Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-15 / 64.szám

ban lévőt, és ti is megtisztelve lesztek. Ti most egyenkint családfők vagytok és, ha nem vagytok lelkiismeretesek és gondosok, megrontjátok magatokat is, családotokat is. Hallgassatok meg mindenkit, érdeklődjetek minden iránt és segítsetek mindenütt. Végül, ha ezek szerint cselekedtek, otthonotokat, várostokat, népeteket szeretitek és vele a hazátokat. Ezeket halljuk a jubileumi év esztergomi ünnepén. * * * Pannonhalma, 1930. augusztus. A magyar Monté Cassino messzire látszik Győrszentmárton vidékén. Az apátság magas tornya utat keres a hegyeken át Győr felé, lejjebb a Bakony felé, majd a Duna— Tisza felé az Alföldre. Keressük azt a szivárványt, amely Debrecen felé ivei, és amely valóban hídja lenne a magyarság békéjének, összetartozásának és együttmunkálkodásának. Nem a szines hidat keressük, hanem az egyszerű pilléreket, a tartóvasakat, amelyeken önmagában erősödve nyugszik a magyar közélet, a vallási béke, a jövő együttérzése. Pannonhalma is magáénak vallja Szent Imre herceget. Most nincs a vitának helye, mert ma közösen a miénk Szent Imre herceg. Itt is volt, ott is. Természetes, hogy másfelé is járt Esztergomon kívül, ezért is tehát mindannyiunké. És így közös az a híd, amely Imre halála. irta: Serényi Rezső I. István király koronázásának három évtizedes ünnepélyét Esztergomban ülte meg. Méltó volt erre e hely ahol 1001-ben először az ő homlokát érintette a magyar szent korona. A fényes ünneplés emelésére és a királyi igazságos szó súlyának fontosságául ide helyezte ebben az évben az országos bíráskodást is Fej érvárról. Nem csoda, ha zsibbasztó fáradtság nehezedett a király alacsony tagbaszakadt termetére, hiszen egy hétig pihenésre alig gondolhatott. Most is, hogy a királyi palota mécsei s gyertyás csillárai az ittartózkodás utolsó estéjén pislogtak a komor, deresedő szakállú sápadt királyi arcra és a kíséretében lévő tanácstagokra, ugyancsak félretett minden kényelmet. Kimerülten, de kötelességének pontos teljesítésével elutazása előtt kiadta parancsait, utána egyetlen fiát látta el az udvar előtt napi, szerető atyai szívből áradó komoly intelmekkel. — Édes fiam, Istennek tetsző életed huzamos időn át láttam. Helye sen teszed ezt a lelki szolgálatot. De vallásos buzgalmad még nem elég, ha trónom birtokába lépsz. Gyakrabban mondtam, most nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a szabad élet nélkülözéseivel s a harcos katona szenvedéseivel kell kiegészítened vezeklő földi életed. Edzett test takarja tökéletességre törekvő lelkedet. Nemrég voltál dicső harcban országom nyugati határán, megjártad a lengyePannonhalmáról Debrecenbe ível. Ma nem vagyunk egyek a valláspolitikában, a hitben, hogyan legyünk akkor egyek a hazában ? Meg kell építeni az aranyhidat Pannonhalma és Debrecen között, hiszen olyan rövid a távolság és ha nem ívelhetett a magasba Nagymagyarország idején, most ebben a csonkaságban kell, hogy a két föld egybekapcsolódjék a hitünk szerint is. Sem dogmák, sem viták, sem harcok nem fogják megépíteni az aranyhidat. A nép egyszerű szava a döntő, egyszerű munkás kezekkel, egyszerű ruhában kell a munkához látni, hogy a híd felépülhessen. Uj időknek, más időknek, új embereknek kell jönniök. Igaz apostoloknak Isten útján és országunk útján. A mai útról nem lehet visszatérés, csak vezeklés. Pannonhalma vár és messze körültekint . . . * # * Veszprém, 1930. augusztus. Veszprém négy dombon épült fel és a négy közül a Várdombon pihen meg tekintetünk. Félreesik a város a fővonaltól, nem a világiakat keresi, mintha azt őrizné, ami a régiekből számára megmaradt. A püspöki várban halkan nyílik a kapu Gizella királyné kápolnájába. Mit kérhetünk itt, miért térdelünk itt le a zsámolyra ?... — Magyar asszonyok, szőjjétek magatok a ruhákat, mint Gilek földjét, ahol Szilé környékén tartott vadászat nomád viszonyai közt ügyesen kezelted az íjat. Minél többet akarok ebből látni, mert csak olyan király értékeli valóban vitézei harci teljesítményét, aki átélte a teljesítmények szenvedéseit. Elmész fiam, a jövő hónap elsejére édesanyád mellé, mert a bakonyi vadonban fogod felütni sátradat, hogy ott vadászatot rendezzél. Tedd meg erre az előkészületeket I Jaak nembeli Vecelimus vitéz, aki becsben volt István előtt, mert Koppányt ő lehetett szerencsés a veszprémi harcban lándzsahegyre venni, megsimogatta vörhenyes szőrrel dúsan fedett kiálló állát, csontos ábrázatán mosoly surrant át és helyeslőleg bólintott a királyi szavakra, mivel alattomban örült a szabad vadászéletnek. Most Gellért püspök felé fordult a nagy király. Ó szerényen húzódott meg Domonkos érsek mellett, aki nélkül az uralkodó teljes örömére nem zajlódhattak volna le az ünnepségek, mert fia eredményes nevelése folytán kiváló kegyét élvezhette közelében. — Gellért atyám 1 Fiam nevelését a közelmúlt években derekasan befejezted. Tudományos képzést adtál neki; Isten, egyház és a hon díszének nevelted. Megelégedésemre végezted nehéz munkádat. Tanácsodat most is bizalommal kérem ki. Jól tudod, örökösöm lesz, másra nyugodtan nem gondolhatok, vitézek, bánok, és vajdák urává válik halálom után, igy katonás hivatás is vár reá. Helyesled e, hogy az asszonyos természetet kiölöm s az életrevaló zella királyné tette és inkább a tű-cérna harcát vegyétek fel, mint az idegen divat fegyverét. Szövögessetek és öltögessetek, még a fonalat is magatok készítsétek és meglátjátok, hogy aranypalástra is telleni fog egykor. * * * Székesfehérvár, 1930. augusztus. Alba Regia. Háromszáz évig éltek itt a magyar királyok. Ma a régi falakat járva-kutatva, keressük azt a sírt, amely Szent Istvánt fogadta be. És fohászkodunk az egek Urához, ahol igazság van: add vissza, nekünk magyaroknak királyi Az esztergomi Szent Imre-ünnepségeknek egyik kiemelkedő esemá nye lesz a győri daloskerület dalárdáinak esztergomi szereplése. Tudvalevő ugyanis, hogy Esztergomot a győri dalkerületbe osztottak, mert ez az óhaj nyilvánult meg Esztergom részéről annak idején. Eredetileg Pesthez akarták Esztergomot csatolni. A győri daloskerület összes dalárdáinak első nyilvános és együttes szereplése most lesz vasárnap, aug. 17 én, Esztergomban és természetes, hogy szereplésük fényes lendületű lesz a Szent Imre-ünnepségek alkalmából. A győri daloskerület több dalár dája eljön Esztergomba s mintegy négy-ötszáz dalost fogunk együtt látni a Széchenyi-téren. Már maga ez a tömeg is nagyszerű képet fog mutatni, hát még mennyire felemelő ha az ötszáz dalos ajkán ének fog elhangzani. A dalárdákat a közös énekszámokban Boldis Dezső dr. ságot felfrissítem királyi herceg fiamban ; akarom, szablya is ékesítse derekát, tegzében nyilak is rejtőzzenek, kezében dárda, buzogány forogjon, testét hermelinköpeny helyett páncél is nyomja! Szólj tettemhez püspök-atyám, szavad mindig értékes előttem I Gellért püspök alázatosán előlép, mellén keresztbetett kézzel mélyen meghajtja magát. — Felséges ^királyuram, elhatározásod céltudatos. Csak a királyi herceg lelkét vadság és kegyetlenség gonosz indulata ne térítse le a Meg váltó Jézus bölcs és alázatos útjáról aki a szelídség és irgalom útmutató kútfeje. Minden tetted okát és célját az Úristen kifürkészhetetlen akaratában látom. E szerint legyen, alázatos szolgád őszinte kívánsága s vágya. — Ezzel térdre ereszkedik a király előtt Gellért, majd félreáll. A király szemeben megelégedés és szeretetteljes bizalom tükröződik... Imre királyfi mélyen meghajol a gondos atyai szavakra, csendes léptekkel távozik, hogy hosszú esti zsolozsmáját mielőbb elvégezhesse a palota kis kápolnájának mély csendjében. — Nádorispán uram, úgy tudom, a holnapi elmenetelünket már elő készítette, de a jövő hó elejére a királyfi vadászatnak megtartásához szükséges rendelkezéseket mielőbb adja ki. Az intézkedések végrehajtásáról mielőbb kimerítő tájékoztatásait székhelyemen várom. — Hódolattal teljes erőmből teljesítem király úr felséges parancsát — válaszol Deodat mély hangján és hallható gyors lélekzetek mellett meghajlik kövér óriástermete. országunkat, Nagymagyarországot. A külföld majd minden részébe vezetnek követeléseink: hozzák vissza Prágából Szent István kardját, Münchenből Gizella keresztjét, Zágrábból az ereklyetartót. Bambergből, Bécsből és máshonnan azokat az emlékeket, amelyek Nagymagyarország mellett tanúskodnak. Ha ezek majd együtt lesznek, akkor zúgjon fel az igazi nagyboldogasszonynapi harangozás. De miért kell ezeket a szürke ólombetűk egyszerű krónikásának írnia? . . . országos karnagy fogja vezetni. Boldis Dezső karnagya volt a pécsi királydíjas dalárdának. Jelenleg Győrben kir. vezető tanfelügyelő és egyben országos karnagy is. A Dalosünnep sorrendje a következő : I. Augusztus 17-én d. e. 9 órára a IV. számú Daloskerület vidéki dalárdáinak és a velük érkező vendégeknek megérkezése és telsorakozása a Baross Gábor-úton. II. A levente-zenekar hangjai mellett felvonulás a Horthy Miklós-úton, a Kossuth Lajos-utcán, a IV. Béla király-utcán ós a Bottyán Jánosutcán át a Széchenyi-térre. III. Délelőtt fél 10 órakor a Szóhenyi-téren ünnepélyes fogadtatás a városháza előtt a következő sorrendben : 1. Papp-Váryné—Szabados: Hitvallás. Éneklik az összes dalegyletek. 2. Benyovszky : Magyar Igricek. Szavalja: KŐhalmy László. 3. ÜdBefejeződött a királyi tanácskozás. Szétoszlott mindenki. A főpapok olvasóinak csilingelése, az országnagyok és a vitézek kardcsörgése már távolról hallatszik. Végre elhalt a távozók zaja, kialudt a fáklyák világa, a gyertyák pislákolása, nem sercegett a mécses kanóca sem, csak a kápolna úszott még fényárban, csak a dunai hűsítő szellő lebegtette nyitott ablakokon át az augusztusi hőség okozta nyomasztó melegben 1031 egyik éjjelén a királyi palota görögös ízlésű nehéz függönyeit. II. Másnap reggel a szolgák hadának egyik része kora hajnalban utrakelt Esztergomból Fejérvár felé, raásrésze Veszprémnek tartott. Dél felé az országnagyok indultak a királyi hintó kíséretében. Könnyes szemmel búcsúzott tőlük az esztergomi nép. A fényes öltözetű főurak és vitézek közt volt látható: Deodat, Tybold, Moglout, Solomun, Turda nembeli Kádár, Zuárd, továbbá Hunt, Posnán és Orchi vezérek.. Hermán, bavariai Vecelimus, Kalán Kolsoy és az izmaelita eredetű Boxa máskép Bocsu csak akkor kapott lóra leányával, a bátor Étével, amikor Imre királyfi mindjárt dél elmultával vadászatra felkészülten nekivágott a fárasztóan nagy veszprémi Útnak. Boxa és Ete hűen kisérték a királyi herceget. Kedveskedésük, figyelmük feltűnő volt, amit Imre hálásan vett de nem azzal a bizalmaskodással, amelyet mindig szerettek volna. Ugyanis a királyfi nemcsak most, amikor II. Mesko leányát, Ilonát, Soha nem látott nagy dalosünnep lesz Esztergomban angnsztns 17-én.