Esztergom és Vidéke, 1930

1930-08-03 / 61.szám

hogy Don Boscó nevelési rendszerével megismerkedjünk. Ha vesszük magunknak a fáradságot, akkor büszkék is leszünk arra, hogy itt nálunk a szalézi rend működik és munkáját Esztergom város gyermekeinek adja. Az 1929—30. iskolaév történetében is értékes részen tekintünk át. A tanári karban több változás történt. Ismerőseink közül dr. Kempe len Attila vált meg az intézettől és helyéi Bárdos József oki. polg. iskolai tanár foglalta el. Bányai Kornél dr. végleg megvált az intézettől, ezt az állás azonban nem került betöltésre. Béjáné Farkas Gizella tanárnőt már a mult évben véglegesítették. Ugyancsak végleges tanár Féja Géza is. Az intézet jelenleg 4 osztályos és 6 okleveles tanárral működik. Az intézet „Don Boscó" önképzőköre eredményesen működik. Több ünnepélye tartalmas és hatásos volt. Erős alapokon épült fel a vallásos élet, amelyből a vallásos egyesületek fejlődésüket nyerik. A tanulmányi ügyek terén minden a rendes uton folyt. A fegyelmezés kedvező. Még külön meg kell emlékeznünk a tornatanitás eredményeiről, amelyek más viszonylatban is kitűnőek. Nem érdektelen ha a tanárok névsorát közöljük. Igazgató: Czuczor A Vállalkozók Lapja legutóbbi száma közli, hogy a honvédelmi minisztérium döntött az esztergomi kaszárnya tatarozására kiírt versenytárgyalások fölött. A kőműves munkára 12.457*50 P összegben elfogadta Kósik Ferenc esztergomi építőmester és építési János dr., aki már 5 év óta vezetője a Szalézi Fiúnevelő Otthonnak és igazgatója a polgári iskolának. Rendes tanárok: Baki Béla hitoktató, ifj. Bárdos József termeszetrajzszakos Csiki Anna mennyiségtanszakos, Féjáné Farkas Gizella természettanszakos, Féja Géza magyar-németszakos. Kaucsár M. Bazilia iskolanővér-tanár, magyar történelem szakos, Krémó János szalézi pap, énektanár és Pfeifter\M. Kornélia oki. r. tanár, a helybeli iskolanővérek főnöknője, tanította a német nyelvet és az egészségtant. Az iskolában 189 növendéket vettek fel. Ismétlő volt 18, kimaradt 13, magántanuló lett 3, a vizsgálatokon résztvett 172 tanuló, jeles osztályzatú 16, jó 45, elégséges 60, sikerrel tanult 121, egy tárgyból elégtelen 18, két tárgyból 20, több tárgyból 13. Az értesítő végül közli a jövő évre szóló tudnivalókat. A javítóvizsgálatok aug. 29.-én és 30.-án lesznek. A beiratások szept. 1, 2 és 3-án lesznek. Beiratásj díj 18 P 24 fillér. Teljes tandíj 78 P 24 Ali. ez egy havi részletekben fizethető. Dicséretes munkálkodásról baszél az* is, hogy a középiskolába járó szalézi növendékek is jó eredményt értek el tanulmányaikban és a szalézi nevelés által viseletükben is kitűntek. vállalkozó ajánlatát. A tetőfedő munkát Körmendy Károly Esztergom 2210 P, Szabó, Gauland és Willbrand Budapest a mázoló-munkát 1411 P 80 fillérrel és Fehér Rudolf Budapest az asztalosmunkát 4784 P-vel kapta meg. Néhány szö a piacról, a vasárnapi nyitvatartásról, az utcai árusítókról és a Vörösmaríy-utca kövezetéről. Az utóbbi időben éles harcok folytak a piac elhelyezése körül, végre a városi közgyűlés az érdekelt kereskedők közbelépése folytán, a ba romfipiacot visszahelyezte a Széchenyi-térre. Ez ellen nem lehet senkinek sem kifogása, mert a legalkalmasabb hely erre a célra mégis a Széchenyitér. Ámde megfeledkeztek arról, hogy a napi piacot, amely egy év óta a Vörösmarthy-utcában van, visszahelyezzék oda, hogy ezzel egy kis életet, elevenséget adjanak ennek a halálraítélt utcának. Hiszen itt nincs semmi forgalom s ha így marad a helyzet, ez is a Lőrinc-utca sorsára juthat. Az a néhány piaci árús, aki még itt van és árul, mind azon sopánkodik, hogy helyezzék ide a napi piacot, vagy őket helyezzék oda a többiekhez, mert erre nem jön senki, alig árulnak valamit s a biztos pusztulás vár reájuk. Amikor ilyen fontos közintézmények vannak a Vörösmarty-utcában, mint a rendőrség, Társadalombiztosító, tisztifőorvosi hivatal, közjegyzői hivatal stb, létérdeke ennek az utcának, hogy megfelelően kikövezzék. Milyen nagy jövője lenne ennek az utcának, ha megfelelő, járható útja lenne ? Hiszen az autóknak nagy küzdelembe kerül, különösen a teherautóknak, felmenni Szenttamásra. Sok szó, de még több harc folyik az üzletek vasárnapi nyitvatartasa körül is. Sokan a textilkereskedők közül szeretnének nyitva tartani, viszont egy másik csoport éppen az ellenkező álláspontra helyezkedik. Idegenforgalmi szempontból célszerű volna a vasárnapi nyitvatartás, ezt véleményem szerint a mai rossz gazdasági viszonyok között sínylődő kereskedelemnek meg kellene engedni. Aki nem akar, az ne nyisson ki, hiszen az alkalmazottakat úgysem lehet kényszeríteni arra, hogy az üzletekben kiszolgáljanak, legfeljebb a főnökök maguk lennének az üzletben. Végül az utcai árusítókról akarok néhány szót szólni. Legutóbb lefogtak néhány kávéüzért, akik silány kávét, illetve pótkávét akartak drága pénzen a közönségre sózni. Ujabban a Széchenyi-téren rossz minőségű légyfogókat árusítanak 5 fillérért darabonkint, érzékeny kárt okozva a legális kereskedelemnek. Hát ezt nem volna szabad megengedni, hogy itt mindenféle vándorárus szabadon üthesse fel tanyáját. Ez ellen nekünk, kereskedőknek, kell a hatóság közbelépését kérnünk. Egy kereskedő. Helyszíni törvénykezés a falvakban. Hasznos régi szokást elevenít fel a törvénykezés egyszerűsítéséről az a törvényjavaslat, amely rövidesen törvényerőre emelkedik. A biró kiszáll a falvakba és törvénynapot ül. összegyűjti a panaszokat, bűnügyeket, följelentéseket és ott a helyszínen igazságot szolgáltat. Meghallgatja a panaszokat és a bepanaszoltaKat és a saját helyzetükben, a falu népe előtt hallgatja ki a tanukat, akik így alkalmasint szabadabban, elfogulatlanabbul fognak vallani. Bizonyos, hogy így a biró, ha a bűn elkövetésének a színhelyén torolhatja meg a bűnt, közelebb tud férkőzni az igazsághoz és közelebb tud férkőzni a bűnösök lelkéhez. És Döntés az esztergomi kaszárnya tatarozás! munkálataiban. Tábori emlékek. Feljegyzések az esztergomi reálisták szarvaskői cserkésztáborából. A füstös, fekete gőzparipa dohogva vágtat. Elhagytuk már Pestet. Az Isten áldotta nagy magyar rónaság északi peremén robogunk végig. A nyári nap híg aranya ragyogó színekkel vonja be a tájat s lelkemre áhítatos, templomi hangulat telepedik rá. Amint tovább ós tovább haladunk, úgy érzem, mintha a magyar ezredév főüiőerén tekintenék végig, lelki szemeim előtt a vidék könyvként kitárul s betűk gyanánt leolvasom a rögök lelkét . . . Rákos . . . Abban a porfelhőben talán rég letűnt daliák lelke vonul fel királyválasztó országgyűlésre; emitt szinte hallom jó Werbőczi István hangját, amint a török veszedelemről dikciózik és az elpuhult oligarchák hazafiatlanságáról mennydörög . .. Pécel . . . A napfény úgy rezeg a háztetőkön, mint a mosolygás derűje; talán a magyarság géniusza mosolyog, viszszaemlékezve arra a fényességre, amely számára itt feltündököít, mikor Ráday Gedeon felgyújtotta Kazinczy Ferenc lelkében a szent rajongás lángját . . . Isaszeg... Egy pillanatra felhő borítja a napot: IV. Béla seregét itt verte le hálátlan gyermeke, V. István, az ifjú király. De a felleg gyorsan elvonul a napról és az emlékekről. 1849. április 6. Balfelől szinte látom kibontakozni a szentkirályi erdőből Klapka dandárait; középen Damjanich támadja a magaslatot, Kiss Pál dandára előre tör, Földvéry Károly kezében meglebben a háromszínű lobogó s a vörössipkások fennálianak már a domb gerincén. Jobbfelől a Királyerdő s az országút közötti réten harcos huszáraink robognak rohamra s talán ott Barandlay Rihárd kardja villog, amint Palwicznak halálos csapást ad — ahogy Jókai ide álmodta . . . Tura... Ide járt jó Balassa Bálint kifosztani a törökök híres vásárait s itt ismerték meg Paskievics kozákjai, hogyan vág a kard Dessewffy huszárjainak markában ... Hatvan... Hej I Veli bég, Ahmed ben, Musztafa kádi, akik egykor itt nagy urak voltatok ! Merre hordja a szél poraitokat? Megéreztétek-e, hogy a ti váratok helyén Grassalkovich herceg Mária Terézia receptje szerint Kánaánt teremt még ? Tudjátok-e, hogy ahol ti jártatok, ezen a síkon, a magyar dicsőség az egekig lobbant Görgey honvédjeinek szuronya hegyén ? . . . Kápolna . . . Dsmbinski . . . Windisch-Grátz ... A föld mesél tovább ... Délután olyan helyeken me gyünk át, amelyeknek neve „Az egri csillagok" soraiból belénk idegződött: Abony, Maklár, Andornak, Álmagyar, Tihamér . . . Este felé, mikor már végigjártuk és megszerettük Egernek kulturkincsekben s történelmi hagyományokban gazdag városát, megálltunk a híres-neves egri vár keleti bástyáján, Gárdonyi Gézi sírja előtt. Míg szemem a Királyszéke nevű magaslaton járt, ahonnan egykor Szent István nézte az egri nagytemplom épülését, később pedig Ali baséék ültek kék kaftánban s zúdították Egerre hadaik áradatát: lel kémben fájó kérdés támadt: lesz-e még felvirágzás ezeken az annyi vihartól tépett magyar tájakon ? S amint véginéztem a szőke, barna gyermekfejeket, a Magyar Jövendő palántáit, lelkemben a minden zivatarral szembeszállni készülő kertész erős akarata támadt fel. Pihenj meg jó Gárdonyi Géza, aki sírodra írattad, hogy ott csak tested nyugszik; a magyar múltért hevülő lelkedet beleojtjuk ezeknek a fiúknak lelkébe s ott, igy kicsiráztatjuk a jövőt. Ezzel a gondolattal érkeztünk meg a mi táborozásunkra. * # * Szarvaskő . . . Régi várából alig van néhány omladék. A völgyben aprócska kis falu húzódik meg. Körül a Bükk-hegység ormai, völgyei, végtelen erdőségei, hűvös vízerei elzárnak a világ vásári zajától s mikor az erdőn átragyog a napsugár, szinte halljuk a mindenség lélekzetvételét. Várhegy, amelynek lejtőin még díszlik a papirusz és a gyapotcser je,í amit a törökök honosítottak meg, Major-tető, amelynek cserfái alatt olyan kedvesen botanizáltunk, Margit-forrás, amely nekünk vizet adott, Éger-patak, amelyben füröd tünk, bevonultak csapat-történetünk legenda körébe épúgy, mint Nahóczky bácsi, a fővadász, aki bölcs útmutatónk volt kirándulásainkon. Hátborzongató mesék keletkeztek a Bükk állatvilágáról a rengetegben fújó vadkantól kezdve a mérges erdai darazsakig, amelyekre Klein Jenő naphosszat marékkal vadászott. Különösen az apróbb legények képzeletét izgatta az erdő titokzatos világa, ha éjjeli őrségre kellatt állniok. Brand Tibi például „őzbocsot" vélt látni az éji homályban. Egy hajnalon két „névtelen vitéz" lobogó tűz mellett szalonnát pirítva kapcsolta a kellemest az őrKödés hasznához, mikor „Valami mozog a fák közötti" csatakiáltással tüzet, nyársat, szalonnát elhagyva a sátorponyva alá rohantak. A fellármázott sátor-társak megkeresték a „szörnyeteget" —: egy árva mókuska élvezte az első napsugarakat. * # * Itt azonnal ki kell igazítani magamat, a bátorsághiány nem volt általános a kicsinyek között sem. Egy este elmúlt már 9 óra. A csapat egy része este felé érkezett meg háromnapos mozgótáborról, egy m isik csoport reggel volt indulandó. Ezért nem volt tábortűz, mindenki pihent. Lefekvés előtt még egyszer bejárom a tábort. Óriási karbidlámpa s mögötte csillogó szempár közeledik felém. Pöttön legényke fogja a lámpa nyelét: a csapat legkisebbje, a 4. örs „Katica" néven becézett kedvence. Megszólítom: „Nem fázol, Katica ?" „Nem, jól felöltöztem!" S mutatja, hogy felkészült az esti hűvösség ellen. „Es nem félsz?" „Már hogyan félnék? Mire való az?" csendül fel tiltakozva a hangja. S végigsétál velem a táLegszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.