Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-12 / 4.szám

ság a legnagyobb törekvéssel és körültekintéssel készíti elő a Szent Imre év esztergomi ünnepségeit ós állitjék össze minél szélesebb körben a programmtervezetet. Ebből a szempontból a legnagyobb reményekkel nézünk az ünnepségek elé, de meg kell ismételni szavunkat, hogy a városi bizottság megalakítását és munkáját is várjuk. Esztergom a XVIII. század végén. Irta: dr. Magos Lajos. A XVIII. század utolsó negyedében indult meg a magyar irodalom felújulásának kora, amelynek jelszava a nemzeti művelődés volt. A kor célkitűzése kettős volt: a művelődés terjesztése magyar nyelven és ezzel kapcsolatban a magyar nyelv fejlesztése. A korszak első íróinak kezébe nem is annyira a tehetségük, mint inkább hazafias felbuzdulásuk adta a tollat, s ha munkáik egy része ezért nem is üti meg a szigorú tudományos és irodalmi kritikai mér téket, működésük mégis korszakalkotó, mert nemcsak előkészítőjévé vált az előbb nyelvében, majd szellemében is magyarrá lett irodalom hatalmas fellendülésének, hanem az egész nemzeti élet felújulásának is. Az úttörők közül ma már soknak a neve is feledésbe merült, pedig egyik-másiknak munkássága alapvető volt A felújulás korának egyik, ma már alig emlegetett igen érdemes munkása volt Vály K. András is, a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom első tanára. Vály K. András 1764 november 30 án született Miskolcon. 1789-ben már a kassai kerület iskolafelü yelője lett. Ezt az állását ugyan rövidesen elveszítette, de amikor 1792ben felállították a pesti egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékét, erre őt nevezték ki, s a tanítás tervét is — felsőbb utasításra — ő készítette el. Mint egyetemi tanár halt meg, aránylag elég fiatalon, 1801 december 2-án Pesten. Irodalmi működése sokoldalú volt. Nála is feltűnő az a szinte lázas törekvés, amely a felújulás korának számos íróját jellemezte, amely év Síázados mulasztásait szinte egy nap alatt szerette volna pótolni: egy időben az irodalom különböző ágait művelve. Irt költeményt, pedagógiai és nyelvészeti munkákat, egyik műve a legmagyarabb hangszerről, a tárogatóról szól. („ Tárogató síp, a vagy olly hajdani magyar muzsikának neme, melly által a régi magyarok táborozások idején egymást a tsatamezőre öszve-hívták.*) Kiadta Magyarország térképét is, „az eddig készült mappákból lehetőképen megjobbítva." Életének főműve, s egyben legértékesebb és legmaradandóbb becsű alkotása azonban Magyarországnak a legelső magyar nyelven megjelent betűrendes helységnévtára, amely az 1796—99. években jelent meg három vaskos kötetben. É mű teljes címe a következő: „Magyar Országnak Leírása. Mellyben minden hazánkbéli Vármegyék, Városok, Faluk, Puszták; uradalmak, fábrikák, huták, hámorok, savanyú, és orvosló vizek, fürdőházak, neve zetesebb hegyek, barlangok, folyó vizek, tavak, szigetek, erdők, azoknak hollétetek, Földes Urok, fekvések, történettyek, külömbfóle termésbéli tulajdonságaik, a' betűknek rengyek szerént feltaláltatnak." Válynak ez a munkája, mint a címe is mutatja, sokkal több mint egyszerű helységnévtár, közli külö nősen a nagyobb helyiségeknél, azok rövid történetét, részletes leírását," nevezetesebb utcáit, épületeit, emlékműveit, iskoláit, lakosságuk nemzetiségi és vallási megoszlását, gazdasági és termelési viszonyaikat stb., úgyhogy ez a műve ma már értékes forrásműnek tekinthető. Ezért talán nem lesz érdektelen e munka Esztergomra vonatkozó részének ismertetése, amelynek alap. ján egységes képét kaphatják Esztergomnak a XVIII. század végéről. Vály munkájának I. kötetében, az 599—619. lapokon foglalkozik Esztergommal. Leírását a következőképen vezei be: „Esztergom, Strigonium, Gran, Ozstrihom. Hajdan igen nevezetes, most pedig középszerű Kirájyi Város, fekszik Esztergom Vára alatt, mintegy három száz lépésnyi távolságban, valamint Buda városától, úgy Komáromtól is öt mértföldnyire." E rövid bevezető sorok után Esztergom eredetét és történetét ismerteti Vály vázlatosan s csak a 605. lapon tér át magának az akkori Esztergom városának — a jelenlegi Belvárosnak — részletes leírására, amelyet az alábbiakban — az eredeti helyesírással — szószerint közlünk: „Hajdani helyén áll most is (a) Város; de sokkal kissebb térségen, mert alig tesz' a' Városnak mostani hosszasága három ezer, és néhány lépéseket; hajdan pedig meszsze elterjedt vala, Kő fallal sintsen körül véve, hanem tsak azok a' régi kőfal darabok látszanak, melyet a' Törökök lerontottak, és a' régi árkoknak nyomai. A' Városnak két kapuja van, mellyek közzül, egyik Budai, másik pedig Lőrintz kapujának neveztetik, belől a' piatznak közepén épült a' Városháza, melly jeles épület, 's tekintete valamint kívülről is tetszető, ugy belől is szép kilátást szolgáltat. Ez a' felül irat van a' Városházán, a' melynek egy részében oskolák is tanítatnak, veres márványba, arany betűkkel ékesítve. D. O. M. haeC paLaestra aVgVstae Thereslae regls apostoLICI MVnIflCa LlberaLItate In CVrla reglae hVIVs CIVItatis strlgonlensls eXsUrreXIt. 1778. Előtte áll a' szép szent Háromságnak képe. A, piatzon pedig a' nagy és boldog emlékezetű Mária Teréziának képe, fejér Flórentziai márványból, annak alkotmánnyá pedig veres Süttői márványból készítve, a' maga életében birt személyes nagyságában, és a Királyi Koronázáskori öltözettel felékesíttetve, melly háládatossági emlékezetnek képet Főtisztelendő Görgei Márton Esztergomi Káptalanbéli Ur, tulajdon költségével készíttetett, és a' Városnak nem kevés díszére válik. Nevezetes továbbá a' városnak nem régen épített Város Templomán kívül, melly Sz. Péter, és Pál Apostolok tiszteletekre szenteltetett, a' Sz. Ferentz Szerzetebéli Atyáknak Templomjok, és tágas 's jeles Klastromi épülettyek, 's az Istápolybéli Templom ; továbbá a' Városháza mellett Zerdahelyi Királyi Tanátsos Urnák, ós Gróf Sándor Uraságnak házaik 's a' t. A' Rátzoknak is van különösen Temp lomjok, és a' lakosoknak némelly jeles épületeiken kivül mulatságokra is készítetett egy lövöldöző ház. A' Városon kívül épült két új útszai is napról-napra szaporodnak, mellyeknek egyike Terézia, másika pedig József útszának neveztetett. Ezeknek az útszáknak messzebbre való terjesztetesét, 's egy úgy neveztetendő (NikszbrodJ faiunak bó ültettétését sürgették a' lakosok. E' dolognak kedvéért József Locumtenens Fő Hertzeg Urunk, Hertzeg Primás Ő Eminentziájával együtt megnézték 1795-ben az egész környéknek fekvését, melly alkalmatossággal fényes pompával fogadtatott el a' Királyi Fő Hertzeg, mind a* Vármegyének, mint pedig a' Varosnak Tisztviselői által; végre a' sz51ő hegyeken is számos alkalmatos épületek látszanak, a'hol egész nyáron által laknak némelly emberek. A' Városnak két dűlő szántásra való földgyei vágynak, hol a' régi épületdarabok is látszanak imitt amott; határosak a' közel lévő Dorog, és Táthiakkal, erdőjök is kétféle, a' Maróti hegyek felé; kaszállójok az erdők alatt, mellyen kívül két szigettel is bírnak, egyik Kövtvélyes, másik Nyaras szigetének neveztetik, a' harmadik szigete pedig, 'mely Szent Király szigetének neveztetik, azt áliíttyák, hogy a' Várnak hajdani Fő Tisztye tulajdonítá el a' Várostól. Szőlő hegyei termők, 's mind fejér, mind pedig kivált veres jó borokat termének, kivált a' Diós völgyi, és kis Kúrián fekvő szőlő hegyek sőt a' SzamárGserkésztábor fogalma és célja. A táborozás a cserkészet legnagyobb és legértékesebb próbatevóse. Mind a tábor vezetője, mind a többi táborozó akkor tesznek igaz tanúbizonyságot cserkészmivoitukról. A táborban azonban nemcsak cserkészeredményt mutatunk be, hanem a táborozás tulajdonképpen az otthoni cserkészmunkának a természetes folytatása, csakhogy sokkal nehezebb körülmények között, mint otthon a megszokott környezetben és a szorosan megállapított keretekben. Igen megnehezíti a táborozás lebonyolítását az a körülmény, hogy az őrsök — kevés kivételes esetektől eltekintve — a tábor idejére újra alakulnak. Mert — sajnos — igen kevés csapat van abban a szerencsés helyzetben, hogy őrseit az otthoni beosztás szerint viheti magával a táborba. Hisz a legtöbb csapat csak kisebb százalékban viheti táborba cserkészeit. Tehát az őrsök kénytelenek táborozás idejére újra alakulni, ami már egy kis zökkenést okoz a cserkészmunka folytonosságában. Azonban a tábor vezetője és min den jóravaló cserkész el van ké S2Ülve arra, hogy minden körülmények között helyt álljon. Hiszen a táborozás ideje alatt még egyéb nehézségek, és az őrsi keretek épségénéi sokkal fontosabb kérdések is akadnak. Itt első sorban is a nevelés kérdésére kell gondolnunk. A tábor neveli a vezetőt is, a fiúkat is. Ez a nevelődés azonban egészen más úton-módon történik, mint otthon. De nevelődniök kell a táborban is. Ha a táborozás nem képes a táborozók testi és lelki fejlődését általános nevelési szempontból, de cserkészmódon helyes irányban megtartani és tovább fejleszteni, akkor az nem cserkésztábor, abban nem folyik cserkészmunka. Lehet az egy sátrakban tanyázó és cserkészruhába öltözött társaságnak alkalmi kirándulása, ha úgy tetszik nyaralása, de semmi esetre sem cserkésztábor. Ilyen táborozásokat a Magyar Cserkészet védelme alatt megtűrni nem szabad. Majdnem minden nyáron feloszlat a Szövetség 1—2 nemcserkészies tábort, ebből a tényből föltehető, hogy — ha a táborok ellenőrzése még intenzivebb lehetne — talán még több tábor esnék súlyos kifogás alá. Ha egész éven át bármilyen tökéletesen sikerült is cserkészmunkánk az Otthonban, a nyilvános szereplések alkalmával és a beszámoláskor : még akkor sem lehet a táborozás évi munkánk olyanfajta megjutalmazása, hogy most már kipihenjük magunkat, átadjuk magunkat az édes nyugalomnak, a nyári élvezeteknek, hisz magunkban vagyunk I Nem úgy, Cserlsésztestvérek! Ha kitűnő volt otthoni működésünk, akkor a táborozás kiváló cserkészmunkánk jutalma lesz olyképpen, hogy a táborban felfokozzuk cserkészmivoltunkat újabb, nagyobb, nehezebb feladatok elvégzésére, első sorban olyan feladatokra, aminőkkel otthon nem is találkozhatunk. Vagyis: új és valóságos küzdőteret keresünk és látunk a cserkésztáborban. Amidőn a nemes gyümölcsöt termő fa egy évi életével gyümölcsét meg érlelte, őszi és téli pihenője csak látszólagos. Tulajdonképpen új erőt gyűjt, újabb gyümölcstermelésre készül nehéz, néha sivár körülmények között. Vigyázatlan kezek megsértik koronáját, amikor gyümölcsét lesze dik, leverik. Zord szél, ólmos eső ós vihar megfosztja koronáját díszétől, tél hidege fagyasztja, rágcsálók sebzik kérget. De a tavaszt és a nyarat új termésre készen várja. Csak a podvás, szuette törzs indul pusztulásnak kemény időben. így pusztul el a meghasonlás útjára tévedt cserkészcsapat is. De az a csapat is, amelyik a táborozásban nem ismerte föl és nem lelte meg minden cserkészmunkának legnagyobb, legfontosabb, fönséges és áldozatos célkitűzését. Az ilyen csapat — táborból hazakerülve — szét* hull, mint az oldott kéve. A jó táborozás viharedzetté teszi, összekovácsolja a fiúkat egymással, bensőséges szálakkal fűzi egymáshoz a parancsnokot csapatával. A tábor helye és környéke, ez a — bár rövid időre közös föld, azt is mondhatnám a táborra, hogy új haza, közös sorsot hoz a vezetőre ós a fiukra egyaránt. Egyenlők vagyunk ott valamennyien s mindenkit az az elv vezet: Mindnyájan egyért és Valamennyien a Magyar Cserkészet dicsőségére! Ha szorgalmasas voltunk otthon, a táborban még szorgalmasabbak leszünk. Ha szerettük egymást otthon, a táborban még jobban megszeretjük egymást. Ha áldozatosak voltunk otthon, ez az áldozatkészségünk fokozódik a táborban. Ha otthon szorgalmasan jártunk a templomba, a táborozás alatt folyvást érezzük Istennek velünk való létezését. Ezeket a nemes érzéseket megérleli a magyar föld ragyogó aranynapja. A cserkészlelket ihlett seggel • megtölti a mezei virágok illata. Új sejtelmeket ébreszt az erdő fáinak susogása. Gondolatainknak szárnyat ad az éneklő madarak égi dalolása. Törekvéseinkbe igaz nemzeti érzést önt a magyar föld népének kitartó munkája, magyar véreink közelsége. A források csobogása, a patakok csergése, a Duna mélységének komolysága, a Tisza szeszélyes kanyargása, a Balaton fenséges tükrözése, a délibábos róna költőiessége, az csali'ok, a berkek, a domboldalak és a hegycsúcsok regényessége, az Őrségen eltöltött holdvilágos órák beszédes magányossága mély érzelmeket fakasztanak. Megindít j ák cserkészleikünk világát. Emberi természetfölötti kötelességeinkre irányítanak. Keressük és megtaláljuk önmagunkat nemesebb mivoltunkban. Keressük és megtaláljuk országok sorsát intéző jóságos Istenünket, aki ott van a táborozókkal a magyar égbolt nagytemplomában. Az ilyen táborozás megjutalmazza