Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-06 / 53.szám

sok a különbség. Ugyanazon munkakört egyik ember könnyen veszi, a másik viszont lelkiismereti kérdést csinál belőle. Szvoboda Román azok közé tartozott, akinél a lelkiismeret és hivatás hatalma mindig ébren volt. És mert érezte, hogy idegei, úgy ahogy szereti s vallja, nem birja tovább folytatni az iskola szolgálatát, tehát inkább félreállt. De ha nem tanit is tovább Szvoboda Román, az igazi tanítói típus és az iskola története birtokába veszi múltját, hogy a késő nemzedékek javára gyümölcsöztesse. Tanítványai összegyűjtik mesterüknek tanítási szellemét, hogy az elme és szív gazdagítására forgalomba hozzák. Tanítványainak úgy szelte meg az alapvető ismeretek kenyerét, hogy egyben az erkölcsi nevelésről Krisztus eszményképe le ne törjön. Nagy fegyelmező erő volt. Ügyszólván első a tanítók között ebben a nehéz, a gyermek jövőjére nagyon is kiható irányításban. A felsőbb osztályokban tanított, ahol legégetőbb a fegyelem s legfárasztóbb. Az elemi iskolai tanítás talán az egyetlen munka a világon, melynek semmi részletét nem lehet csak gépiesen végezni. Ide a tudás nem elég. A lelket kell első sorban belevinni. Szvoboda Román ehhez a tanítói típushoz tartozott. Arra gondolt mindig az iskolában, ebben a lelki szellemi virágos kertben, hogy abból a csemetéből első sorban embert kell nevelni. És ebben megmozgatott mindent a gyermek lelkében. Nem teletömni a gyermek eszét, volt tanítási célja, hanem munkaképessé tenni azt a szellemiek iránt való befogadásra. Nagy súlyt helyezett a hitoktatóval való együttműködésre, amit sok helyt nem vesznek irányítóan figyelembe. Amit a hitoktató mint elméletet megvilágított a valláserkölcsi nevelés terén, azt a gyermek Szvoboda Román tanítási szel lemében megvalósítva tapasztalta. A gyerek látta benne, hogy a vallás isteni törvényeivel nemcsak a tisztelendő úr, hanem a tanító úr órája alatt is kell foglalkozni. Az ifjúság lelki szükségleteinek kielégítésében is támasza volt tehát Szoboda Román a hitoktatónak. A szenttamási iskolának is hoszszú ideig volt tanítója. Ott is a fegyelmezésre legjobban rászoruló osz tályt, az V—VI. osztályt vezette. Aki igazán s belterjesen ismeri Szenttamást, az tudja, hogy ott van a város igazi ipari munkásosztálya, mely legszegényebb része városunknak s e miatt legtöbb is az elhagyatottság miatt a mentésre, a gondozásra szoruló gyermek. Nagyon természetes és megérthető tehát, hogy az iskola tanulóanyagának nagyrésze is olyan, mint az agyagos föld. A megműve lése legnehezebb s emiatt valóságos erőpróbája a tanításban való művé szetnek. A szenttamási iskola súlyáról s hivatáséról sokat beszélhetnének bol dogult Lüsauer Sándor, s Obert Gusz táv; az élők közül a veterán Szoleczky János, Szentgyörgyi József, Hegedűs Sándor, Márkus Ferenc és Bognár János. Szvoboda Román látta, hogy a szociális körülmények miatt, Esztergomban legnehezebb ta nítónak lenni a sokszor rossz indulattal lekicsinyelt szenttamási iskola ban. De mert szociális pedagógiai érzékkel és tudással feküdc neki a munkának, megérezte s megélte azt is, hogy meg lehet munkálni, talpra lehet állítani, más iskolákkal versenyképessé is lehet tenni a szenttamási iskola tanuló anyagát. Nagy szeretettei emlékeznek ma is tanítványai, ma már meglett emberek, az őket átgyúró ós átnemesítő ötödikes tanítóra. Szvoboda Románnak a tanítói rátermettsége, a népművelő nagy tudása mellett van még egy értékes s a közéletre kiható s maradandó vonása: az irói rátermettség, ön képző szellemmel megáldva sokat tanult s nagy intelligenciával rendelkezik nemcsak a szorosan vett tanítói, hanem a közéleti ügyekben is. írói munkásságában a publicistikában, vagyis a hírlapírói toll kezelésében legotthonosabb. Nemcsak forgatja a tollat, hanem jól meg tudja írni is azt, amiről ír. Tárgyilagos és bátorlelkű a közügyek megítélésében. Meleg ügyszeretettel, szinte szárnyalóan ír arról, ami lelkéhez nőtt. A közérdek szolgálatát föléje helyezi a személyes, a városunkat is lenyűgöző klikkhálózatnak. Nem szolgalelkű, nem mitugrász a politikai vagy hivatali szereplők körül, mint anynyian, akik azokhoz kötik sorsukat. Szvoboda Románnak a saját egyéni s szellemi értéke, hivatásának puritán teljesítése szerezte meg azt az értékelést, hogy pályáján tekintélynek tartsák. Mint gerinces egyéniség s az integer vir példája, azon kevés publicistákhoz tartozik, akik nem engedik tol lukat a baráti, a politikai, az üzleti hangulatváltozásoknak alávetni. Érzi és tudja, hogy a tárgyilagos közéleti s független irányítást nem szolgáthatja az olyan hírlapíró, aki ma ezzel, holnap azzal ölelkezik. Ma haragban, holnap kibékülve, a klikkérdekeknek szolgáltatja ki tollát és lapját. Szvoboda Román a helyi keresztény sajtónak s ennek szolgálatában lapunknak is feledhetetlen kedves munkatársa s lelkes irányítója volt. Lapunk pályafutásában mindig büszkeséggel emlékezik vissza Szvoboda Románnak nálunk végzett publicisztikai érdemeire. Azért, ha az iskola katedrájának búcsút mond is, ha már megszűnik is vezérlőnek lenni az iskola szinterén, kívánjuk és kérjük, hogy tartsa meg tollát, mint marschal-botot, a közérdek irányítására a jövőben is. E téren nem búcsúzunk tőle, hanem a viszontlátásig tovább is magunkénak valljuk. K. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Milyen eredménnyel zártak az idén az esztergomi tanintézetek? Előttünk fekszik az új tanítóképző idei értesítője. Lapozgatjuk, hogy milyen eredménnyel zárta le idei esztendejét, amely az első volt az új intézetben. Beszámolunk az értesítőről és azt fogjuk tenni a többivel is amint beérkeznek. Az értesítőt Barlal Alajos igazgató cikke nyitja meg. Megemlékezte a régi épületről, amelyben oly sok időt az intézet eltöltött és amelynek lebontásával eltűntek a régi idők, csak a kedves emlékek maradtak meg. Az uj intézetet szakavatott tollal ismerteti és nemcsak a szöveg tar talmából, hanem a jól sikerül fényképekből is következtethetünk az új épület modern megépítésére, belső berendezésére és arra az uj munkára, amely benne folyik. Az év történetéből való adatok értékes munkáról számolnak be. Az eseményekből kiemelkedik szeptember 8-a, amikor Serédi Jusztinián dr. bibornok hercegprímás az intézetet felszentelte. November 8-án dr. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter látogatta meg az intézetet. Március 14-én hatalmas ünnepély tette értékessé az év történetét és ez az ünnepély a közönség részére volt az intézet felavatása. Június 1-én az intézet hősi emléktábláját avatták fel bensőséges keretek között. Mindezekről az „Esztergom és Vidéke" részletesen számolt be. Az iskolaév alatt többször tanulmányi kiránduláson voltak a növendékek oktÓDer 15-én az I—II. évesek Bajóton jártak, mig a III. évesek Budapestre utaztak. Október 19-én a IV. évesek Győrbe látogattak az ipartelepek megtekintésére. Március 24-én a III évesek tavaszi kirándulása volt Budapestre, a mezőgazdasági kiállításra. Május 7-én a IV évesek az árumintavásárt tekintették meg, május 20-án pedig az I. évesek Visegrádra mentek kirándulásra. Érdekes kirándulás volt a május 26 i is, amikor a II. évesek a kertészeti tanintézetet nézték meg Budapesten. A statisztikai kimutatás szerint 195 növendék iratkozott be az elmúlt évben az összes osztályokba és a létszám óv végéig 190. Érdekes, hogy a növendékek tizenkilene vármegyéből tevődnek össze, úgyhogy mondhatni, az ország minden részéből voltak ;növendékei a képzőnek. Az ötödik • évfolyamon hét érettségizett növendék járt aminek nagy jelentőséget lehet tulajdonítani. Az intézet fegyelmi életéről a maga viseleti kimutatás ad kedvező képet. Egyes magaviseletű 150, kettes 37, és hármas 9. Egy órát sem mulasztott 41 növendék, igazoltan mulasztott 144, igazolatlanul 5. Az igazolt órák száma 5075, igazolatlan 27. Az előmenetelre vonatkozólag minden tárgyból 3 jeles növendéket találunk, minden tárgyból jó 33 és minden tárgyból elégséges 132 Egy tárgyból elégtelen 6, két tárgyból 6, és több tárgyból 10 növendék. Kántorságot 108 növendék tanult. Tandíjkedvezményben 11 és egyéb ótéjkonyságban 145 tanuló részesült mintegy 2320 P értékben. Értékes munkáról tanúskodnak az írásbeli dolgozatok, amely mind a a gyakorlati éiet jellegével bírnak és változatosságukkal, megválasztásukkal széles területet nyitottak a nagyszerű kiképzésre. A cserkészek életéről kedves Írásokat találunk „Táborozási emlékek" címen. Meleg szavakat olvasunk a Rába mellől, majd Sopron beszédes kepe elevenedik meg előttünk. De nem állunk meg, az irások átvezetnek bennünket a határon és Bécsben látjuk a tanítóképző cserkészeit, árvaianyhajjal a kalapjukon. Eltesszük az értesítőt és azt mondhatjuk, szorgos munkában telt el a tanítóképző idei éve ós szinte látjuk, hogy a jövő szilárd alapon épül fel és emelkedik a nagyobb eredmények felé. fid* Hegedűs Sándor igazgatótanító búcsúztatása. Rövid hirben emlékeztünk meg, hogy Hegedűs Sándor szentgyörgy mezői igazgató-tanitót a kultuszminiszter szolgálati éveinek betöltésével nyugdíjazta. Hegedűs Sándor szeptember elejétől kezdve már nem vesz részt az esztergomi tanügy muikájában és nem tér vissza katedrája mellé, hogy a gyermekeknek az alapvető tudást nyújtsa. Néhány percre meg kell állnunk, mert Hegedűs Sándorban olyan igazgatót, olyan tanerőt veszít Esztergom, akit pótolni nehéz lesz. Ezért megérdemli, hogy róla néhány sorban őszintén megemlékezzünk. 1874 ben született Esztergomban és itt végezte a képzőt is 1892-ben. Akkoriban Walter Gyula dr. volt a tanítóképző igazgatója. 1893 ban oklevelet kapott és rögtön állásba ment Szőnybe, ahol három évig működött a község megelégedésére. Ezután Neszmélyen választották meg és itt munkásságát mindjobban bővítette. Neszmélyen élénk tevékenységet fejtett ki a hitelszövetkezeti, a tűzoltói és a község társadalmi életében. Már ebben az időben kitűnt tanítói rátermettségével és ezért többször részesült elismerésben. Tanítói tudását önmaga fejlesztette, autodidakta volt, aminek későbbi eredményei is tulajdoníthatók. Esztergomba 1901-be került, a szenttamási iskolába, ahol értékes munkásságának legjavát fejtette ki. A megboldogult és nagytekintélyű Lüsauer Sándor igazgatóval működött itt együtt és valóban az iskola életében nagy eredményeket értek el, vagyis új utakra fejlődós felé vezették az iskolát. Buzgó tevékenységet fejtett ki a köri életben is és határozott gondolkodásával egyenességével sokszor segítségére volt a vezetőségnek. Ezenkívül nagy figyelmet érdemel a gyermekvédelmi közreműködése, amely téren szintén sokat tett. Szentgyörgymezői igazgatóvá 1924ben nevezte ki Esztergom város iskolaszéke. Hegedűs Sándor nem állapodott meg itt sem tanítói munkájában, hanem tovább törekedett az iskolaügyi fejlődésben. Azt mondhatjuk róla, hogy ő már évekkel ezelőtt tanitott a mostani uj tanterv szellemében és nemcsak módszeres eljárásai tűntek fel, hanem azok az eredmények is, amelyek bámulatosak voltak, közvetlenség, könyedség, a tapasztalati élet és a kedvvel való munka jellemezték, tanítását. Ó nem tanitott, előadott, hanem vezetett, irányított rendezgetett és maguk a gyermekek dolgozták fel azt amire szükség volt, az érdekesebbnél érdekesebb figyelmet, de sok tanulságot tartalmazó szemléltetések, cselekvések által. Ezt a kitűnő módszerét részesítették figyelemben a tanítóképző növendékei is, akik tanáraik vezetésével minden évben többször is tettek Hegedűs Sándor iskolájában látogatást. Mint igazgató az elemi iskolán kivül az iparos tanonc iskolában a cipészetet és a szabászatot tanította, a szakrajzzal együtt. Mint ilyen is kiváló volt felkészültségében. Természetesen az ismétlőiskola és a köri élet is igénybe vette munkásságát: Harmincnyolc teljes évig tanított, három évet a harctéren eltöltött idő számit. Igy negyvenegy évi szolgálattal vonult nyugalomba. Hegedűs Sándorról mint igazgatóról abban is meg kell emlékeznünk, hogy igazgatói teendőit önállóan végezte és nem sietett sohasem segítségért, támogatásért formaszerű jóváhagyásért felettes hatóságaihoz. Ezzel ujabb, szabadabb utat nyitott meg az esztergomi iskolaéletben. Még csak egyet vártunk volna Hegedűs Sándortól — legyen azonban még ra mód és lehetőség — hogy az ő közvetlen egyéniségével, derültségével munkakedvével ós kolLegszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.