Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-19 / 48.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 48. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, JÚNIUS 19 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Vaklárma vagy rosszindalat? Régen úgy hivték, hogy „bálkirálynő", „szépségkirálynő" stb., ma a világszerte használt szerényebb, divatos „Miss" névvel is megelégszik az a bájos leány, akit ártatlan mulatságokon a közönség legszebbnek tart és szavazatával kitüntet. Természetesen a szavazólapokat megfizetik és ez jövedelmet jelent az illető társadalmi egyesületnek. Ilyen versenyt rendeztek a Move népünne • pélyén, amilyent — mondjuk — még a Kath. Legényegylet, a leventék is rendeztek már, de semmiesetre sem olyant, mint az „Esztergom" cimű lap mult vasárnapi számában egy cikk keretében valaki a Movenak imputálni akart. Hogy mit csinál és miként csinálja a „Szinházi Élet" a maga szépségversenyeit, ahhoz semmi közünk, de hogy ilyen ártatlan szépségversenykéket máskor is fognak rendezni az egyesületek, az kétségtelen. Hogyan képzeli el a cikkíró, hogy o yan erkölcstelen akcióra kap ható lenne a Move, mint amilyenre a cikkíró erotikában gazdag írásában gondol ? Vegye tudomásul az igen tisztelt cikkíró, hogy tőls a Move sem erkölcstant, sem egyéb tanítá sokat el nem fogad, mert az előb bire megtaníiott bennünket a római kat. anyaszentegyház, és tudjuk kötelességeinket, A mi agyunkban fel sem támadt az erotika gondolata és mégis nagyon furcsa gondolkozású lehet az illető, hogy mindjárt másra gondol. Miért lát ott tüzet, ahol a nuvész kizárt dolog ? Mi f z ? Vaklárma ? Talán tudatos, előre megfontolt támadás éppen azon intézmény ellen, amely minden erejével azon dolgozik, hogy az ifjúság lelki életére ártalmas tényezőket távoltartsa és a pubertás idejében fokozatosan felgyülemlett felesleges energiát a sport művelésével a fejlődő szervezet javára értékesítse. Amely egyesületnek ilyen céljai vannak, az már önmagában hordja a garanciát, hogy erkölcstelenséget nem tesz. Kérdezem tehát, mire volt jó ez a támadás, mi célja volt? Azokat a bizonyos tiltakozó leveleket a nemtudás, a felreismerés, vagy egyenesen a rosszindulat diktálta. Iiyenekre, mint azok a levél írók, nem is számított és nem is számít a Move, amelynek a hazai sport fejlesztése és az irredenta gon dolat ébrentartása körül hervadhatatlan érdemei vannak. Ezek a le vólírók, nem hiszem, hogy valaha is áldoztak volna egy fillért is a küzködő hazai sportért. Azok nem ismerik a Move céljait, amely nem helyi kis mozgalom megszemélyesítője, hanem egy nagy országos intézmény szerves alkotó része. Miért akar mindenáron összeérő szakolni bennünket olyan sajtóorgánummal és mozgalommal, amellyel semmi közösséget sem tartunk fenn.

1 mony eket, amelyek 1918 őszén amelynek gondolatvilága homlokegyenest ellenkezik a mi felfogásunkkal? ! El tud képzelni a cikkíró nálunk olyan szépségversenyt — trikóval és miegyébbel kapcsolatban — mint amilyenek Budapesten és más metropolisban lezajlottak ? Mi nem ! Ne kiáltson a cikkíró tüzet, mikor füstöt sem lát. Úgy látszik a „Miss" szó sem tetszik a cikkírónak. Erről lehetne vitatkozni. A „Miss" angol szó, az úri kisasszony fogalmát fedi, így nevezi azokat az úri leányokat a hatalmas, velünk szemben lassan felmelegedő gentleman-nemzet, akiknek magasabb társadalmi megkülönböztetés jár ki. Vájjon most, amikor olyan nagyon rászorulunk e hatalmas pártfogóra, opportunus-e az angolszász faj e tiszteletreméltó kifejezését identrificalni vagy assotiatioba hozni olyan fogalommal, amely nálunk az erkölcsi züllöttség superlativusával egyenlő. Hiszen nevezhetnénk az ilyen szépségverseny győztesét akár signorina-nak, vagy sennoritanak, avagy akárminek, de — mig erkö'cstelenséget rá nem bizonyítanak — semmiesetre sem annak, aminek a cikkíró baálítja. Ez a „miss" szó tehát nem jelent egyebet, mint megkülönböztető és megtisztelő helyzetet, amely pár órára kiemelni akarja a többi közül a győztest. Mindenesetre szerényebb cím, mint a „bálkirálynőé" vagy a „szépségkirálynőó." Nem tudom, hogy milyen véleményt alkotna magának rólunk az AZ angol úri kisasszony, ha a bemutatkozásnál magát „miss"-nek nevezvén, mi ironikus mosollyal fogadnánk. Azt hiszem, hogy neveletlennek és ostobának tartana bennünket. Ha a cikkírónak a „Színházi Éiet"tel van baja, azt intézze el vele, de bennünket azzal egy kalap alá ne hozzon, az ellen a Jegenergikukábban tiltakozunk. Tesszük ezt annál is inkább, mert a társadalom összes rétegeit magunkhoz öleljük, a sport, a testedzés révén szenvedélyeit levezetjük, a nemzet- és oltárromboló tanoktól megóvjuk, missiót teljesítünk, mert hirdetjük a jobb magyar jövendőt, a nemzeti feltámadást, a fajunkba veiett hitet tápláljuk, a szervezetet munkára acélossá formáljuk és önérzetet viszünk a lelkekbe. Mindezekért pénzt, fáradságot, munkát és kitartást hozunk áldozatul, mert él bennünk a kötelességteljesítés érzése, amellyel hazánknak tartozunk. Mi nem gáncsoíást, nem akadálygördítéseket vámnk az erkölcs őreitől, hanem jelentős támogatást, mert célunk egy, egymást kiegészítjük a tisztességes, dolgozó, egységes és erkölcsös magyar társadalom megteremtésének munkájában. Ha ilyen szervezetek, mint a Move, | előzték volna meg ama gyászos.eseromba döntötték hazánkat, azok sohasem következtek volna be. És a jövőre nem biztos zálog-e ily egyesület áldásos törekvése? Nézzünk csak körül egy kicsit a nagyvilágban és látni fogjuar, hogy a vörös rém nem nyugszik, pusztító tüzének lángjai fel-fellobbannak, füstje pedig állandó mementó. Mint a milliófejű hidra, mindenütt felbukkan és ha levágtuk száz fejét, újra regenerálódik. Ez a harc már állandó és erre a harcra neveli a Move a tömeget, hogy vele végleg levághassa a hidra minden fejét. Hogy merészeli a cikkíró egy olyan írás keretében emlegetni a Move-t, amelyben leánykereskedelemről beszél, amikor annak vezetőségében társadalmunk legkitűnőbbjei és a hatóságok fejei foglalnak helyet? Meggondolta-e a cikkíró, hogy mit művel, hogy az eldobott kő hol áll meg és kit talál ? Minek képzeli magát, hogy ilyen hangot mer megütni ily sértő beállításban ? Mi tudjuk, hogy mivel tartozunk e századok tradícióitól megszentelt földünk, hazánk, egyházunk, városunk és intézményei iránt. Meggondolta-e, hogy konkolyt hint szét, hogy széthúzást teremt az amúgyis zilált társadalmi életben, hogy erkölcsi és anyagi kárt okozott annak az intézménynek, amely az erők koncentrációját igyekszik megteremteni a nemzeti renaissance magasztos eszméje érdekében ? Az ilyen alaptalan és kíméletlen támadást csak rosszindulat szülhet, de semmi esetre sem vall keresztény és magyar gondolkodásra. Jegyezze meg magának a cikkíró, aki nevét sem irta alá cikkének, hogy a Move-t gavallérok, gentleman-ek vezetik, akik tudják mi a jóizlés, mi az illem? Rombolást végzett a cikkíró, úgy anyagiakban, de főleg erkölcsiekben, discreditált egy dicső múltú és szebb jövőre hivatott egyesületet, amely megtalálja majd ama fórumot, ahol restitutio ad integrum-ját elnyeri. Dr. Darvas Gésta. a Move ESC ügyv. elnöke. Az Esztergom vidéki Rógószeti és Történelmi Társulat évi közgyűlése. Esztergom város és vármegye régészeti és történeti múltjának felkutatásával foglalkozó ezen régi tudományos társulatunk f. év június 15-én, vasárnap, tartotta a városház nagytermében harmincötödik évi rendes és tisztújító közgyűlését a tagok nagyszámú részvétele mellett. A társulat érdemes elnöke Lepold Antal dr. prelátus-kanonok elnöki megnyitójában ritkán hallott gyönyörű beszéddel fonta a megemlékezés koszorúját városunk dicső szülöttje, Szent Imre herceg glóriás alakja köré, megdicsőülésének kilencszázéves jubileuma alkalmából. Szent Imre herceget az ősi koronázó város, Székesfehérvár, teljesen magáénak vallja. Szerintük a herceg ott született, nevelkedett, élt és ott is halt volna meg, sőt állítólagos születési helyét nagy ünnepségek között emléktáblával is megjelölték. Ezzel szemben Lepold Antal dr. éles elmeéllel az érvek egész halmazát sorolja fel annak bizonyítása mellett, hogy Szent Imre nem ott, hanem Esztergomban született. Bár Szent István király, aki mindenben a német-frank példát követte, a székesfehérvári templomot jelelte is ki az uralkodóház koronázási és temetkezési helyéül, de a székhelyét mégis Esztergomban tartotta, mely a királyi hatalom, közigazgatás, haderő és gazdasági élet központja és az országnak IV. Bála királyig, szépségben és gazdaságban minden más várost felülmúlt, fővárosa volt. Itt Esztergomban született a kis herceg fönn a várban, itt nevelték őt Szent Gellért és a pápa által küldött San Severinói gróf istenfélő és délceg ifjúvá, sőt itt a közelben, valahol a pilismaróti erdőségben tartott udvari vadászat alkalmával sebesíthette őt meg halálosan a vadkan, aminek következtében elhalálozása is atyja és anyja karjai között fenn a várban, Esztergomban történt, és csak amtán vitték el és temették őt a székesfehérvári templom sírboltjában. Lepold Antal dr. elnök további beszédében Szent István királynak Imre fiához intézett intelmével foglalkozott, melyet főkép azért tart igen becsesnek, mert abból első szent királyunk nagy lelkét és gondolkozásmódját ismerjük meg, és belőle azt is meglátjuk, hogy mily nagy tisztelettel volt már ő is a szent Korona iránt. A szép gondolatokban gazdag beszédet a jelenlevők mindvégig gyönyörrel hallgatták ós a végén lelkesen megtapsolták. Reméljük, hogy azt (esetleg értekezéssé feldolgozva) a társulat folyóiratában is egész terjedelmében olvasni fogjuk. Sinka Ferenc Pál társulati igazgató jelentése következett ezután, amelyben először is a társulat halottjairól emlékezett meg, első sorban annak egy emberöltőn át érdemes elnökéről, dr. Walter Gyula c. püspök, nagyprépostról, azután egyik kiváló tagjáról, sóvári Soós Elemér ny. ezredes, hadtörténelmi íróról, akinek „Esztergom vára és ostromai" cím alatt igen becses tanulmánya jelenik meg a társulat folyóiratában, valamint Baj ót község volt főjegyzője, Baits Györgyről is, akinek nevéhez a bajóti Jankóvich-barlang felfedezése fűződik, és a többi elhunyt társulati tagokról. Majd áttért a társulatnak mind a régészet, mind a Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik r SAJ

.

AT KÉSZITÉSŰ B&SS rasJSS; Pplpzmann Lászlónál e L „, ninimU abrosz (nagyban és kicsinyben) I wlOs.1 Ildi ISI kClvfOUIICll for liaZI SZOVQTl iegjuttnyosabban és kicsinyben) beszerezhető