Esztergom és Vidéke, 1930
1930-05-22 / 40.szám
ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 40. SZ. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, MÁJUS 22 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 500 in. magaiiá^ban Esztergom fölött. Az első esztergomi riport repülőgépről. Esztergom, május 18. Vasárnap délután 6 óra. A táti országúton robogunk autóval, a sebességmérő 80 kilométert mutat. A táti legelőre igyekszünk, ahol a Schmoll'gyÁr repülőgépe áll. Nehezen telt el a nap, mert nagy esemény az Esztergom és Vidéké-ben, hogy repülőútra indulunk a város fölé. Az első esztergomi riport repülőgépről ! Sokan jöttek és kérdeztek. — Izgulsz ? Repültél már ? Veszélyes. Készítsd el a testámentu moáat. Egy életbiztosítás sem ártana. Mit lehet tudni?! Rohantunk és ezek a szavak zúgtak a fülembe. — Hátha baj lesz odafönn és... — gondoltam magamban. Egy nem tágító érzés fogott el. Hogy is törtónt a meghivás ? Kirják István pilóta bejött a szerkesztőségbe. Jöjjek vele körrepülésre, szívesen lát. — Nagyszerű — örültem a ritka alkalomnak. Szombat délután felmentem hozzá lakására, ahol több újságot mutatott vidéki városokból. Riportok a repülésről. Élvezettel olvastam a cikkeket, aztán a végén megszámláltam az újságokat. Tizenkét darab volt. Tehát az én repülésem, az én cikkem a tizenharmadik lenne. Tizenhárom . . . Közeledünk Táthoz. Tizenhárom . . . Készítsd el a testámen f umodat - hallom. Hátha baj lesz odafönn. Eh 1 Nem vagyok babonás 1 Aztán ezt hallom magamban: az első esztergomi riport repülőgépről... Felvillanyoz. Lesz, ami leszi Berntahler soffőr ügyesen vezet, hamarosan megérkezünk Tátra, majd a templomnál jobbra térünk a Kisdunának. Messziről nagy sátort látunk, ott a repülőgép. Nagy tömeg előtte. A Dunaág partján, félszigetszerű területen állunk meg. Éz a repülőtér! — Esztergomban nem volna egy alkalmas repülőtér? — kérdezem a pilótát. — Bajosan. Néztem, de nem találtam. Legfeljebb a Táborban. A sátor alól kinéz a repülőgép. Szép, karcsú és szilárdnak látszik. „Pelikán"' a neve. Kilenchengeres motorja van. Harmincöt lóerős. Oldalain jelzések: H — M.A, S. B. A n H u Hungáriát jelent. Minden magyar gép „H„ jelzést visel. Kirják István, a pilóta a szelet vizsgálja. Nyugatról fúj. Rossz irány. Felméri a terepet a szél irányában. — Széllel szembe kell felszállni — magyarázza — nem tudom, elég lesze a kifutó? Lassan 7 óra lesz. A gépet kivontatják. — A kutyafáját! Megfordult a szél — szól bosszankodva a pilóta. Esztergom felől fúj. Ojra fel kell mérni a területet. A montőr, Minár György, sürgölődik. — Kérem, Kirják úr, csak 35 liter benzin van a tartályban, ne tessék sokáig maradni — mondja a montőr. Nyergesújfaluról rezesbanda hallatszik ide. — Beszállni! 7 óra 10 perc. — Kérem, szerkesztő úr, egy pillanatra — áll elém Kirják pilóta ós egy cédulát mutat. — Csak formaság az egész. Szíveskedjék aláírni. Egy nyilatkozat. Elolvasom és bizony nem valami jó érzés támad bennem. íme a nyilakozat szövege : „Kijelentem, hogy a mai napon a Schmoll és Kallós Rt. repülőgépével önként, saját elhatározásomból szálltam fel utasként és amennyiben a repülésből kifolyólag bármilyen baleset vagy kár ér, sem én, sem hozzátartozóim, jogutódaim, illetőleg örököseim az emiitett részvénytársasággal szemben semmiféle követelést nem támaszthatnak. Egyben tudomásul veszem, hogy nem vagyok a rt. által sem balesetre, sem pedig halálesetre biztosítva." Brrr! Brrrl És ez csak formaság. Aláírom, örököseim ugyan vannak, de örök ség nélkül. Legfeljebb a hitelezők. No, azok majd drukkolnak, hogy ép bőrrel kerüljek vissza. Beszállunk a gépbe, az első ülést foglalom el. Csak a fejem látszik ki. Minár mester feljön hozzám, a fejemre pilótasapkát tesz ós szemüveget ad. De még nem vagyunk készen. Az ülés hátuljából a montőr vállam fölött két erős gurtnit feszít meg és leszíjjaz. Alig tudok moccanni. Ez is csak „formaság". 7 óra 15 perc. A légcsavar megindul, a motor zúg. Vógiggurulunk a réten, a község oldalára megyünk és lassan a széllel szembe fordulunk. — Start! Fülsiketítő zúgásba kezd a motor és sebesen futunk a sík területen. Százkilométeres sebesség lehet. De egyre jobban száguldunk. Hirtelen elmarad a föld és a Kisduna fölött szállunk. Tíz méter, húsz, harminc ... A földön levők integetnek. Egyenletesen, gyorsan berreg a motor és előttem a légcsavarnál fénylő nyelvek csapkodnak szét. A zúgás kábító. Elfordulunk Tokod felé. 200 méter magasság. Lenn kicsi földszalagok, kis házak, vékony országút. A Duna felé és a hegyek felé köd. De mintha nagyon lassan mennénk. Mintha óriási szél tartaná vissza a gépet. Most függőlegesen nézek le. Mégsem megyünk lassan, mert őrületesen futnak alattunk a táblák. Háromszáz méter. Itt van Tokod. Játékházak, sehol egy lélek. Nini, itt valami négyszögletes terület. A középen kis ház. Talán temető. Tovább emelkedünk. A szél megint erősebb. Mi ez ? .. . Hullámzanak a hegyek . . . Hopp . . . vagy öt métert eshettünk. Újra föl. A szél vág. Lenyom. Esünk. Mintha csónakon lennénk. A gép hullámzik, nem a hegyek. Egy kis szédülés. Ez biztosan a légi betegség kezdete. Az ülés aló nézek. De nem történik semmi. Nyugodtan megyünk, 500 méter magasságban járunk. Elhagyjuk Kenyérmezőt, az országúton autó halad velünk, de elmarad. A házak gyufaskatulyák. Tábornál fordulunk. Még egy perc. A magasságot tartjuk. A szárnyak nyugodtan állnak. A zúgásba süvítés vegyül. A sziréna. Itt van Esztergom. Az egész város egy szépen kirajzolt térkép. Teljesen be lehet látni. Ott a vasútállomás. Éppen olyan, mint egy játékvasút. Kis sínek, apró vagonok. A Dorogí-út egyenesen szeli át a várost, az egész kép barna-szürke színben tűnik. A baloldali szárny alatt gömbölyű kis tető. A Kerektemplom. Kissé előre egy tenniszpálya féle látszik. Az a laktanya udvara. De milyen szorosan vannak a házak. Semmi szin. Nincs benne levegő. Tereket kutatok. Jobbra valami megkap. Zöld pázsit, piros virágágyak. A tiszti üdülőtelep. Nagyon szép. Azám I A Hősök-tere. Szürke sáv. Mi is van az új kapuiskolával? Beleillik-e a térbe? Kár, elzárja a széles utcatorkolatot. A szembe lévő házak meg az Árokutca torkolatát zárják el. Elrepülünk a laktanya mellett. Gyönyörű az Előhegy Oldala. Egy gyufaszálnyira idenéz a Vaskapu. Integetnek. Most belátunk a város szivébe. Hol is a Széchenyi-tér? Majd itt lehet térben gyönyörködni, levegőt látni. Ott van, ni! Jaj, ez a Széchenyi-tér ? . . . Ez a szürkeség ? A közepén halvány-zöld folt. Tenyérnyi. Minél előbb be kell gyepesíteni. A gyepszegélyek nem látszanak. Már megint játszik a szél. Föl-le, föl-le. Fordulunk. Átrepülünk a Németutcán. Hol van hamar Szenttamás ? Itt a Központi, állnak előtte. — Halló, Kocsicska bácsi, de meginnék egy feketét. Olyan kicsi ez a Rákóczi-tér, hogy nem is lehetne rá lezuhanni. Szenttamás felett kell, hogy repüljünk, de nem látni a hegyet. Egybeolvad a földdel. Csak a sűrű házak futnak össze. Itt balra egy sakktáblányi zöld, a közepén szintén tenniszpálya szürkéllik. A strandfürdő medencéje. Az. Nincs benne viz. De a környéke nagyon szép. Látványos a Kisdunapart, a Primás-sziget. Ez itt Esztergom legértékesebb része. Ozondús levegőt érzünk .. . Ejnye be kár, hogy ott porzik az autó. A Bazilika. A Várhegy. Fönséges. Milyen rendezett innen felülről. Dús lombok, fehér utak. A templom a magasságból is hatalmas. Valóban a Magyar Sionnak érezzük. Hamar a tanítóképzőt ! Ott a két kanonoki épület, idább a tanítóképző. Hát akármit is mondanak, ideülik, Betölti a hegyoldalt és szépen emelkedik /elfelé. Másik oldalon a szeminárium hat olyképp, mint emitt a képző, s bizony üres volna nélküle a Várhegy szentgyörgymezői oldala. Nagy, négyszögletes udvara azonban oly kicsinek látszik, hogy csak egy kis kockacukor fér belé. Szentgyörgy mező. Bájos falu. Melléje simul a Duna és túl a hegyek koszorút alkotnak. A Duna fölé érünk. Ezüstös viz. A jobb szárny alatt Párkány. Tenyérbe tudnánk venni és áttenni Esztergomba. Milyen szépen lehetne itt fönn játszani, úgy rendezgetni, ahogy tetszik. A nap felhők mögött bujkál, köd fekszik túl a Dunán. Csak a Garam csíkja mutat feltűnőbb vonalat. Visszatérünk a város fölé, a Bazilika és a Nagyhid között. Alattunk a Primás-sziget. Szép kert, lombok közé bújt házacskákkal. Érdekes, a D. G. T.-hajóállomásnál a sziget orra felkunkorodik. Olyan mint a sündisznó orra. Gyönyörűen emelkedik ki a vízivárosi templom is, művészi ízléssel alkalmazkodik a várhoz. Emeli a hatást a primási palota is, a kis parkkal, azután a zárda hatalmas épülettömbje. Kár, hogy felső sarka beugrik az utcába de egyébként kimondhatatlan dísze a Kisdunapartnak. Majd egy kissé feljebb a vármegyei és a takarékpénztári bérház mutat szép képet. A belvárosi templom fölött repülünk. A Kisdunán több csónakos. Egy kis pihenés. Nem félelmetes innen felülről lenézni. A mélység szelíd és nem is gondolok arra, hogy le lehet zuhanni. Nem lehet katasztrófáról beszélni, hiszen olyan békésen állnak lenn a házacskák és nyúlnak el a földtáblák. A második körbe kezdünk. A Vaskapuval szemben ismét erőszakoskodik a szól. Onnan látom, hogy a barátok tornya elferdül. Megkezdődik újra a hullámozás. Szorít a gurtni, de szerencsére félpercig sem tart. Két karral fel tudnám ölelni a várost. Nem nagy ez az Esztergom. Kicsi város, de szépségében páratlan. Csak egy kis rendezést kellene házi szövött Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) TeleSAJÁT KÉSZÍTÉSŰ íepedő-vászon — tv W . I lepedő-vászon, köpper, törül- n g |, f j , f Es köző. konyha, és kenyérruha, Y®\i*7ff\5i IlU 1 9Q7iííi19Í 16 abrosz (nagyban és kicsinyben) 1 W\9ÍA i i&i II1 ILCAO&IUIICU foi (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető fonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatík
