Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-19 / 48.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 48. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 19 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Vaklárma vagy rosszindalat? Régen úgy hivték, hogy „bálki­rálynő", „szépségkirálynő" stb., ma a világszerte használt szerényebb, divatos „Miss" névvel is megelég­szik az a bájos leány, akit ár­tatlan mulatságokon a közönség leg­szebbnek tart és szavazatával kitün­tet. Természetesen a szavazólapokat megfizetik és ez jövedelmet jelent az illető társadalmi egyesületnek. Ilyen versenyt rendeztek a Move népünne • pélyén, amilyent — mondjuk — még a Kath. Legényegylet, a leven­ték is rendeztek már, de semmiesetre sem olyant, mint az „Esztergom" cimű lap mult vasárnapi számá­ban egy cikk keretében valaki a Movenak imputálni akart. Hogy mit csinál és miként csi­nálja a „Szinházi Élet" a maga szépségversenyeit, ahhoz semmi kö­zünk, de hogy ilyen ártatlan szép­ségversenykéket máskor is fognak rendezni az egyesületek, az kétség­telen. Hogyan képzeli el a cikkíró, hogy o yan erkölcstelen akcióra kap ható lenne a Move, mint amilyenre a cikkíró erotikában gazdag írásá­ban gondol ? Vegye tudomásul az igen tisztelt cikkíró, hogy tőls a Move sem erkölcstant, sem egyéb tanítá sokat el nem fogad, mert az előb bire megtaníiott bennünket a római kat. anyaszentegyház, és tudjuk kötelességeinket, A mi agyunkban fel sem támadt az erotika gondolata és mégis na­gyon furcsa gondolkozású lehet az illető, hogy mindjárt másra gondol. Miért lát ott tüzet, ahol a nuvész kizárt dolog ? Mi f z ? Vaklárma ? Talán tudatos, előre megfontolt tá­madás éppen azon intézmény ellen, amely minden erejével azon dolgo­zik, hogy az ifjúság lelki életére ár­talmas tényezőket távoltartsa és a pubertás idejében fokozatosan fel­gyülemlett felesleges energiát a sport művelésével a fejlődő szervezet ja­vára értékesítse. Amely egyesületnek ilyen céljai vannak, az már önmagában hordja a garanciát, hogy erkölcstelenséget nem tesz. Kérdezem tehát, mire volt jó ez a támadás, mi célja volt? Azokat a bizonyos tiltakozó leve­leket a nemtudás, a felreismerés, vagy egyenesen a rosszindulat dik­tálta. Iiyenekre, mint azok a levél írók, nem is számított és nem is számít a Move, amelynek a hazai sport fejlesztése és az irredenta gon dolat ébrentartása körül hervadha­tatlan érdemei vannak. Ezek a le vólírók, nem hiszem, hogy valaha is áldoztak volna egy fillért is a küzködő hazai sportért. Azok nem ismerik a Move céljait, amely nem helyi kis mozgalom megszemélyesí­tője, hanem egy nagy országos in­tézmény szerves alkotó része. Miért akar mindenáron összeérő szakolni bennünket olyan sajtóorgá­nummal és mozgalommal, amellyel semmi közösséget sem tartunk fenn. 1 mony eket, amelyek 1918 őszén amelynek gondolatvilága homlok­egyenest ellenkezik a mi felfogásunk­kal? ! El tud képzelni a cikkíró ná­lunk olyan szépségversenyt — trikó­val és miegyébbel kapcsolatban — mint amilyenek Budapesten és más metropolisban lezajlottak ? Mi nem ! Ne kiáltson a cikkíró tüzet, mikor füstöt sem lát. Úgy látszik a „Miss" szó sem tetszik a cikkírónak. Erről lehetne vitatkozni. A „Miss" angol szó, az úri kisasszony fogalmát fedi, így nevezi azokat az úri leányokat a ha­talmas, velünk szemben lassan fel­melegedő gentleman-nemzet, akiknek magasabb társadalmi megkülönböz­tetés jár ki. Vájjon most, amikor olyan nagyon rászorulunk e hatal­mas pártfogóra, opportunus-e az angolszász faj e tiszteletreméltó ki­fejezését identrificalni vagy assotia­tioba hozni olyan fogalommal, amely nálunk az erkölcsi züllöttség super­lativusával egyenlő. Hiszen nevez­hetnénk az ilyen szépségverseny győztesét akár signorina-nak, vagy sennoritanak, avagy akárminek, de — mig erkö'cstelenséget rá nem bizonyítanak — semmiesetre sem annak, aminek a cikkíró baálítja. Ez a „miss" szó tehát nem jelent egye­bet, mint megkülönböztető és meg­tisztelő helyzetet, amely pár órára kiemelni akarja a többi közül a győz­test. Mindenesetre szerényebb cím, mint a „bálkirálynőé" vagy a „szép­ségkirálynőó." Nem tudom, hogy milyen véle­ményt alkotna magának rólunk az AZ angol úri kisasszony, ha a bemutat­kozásnál magát „miss"-nek nevez­vén, mi ironikus mosollyal fogad­nánk. Azt hiszem, hogy neveletlen­nek és ostobának tartana bennün­ket. Ha a cikkírónak a „Színházi Éiet"­tel van baja, azt intézze el vele, de bennünket azzal egy kalap alá ne hozzon, az ellen a Jegenergikukáb­ban tiltakozunk. Tesszük ezt annál is inkább, mert a társadalom összes rétegeit magunkhoz öleljük, a sport, a testedzés révén szenvedélyeit le­vezetjük, a nemzet- és oltárromboló tanoktól megóvjuk, missiót teljesítünk, mert hirdetjük a jobb magyar jöven­dőt, a nemzeti feltámadást, a fajunkba veiett hitet tápláljuk, a szervezetet munkára acélossá formáljuk és ön­érzetet viszünk a lelkekbe. Mindezekért pénzt, fáradságot, munkát és kitartást hozunk áldoza­tul, mert él bennünk a kötelesség­teljesítés érzése, amellyel hazánknak tartozunk. Mi nem gáncsoíást, nem akadálygördítéseket vámnk az erkölcs őreitől, hanem jelentős támogatást, mert célunk egy, egymást kiegészít­jük a tisztességes, dolgozó, egysé­ges és erkölcsös magyar társadalom megteremtésének munkájában. Ha ilyen szervezetek, mint a Move, | előzték volna meg ama gyászos.ese­romba döntötték hazánkat, azok sohasem következtek volna be. És a jövőre nem biztos zálog-e ily egyesület áldásos törekvése? Néz­zünk csak körül egy kicsit a nagy­világban és látni fogjuar, hogy a vörös rém nem nyugszik, pusztító tüzének lángjai fel-fellobbannak, füstje pedig állandó mementó. Mint a milliófejű hidra, mindenütt felbuk­kan és ha levágtuk száz fejét, újra regenerálódik. Ez a harc már állandó és erre a harcra neveli a Move a tömeget, hogy vele végleg levág­hassa a hidra minden fejét. Hogy merészeli a cikkíró egy olyan írás keretében emlegetni a Move-t, amelyben leánykereskede­lemről beszél, amikor annak vezető­ségében társadalmunk legkitűnőbbjei és a hatóságok fejei foglalnak he­lyet? Meggondolta-e a cikkíró, hogy mit művel, hogy az eldobott kő hol áll meg és kit talál ? Minek kép­zeli magát, hogy ilyen hangot mer megütni ily sértő beállításban ? Mi tudjuk, hogy mivel tartozunk e századok tradícióitól megszentelt földünk, hazánk, egyházunk, váro­sunk és intézményei iránt. Meg­gondolta-e, hogy konkolyt hint szét, hogy széthúzást teremt az amúgyis zilált társadalmi életben, hogy er­kölcsi és anyagi kárt okozott annak az intézménynek, amely az erők koncentrációját igyekszik megterem­teni a nemzeti renaissance magasz­tos eszméje érdekében ? Az ilyen alaptalan és kíméletlen támadást csak rosszindulat szül­het, de semmi esetre sem vall ke­resztény és magyar gondolkodásra. Jegyezze meg magának a cikkíró, aki nevét sem irta alá cikkének, hogy a Move-t gavallérok, gentleman-ek vezetik, akik tudják mi a jóizlés, mi az illem? Rombolást végzett a cikkíró, úgy anyagiakban, de főleg erkölcsiekben, discreditált egy dicső múltú és szebb jövőre hivatott egyesületet, amely megtalálja majd ama fórumot, ahol restitutio ad integrum-ját elnyeri. Dr. Darvas Gésta. a Move ESC ügyv. elnöke. Az Esztergom vidéki Rógószeti és Tör­ténelmi Társulat évi közgyűlése. Esztergom város és vármegye régészeti és történeti múltjának fel­kutatásával foglalkozó ezen régi tu­dományos társulatunk f. év június 15-én, vasárnap, tartotta a városház nagytermében harmincötödik évi rendes és tisztújító közgyűlését a tagok nagyszámú részvétele mellett. A társulat érdemes elnöke Lepold Antal dr. prelátus-kanonok elnöki megnyitójában ritkán hallott gyö­nyörű beszéddel fonta a megemlé­kezés koszorúját városunk dicső szülöttje, Szent Imre herceg glóriás alakja köré, megdicsőülésének kilenc­százéves jubileuma alkalmából. Szent Imre herceget az ősi koro­názó város, Székesfehérvár, teljesen magáénak vallja. Szerintük a herceg ott született, nevelkedett, élt és ott is halt volna meg, sőt állítólagos születési helyét nagy ünnepségek között emléktáblával is megjelölték. Ezzel szemben Lepold Antal dr. éles elmeéllel az érvek egész halma­zát sorolja fel annak bizonyítása mellett, hogy Szent Imre nem ott, hanem Esztergomban született. Bár Szent István király, aki min­denben a német-frank példát követte, a székesfehérvári templomot jelelte is ki az uralkodóház koronázási és temetkezési helyéül, de a székhelyét mégis Esztergomban tartotta, mely a királyi hatalom, közigazgatás, had­erő és gazdasági élet központja és az országnak IV. Bála királyig, szép­ségben és gazdaságban minden más várost felülmúlt, fővárosa volt. Itt Esztergomban született a kis herceg fönn a várban, itt nevelték őt Szent Gellért és a pápa által küldött San Severinói gróf istenfélő és délceg ifjúvá, sőt itt a közelben, valahol a pilismaróti erdőségben tartott udvari vadászat alkalmával sebesíthette őt meg halálosan a vadkan, aminek következtében elhalálozása is atyja és anyja karjai között fenn a vár­ban, Esztergomban történt, és csak amtán vitték el és temették őt a székesfehérvári templom sírboltjában. Lepold Antal dr. elnök további beszédében Szent István királynak Imre fiához intézett intelmével fog­lalkozott, melyet főkép azért tart igen becsesnek, mert abból első szent királyunk nagy lelkét és gondolko­zásmódját ismerjük meg, és belőle azt is meglátjuk, hogy mily nagy tisztelettel volt már ő is a szent Korona iránt. A szép gondolatokban gazdag beszédet a jelenlevők mind­végig gyönyörrel hallgatták ós a vé­gén lelkesen megtapsolták. Reméljük, hogy azt (esetleg értekezéssé feldol­gozva) a társulat folyóiratában is egész terjedelmében olvasni fogjuk. Sinka Ferenc Pál társulati igazgató jelentése következett ezután, amely­ben először is a társulat halottjairól emlékezett meg, első sorban annak egy emberöltőn át érdemes elnöké­ről, dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépostról, azután egyik kiváló tagjáról, sóvári Soós Elemér ny. ezredes, hadtörténelmi íróról, akinek „Esztergom vára és ostromai" cím alatt igen becses tanulmánya jelenik meg a társulat folyóiratában, vala­mint Baj ót község volt főjegyzője, Baits Györgyről is, akinek nevéhez a bajóti Jankóvich-barlang felfede­zése fűződik, és a többi elhunyt társulati tagokról. Majd áttért a tár­sulatnak mind a régészet, mind a Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtatik r SAJ . AT KÉSZITÉSŰ B&SS rasJSS; Pplpzmann Lászlónál e L „, ninimU abrosz (nagyban és kicsinyben) I wlOs.1 Ildi ISI kClvfOUIICll for liaZI SZOVQTl iegjuttnyosabban és kicsinyben) beszerezhető

Next

/
Thumbnails
Contents