Esztergom és Vidéke, 1930

1930-05-11 / 37.szám

ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 37. SZ. KERESZTÉNY POLITIKA! ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 VASÁRNAP, MÁJUS 11 Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 120 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulájdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér A MAGYARSÁGÉRT! Esztergom régi nagy múltjának méltóságában, őszinte örömmel és igaz szívvel köszöntjük a cMag yaps ág-sz öoeísége í, azokat, akik ma a „cMagyapság" zászlója alatt csöndes városunkba jönnek. ' Mi nem tudunk a megérkezéshez bandériumokkal, díszruhás menetekkel és hangos ujongással kivonulni, a mi üdvözlésünk egyszerű és minden látványosság nélkül való. A megérkező Magyarság-szövetség csoportjára kettős kereszt néz a vároldalról, és ez a kereszt kell, hogy megállítsa egy percre a kirándulókat. A kettős kereszt Szent István országának szimbólumaként néz a Dunára, azt hirdeti, hogy ezer éven át a magyar csak szentistváni határokat, Nagymagyarországot ismert, ahol a kereszténység sziklaszilárdan állt és bástyaként őrködött országok kapui előtt. Ma határra mered a ksreszt, Szent István vára végvárként áll, és a csönd mélységesebb a temetői csöndnél. Égy ország keserűsége, fájdalma temetkezik ebbe a csöndességbe. Amikor a Magyarság-szövetség hajója Esztergom alá érkezett, a határon jött, Trianon vonalán. Túl a partok, ahonnan a Kis Magyar-Alföld kezd síkbafutni és amelyen minden emberszálig színmagyar a nép, már idegen uralom alá, cseh megszállás alá tartozik. Mi itt nem tudunk parádéba öltözködni. Köznapjaink is szomorúak. Ez a város nyugtalanul csöndes. Mindenütt bajok, visszafojtott panaszszavak, magáramaradottság. Nincs senkink. Nincsenek barátaink, nincs egy zug sem, ahol őszintén szivünket kiönthetjük, nincs senki mögöttünk, aki a bajban segítséget nyújtana, velünk érezne, aki vigasztalna és vezetne bennünket. A Magyarság-szövetség tisztultabb jövő előkészítésének alapja és amint kötetességünk minden hazafias mozgalmat támogatni, támogatásunkat nyújtjuk a Magyarság-szövetségnek is. De ez a csatlakozásunk nemcsak kötelesség, hanem a „Magyarság" iránt érzett őszinte tiszteletünk, nagyrabecsülésünk is, lelkes meggyőződésünk megnyilvánulása. Sohasem és seholsem éreztük a közérdek, a mai magyar élet tiszta hangját annyira, mint a „Magyarságában, ahol mind a középosztály, a magyar intelligencia, a tisztviselőtársadadalom, általában a kisember, mindenkor visszhangra talált és menedéket kapott érdekeinek, életének védelmében, ahol bajainak orvoslása, gondolkozása, életfelfogása, törekvése és iránykibontakozása érvényre jutott. Szilárd alapra találtunk és úgy éreztük, hogy a „Magyarságánál, ujabban a Magyarságszövetségben van letéve az életerős magyar jövő. Bátran tehetjük ezt a kijelentést, mert a „Magyarság" mindenkor szilárdan állott az eszmék szolgálatában és sohasem érvényesült munkájában az önző érdek, a pártkérdés, az üzlet, vagy más viszony. Mi itt Esztergomban, minta száraz föld az eső iránt áhítozunk, ilyen szervezethez való csatlakozásra és végtelenül örülünk, hogy a Magyarság-szövetséget körünkben, már-már élettelen városunkban üdvözölhetjük. Ha nem is tudunk parádéval a fogadtatásra kivonulni, bensőnkben annál magasztosabb az ünnep, mert reméljük, ho^y táborába fogad bennünket a „Magyarság", ahol védelmet, vezetést, irányítást találunk, amelyben felkészülhetünk a magyar jövőre, és amelyben azt a szervezetet látjuk magunk mögött, amely nekünk eddig hiányzott. Munkánkat szívesen adjuk a cMagyarsájérf ! Vécs Ottó. Nyilt levél t

dr. Wekerle Sándor m. kir. pénzügyminiszter űrhöz. Nagyméltóságú Miniszter Úr! Kegyelmes Uram! A városok kongresszusának küldöttsége felkeresvén Nagyméltóságodat, szónoka útján rámutatott a kongresszus tanácskozásának eredményére, s kijelentette, hogy immár elérkezett a cselekvés órája, mert napról-napra vagyonok és javak pusztulnak el és a társadalom íelforgásától lehet tartani. Nagyméltóságodnak tanácsokat adott, megállapításokat tett, anélkül, hogy ezekre a komoly szavakra a sürgős cselekvést beígérte volna. Nagy méltóságod válaszában arról a mindenkitől elhagyott városról is megemlékezett, amely általában „cMagyar Sión" néven ismeretes, de bátran volna a magyarsiralomvölgyének is nevezhető. Nagyméltóságod azon városok között, amelyeket „beugrattak" s igy nem önhibájukon kivül jutottak nehéz pénzügyi helyzetbe, Esztergomot is felemlíti, megjegyezvén, hogy itt a város egy zárdaépítésre 240.000 pengőt, egy útépítkezésre 260.000 pengőt adott ki. Nem tudhatom, kik informálták Nagyméltóságodat ilyen rosszul, de mint a városi képviselőtestületnek öt év óta tagja és a városi párt elnöke, magam is élénk részt vettem a várospolitika irányításában és a terhünkre rótt „ beugratás "ban, a jelzett kiadások megszavazásában s ezekben tett cselekedeteimért egyébként büszkén vállalom Isten es ember előtt a felelősséget. Hogy magamat parlamenti módon fejezzem ki — személyes megtamadtatás cimén kérek tehát én is szót, de egyébként is kívánatosnak tartom Nagyméltóságod nyilatkozatának végzetes tévedéseit felderíteni. Esztergom város mostani sanyarú helyzete nem mai keletű, annak oka visszanyúlik jó néhány évtizedre. Ez a város a mindenkori kormányzatnak állandó mostoha gyermeke volt, nyilván így gondolkoztak Budapesten : Hiszen ott a primás és a főkáptalan, azok megsegítik a várost. így történt, hogy addig míg más magyar városokban seregestül létesültek állami intézmények, kaptak állami kedvezményeket és hozzájárulásokat, addig Esztergomról mindenkor megfeledkeztek. Ennek a városnak a népe sohasem volt valami nagyon élelmes s mintaképe volt a porosz rendszerű állampolgárnak : „Ruhe ist die erste Bürgerpflicht." Nem tudott kérni, panaszkodni, de nem is kapott semmit. A viszonylagos jólétben élő városi lakosságot az utolsó 3—4 évtizedben súlyos csapások érték: a filoxera a nép legfőbb jövedelmi forrását, a bortermelést elpusztította. Budapest közelsége megbénította iparát és kereskedelmét, törvényszékét elvették, s azóta is, ami még megmaradt, folyton elhelyezni akarják innen. A város szerencsétlenségét betetőzte még a trianoni békeparancs által tőlünk elszakított Duna balparti járás elvesztése, amiáltai szinte teljesen életképtelenné vált. A sorscsapások dacára is Esztergom népe derekasan küzdött fennmaradásáért: iskolákat épített és tartott fenn, amelyek költségvetésének 37%-át emésztik fel, közkórházat létesített, katonai laktanyát és kórházakat épített, maga viselte távoli vidékek kulturális, egészségügyi és katonai terheit, de hozzájárulást mindezekhez sehonnan sem kapott. Szerencsért- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül. . köző. konyha- és kenyérruha, li A •*i rt K l f K 44 abrosz (nagry ban és kicsinyben) lICuLl legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Sajt, teavaj, hortobágyi és liptói juhtúró ESS Deménynél Ferenc I.-út 13.