Esztergom és Vidéke, 1930

1930-06-01 / 43.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1930. június 1. — Hogy értsem? — Hát hogy az itteni nyaralás mibe kerül a fürdéssel. — Külön számít a lakás, az étkezés és külön a fürdés. Aztán, ha megnézed a nevezetességeket, mindenütt belépőjegyet kell váltani. — Ez nem helyes. Okosan tennétek, ha, mint más városban, egy általános vikendj egyet vezetnétek be. Lakás, étkezés, fürdés, nevezetességek, sőt lehet utazással együtt kombinálni. Lehetne két osztályú jegy: a módosabb és a szegényebb közönség részére. — Nehéz dolog. — Dehogy nehéz. Másutt meg tudták csinálni? Igaz, törődni kell az idegenforgalommal, belefeküdni és szívvel-lélekkel dolgozni. Nézd csak Sopront, Kőszeget, Egert, Gyöngyöst. Micsoda ambíció, lelkesedés. Meg is van az eredmény. Tessék csak gondolkozni fölötte. Mert nem tudtok elérni semmit, ha itt 6—8 pengőbe kerül a napi nyaralás, mert ezen a pénzen külföldre is elmehetek. Másnap megyünk a Ferenc Józsefúton. — No, ez itt micsoda ? Vége van a szép keramit útnak? — kérdezi a Fürdőnél. — Sajnos, erre már nem volt fedezet — mondom és magamban bizony röstelkedni kell. Autó jön és szemünk közé vágja a port. Egy leány meg szárazon söpör. Hozzá vasárnap. A bazilikához vezető úton barátom újra megszólal. — Itt nagy víz szokott lehömpölyögni, ugy-e? — Szokott — feleltem, de nem tudom mire vélni a dolgot. Most többször szisszenést hallok, — Gyerünk az út szelére, mert itt nem lehet járni a kiálló kövektől. Ez a vízmosás . .. Most már értem. Hát tényleg erre az útra már ráférne egy nagyobb javítás. A harmadik emelkedőnél sátorok. — Ááá I Itt majd veszünk valami esztergomi emléket. Nézzük csak. Barátom több sátrat néz meg, de nem vesz semmit. — Bóvli árúk. Semmi esztergomi emlék. Csak nem veszek egy csészét, vagy vázát — Ma de in Prága. Megnézzük a kincstárt. Újdonság, hogy a tanítóképző néhány jelesebb növendéke, mint kalauzok állnak az idegenek rendelkezésére. — Tessék parancsolni jegyet — szól az idegenvezető növendék — az összes nevezetességek megtekintésére egy pengő a kombinált jegy ára. Megvesszük az öt szelvényes jegyet, amely a kincstárba, a kriptába, a Szent István-kápolnába, a primási képtárba és a városi múzeumba szól. Mindenki szívesen veszi a kombinált jegyet. — Kérem szépen — szól egy idegen a sekrestyésnek — én csak a kincstárt kívánom megnézni. — Lehet. Öíven fillér a jegy ára. — ötven fillér ?.. . — Ja kérem, van bazilikái jegy és van városi jegy is. — Akkor kérek városi jegyet. Kitudódik, hogy hol ötven, hol husz fillért kérnek a belépőjegyért. Ha sokan vannak, húsz fillér, ha kevesen, 50 fillér. — Egy Öreg asszony jön mellénk. — Kérem, azok a karszalagos fiatalemberek (képzősök) üzérkednek a jeggyel. Ne vegyenek tőlük jegyet. — De kérem, azok pecsétes sza laggal járnak és olcsóbb jegyet adnak, mint itt. Náluk öt jegy egy pengő, itt pedig vagy ötven vagy húsz fillért kérnek. Hát mi ez? A sekrestyésvezető magyaráz. — Ez az emlék Szent István korából való,, a tizenhetedik századból. — Tessék ? De elütik a szót. — Jól tennék az esztergomiak, ha a kombinált jegyeket és a kalauzokat egy nagyobb kirándulás alkalmával már a hajón árusítanák. Ebben van valami. Azonnal adrésszáljuk is az idegenforgalmi hivatalnak. Hasznos tapasztalatokkal megyünk ki a templomból. A vártéren átszellemülve szemlélődik barátom. — Ilyet még nem láttam #-j mondja. És mennyi nép 1 — Pardon, uram — szólít meg valaki. — Hol van itt egy illemhely ? — Illemhely ? Hol is van ? Amíg körüljárjuk a bazilikát, vagy öten érdeklődtek illemhely után. De még többeket láttunk diszkréten a bokrok között. A bazilika innenső oldalánál valamibe belebotiunk. Maiteres ládák. Barátom nézi a keresztbe rakott ládákat, de hallgat. A bástya felé menve újra szól: — Nincs itt valami parkőr? — Miórl? — Mert sokan a füvön hevernek. Aztán az a sok hulladékpapiros. Szinte le lehet olvasni róluk, hogy mit evett az illető, aki eldobta. Szeretnénk leülni, de sehol nincs üres pad. Azt a három-négyet elfoglalták. Milyen szép volna padon ülve gyönyörködni a környezetben, dehát. . . Délután, amikor a hajóállomásra megyünk, megállít a nagy tömeg a primási palota előtt. Szép látványt nyújt a sokaság. Az emelvényen a bíboros hercegprímás, beszédet mond. — Csönd, pszt. . . szólnak több helyen. Hátul kocsi zörög, az autóbusz megfordul és erőlködve berreg a motorja. A kipuffogó közbe durran is. — Nincs itt rendőr ? Micsoda ízléstelenség. Egy szót nem lehet hallani. Nem tud az az autóbusz vagy az a kocsi várni ? A zarándokok a hajóba szállnak és szent énekeket énekelnek. Szép látvány és jóleső a Dunáról szálló magyar szentének. Alig halad azonban a hajó egy hajításnyira, a par ton lévő zenekar belevág, hogy : Harminckettes baka vagyok én. Tovább nem folytatom. Barátomtól elbúcsúztam és nem mertem mondani, hogy minél többször jöjjön Esztergomba. Első áldozók a vízivárosi templomban és Szentgyörgymezőn. Áldozócsütörtökön szép ünnepséggel járultak az első áldozók a templomba Vízivároson és Szentgyörgymezőn. A IV—V. kerületi, illetőleg a szenttamási fiúiskola tanulói, mintegy negyvenen vettek részt az első szent áldozásban a vízivárosi plénia-templomban, ahol a szülők is nagyszámban jelentek meg. Az első áldozókat Bognár János igazgató vezette a templomba. Keményfy K. Dániel mondotta a szent miset és szép beszédben szólott a gyermekekhez, majd a szülőkhöz. A szent mise után Keményfy K. Dániel plébános a szenttamási gyermekotthonban megvendégelte az első áldozókat, akik bő és finom tízórait kaptak. Itt említjük meg, hogy vasárnap délután szívgárdista-avatás lesz a vízivárosi plébánia-templomban, amikor szintén szép ünnepben lesz részük a gyermekeknek és a szülőknek. Szokatlan fénnyel ülték meg Szentgyörgymezőn is az áldozócsütörtököt. Nyolcvannyolc kis első áldozó gyülekezett áldozócsütörtök reggelén a szentgyörgymezői leányiskolában s onnan a kedvesnővérek és Hegedűs Sándor igazgató-tanító kíséretével, Madaras Aurél plébános papi díszben és segédlettel, harangok zúgása közepette vezette az ünneplő szép kis csapatot körmenetszerűen a templomba. ' • A szülők könnyezve szemlélték az ünneplő gyermekeket, kik ártatlanságuk tudatában tették le most már saját szavukkal és tudásukkal azt a hitvallást, melyet kereszteléskor a keresztszülők vallottak helyettük. A lélekemelő ünnepség alkalmával szép oktató beszédben szólott hozzájuk lelkialyjuk, ki szüleik iránti hálára ós ártatlanságuk megőrzésére buzdította őket. Nagyban emelte az ünnepélyes istentiszteletet az árvaházi növendékleányok szép éneke, amely miserészekre külön külön alkalmi szólamokkal gyönyörködtette a nagyszámú ájtatos hívőket. Az énekeket Hegedűs János ny. igazgató-tanító kísérte orgonán. A szent mise után az első áldozásban részesült leányokat és fiúkat a Kath. Olvasókör tágas dísztermében megvendégelték. Az ünnepi díszlaköma alkalmával a szülők teljesen megtöltötték a nagy termet, hogy részt vegyenek gyermekeik boldogságában. Madaras Aurél plébános fáradozásait Hegedűs Sándor igazgatótanító köszönte meg a szülők nevében. A plébános a kedvesnővéreknek és igazgató-tanítónak mondott köszönetet, hogy segítségére voltak abban, hogy ezen szép ünnepélyt oly fényessé és emlékezetessé tehette. A turisták vízzel akarják ellátni a vaskapni menedékházat. A MTE Esztergomi Osztályának évi közgyűlése. Áldozócsütörtök^n tartották turistáink XIX. évi rendes közgyűlésüket dr. Antony Béla polgármester elnöklete alatt. A Magyar Hiszekegy szavai után dr. Antony Béla elnöki megnyitójában rámutatott arra a nemes hivatásra, mely az egyesület tagjainak külön-külön és együttesen szent kötelessége és bár a trianoni nyomó ruság súlya megakadályoz szent kötelességünk tökéletes teljesítésében mégis ők azok, kiknek bizniok, hinniök kell a magyar föltámadásban. Hiszen ők a tanúi annak az örök harcnak melyből az őszi hervadás és téli pusztulás után az éltető tavasz és az érlelő nyár győzedelmesen kerül ki. Nem szabad tehát csüggedni, lemondani, hanem válvetett munkával mindnyájunk jobbsorát előbbre vinni. A nagyhatású megnyitó beszédet élénk tetszéssel fogadták a megjelentek, mely után a Kemény Miklós titkári jelentéséből ismertük meg az egyesület mult évi életét, belső és társadalmi szereplését. Az egyesületi és menedékházi számadásokról örömmel alapítottuk meg, hogy némi megtakarított pénz is van, melynek fölhasználását illetőleg az indítványok során történtek fölszólalások. Majd az 1830. évi költségvetést 6400 P szükséglettel és 5200 P födözettel fogadta el a közgyűlés, a hiányt a menedékház forgalmának várható emelkedéséből óhajtják pótoini. Ezután dr. Mike Lajos kir. közjegyző indítványára bizalmat szavaztak a régi tisztikarnak és szokás szerint egy évre ujbói megválasz tották, hasonlóképpen a választmányt és a szakbizottságokat is. Az indítványok során dr. Brenner Antal ügyv. alelnök a város által kiadandó kalauzhoz szükséges turisa térkép elkészítésére kérte fel az egyesületet amit a közgyűlés egyhangúlag el is fogadott.j Jákobek Jenő és Jakus János a Vaskapu vízellátását sürgették. Előbbi a Holop-kuttól kosokkal, utóbbi a Cigánykuttól villanymotorikus erővel. Azonban ajánlatok nélkül most még tárgyalásra nem kerülhetett. Az osztályt közgyűlése alkalmával több társegyesület Üdvözölte, melynek bejelentése után a gyűlés a Himnusz elének^sével véget ért. Evvel a M. T. E. Esztergomi Osztálya — mint olyan — fennállása második évtizedének utolsó esztendejébe lépett. E sorok irója az osztály megszületésekor még pelyhes állú diákgyerek volt s irigy szemmel nézte már akkor is a hátizsákos „turista bácsikat és néniket". De a sors úgy akarta, hogy mint embernyi ember állhatott csak be abba a táborba, amely Esztergom városában kezdettől fogva számottevő és szimpatikus volt, mert itt minden becsületes magyar megtalálta a helyét. A természetszeretet hozta őket össze : szegényt és gazdagot, öreget és fiatalt egyaránt. Ez a szeretet sugárzott bennünk egymás iránt s ez a magyarázata annak, hogy lateiner, iparos, kereskedő ma is oly szépen megférnek egymás mellett. Megboldogult Parcsami Henrik bencéstanár 1911. december hó 16-án a Magyar Király nagytermében tartott karácsonyfa ünnepélyen kifejtette a turista egyletek jelentőségél. Szerinte szükséges, hogy az emberek társadalmi körök szerint szociális szempontból egyesüljenek. De szükséges egy olyan szervezet létezése is, mely azok között összhangot, egységet teremt s a sziveket közelebb hozza. Mert a nagy ellentéteknek meg van a helyük, ha helyes irányban fejlődnek. Ugyanis a munkamegosztásnál mindenki munkája egyaránt fontos, egyik függ a másiktól, egyik a másik nélkül nem boldogulhat. Szükség van méltóságra, tekintélyre, hiszen társadalmunk ezen alapszik, de csak olyan értelemben, hogy senki se tartsa magát és munkáját fontosabbnak, mint a másik. A Turista Egyesület az a szerv, mely a demokratikus s az emberi méltóságnak leginkább megfelelő szempontok szerint alakul. Mert az úri ember fogalmát nem egyedül az állás, vagy foglalkozás, hanem a becsület, tisztesség, a társadalmi szabályoktól megkívánt illendőség, kölcsönös tisztelet, a nemes ügy iránti buzgóság, s a sziveLegszebben fest és tisztít HALTENBERGER Széchenyi-tér 7.