Esztergom és Vidéke, 1930

1930-04-24 / 32.szám

ESZTIRféHJ/WKE ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 32. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP 1930 CSÜTÖRTÖK, ÁPRILIS 24 Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér Csak hazai termékeket fogyasszunk! Kát lelkes, komoly úriasszony tette meg az első lépést a TESz-nél azzal az ajánlattal, hogy 1000 magyar asszonyt tömörítettek egy táborba, amely propagandájával hiva tott lesz a külföldi árúkat, amelyeket hazánk is előállítani képes, Magyarország területéről kiszorítani. A gondolat grandiózus s ha megvalósul, kirántja a kátyúból leromlott gazdasági életünk megrekedt szekerét. Ezer komoly asszonyra számítottak, de a szám rövid két hónap alatt tízezren felüli hatalmas seregre növekedett. A mozgalom már a vidékre is kiterjedt, kezd a józan felfogás lassan érvényesülni. Legutóbb Kecskemét vezető társadalma tett fogadalmat, hogy csak hazai ipart, hazai mezőgazdasági cikkeket vásárol magyar kereskedőktől, akik átérzik a „ma" súlyos helyzetét és segítségére sietnek a honi termelésnek. A magyar dolgos kezek százezrei kényszerülnek pihenni, a magyar gyárak kéményeinek százai hidegek, és mi mégis hitvány cseh, francia, angol, német, sőt amerikai rongyokat, piperecikkeket, ínycsiklandozó csemegéket stb. vásárolunk. Mindig panaszkodunk vásárlóképességünknek a minimumra való lecsökkenésén és mégis sok-sok százmillióra rúgó külföldi bevásárlásokat eszközlünk. Nagyon furcsa az a kereskedelem, amely ekkora vérlecsapolást enged meg a nemzeti vagyon testéből, amely tápot nyújt a külföldi árúk oly hatalmas beözönlésének, hogy a hazai ipar megbénul, a munkás, a gazda és a tisztviselő lerongyolódik, éhezik, pusztul. Hiába tördeljük kezeinket, hiába kesergünk nincstelenségünkön, nyomorunkon, ha a tehetős embereink a külföldi cikkek vásárlásával tétlenségre kárhoztatják a hazai termelést, sőt példájukkal a köznépet a könnyelműségre csábítják. Hogy képződjék így a termeléshez oly múlhatatlanul szükséges tőke, ha az a külföldre vándorol különféle alakban ? A tavaszi, de különösen a nyári évszak ezrével csalogatja és viszi ki külföldre az üdülésre és pihenésre vágyókat és ezúton súlyos milliók vándorolnak ki az amúgy is szegény vérű magyar gazdasági élet ereiből az élelmes külföldi penziótulajdonosok és idegenforgalmi intézetek zsebébe, jóllehet a csonka haza fürdői ós üdülőtelepei is nyújtanak annyit, mint azok. Legszomorúbb azonban az a tény, hogy ebbe a kimondott agrárországba az agrárcikkek hatalmas tömege tódul be a vámsorompókon át és teszi siralmassá a földművelés amúgy is nehéz helyzetét. Beszéljenek azonban a számok, kiáltsák, harsogják, zúgják, hogy ez így tovább nem mehet I 1925—28-ig külkereskedelmünk hiánya 1000 millió pengőt tesz ki. Ezenfelül évenkint 600 milliót adunk szükségtelenül a külföldnek, tehát olyan cikkekre, amelyeket itthon is előállítanak. Ezen a pénzen, ha itthon tartanok, 400,000 magyar munkás és tisztviselőnek létét biztosílhatnók családjukkal egyetemben. Lásuk most a részleteket: 1928-ban kész selyem- és textilárúkra 200 millió pengőt adtunk, vagyis az egész buza-, liszt- és sertéskivitelünk ellenértékét. Papírért 44 milliót, rádióra 18—20 milliót, banán és egyéb gyümölcsért 19 milliót, friss zöldségekért, csak azért, mert a hazaira az ínyencek nem akarnak várni, 6—8 milliót és 42 féle mezőgazdasági termékért 46 milliót fizettünk. Ez a féktelen behozatal csak az esztelen pazarlást bizonyítja, amelyet hirtelen kikapott néhány vádoló tétel is megerősít. Behoztunk Angliából sűrített paradicsomot, tarhonyát, tejet, vajat, sajtot. Prágai sonkáért 250,000 P-t fizettünk a cseheknek s amikor a hazai termelő burgonyáját eladni sem tudja 15—20 vagonos tételekben 'importáltuk a burgonyát Ausztriából. Az indokolatlan külföldimádat és az esztelen pocsékolás a pusztulásba sodorja nemzetünket, amelyből azután nincs már feltámadás. Minden szükségtelenül külföldre adott fillér árulás hazánk, magunk és gyermekeink jövője ellen. Az állami hatalom itt sokat nem segíthet, mert ha megmozdul és magas védővámokkal akarja érdekeinket megvédeni, a rögtön gazdasági blokád alá kerülünk. E téren csak a társadalom segíthet, az igaz hazafias és egyben szociális érzés és érzék, amely felismeri ama nagy veszedelmet, amelyet külkereskedelmi deficitünk népünk életére és jövőjére jelent. Nagy ós nemes feladat jut itt osztályrészül a magyar asszonyoknak, különösen azoknak, akiknek születésük, neveltetésük és szélesebbkörű ismeretüknél fogva a vezetést kezükbe kell venniök, akik készek maguk is jó példával előljárni, amely mégis csak vonz. Kecskemét példájára Esztergomban is induljon meg a honmentő mozgalom, vegye kezébe a szervezést a TESz helybeli elnöksége, állítsa csatasorba a pionírokat, akik küzdeni készek a nemes eszméért. Kecskemét határozati javaslatot fogadott el és tette maga számára törvényerejűvé, ugyanazt változatlanul mi is elfogadhatjuk. Határozati javaslat: „Esztergom város területén az összes egyesüle tek szövetsége a magyar munka és magyar iparcikk védelmére megindítja, magyar szive sugalatát követve az állandó és kitartó küzdelmet ; felhívja a vásárlóközönséget, hogy bármilyen, hazánkban is előállítható iparcikkeknél előbb mindig a magyar gyártmányút kérje, kívánja és követelje, idegen, hódító jelszavaktól ne engedje magát eltántorítani; felhívja a magyar kereskedőket, hogy a magyar árút adják előbb, kínálják és keressék, idegen árút ne tegyenek a magyar árú elé és ebben az ő és az egyetemes magyarság érdekeit szolgáló munkában teljes lelkesedéssel vegyék ki részüket és ezzel is járuljanak a munkanélküliség csökkentéséhez ; felhívja a város minden társadalmi egyesületét, érdekeltségét, iskoláját, internátusát, hogy a maga körén belül ennek a szent célnak érdekében mindent kövessenek el; végül a munka továbbvitelére, szervezésére állandó választmányt alakit, amelyet megbíz azzal, hogy a megjelölt szent célt lelkesedéssel, találékony és fáradhatatlan hazaszeretettel tovább vigye és a magyar munka, a magyar föld, a magyar iparcikk védelme és munkásszeretete által a jövőt, a feltámadást a maga áldozatos és önzetlen tevékenységével is előmozdítsa.* Fogadtassa el a TESz kerületi elnöksége e javaslatot nagygyűlés keretében Esztergom város hazafias közönségével, amelyről hiszem, hogy életbevágó érdekeiket felismerve, örömmel fog a kibontott zászló köré gyülekezni. Dr. Darvas Géza. A DCrT tataroz. Helyreigazítás és üzenet, Az „Esztergom és Vidéke" nagyon helyesen szóvá tette a DGT által szépítési célokra nagylelkűen felajánlott 50 P Ügyét, amire azután a társaság helybeli állomásfőnöke .egy interjú keretében tájékoztatta a közönséget. Nem szándékoztam ebbe a dologba beavatkozni, jóllehet én voltam az, aki az 50 pengős adomány bejelentésekor méltatlankodásomnak adtam kifejezést és azt indítványoztam, hogy a fejedelmi adomány (amelyért a DGT állomásainak olcsó kiszépítését remélte) küldessék vissza a DGT-nak. Azonban midőn ahelyett, hogy az állomások környékét szópíttetné a társaság, a maga eljárását szépíti és a semmittevést lázas tevékenységnek kívánja feltüntetni, ezt már szó nélkül még sem hagyhatom. Az állomásfőnök úr kalauzolása mellett megtartott terepszemle megállapította, hogy az állomás környéke négy év óta előnyösen változott meg: kis park létesült padokkal, a kikötő útját feltöltötték, planirozták és a raktár mögötti részt feltöltéssel megnagyobbították. Hát igen, mindezt megtették, de nem ám a DGT, amely egy lyukas garast erre e célra nem adott, hanem mások, pontosan : a város ós a Szépítő Egyesület. A DGT csak élvezte mindeme munkának előnyeit, ingyen. Csakugyan a szépítés „az anyagi lehetősegekhez kapcsolódott", még pedig az előbb említett faktorok anyagi lehetőségeihez, a DGT nem kivánt a maga anyagi lehetőségeihez képest hozzájárulni, legfeljebb azzal, hogy alkalmazottjainak tyúkjai és kutyái a már kész parkot időnkint újra felásták. Valóban létesült ott a főnök úr magán kedvtelésére egy ízléstelen léckerítéssel ellátott kis kertecske szökőkúttal, de hát ez csak nem érdeme a társaságnak a közönséggel szemben? Azonban létesült ott más is, még pedig pontosan a primási palota felé néző oldalon: egy illem hely és egy dísztelen aprómajor csirke és sertésólakkal, amelyre sürgősen felhívom a polgármester úr és a városi szépítő-bizottság szíves figyelmét. Mindezekből megállapítható, hogy a 100 éves DGT-nak még nem volt elég ideje, hogy az esztergomi kikötőállomás környékét méltó állapotba hozassa, mert Gyurgyevón esetleg teljesen megfelelő volna, de itt nálunk és a szentévben hozzá ... ? A DGT-gal fuzionált MFTR kikötőjénél teljesen azonos állapotok vannak. E sorok írója mintegy 6 évvel ezelőtt személyesen járt Domonyi vezérigazgató úrnál és kérte, hogy az elmosott kikötőmóló javíttassák ki, ós egy megfelelőbb állomás létesíttessék, környéke szépittessék. Kaptam is erre vonatkozólag ígéretet, különösen abban az esetben, ha a társaság nagyobb állami segélyt kap ; nem tudom megkapta e, de hogy a 2 év óta éktelenkedő komproncsok eltakarításán kívül ott egyéb „szépítés" nem törtónt, azt szomorúan állapíthatom meg. Megható, hogy dacára a rossz gazdasági helyzetnek, mily pazar be ruházásokat eszközöltet a kikötőn a Szent Imre-év tiszteletére a DGT: kifestették a stéget, kijavították a hidat és a kis bódéra virágot alkalmaztak, sőt még a gyomokat is ki fogják vágni az épület körül. Bravó, nagyszerű 1 Csak folytassa kedves DGT, remélhetőleg fennállásának második százéves évfordulójára már igen szép dolgokat „fogunk* ott látni. És milyen felemelő tudat már az is, hogy az állomásépületet tatarozni fogják I Alah növessze hoszszúra a szakállait mindazoknak, akik ilyen nagy gondoskodással vannak velünk esztergomiakkal szemben. Ami pedig az 50 P történetét illeti, az egy kissé másképen van. Ugyanis a polgármester, tekintettel az állomások elhanyagolt környékére és a közelgő szentévre, átirattal fordult a társaság igazgatóságához, azt kérve, hogy az állomások SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- . köző, konyha- és kenyérruha, C^Alf KM* abrosz (nagyban és kicsinyben) Ild&J w£UwlJII> legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik