Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-20 / 57.szám

2 ESZTERGOM éf VIDÉKE, 1930. július 20. a pérkánynénai hidon át megindul az érintkezés az elszakított véreink­kel, — mert ennek a közeljövőben meg kell indulnia — akkor Eszter­gom méreteiben megnövekedve, be­fogadóképességét kiterjesztve álljon a Budapest felé meginduló forgalom rendelkezésére. Esztergom és a főváros között ma csak négy vonatpár közlekedik akkor, amikor Gödöllőre 13, Dunaharasztiba 34, Szentendrére 16 és Törökbálintra 20 vonatpár közlekedik naponként. Pedig a felsorolt községek egyike sem versenyezhet sem természeti szépségekben, sem kulturális tekin tétben Esztergommal. Magától kínál­kozik kirándulóhelyül ez a város, ahol Magyarországnak legnagyobb és legszebb temploma, a történelmi hagyományok által is megszentelt Bazilika emelkedik. Primási palotája építészeti szempontból műórték, könyvtára, képtára és régiségei pe dig a tudomány szempontjából is nemcsak látnivalók, hanem tanul­mányozásra alkalmas kulturtényezők. Ha még megemlítem azt, hogy Esz­tergomnak modern berendezésű 29 fok hévvizű vasas és kénes fürdője van, akkor lehetetlen arra nem gon­dolni, hogy mindez a kultúra, min­ez a természeti szépség csak azért nem vált a tanulnivágyó és szépsé­geket kutató fővárosi ember köz­kincsévé, mert nincs megfelelő köz­lekedési berendezkedése. Ez a kiránduló forgalom magá­ban is betölti egy, a fővárossal szer­ves összefüggésben levő vasút for­galmát, de nem hagyható figyelmen kivül az a forgalom sem, mely a sűrűbb közlekedés nyomán, az egy­házi főhatóság és a fővárosi egyházi férfiak között, az esztergomi tanin­tézetek — a főgimnázium, főreál­iskola, érseki tanítóképző, tanítónő­képző — tanári kara és növendékei, valamint a fővárosi iskolák között kifejlődhetik. Mindezek olyan tényezők, amelyek a jobb közlekedés gondolatának csiráját magukban hordják és a köz­szükséglethez alkalmazkodó sűrűségi elektromos vontatású vasút életképes­ségét biztosittják. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm lehány megfigyelés egy művészi kör­séta alatt Esztergomban. Egy művésztársasággal alkalmunk volt a héten körsétát tenni a vá­rosban. A belvárosi templomnál álltunk meg először, megcsudálták a művé­szi faragású templomkaput. Korai barokk, inkább rokkokó vonalaival nagyon megkapó. Amint róla a művé­szek beszélgettek, valóban büszkék lehetünk rá. Nagyon érdekesnek tünt fel a magyarázat után a bejárat fö­lött lévő erkély is, amely ritkaság tem­plomon. A templom belsejében hosszasan szemlélték a szószéket, amely mint mondják, egyike a legnagyobb mű­kincseinknek. Ilyen elegáns és gaz­dag szószéket ritkán látni, alig van belőle hazánkban. A baloldali kápolnában az oltár fölött lévő rokkokó Szűz Mária szo­bor keltett ismét nagy érdeklődést. Az egész baldachin és a négy an­gyal eredeti művészi felfogású, örül­nek a művészek, hogy ezt a szobrot az utóbbi időben ismét körülhor­dozzák a körmenetekben. Apróságokat, de mégis érdekes dolgokat láttunk a templom udvarán. Kilincseket és vasdiszítéseket szem­léltünk. Fel lehetne ezeket használni az esztergomi iskolákban a rajztaní­tás alatt. A Jókai-utcán át a »Királyváros" ba megyünk. Azt mondják a művé­szek, hogy ez a városrész a leg­szomorúbb, színtelen, életnélküli. Természetesen művészi szemmel. Csak az utca elején a Kamenszky­ház kapuja állit meg bennünket. De amilyen nagy érték a kapu, éppen olyan sajnálkozással szemlélték a művészek a „renovált" házat. A Kamenszky-házat ugyanis lekopasz­tották régi díszétől és jellegzetessége teljesen eltűnt. Hogy mit kerestünk a Király­városban? A Major-utcában és még egy-két utcában a kiugró házakat nézegettük. Ha nem művészekkel megyünk, azt mondjuk, ezeket a há­zakat mind le kell bontani. Pedig milyen érdekesek. A házak szem­öldökösek. Homlokzatukon is van eresz, alul is, fölül is. A hom'okzat vagyis az oromfal az utca felé dől. Azt hinnők, építési hiba. Nem, ilyen tipikus házakat látni az Alföldön. Nagyon érdekes, amint a házak egyik sarkukkal az utcára kiugra­nak. A ház hosszanti tengelye nem merőleges az utcára, hanem szöget képez. A ház egyik sarka tehát fer­dén kiáll. Azt halljuk, hogy Német­országban újból divatba vették ezt az építkezési megoldást, mert a ház így jobban megvilágított, több leve­gője van. Ezt azért is írjuk le, hogy az építési bizottság, meg a mérnöki hivatal legyen ezekre tekintettel. Ne­hogy itt utcakiigazítást rendeljenek el és az oromfalak készítését más­képpen írják elő. Tanácsos ezekkel foglalkozni. Kiértünk a Hősök-terére. — Milyen épület van a szobor mögött — kérdezik. — Iskola lesz ott. — És mi van a tetején ? — Torony. — De mi bajuk van az esztergo­miaknak, hogy minden épületre tor­nyot raknak ? 1 Énnek semmi értelme nincs. Drága és cifra. Nem, ez el hibázott dolog. Csak arra a részre szoktak tornyot építeni, amelyet ki akarnak emelni. Egyébként szimpa­tikus épület volna, ha még kívül minden díszt levakarnának. Nagy­szerűen érvényesül a ház lapos, hosszú vonala, ami még jobban ki­emeli a Hősök-szobrát. Helyileg jó megoldást találtak az elhelyezésben. Igaz, ha rendezték volna a teret, többet ért volna. Túlságosan gazdag ez az épület. Aztán rendezni kellene a tér másik felét is, a Kerek tem­plom körül. Ezt mondták szóról-szóra. A Kossuth Lajos-utcán menve benyitunk a szerb templom ud­varába. Itt van a templom oldalá­ban egy régi vaskereszt, amely nem­csak munkájával érdekes, de érté­kes művészi szempontból is. Ami ezután következik, szinte csodálatosan érdekes. A művészek több kapun benéznek. — Mi igy szoktuk — mondják, mert nemcsak külsőleg kell szemlé­lődni. A Kossuth Lajos-utca 13. sz. ház szép régi épület. Tipikus a lépcső­feljárat, amelynek végén becses vas­kapu díszeleg. Érdemes volna le­fotografálni, mert hátha egy napon eltüaik onnan, gondolják, nem sokat ér. Kár, hogy az épület stílusát meg­bontja az odaépített fényképész-ház. A Kossuth-utca 7. sz. alatt egy Biedermeyer-udvarban gyönyörkö­dünk. A régi polgári életre emlé­keztető udvar, megvan a zöld lefutó, vadszőlő és ott a nagyon mély kapu­nyílás is, fenn a lodzsiaszerű hellyel. A kárpitosok munkájukba merülve dolgoznak, talán jobb időkön jár az eszük — igen stílusosan. A Kossuth-u. 1. ss. alatt a Roch litz házban a röneszánsz stílus meg­kapó. Tipikus udvar, szűk bolthaj­tások és felp.ró, beépített lépcsőház ós körülfutó folyosó. A Széchenyi-téren nem akarunk hinni a művészeknek. Mutatnak itt, a Weisz-féle posztókereskedő udva­rán egy kastélyt. Azt mondják, ez a Bolzay (Pozzy) kastély. A kuruc idők­ből. Jellegzetes, sok érdekessége van. Le is fotografáltuk. Hej, de sok mindenről is nem tu­dunk mi, esztergomiak. Ide jönnek művészek, akik mohón és minden­kor érdeklődéssel keresik fel ezeket a helyeket. Sokan vakon mennek az utcán. Természetesen a műértők kivételek. Most nem beszélünk a Gróh-féle házról, a Meszéna házról a városhá­záról, meg a múzeum-épületről. A Ferenc József úton a Heischmann féle házba is benyitunk.Barokk-udvar, szűk, íves bejáró. Mutatnak itt ismét érdekes kilincseket és ajtódíszeket. (Ilyen érdekességeket láttunk a Szé­chenyi-téren a Berényi—Wetzler­házban is.) A ház feljáróját vörös­kőkeret díszíti, felül a jellegzetes barokk-diszitéssel. Kár, hogy a vö­röskő-keretet bemeszelték. Sokkal szebben mutatna: fehérre meszeit fal, vöröskő-keret az ajtó körül. A török idők ittmaradt épületében merülünk el, ahol a Demény-íélo szénkereskedés volt Dehát az új építkezéssel nagyon elrejtették a régi emléket. Sokáig időzünk a szenttamási kápolnánál is. A bejárat fölött a vörösmárvány díszítést és a kilin­cset nézegetjük élvezettel. Érdemes tanulmány. Benn a kis templomban egy régi Madonna-kép és a sekres­tyében egy pietás faszobor értékes. Talán most következik az unicum. Fenn a szenttamási tetőn, a Kálvá­ria-templom előtt három szobor áll: Mária, Magdolna és János. Mennyi kifejezés, micsoda nemes és hű vo­nások 1 Csak nem túlzás, de azt hall­juk, hogy egész Európában nincs hasonló a három szoborhoz. Nézzük a Mária-szobrot profilban is és el kell ismerni, hogy a szobrászművész finom, átszellemült vonásokat hozott ki vésőjével. Aztán magávalragadó a szobor állása és barokk-ívelése fel a kereszthez. Magdolna, a meg­testesült fájdalom és a marcangolás. Sajnos, befestették a szobrokat. Az nem baj, hogy színesek, ez meg­engedett dolog. De, hogy olajfesték, ez a baj. — Az esztergomiak mindent olaj­festékkel vonnak be: kilincset, dí­szítést, kaput, ajtót, szobrot. Rette­netes. Ki kellene tiltani az olajfesté ket a házi használatból. Le kellene mosni a befestett tárgyakat kromo­fággal, hogy az olajfesték eltűnjék. Azután még hozzáteszik, hogy a szenttamási három szobor mielőbbi javításra vár, — de avatott kézből és legalább művészi ellenőrzéssel. Lenézünk az új tanítóképzőre. Mit is mondanak rá a művészek ? — Nem illik ide. Kaszárnya. A frontot nem lett volna szabad az oldalára tenni és tagozni kellett volna felfelé az épületet. Rossz itt a szimmetria. Merev, kemény tömeg. Magas fákat kell ültetni eléje, hogy enyhítsék a merev hatást. Egyelőre elég ennyi is. Máskor majd ismét helyet adunk hasonló művészi sétáknak. Vécs Ottó. Augusztus 27-én tartják Esztergom­ban az országos vendéglős és korcs­máros kongresszust. Már megemlékeztünk arról, hogy a Magyar Vendéglősök ós Korcsmá­rosok Országos Szövetsége, tekintet­ül a Szent Imre-évre, ezidei orszá­gos kongresszusát f. évi augusztus 27-én Esztergomban fogja megtar­tani. A kongresszuson az előjelekből ítélve több százan fognak résztvenni. A rendezőség, melynek élén Bren­ner Antal dr. városi főjegyző, Sörös Ede szakosztályi elnök, a Fürdő Szál­loda bérlője és Hajnali Kálmán ipar­testületi titkár állanak, serényen dol­goznak, hogy a kongresszus minden tekintetben sikerüljön és az azon résztvevők kellemesen érezzék ma­gukat városunkban. A kongresszus a Fürdő Szálloda színháztermében fog lezajlani, ahol egyöntetű állásfoglalásssl fognak ha­tározni a mai gazdasági helyzettel összefüggő súlyos szakmabeli sérel­mekről. A megtárgyalandó ügyek tárgyso­rozata a következő : 1. Italmérési és adóügyek: a) a bortermelői engedé­lyek, borbatyuzás, borcsempószés, b) az italmérési törvény módosítása, c) a bor-, sör- és szeszkereskedők ki­csinyben való árusítása, d) a korlá­tolt italmérési engedélyek, e) az ital­mérési illeték reformja, f) a borfo­gyasztási adó ügye, g) a fényűzési és forgalmi adó ügye. 2. Ipari ügyek : a) a vidéki szakipartestületek ügye, b) a korcsmaiparnak reformálása és szakképzettséghez való kötése. 3. A sörkartell ügye. 4. A zeneszerzői jogdíj. 5. Idegenforgalmi ügyek. 6. Záróra törvényes rendezése. 7. A korcsmai hitel ügye. 8. A takarék­asztaltársaságok Ugye. Ezekből láthatjuk, hogy igen fon­tos ügyek feletti határozathozatal hozza városunkba az ország ven­déglőseinek és korcsmárosainak szá­zait. A végleges programm a követke­zőképen lett megállapítva: A kongresszus tagjai aug. 26-án délutáni vonatokkal és hajókkal ér­keznek városunkba. Az állomásokon a rendező-bizottság fogja várni a vendégeket, kikkel azután menetben este 7 órakor a levente-zenekarral élén felvonulnak a városház elé, hol az esztergomi dalárdák elének­lik a Hiszekegyet, mely után Antóny Béla dr. polgármester üdvözli a ven­dégeket. A fogadtatás a Himnusz eléneklésével ér véget. Másnap, aug. 27-én reggel három* negyed 8 órakor gyülekeznek a Szé­chenyi-téren, honnan szentmisére az Ipartestület zászlajának elővitele mel­lett a belvárosi plébánia-templomba vonulnak. A kongresszus 9 órakor lesz a Fürdő Szálloda nagytermében, mely után díszebéd lesz ugyanott a kert­helyiségben. Legszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.

Next

/
Thumbnails
Contents