Esztergom és Vidéke, 1930
1930-01-01 / 1.szám
1929. december 25. ESZTERGOM ét VIDÉKE, 3 a kaszinó rendeltetésével kell, hogy Esztergom társadalmát abba a táborba szólítsa, amelyben a magyar közélet, a magyar kötelességtudás és munkálkodás a legigazabban és a legeredményesebben megnyilvánulhat. A mai idők megdöbbentő csodálatossággal egyeznek, hasonlítanak a száz év előtti időkhöz és igy fokozottabb együttérzéssel, összetartóbb akarattal kell Széchenyit magunkévá tenni és azok szerint dolgozni. Mátéffy Viktor beszédét nagy éljenzéssel fogadták a tagok. Ezután következett Philipp József titkári és pénztári jelentése az elmúlt évről. A titkári jelentésből sajnálkozással vette tudomásul a közgyűlés, hogy Bétán Károly, aki 30 évig végezte a kaszinó pénztári munkáját, a tisztségétől megvált. A közgyűlés legnagyobb köszönetét fejezte ki ezért az odaadó munkálkodásért. A közgyűlés határozata szerint a pénztárosi tisztség ellátását György Lászlóra bízták. A kaszinó fentartására nagyon sokan adományokkal jöttek segítségre és ezekért is köszönetét fejezte ki a kÖ2gyűlés. Az anyagi segítségben kitűnik a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt, amely 30 q szenet küldött fűtés céljára. A kaszinó fenntartásának adminisztráló munkájában Csics Ákos háznagy fejtett ki nagy buzgóságot. Ezen a közgyűlése nmeg-ártották a tisztújítást is. Mátéffy Viktor a korelnöki tisztségre felférte Bleszl Ferencet. A közgyűlés lelkes megnyi latkozásban ismét Mátéffy Viktort választotta meg a kaszinó elnökének. Vitéz SZÍVÓS- Waldvogel József ny. tábornok alelnöki tisztségéről lemondott. A közgyűlés méiy sajnálkozással vette tudomásul. Mátéffy Viktor ebből az alkalomból a legnagyobb elismerés hangján méltatta SzívósWaldvogel tábornok munkálkodását, amely a legeredményesebb ténykedések közé fertőzik. Szívós Waldvegel tábornok, amidón a legsúlyo" sabb időkben Esztergomba érkezett, bátran a köz élére állott és keresztény hitvallásával nemzeti célú munkálkodásával a legszebb példát mutatta a teremtő cselekvésre. SzivósWa'dvogel tábornoknak az alelnöki tisztségről való lemondása nem jelent távozást, mint a kaszinó tevékeny tagja továbbra is megmarad, ezért Mátéffy Viktor elnök azt indítványozta, hogy vitéz Szivós-Waldvogel tábornokot a közgyűlés dísztaggá válassza. Az indítványhoz általános örömmel és tetszéssel hozzájárultak. Az alelnöki tisztségre ezután vitéz Zay Ödön helyőrségi állomásparancsnok megválasztását fogadta el a közgyűlés. Az igazgatói tisztségben is történt változás. Brenner Antal dr. eddigi igazgató helyébe Divéky István dr. vármegyei tiszti főorvost választották meg egyhangú lelkesedéssel. A többi tisztség és a . választmányi tagok felolvasásával, majd a jövő évi költségvetés tárgyalásával ért véget a közgyűlés. A szegény gyermekekért Ezen ínséges és nehéz időkben, ne feledkezzünk meg a szenttamási szegény és védelemre szoruló gyermekek napközi otthonának irgalmas lelkű felkarolásáról, ügy a pénzbeli, mint természeti adományokat a vi zivárosi plébániára kérjük küldeni. A Turisták karácsonyfaünnepélye Gséven. Szűkreszaboít határaink között, elrabolt erdős hegyvidékeinkből megmaradt szerény hegyek egyikének alján : a Pilis alatt meghúzódott Csóv községben, karácsony előtti vasárnapon ünnep volt. Ünnep, amely teljesen méltó volt a szeretet ünne péhez. Meleg szivű, szerető lélekkel rendelkező, a természet szépségeiben a Teremtőt imádó, hegyek, völgyek, erdők, rétek üdítő tarkaságában gyönyörködő férfiak és nők, fiatalok és korosak zarándokútra indultak, hogy elvigyék ajándékaikat a csévi szegény gyermekeken keresztül a kis Jézuskának. Ha nem is vittek, mint egykor a keleti bölcsek tömjént, mirhát, aranyat és egyéb drágaságot, hanem melegen érző lelkűkből fakadó ama adományokat, melyek enyhítik a tél zordonságát, napsugaras mosolyt lopnak a szegénységtől sápadt gyermekajkakra és hálaimát fakasztanak a nélkülöző szülők fásuló lelkéből. Karácsonyfán apró gyertyák pislogása, könyek csillo gása a felnőttek szemében, örömmosoly az ártatlan gyermekarcokon kisérte az iskolások karácsonyi énekét s az ünnepi beszédet. A Magyar Turista Egyesület régi szokásához híven karácsonyfaünnepélyt rendezett ez alkalommal Cséven. Jász Géza ügyvezető elnökkel sok egyesületi tag, turista rándult ki az ünnepélyt megelőzőleg a klastrompusztai menedékházhoz. Zsembery dr. és Téry cserkészfőtisztek vezetése alatt pedig friss léptekkel, ruga nyosan két csapat cserkész érkezett, akik közül több új tag ünnepélyes fogadalmat tett. A menedékházban elköltött, minden kritikát kiálló ízletes ebéd után a nagyszámú társaság levonult a csévi állami elemi iskolába, ahol megható s ha kereteiben szerény is volt a turisták ünnepélye, de érdemben annál értékesebb, nemesebb, emlékezetesebb. Minden iskolásgyermek egy tasak édességet és egy-két darab Írószert, míg a nagyobbak ifjúsági könyveket is szorongatva távoztak a kara csonyfa alól, ahol több fehérruhás turistaangyal osztogatta az ajándékokat. Ezenkívül több gyermek kapott cipőt, ruhát, sapkát, meleg kendőt nagyon is tekintélyes értékben. Számokban csak azért nem adhatunk ktfejezést az ajándékoknak, mert arra olyan emberek adták össze a pénzt, akik lelkétől legtávolabb áll a hiúság és a dicsekvés. Amíg Cséven ottmaradt a Magyar Turista Egyesület jó emléke, annak tagjai lelkükben a jótétemény meleg érzésével és békeséggel eltelve tértek vissza otthonukba a mindennapi, életetadó munkához. (V. I) Ave Caesar, moritnri te salntant. „Légy üdvözölve császár, a halálra szántak köszöntenek." A római aró nákban fellépő gladiátorok így üdvözölték urukat. Azóta nagyot fordult a világ, A császárok háborún kívül nem feltótlen urai életnek-halálnak és a gladiátorok már nem mennek vitézi versenyekre, hogy ott pusztul janak el a röhögő tömegek guny kacaja között. De most is vannak diktátorok, kik a pénzügyek terén vagyonunk és jövedelmeink urai és ott vannak a gladiátorok helyett az adót fizetők milliói, akik a minden kori aránytalan küzdelemben okvetlenül alul maradnak. A mu'.t héten nagy lelkesedéssel megválasztották a város uj tisztikarát. É helyről üdvözlöm az uj polgármestert régi minőségében, vagyis helyesebben a régi polgármestert új minőségében. Ha valaki megérdemli az őszinte köszöntést, akkor ő az. Végtelenül nehéz időkben ült be a polgármesteri székbe és amint szép beszámolójában joggal állította, tisztségében mindenkor becsülettel helytállóit. A vízvezeték, a kövezés, a tanítóképző, kath. legényegylet, uj elemi iskola, zárdaépület, országos hirü strandfürdő, a dunapart uj burkolata stb. mind az ő polgármestersége alatt létesültek. Műszakilag ez a város 10 év alatt többet ért el, mint előzőleg évtizedek alatt. Lényegesen megkönnyítette a polgármester helyzetét, hogy mindig mellette volt a város népszerű országgyűlési képviselője, aki nagy befolyásával segítségére lehetett. Ott volt az agilitásáról híres ny. tábornokunk, aki katonáéktól pedantériát és a rend iránti rajongó szeretetet hozott magával olyannyira, hogy majdnem megfeledkezik a nagyközönönség kényelméről, amikor szépítési kérdésekről van sző. És nem utolsó sorban ott van mindenhol az Esztergomi Takarókpénztár, amely a strandfürdő megalkotásával elévülhetetlen érdemekre tett szert. A rohamos technikai fejlődést vitatni dőreség volna, mert szépek fő útvonalaink, ragyogóan tiszták és nyáron virágosak az utcasorok, amely utóbbi körülmény minden idegennek kellemesen feltűnik. És legyünk bár kétségbeesetten rossz pénzügyi helyzetben, ezek az alkotások itt vannak örökre, vagyis addig, amíg a mindent felőrlő enyészet vasfoga ki nem kezdi őket; addig azokat tőlünk senki el nem veheti és ezekért a monumentális és szép teljesítményekért őszinte hálánk illeti meg a polgármestert és kiváló támogatóit. Ámde amikor az érem látható oldala messzire ragyogva felénk csillog, ugyanakkor a hátulsó oldalon, mint ahogy ezt mindenki tudja, a város gazdasági életében, a földművelők, iparosok és kereskedők háztartásában nemcsak stagnáció, hanem rohamos visszafejlődés észlelhető. A Lőrinc utcában több üzlet magszünt, a Kossuth L.-utcában is léteznek hosszübb idő óta lezárt üzletek és itt állunk mindannyian tehetetlenül és valahogy remény nélkül, mert kezd a jobb jövőbe vetett bizalmunk megrendülni. Isten óvjon attól, hogy szemrehányással, váddal illessek bárkit is, mert valamennyien jól tudjuk, hogy pl. a polgármester volna a legboldogabb, ha Esztergom Etq^ rádója lehetne az országnak, vagy ha az Ezeregyéjszaka tündérvárosa támadna uj életre falaink között és ha minden úgy menne, ahogy a mesék ben áll. De jó is volna, ha soha senkinek panaszra nem nyílna az ajka ha a legkisebb polgár is meg lehetne elégedne helyzetével. Most uj képviselőtestület működik a polgármester mellett és a közhit az, hogy virilis Jogon ós választás utján a város tapasztalt, a gyakor lati életben kiképzett értékes elemei ülnek benn a zöld asztalnál. Feladták a leckét minden képviselőnek gondolkodnia kell, agyának minden sejtjét igénybe kell vennie, hogy egészséges és realizálható eszmékkel egyensúlyba hozhassuk a város külső fejlődését a belső megelége dettséggel. Ne a kritika elkedvetle nitő fegyverével, hanem az alkotási vágy ihlettségével támogassuk mindazokat a nemes törekvéseket amelyek a „Cifra nyomorúság* tarthatatlan állapotát megszüntetni hivatottak. Lenkei Emil | Dr. Hnlenyi Győző | A karácsonyi ünnepek után munkájába menő esztergomi közönséget szomorú hir fogadta: dr. Hulényi Győző ny. vármegyei főügyész meghalt. 10—12 napja súlyos tünetekkel szállították őt Budapestre, ahol arról volt szó, hogy teljesen elérzóktelenedett egyik lábát levágják. Egyelőre valamely előzetes kisebb műtéten át is esett, de ebből orvosai csak állapotának menthetetlenségéről győződtek meg s ezért hozzátartozói őt hazahozták, ahol terjedő betegsége központi igegrendszerét támadta meg s rövid idő alatt, de viszonlag hoszszú ideig tartó öntudatlan állapot után kiszenvedett. Vele közéletünknek bár már nyugalomba vonult, de fölötte értékes alakja dőlt ki. Nagy műveltségű, a jog és közigazgatás terén kiválóan képzett, sok világot bejárt, jómodorú ember volt, — aki bár elvitázhatatlanul nagyon szép életpályát futott be, mégis £ mindenki úgy érezte — és nyilván ő maga is — hogy többre hivatott. Esztergom nagyon sok értékes polgárt nevelt e hazának, de fatumuk az esztergomiaknak, hogy csak akkor tudnak igazán érvényesülni, ha elmennek Esztergomból. Hulényi Győző halálakor is ezen gondolat támadt fel bennünk s megismételjük a latin közmondást, nemo est profeta patria sua. Hulényi Győzőt már édes apja, aki kántor volt a belvárosi plébánián, különös gonddal nevelte. A zenében és nyelvekben jól képzett ifjú a jog elvégzése után előbb a megye szolgálatában állott, majd az ügyvédi pályára tért. Mint valóban daliás ifjú vette feleségül Kruplanicz Kálmán főispán viruló leányát. Fiatalon a liberális korszak virulásán országgyűlési képviselője lett a dorogi kerületnek. Mandátuma lejártával heves és sokak által még ma is jó emlékezetben élő törvényhatósági harc után Esztergom vármegye főügyészének választották meg, amely áílásának valóban nagy tekintélyt tudott szerezni. Szoros barátság fűzte őt Mórász József ügyvédhez és Gyapay Pál főispánhoz és azon időben az élt csendes köztudatban, hogy a vármegyét házából kormányozzák. Keveset szerepelt a nyilvánosság előtt, de ha tette, nagy súlya volt szavának. Mint ügyvéd nagy tekintélynek örvendett, nemcsak a vármegyében és ügyvéd kartársai között, akik maguk között őt elsőnek tekintették, hanem országos viszonylatban is. Tagja volt a győri ügyvédi kamara választmányának és a kir. kúria ügyvédi fegyelmi tanácsának. A vármegye közszolgálatát a vármegyék kényszerű egyesítésekor kellett elhagynia. Nyugdíjba vonult, de ez nem hagyta nyom nélkül finom lelkét, noha ő maga is hangoztatta, hogy a dolgokat nem lehetett elrendezni máskép. De ezidőtől kezdve is változatlan tiszteletében élt úgy a vármegyének, mint az ügyvédi karnak. A minek legigazibb jele, hogy az ügyvédi kar csak azért nem kültde ki őt a törvényhatóságba, mert köztudomásúvá lett, hogy a vármegye őt örökös tagjának választja, a mi meg is történt. De e tisztséget csak pár hétig viselte, mert* rövid idő múlva meghalt. Téli szükségleteit legjobban VIRÁG ós SZÁNTÓ üzletében szerezheti be.