rövid adoráció után főpapi áldásban részesítette a megjelenteket. Vacsora közben őeminenciája a legnagyobb csodálat és elismerés hangján nyilatkozott a ragyogó jubileumi ünnepségekről, amelyek felejthetetlen benyomásokat hagytak lelkében, s még jobban megerősítették azokat a kötelékeket, amelyek a magyar szaléziánumon keresztül eddig is a magyarsághoz fűzték. Másnap reggel háromnegyed 8 órakor az intézet kápolnájában cs.n des főpapi szentmise keretében öt szalézi teológusnak adta fel a kisebb rendeket. Bár hétköznap volt, mégis számos hivő jelent meg a főpapi misén és a jelentőséggel teljes szertartáson. Délben az intézet igazgatósága ebédet adott a magas vendég tiszteletére. A megjelentek fényes sorában ott volt Serédi Jusztinián biboros-hercegprimás, a budapesti lengyel követ ós több egyházi és világi kiválóság. Ebéd után a lengyel bíboros tőpap a hercegprímás és a lengyel követ társaságában autón Esztergomba ment s résztvett a Sobieski-emléktábla leleplezésén, majd a fél 4 órakor induló vonattal Szombathelyre utazott az ottani szalézi-intézet megtekintésére. Az esztergomtábori állomásra befutó vonatnál az intézet elöljárói és növendékei a pápai himnusz hangjaival búcsúztak el a kedves vendégtől, aki magas méltóságában, a bibor fényében is megmaradt az ifjúság mosolygószemű, melegszívű barátjának. Becsaljuk meg a művészeket. Szenes Fülöp festőművész hétfőn reggel elutazott Esztergomból. Vasárnap felkerestük őt és beszéltünk vele a strandfürdőtelepen, ahol egy kis helyiségben dolgozott a nyár folyamán. Érdekelt bennünket, hogy milyen témák ragadták meg őt Esztergomból. Egy kis helyiségben találjuk itt, a fürdőtelep vendége a Takarékpénztar jóvoltából. A falak mentén ládák, állványok, kifeszített vásznak. Az ajtóval szemben három kész kép, ezek aztán egyszerre beszélnek Szenes Fülöpről. Két kép az esztergomi strandról készült. Mindegyik mozgalmas, eleven. .Az egyiken egy nőalak emelkedik ki a vízből, nagy labda után veti magát, körülötte fürdőzők. Mintha élne a kép, semmi merevség és szinte hallani véljük a strand derűs lármáját, kacagását. A másik kép terraszjelenetet mutat, előtérben pompás nőalak és a környezet fővárosi strandéletet sejtet. Uj témafeldolgozást érzünk a képekben, a fürdőélet egyes mozzanatait és annál értékesebbek ezek nekünk, mert Esztergomot látjuk megörökítve. A harmadik kép Etter Jenő dr. városi főügyész meglepően hű, újszerű kidolgozásban álló képe. Szenes Fülöp mentegetőzik, szabadkozik, hogy ő nem kívánkozik a nyilvánosság elé. Azt mondja, eljött ide Esztergomba dolgozni, a művészetért, amely itt vonzza és itt tartja. Nem tudjuk szerénység-e ez vagy művészi elmélyülés. Mindakettő. Az asztalon észreveszünk két albumot és hamarosan megértjük a művész szabadkozását. Szenes Fülöpöt nem lehetett be mutatni, legkevésbé nyilatkozásra birni munkáját illetőleg. Szenes Fülöpöt már ismerni kell. Amint a két albumot lapozgatjuk, akkor jövünk rá, hogy ki volt itt nálunk az egész nyáron. Az egyik albumban klisirozott aranyérmek sorakoznak egymás alatt. Paris, London, St. Louis, Drezda, Budapest stb. Szenes Fülöp nagy aranyérmek többszörös tulajdonosa. Találunk méltató és elismerő sorokat is. Igy László Fülöp, Déri Béla, dr. Téry Gábriel ír Szenes Fülöpről. Egy nagyobb albumban tíz európai festőről találunk ismertetést. A színek mesterei és a tíz idegen név között Szenes Fülöp nevét olvassuk. A nyomtatott szöveg között Szenes Fülöp több híres és aranyéremmel kitüntetett festményét is látjuk klisirozva. Különösen mint portréfestő kitűnő és híres. Több portré között ott látjuk Széchenyi Viktor nagyváradi püspök képét. Van egy képe „Éltető napsugár*, melyet Ferenc József vásárolt meg. Számos képét a Szépművészeti Múzeum őrzi és több van a külföldi akadémiákon és képtárakban is. Szenes Fülöp sokáig ólt Erdélyben, ahol munkássága mellett sokat áldozott a magyar művészetért és különösen a színészeket segítette jótékonyságával. Ez a nemes cselekedete annál értékesebb, mert a megszállás alól küldte segítségét. Az idén Szmrecsányi Miklós, az egri érsek öccse Egerbe hívta, hogy az ottani fürdőéletben keressen témákat. Szenes Fülöp el is ment, de amikor összehasonlította Egert és Esztergomot, hamarosan visszajött. Esztergom nyerte meg tetszését. — Kérem — mondja Szenes Fülöp —\ amikor ón felfedeztem ezt a strandot, tudtam, hogy itt nagy munka vár rám. A víz színe, ez az élet, ami itt van, magához kötött. Aztán a környezet olyan megkapó, csupa derű, fény, hogy a művész ember innen nem tud szabadulni. Különben Jaschik Álmos egyik tanítványa hívta fel figyelmemet Esztergomra és én örülök, hogy idejöttem. Rajongással beszél és nemcsak a művészt látjuk benne, hanem a szív emberét is. Csak egyszer borul el arca. Amikor az emberekről esik szó. A közönyösségről, a rossz akaratról és nembecsülésről. Dehát miről van szó ? Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatni «r SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedö-vászon, köpper, törülI . köző, konyha- és kenyérruha, nÓTI C^Al/nft abrosz (nagyban és kicsinyben) Md&J 04,U¥Ul! legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlóná ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 69. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, SZEPTEMBER 4 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér