Esztergom és Vidéke, 1930

1930-04-20 / 31.szám

a rossz gazdasági helyzet nagyon megköti a munkát. Ennek ellenére is azonban mindent elkövetnek, hogy a hajóállomás szép külsőben, rendben fogadja az utasokat is, hogy az idegenek megnyerő benyomást szerezzenek az esztergomi partraszálláskor. Különös tekintettel vannak a Szent Imre-évre is. Ezekből láthatjuk, hogy a jó szándék megvan és a munka is megkezdődik. Egyúttal szóvá kell tenünk a Kolos-hídtól a MFTR hajóállomásig vezető utat. Kié ez az út ? Ugyanolyan elhanyagoltságban van, mint a Mária Valéria-út. A nyáro sok kirándulóhajó érkezik Esztergomba és megtörténik, hogy két hajó is kiköt, egy a DGT, egy a MFTR állomáson. Száraz időben a por fogja elriasztani az idegeneket, esős időben a nagy sár és a viz. Sürgős intézkedést kérünk. Teremtsük meg a „Virágos Esztergomból. A virágkultusz, ami régebben csak kevesek gyönyörűsége volt, mind nagyobb tömegeket foglalkoztat, hiszen a szépnek szeretete a kultúra terjedésével mindinkább általánossá válik. Természetesen, fejlett kultúrájú népeknél a virágkultusz is oly nagyarányú, hogy nem ritkán előkelő szerepet játszanak egyes népek nemzetgazdasági életében is, pl. Olaszországban, Hollandiában stb. Most, midőn az idegenforgalom jelentőségét mindenütt kellőképpen értékelik s annak emelésére minden eszközt alkalmazásba vesznek, a városok külső képének előnyös megváltoztatása, tetszetőssé tétele a megoldandó feladatok első vonalába került. Költséges városrendezéseket, monumentális építkezéseket, vagy egyéb hasonló berendezéseket mai gazdasági helyzetünkben sehol sem engedhetünk meg magunknak, azon ban városainkat tisztán tartani, kertesíteni, zöldesíteni és virágdiszítéssel derűssé, vonzóvá tenni, amellett, hogy elviselhetetlen költségeket nem okoz, a lelkekre gyakorolt hatása következtében busásan fizeti vissza gazdaságilag is a ráfordított fáradságot és kiadást. Mindezeket az igazságokat nekünk is fel kellett ismernünk és rá kellett Esztergomnak is térnie arra az útra, amelyen egyéb nagy városok már nagy előhaladást tettek. Sajnos, a mi alkotókedvünknek nagy gátat vet az általános szegénység s mindeme feladatok csak a társadalmi erők hathatós összefogása útján oldhatók meg. A „Virágos Esztergom" mozgalmának irányítását elvállaltam abban a biztos reményben, hogy közönségünk megértő szeretettel kapcsolódik bele ebbe a munkába, ami mind a résztvevőnek, mind az egész város közönségének s a hazánkat látogató idegennek is gyönyörűséget szerez. A munka azzal indult meg, hogy a körzetvezetők elkészítették nagyjából a maguk munkatervét s egybeállították női- ós férfimunkatársaiknak névsorát. A közeli napokban összehívják körzetenkint a szépítőbizottságokat és ki fogják osztani a szerepeket. Ennél a munkánál sok szeretetre, energiára, találékonyságra és kitartásra, nem pedig felesleges tanácsadásokra, kritikákra, panaszokra, hivatalos segítségvárásra van szükség. A nagyközönség pedig hozzon tehetsége szerint áldozatot : filléreket vagy pengőket ki-ki tehetsége szerint s ne tagadja meg a fizikai segítségnyújtást sem, ha arra kérik, vagy ha azt megtehetné. Kertészeinket arra kérem, vállalják el egy-egy nagyobb virágágy vagy kert-részlet állandó gondozását, hiszen ez még reklámnak sem rosz. Háztulajdonosaink és a lakók járuljanak a nagy munkához hozzá azzal, hogy ablakjaikat, erkélyeiket virágdíSFzel látják el. Csupasz falakon, (udvarban és utcán is ahol csak lehet) alkalmazzanak zöld felfutókat. Lakatos és bádogos iparosainkat már a mult évben felkértem ezen a helyen, hogy virágtartókat (ablakokra, erkélyekre, oszlopokra) hozzanak olcsó áron forgalomba és ajánlják a háztulajdonosoknak. A munkálatokba az iskolák tanulóifjúsága, cserkészek stb. előnyösen belekapcsolód hatnának. Mindenesetre nagyon rokonszenves cselekedet lenne s a közönség szeretetét, áldozatkészségét és hajlandóságát az illető intézet felé irányítaná, ha a magyar jövő a magyar jövőért pozitív munkát is fejtene ki, amellett megvolna az a fel nem becsülhető jelentősége ennek a munkának, hogy ifjúságunk is, de az öregje is, jobban megbecsülné, jobban megértené azt a nagy fáradságot, amellyel a „Virágos Esztergom" létesítése jár. És most jön a legégetőbb, a legfájóbb de egyúttal a legsürgősebb kérdés: a létesítmények gondozása, védelme. Rendkívül lehangoló és zsibbasztó az az érzés, hogy minden szép, amit mások áldozattal és fáradsággal létrehoztak, egyelőre még martalékul van odadobva garázda embereknek és állatjaiknak. Vannak nekünk pompás szabályrendeleteink, amelyek mindenre gondolnak, azonban mi haszna, ha sem a közönség, sem az ellenőrző szervek azokat nem ismerik, azoknak érvényt nem szereznek. Még ma is vannak emberek, akik oktalan állatjaikat rászabadítják mások féltett munkájára, kicsi örömére azon hiszemben, hogy nekik ehez joguk van, sőt még az emberek között is akad nem egy, aki szívtelenül beletapos a virágágyakba. Meg kell tanítani az ilyeneket a közvagyon tiszteletére. Meg kell végre állapítani azt, hogy kóbor kutya mindaz, amely a város belterületén póráz nélkül futkároz, kikaparja a virágokat és a díszcserjéket és polgármesterünknek végre erélyes intézkedéssel meg kell találni a módját hasonló visszaélések és garázdaságok megszüntetésének, mert enélkül kár a benzinért. „Virágos Esztergom" itt sohasem lesz, amíg a kutya szent állat, amelyet kiirtani nem szabad még akkor sem, ha veszélyezteti az emberek testi épségét, tönkreteszi a magántulajdont éppúgy, mint a közvagyont. Amit a kutyákról mondottam, éppen úgy áll a baromfira is: a parkok és kertek nem csirkelegelők és a baromfitulajdonosok it is rendre kell szoktatni. Erélyesen kell fellépni az olyan emberekkel szemben, akik így szembehelyezkednek az egész varos érzéseivel. Az erélytelensógnek meg kell szűnnie és nem volna helyes, ha az embereket önvédelemre szorítanák és olyan cselekedetekre, amelyek önmagukban helyesek volnának, de a törvény tiltja azokat. Minden tiltakozást, amelyet az erélyes intézkedések esetleg kiváltanak itt-ott, vissza keil utasítani. Támogassuk tehát mindnyájan azokat, akik nemes buzgalommal azon fáradoznak, hogy magunknak kellemes és szép lakóhelyet teremtsenek, az idegeneknek pedig olyan várost csináljanak, ahova nemcsak kirándulni, hanem nyaralni, sőt letelepedni is érdemes. Szerezzünk minél több barátot a nagyjelentőségű mozgalomnak s szervezzük meg a közönségben is mindeme létesítmények Önkéntes védőseregét és rövidesen győzni fogunk, megteremtjük a „Virágos Esztergom"-ot s virágot fogunk látni nemcsak a kertekben, ablakokban és erkélyeken, de virágosabbak lesznek az emberek lelkei is. v. SZÍVÓS- Waldvogel yóssef Nem akarják megengedni a zárda lycenmának felállítását? Amikor az esztergomi zárda főnöksége a leányliceum felállítását célul tűzte, a terv mind Esztergom város vezetősége, mind a szülők körében osztatlan Örömet keltett. A leánylíceummal nemcsak Esztergom iskolaügye emelkedik, hanem a forgalom is. Tudvalevő ugyanis, hogy Esztergom az iskolavárossá való fejlődés felé is törekszik és ennek érdekében óriási áldozatokat hozott. Különösen a zárdával szemben mutatott fel a város nagy áldozatkészséget. Az iskolavárossá való fejlődéssel kapcsolatban Antóny Béla dr. polgármester éppen nemrégen számította ki, hogy mintegy 1400 diákja van Esztergomnak, ami közepes ellátásköltséggel, havi 80 P-vel számítva, évente közel egymillió kettőszázezer pengő forgalmat jelent. Ebben nagyon is érdekelve van a lakosság és különös érdeke az iskolaváros megvalósulása. A város tehát nagyon helyesen készíti elő terveit és rentábilis alapra támaszkodva tudja, hogy az áldozatkészséget a jövő kárpótolni fogja. Mégis megdöbbenve értesültünk, hogy a zárda líceum-létesítésének terve megakadt. Hogy mi az oka annak, nem tudjuk. Arról azonban bizonyos tudomásunk van, hogy a liceum megnyitását el akarják halasztani. Megakadni látjuk az iskolaváros magasab kifejlődését, látjuk az ambíciók letörését, a munkakedv lankadását. Természetesnek vettük, hogy a zárda leányiiceumot kivan létesíteni. Most azonban nem az iskolavárost, a forgalom növekedését mérlegeljük. Amikor a zárda ezzel a tervével Esztergom elé lépett, a nemzeti, a vallási szellem magasabb és mélyebb intencióját láttuk, a magyar ka tholikus nőnevelés egy újabb szilárd lépcsőjének megépítését. Szinte lelkesedéssel fogadta a tervet Esztergom, a magyar kathoiicizmus fellegvára. Hihetetlennek tartjuk, hogy akadályok gördültek a leányliceum létesítése elé. Előadássorozat a főgimnáziumban az ifjúság pályaválasztásáról. Dr. Hamvas End re, dr. Antony Béla és dr. Gróh József előadásai. Azoknak a szülőknek, akiknek gyermekei kikerülnek a középiskolákból, a legnagyobb gondjuk, mi legyen a fiukból. Minden szóért hálásak, amely a pályaválasztás körül elhatározásukat előbbre viszi. Ebben a tekintetben fölötte értékes előadás sorozatot tartat a főgimnázium agilis igazgatója húsvét utáni csütörtökön, e hó 24-én délután 6 órakvr a főgimnázium dísztermében, Az ügynek három előadója lesz. Dr. Hamvas Endre theológiai tanár a papi és szerzetesi, dr. Antony Béla polgármester a közhivatali és dr. Gróh József ügyvéd, pénzintézeti igazgató a szabad pályákról fog szólani. A gimnázium igazgatósága ezen előadásra, amelyre a város három értékes előadóját nyerte meg, szívesen látja úgy a szülőket, mint az ifjúságot. AZESZTERGOM KERESKEDELMI TÁRSULAT KÖZLEMÉNYEI Közgyűlés. Társulatunk 1930. május 4.-én fél 11 órakor tartja meg rendes közgyűlését, amelyre már ez uton is meghívjuk a társulat tagjait. Klubhelyiségünknek fenntartása szükségessé tette a rendes tagdíjaknak évi 18 pengőről 24 pengőre leendő felemelósót, amihez a közgyűlés jóváhagyását kell kikérnünk. Alapszabá lyaink néhány pontját is meg kell változtatnunk, ugy hogy ez a kérdés is a közgyűlés napirendjére kerül. Fizetési zavarok. Ujabban egy rokonszenves és szorgalmas kereskedőtársunk fizetési nehézségekbe jutott, akit mindannyian vagyonos üzletembernek ismertünk. Ez a szomorú jelenség megint csak azt bizonyítja, hogy városunk gazdasági életét alaposan kikezdték a koros bajok. Ahelyett, hogy a legnagyobb komolysággal és együttérzéssel birálnók el az ilyen eseteket, ostoba káröröm vegyül egyeseknek gondolkodásába. Minden megingott tégla az egész épület struktúrájára kihat és már számtalan esetben mutattunk arra, hogy a közönségnek az az érdeke, hogy minden itt élő kereskedő ós iparos jómódú legyen. Egy gazdag társadalomban a szegényebbnek is könnyebb az exisztenciája viszont a nincstelen közösségnek ezernyi bajjal kell megküzeenie. Gaz dag embertől a szomszédnak is okvetlenül jut valami, koldusoktól pedig senki sem remélhet semmit I A tavasz gyönyörű napjai uj életre keltik a természetet, de vájjon mikor fog a kereskedelem fájáról hulló levelek helyett is uj virágzás megindulni ? A piaci rend uj megállapítására összeült bizottság arról is tárgyalt, hogy a termelőket szövetségbe, esetleg szövetkezetbe kellene tömöríteni, hogy érdekeiket kölcsönösen megvédelmezve a fogyasztó közönség javát is eredményesebben szolgálhassák. Ha szövetkezeteink nemes céljuknak megfelelő keretben működnének, akkor a Szívós Waldvogel József-féle nagyon helyes eszmét sokkal nagyobb szeretettel karolták volna fel a jelenlevő őstermelők, így azonban az ügy finanszírozása, a technikai megoldás és a gyors megalkotás a szükséges energia hijján aligha remélhető. Emellett a szövetkezetek iránt valahogy ellenszenv mutatkozik nemcsak a konkurenciát TORF0R uese, hólyag; reuma gyógyvize csapadékot feloldja és Uyouek kApEÖdisAt megrabmclliJyOZJ&» a r«umáj| iimwnnltll %. T»«« ém feoljrajy&ocnokot •! távolit ««ükov1>et*0/*k BOToe^-itakla. Üatotr—W«éf: BtMtafMMig Brxs&bot tér %, **. LERAKAT: VÖRÖS JÓZSEF ESZTERGOM.