Esztergom és Vidéke, 1930

1930-07-03 / 52.szám

éves találkozón volnának, hanem a maturáns banketten, az öröm hidat vert a mult és jelen közé ... Az újabb találkozót a leglelkesebb hangulatban határozták el és igy öt év múlva ismét összejönnek. Hogy ebéd után a strand következett, s tetszésüket megnyerte, az csak természetes. A vidám lubickolásnak és a kedves napnak a gyorsan múló idő vetett véget és szólította vissza otthonukba a találkozó öreg diákokat, akiknek a régi Esztergom új szépségében és fejlődésében igen megtetszett, szinte nem hittek annak valóságában, hanem bűvös álomnak képzelték az itt töltött időt. Legtöbbje ígéretet tett, hogy gyakrabban keresi fel Esztergomot, ahová diákkori kedves emlékei fűzik és Esztergom varázsos szépsége csábítja. A találkozón egyébként a következők jelentek meg: Boncz Nándor dr. megyei árvaszéki Ülnök, Csenke Lajos máv. állomásfőnök, Elek Gyula dr. ügyvéd Bp, Fazekas Lajos plébános Holics (Slovenskó), Hamvas István plébános Komáromszentpéter (Szlovenszkó), Huszár János esperes Nagyiévárd (Slov.), Jedlicska István banktitkár, Kappestein János jegyző Zsámbék, Kátay Béla s.-lelkész Bp, Köller Béla dr. esperes Kisboldogasszony (Burgenland), Loczner Gusztáv plébános Ebed (Slov.), Mátyás Béla reálgimn. tanár Bpest, Mérő Jenő ügyvéd Újpest, Mihalek László százados Bp, Polóny Béla dr. orvos Komárom (Slov.), Sáfár Ferenc plébános Péterlak (Slov.), Schleiffer József dr. megyei árvaszéki ülnök, Schultheisz Izidor mérnök Bp, Sebestyén Sándor dr. ügyvéd Bp, Semmelweiss Nándor főjegyző Tárkány, Simonyi Imre orvos Bp, Szalma Béla hajóskapitány Bp, Szentiványi Elemér magántisztviselő Bp, Vezér Gyula kórházi plébános Bp, Vécsei Kálmán dr. árv. h. elnök, Vidor Jenő dr. orvos, vitéz Zsámbéky Pál takarékpénztári tisztviselő, Zsolt Ernő dr. tanácsjegyző és Berényi Róbert dr. ügyvéd. A gőzhajóállomásokról. Hetekkel ezelőtt felszólaltunk a gőz hajóállomások tagadhatatlanul elhanyagolt környékének rendezése tár gyában. Az egyik állomásfőnök úr kijelentette

f hogy a társulat nagyobbszabású építkezések terveit készítette el s rövidesen végre is hajtatja azt. Mi ezek után megsürgettük a rendezési munkák haladéktalan végrehajtását annál is inkább, mert a botrányosan gondozatlan kikötőhelyek a jubileumi évben igy tovább nem maradhatnak. Felszólalásunkra a DGT egy igazgatóját és egy műszaki közegét ki is küldte Esztergomba, akik anélkül, hogy akár a hivatalos város képviselőit, akár a közönség képviselőit arra meghívták volna, maguk folytatták le a szemlét s annak eredményeképen famozus levél érkezett a polgármesterhez. Nem kevesebbet állapítottak meg a kiküldöttek, mint azt, hogy az egész Duna mentén Esztergomban van a legszebb felvételi épület s a gőzhajóállomások környéke olyan kifogástalan, hogy semmi kívánni való nem marad. A kiváló levél nyomán ketetkezett ámulatból csak most tudtunk fel ocsúdni, s miután azt csak egy rossz tréfának gondoltuk, amelyet szorgos átalakító munka fog követni, nem tettünk szóvá. Most már azonban látjuk, hogy a társulat csakugyan komolyan gondolja azt, amit irt, most már mégis csak kitör belőlünk a jogos méltatlankodás a kérdésnek ilyen bagatell módon való kezelése ellen. Kétségtelen hogy az esztergomi kikötőhelyeket a társulat maga sem tartotta megfelelőknek, hiszen fedett terraszt, parkozást stbi kívánt létesíteni és a vonatkozó terveket el is készíttette. A kiküldött urak szépségfogalmait azonban a jelen állapotok teljesen kielégítették, a sokszor ezernyi utazó közönség kényelmi követelményeit is teljesen kielégítve látták. Pedig azok az urak a budapesti MFTR palotában hozzászoktathatták szemeiket a széphez s nem bírom megérteni, miként tudták a Telekitérről bebútorozott „2. osztályú" várótermet, valamint a társaság raktárépületéhez szükséges kavics termelése következtében feltúrt s úgy hagyott lyukakat a sarkantyúban, avagy talán az idillikus sertés és baromfióiak tetszettek meg olyan nagyon ezeknek az uraknak, mert olyanokat Budapesten nem igen láthattak? Bárhogyan van is, szégyenletesek ezek a dolgok nagyon s talán még sincsen a két hajóstársaság olyan rettenetes rossz anyagi viszonyok között, hogy ezeken valamelyes jóakarattal segíteni ne tudjon. Kar, hogy nem volt szerencsénk az urakkal találkozhatni s nekik megmagyarázni, hogy Esztergom mégis csak Európában fekszik s mint régi kulturváros, primási székhely, nemzeti zarándokhely és fürdőváros nem tűrhet meg ilyen gőzhajóállomásokat. A nagy közlekedési út, a Duna mellett nem dísztelenkedhetik bozót, sertésól stbi a hajókon utazó nemzetközi publikum megbotránykoztatására. Csak hallaná a DGT igazgatósága azokat a megjegyzéseket és kifakadásokat, amelyeket a sokszor többezer főnyi kiránduló társaság hallat úgy az állomási berendezések, mint az odavezető utak ellen 1 Azt hiszem rövidesen megváltoztatná a kiküldöttek jelentése alapján megalkotott ál, lásponját. Ugy tudjuk, hogy a közlekedési vállalatoknak az állomásaikhoz vezető utakra vonatkozólag is vannak némi törvényes kötelezettségei, de üzleti érdeke is megkívánja azoknak teljes rendbentartását. Most már a városi hatóságon a sor, hogy kíméletlenül teremtsen rendet ebben a nagyfontosságú kérdésben. Végre is nem tűrhetjük, hogy a fürdő- ós üdülőváros kiépítését célzó fáradozásaink a hajóstársaságok csökönyös magatartása miatt érzékeny kárt szenvedjen. Ugyan ki fog ide jönni másodszor is, ha vagy egy portengeren kell átgázolnia, vagy pedig ha eső esik, csuron viz lesz, míg a hajóra ér, mert a nagy tömegeknek nem áll semmi védelem a rendelkezésükre. A hajókra várakozó közönség számára még csak egy árnyékos hely, vagy elég pad sincsen. Követeljük, hogy a közterületen álló ocsmány baromfi és sertésólak és egyéb bódék azonnal eltávolíttassanak. Joggal elvárhatjuk, hogy a botrányos állapotok megszüntetése érdekében minden rendelkezésre álló eszközt igénybe vesz és szorgal mázni fogja, hogy egy vegyes bizottság szálljon ki, amely végre ren det teremt ebben a csúnya kérdésben. e». SZÍVÓS- Waldvogel József Gallértisztítás 12 fillér Haltenbergernól. Vas virágkosarak ablakok alá egyszerű és díszes kivitelben darabonként már 6 pengőért beszerezhetők Havas Sándor lakatosmesternél Német-utca 8. Milyen szerződést kivan kötni a Tatai Gazdakör az esztergomi tejkereskedőkkel? Megírtuk, hogy súlyos bajok vannak az esztergomi tejellátás terén. A bajok onnan keletkeztek, hogy megszorították a Párkányból jövő tej vizsgálatát, jobban mondva ki akarják szorítani a párkányi tejet. Megértjük azt az álláspontot, hogy csak magyar termelőktől szerezzük be szükségletünket, de mivel Párkány és vidéke élelmezési szem pontból természetes része Esztergomnak, az évszázados kapcsolatot semmiféle beavatkozással megszüntetni nem lehet. Éppen így vagyunk a gyümölcsszállítással is, ezen a téren pedig Esztergom látja el a túlsó vidéket, sőt mi több á Felvidék ide eső nagy részét is. A tejszállításban az is fontos körülmény, hogy nemzet közi egyezmény teszi lehetővé a vámmentes forgalmat. Mindezekkel számolni kell és mind a városnak, mind a vármegyei gazdasági felügyelőségnek Esztergom érdekeit is kell tekintenie. Már közöltük, hogy a Tatai Gazdakör ajánlatot tett, hogy tejszállítmánnyal látja el az esztergomi kereskedőket. A felajánlott szerződésből kiragadunk néhány pontot: Az esztergomi tejkereskedőknek kötelezniök kell magukat, hogy legkevesebb napi 350 liter tejet vesznek ét. A tejszállítmányt egy menynyiségben, közösen szállítják Esztergomba a kereskedőknek. Minden máshonnan szerzett tej után az esztergomiak literenkit 10 fillért kötelesek a tataiaknak fizetni. Átvételi ér május 1-tŐl október 31-ig 24 flll. (tehát amíg a fogyasztóhoz ér, lesz 30 flll.) az év többi napján 25 fill. Amennyiben a tej kicsinybeni eladási ára május 1-től október 31-ig 30 f, az év többi napjaiban 32 f-n ól magasabbra emelkedik és igy az árkülönbözet fele a tatai szövetkezetet illeti. A tej árát naponkint kell elszámolni és befizetni. (Hitel nincs). Megállapodás után a szövetkezet beszünteti fiókját. Megkérdeztük az esztergomi tejkereskedőket, hogy mi a véleményük a szerződésről, azt felelték, hogy ha aláírják a szerződést, akkor csődjüket pecsételik meg. A kenyérmezői tejgazdaságot szívesen fogadják, de addig is égetően szükséges, hogy a párkányi tej szabadon átjöhessen. Mert mégis csak fontos, hogy friss tejet kapjanak — olcsóbb árban, jó minőségben. Szép eredményeket értek el úszóink Pápán az uszodaavató versenyen. Péter-Pál napján ifjúsági úszóink Pápán szerepeltek az ottani újonnan épült strandfürdő felavatásával kapcsolatos úszóversenyen. A verseny főszámai az ifjúsági 100 m-es gyorsúszás,, mellúszás, hátúszás és 3x50 mes vegyes staféta voltak. A résztvevő egyesületek : B Tatabányai SC, Soproni Pannónia, a Győri Kereskedő SE, Pápai SE, Pápai FC, Pápai SB, Testvériség, a fővárosi ifjúsági úszók csak nem teljes számban : BBTE, MAC, MTK egyesületekből. A küzdelem szép sportlátványt nyújtott ós egyben szép eredményeket is nyújtott. A 100 m-es ifjúsági gyorsúszást kiváló tehetségű allround úszónk, Wassel Gusztáv nyerte. A 100 m es ifjúsági hátúszásban Vermes Zoltán csak testhosszal kapott ki az óriás Bródytól és igy második lett. A 100 m es mellúszás startjához Wassel Gusztáv is felállt s bár a komoly tehetségű és nagyszámú induló között nem sok reménnyel indulhatott, mégis nagyszerű küzdelemre szorította társait és jó idővel a harmadik lett. A 3x50 mes vegyesstaféta már évek óta az esztergomiak biztos zsákmánya és főattrakciója minden versenyen. Az új felállításban Raymann József, Vermes Zoltán és Wassel Gusztáv indult. Vermes egy méter hátránnyal indul, egy testhossz előnyt ad Wassel-nek, aki végig nagyon szépen birja a harmadik szerepét is és csak rövid karja miatt lett a csapat második, a nagyszerű időt úszó MAC csapat mögött. Alig lehetett a gárdát a „pech" miatt megvigasztalni, A versenyt díjkiosztás követte s úszóink boldog arccal vették át az ízléses díjakat. A díjkiosztás után Varga János főintéző, a strandfürdő agilis és közszeretetben álló felügyelője, ozsonnára látta vendégül a kisded csapatot és virágcsokor kíséreteién köszönetét fejezte ki, hogy az esztergomi úszók részvételükkel a verseny sportnivóját emelték. A városi autóper az ítélőtábla előtt. Már lassan 3 éve lesz, hogy 1927. szeptember 8.-án a Simor János utca torkolatánál egy kitámasztott csatornafedélnek neki ment a Telektulajdonosok Parcellázó Szövetkezetének egy személyautója. A Szövetkezet a várost okolta a csatornafedél nyitvamaradásáért s 17.500 pengő tőke erejéig beperelte. A hosszas pereskedés folyamán nem nyert ugyan bizonyítást, hogy a város nyittatta volna fel a szerencsétlenséget okozó csatornafedelet, sőt a tanuk vallomásából inkább az nyert valószínűséget, hogy a csatorna körül lakók közül valaki talán rossz tréfából, talán hogy valamit beledobjon, nyithatta fel, a pestvidéki kir. törvényszék mégis elmarasztalta a várost 15.011 pengő tőkében és annak járulékaiban, me lyek a 10 %-ban megítélt kamat mellett összesen több mint 22.000 pengőt tettek ki. Fellebbezés folytán most tárgyalta az ügyet a budapesti kir. ítélőtábla mely nagy részben elfogadta dr. Etter JenŐ városi főügyész azon érvelését, hogy a soffőr az összeütközés idején bizonyos mértékig ittas volt, továbbá nem tartotta be szorosan a közlekedési szabályokat, miért is leszállítva a marasztalási összeget 4850 pengő tőkének s ez után 1927. szeptember 8-tól számítandó 5 % kamatainak megfizetésére kötelezte a várost, azaz a szakértő szerint megállapított kárt a felek között megosztotta. A közel 3.000 pengő perköltség fisetése alól azonban a várost teljesen felmentette. Az ügy azonban még nem jogerős, mert értesülésünk szerint a város nem nyugszik bele ebbe a döntésbe és a tábla ítélete ellen felülvizsgálati panasszal élt. Az utolsó szót tehát a Kúria fogja ez ügyben kimondani.