Esztergom és Vidéke, 1930

1930-01-09 / 3.szám

Esztergom Érdekes gondolatokat keltő cikk jelent meg az újévi számban ez alatt a cím alatt. Sok tekintetben helyeselhetem, egyik-másik gondolatát azonban másként is meg kell világítanom. Először is a probléma kettőssé gére kell rámutatnom. Az „Esztergom — iskolaváros" jelszó ugyanis jelentheti — és jelenti is — azt, hogy minél több és minél többféle iskolája legyen városunknak. Ezek az iskolák minél több növendéket vonzzanak idegenből városunkba, akiknek ellátásáért, taníttatásáért fizetett pénz elsősorban Esztergom iparos, kereskedő és földművesállattenyésztő polgárságát erősítené gazdaságilag, másodsorban — a polgárságon keresztül — magát a várost is. A hivatalos város „Esztergom — iskolaváros" jelszóval is felülbélyegzett politikájának arra kell tehát törekednie, hogy ilyen módon valósítsa meg a jelszót. Ennek a politikának első feladata az, hogy az eddig már fennálló iskolákat, intézményeket támogassa, erősítse. A támogatás, erősítés elemi módja az, hogy az iskolák olyan elhelyezéséről gondoskodjunk, amely már maga is kívánatossá teszi [a szülők számára gyermekeiknek Esztergomban való iskoláztatását. Hiába van valamelyik iskolának kiváló tanári, tanítói testülete, hiába nyilatkozik tanítás-nevelésügyi vezetősége az iskola munkájáról, eredményeiről a legnagyobb elismeréssel, a szülő csak azt látja, hogy ennek az iskolának a falai, termei, folyosói, környezete nem felel meg az egészség legelemibb követelményeinek sem és nem adja oda gyermekét. Azt hiszem, hogy ezt nem kell bizonyítanom; elég, ha utalok arra, hogy a régi képzőben alig volt a növendékek létszáma száznál valamivel több, most pedig csak azért kétszáz, mert a törvényes rendelkezések értelmében egy osztályba negyvennél több növendék nem vehető fel. Az elhelyezésnél feltétlenül igénybe kell venni az arra hivatott emberek, a pedagógusok tanácsát. Ilyen elhelyezendő intézmények a főreál-, az iparos- és kereskedő-tanonciskolák, a női kereskedelmi szaktanfolyam. Szükséges volna a már meglevő internátusok propagálása és új internátus alapítása is. A város környéke, levegője, vizei, jellege mind lehetővé teszik, hogy itt jó iskola- és lakásviszonyok teremtésével egészséges, ép, sportoló, történeti és művészi érzésű ifjúságot nevelhessünk. Helyesen megszervezett propaganda biztosítaná az internátus létét és a szállásadó magánosok igényeit is kielégítené lakókkal, természetesen csak abban az esetben, ha megfelelő lakást adnak. A jelszó második jelentése az iskolák belső életére vonatkozik. Elismerem mindazt, hogy felesleges a belvárosi elemi iskolákban a kerületek szerint való beosztás, amit semmi sem indokol meg; hogy helyes volna az iskolák módszeres megosztása — munkaiskolák, művészi nevelés, az óvódákban a Montessori rendszer alkalmazása stb. már csak a két tanítóképző szempontjából is; a külön kisegítőosztály létesítése a gyengetehetségűek számára stb. De az „esztergomi didaktika" már aggályos dolog. Elemi iskoláink tanítóinak tisztában kellene lenniök az esztergomi gyermek testi és lelki adottságával, fejlődési körülményeivel, lehetőségeivel, de csak azért, hogy munkásságukat ezek alapján sokkal tudatosabban állíthassák a nemzetténevelés szolgálatába. Nekik - iskolaváros. elsősorban a tantervhez kell alkalmazkodniuk, amelynek célja nem az esztergomi ember, hanem az öntudatos magyar ember nevelése-oktatása. Ebben a munkában feltétlenül fel kell használniok mindazt, amit Esztergom — történetileg is — ad. „Uniformizálásról" jó tanítók munkájánál nem lehet szó, még akkor sem, ha szorosan ragaszkodnak a tantervhez; mert az is mindenütt erősen hangsúlyozza a helyi viszonyok tekintetbevételét. Különben is a jó tanító egyénisége szerint más és más a didaktikai és pedagógiai eljárás még ugyanannak az iskolának egyes osztályaiban is. Az esztergomi gyermek adottságának és fejlődésének megismerése természetesen kötelessége volna a tanítónak. Szükséges volna az is, hogy az ezekkel szemben való pedagógiai-didaktikai állásfoglalást közösen beszéljék meg; szükséges volna, hogy a város minden rangú és rendű iskolájának pedagógusai hozzászóljanak az iskolák belső éle tére vonatkozó kérdésekhez ilyen megbeszéléseken ; szükséges volna, hogy a szülők érdeklődjenek gyermekeik taníttatása, nevelése iránt, — csakhogy . . . A szülő nem ér rá a mai nyomorúságban, a kenyérért való harcban törődni a pedagógia kérdéseivel, még ha saját gyermekére vonatkoznak is; a tanító, tanár pedig rohan a rosszul fizetett iskolából a rosszul fizetett mellékfoglalkozáshoz, mert ő is ember, ő is családapa, ő ts, családja is enni és ruházkodni (nem öltözködni 1) akar, már pedig a XI., X., IX. fizetési osztályok pengőmagasaiból nem lehet, — csak ma estig látni. Igaz, hogy a további megélhetésért való verekedés a tanítóknál és tanároknál ismét csak tanítás, vagyis a nemzeti közösség érdekében végzett munka, de ezután igazán nem marad idejük és erejük a tervszerű, állandó önképzésre. Rosta yéasef. Milyen munkát fejtett ki az esztergomi Stefánia-Szövetség az elmúlt évben? A helybeli Stefánia-Szövetség, amely Serédi Jusztinián dr. bíboroshercegprímás magas védnöksége alatt áll, az 1929-ik évben nagy veszteséget szenvedett Walter Gyula dr. c. püspök, nagyprépost elhalálozásával. A megboldogult nagyprépost, az egyesület volt elnöke, fáradhatatlan munkásságot fejtett ki a szövet ség érdekében és mindenkor nagy áldozatokat hozott. Halála előtt az intézet házalapja javára 5000 pengőt adományozott. A Stefánia-Szövetség csekély jövedelmét, mely egyrészt a 4 pengős rendes tagsági és a 100 pengős alapító tagsági díjból és egyéb, részben gyűjtésekből, részben alkalmi pl. mikulási bazárból vagy színdarabok, esetleg táncmulatságok előadásából illetőleg rendezéséből nyeri, kizárólag helybeli intézményére, legnagyobbrészt pedig esztergomi védenceinek segítésére fordítja. Amióta ugyanis ez intézet új helyiségébe Nómet-u. 24. sz. alá költözött, kénytelen annak fentartási költségeihez, így fűtéséhez, világításához, takarítónő tartásához, azonkívül a használat által megrongálódott tárgyak javításához, esetleg új, szükségesnek mutatkozott felszerelések beszerzéséhez is hozzájárulni, mert a Kolos-kórházból való, kényszerből történt kivonulása folytán teljesen a maga erejére van utalva s így azok a terhek, amelyek eddig helyette a kórház által fedeztettek, anélkül is gyenge vállaira nehezedtek. Az intézet új hajlékában való elhelyezését a csecsemővédelem ügyének fontosságát mindenkor megértő és pártoló Antóny Béla polgármester tette lehetővé, ahol egyben a vármegye 1000 pengős adományával megnyithatták a teakonyhát is. Mindezekért szenkviczi Palkovics László alispánnak és Antóny Béla dr. polgármesternek köszönetet mond a védőintézet. A Stefánia-Szövetség a nehéz pénzügyi helyzet dacára is az intézetbe szorgalmasan bejáró s az ott nyert tanácsokat betartó, tehát arra érdemes szegénysorsú védencei érdekében jótékonyságot is gyakorolt, még pedig 1057 P 15 fitt, értékű segélyeivel. 1929. évben u. i. kiosztottunk : ruhaneműt. . . 614*65 P értékben élelmiszert. . . 157*20 „ „ a teakonyha feldolgozott és kiadott 892*5 liter tejet . . . . 285'—, , tehát összesen : 1057*15Periekben. A védőintézet főleg oktató, nevelő és felvilágosító munkát végez. Védő szerveivel ellenőrzi a tanácsok végrehajtását és megfigyelteti védenceinek anyagi helyzetét s amennyiben szükség merülne fel, a lehetőséghez képest anyagilag vagy más úton segítségükre siet. Az intézet védőszerveivel karöltve tavasztól késő őszig megfeszített erővel küzdött a nyári forróság okozta csecsemőmegbetegedés és halálozás Vidékről, különösen vásárok alkalmával Esztergom városba bejövő járművek állóhelyeinek kijelölése és ezen járművek elhelyezése tárgyában dr. Perger Kálmán rendőrfőtanácsos az utcai szabadközlekedés biztosítása, a közlekedés akadályai és veszélyeinek elhárítása és a közbiztonság érdekéből dr. Antóny Béla polgármesterrel egyetértőleg a következőket rendelte el: 1. A városba gabonát és gumós terményeket hozó járműveket a Simor János-utcának a Nagy kaszárnya alsó szélétől kezdve az utca mindkét oldalán a Rákóczi tér felé; 2. zöldséget, dinnyét és gyümölcsöt hozó járműveket, ha az árusítás kocsiról, egy helyben állva szándékoltatik, illetve történik, a Vörösmarty-utcának a kirakodó piaccal el uem foglalt felső részén; 3. szénát, szalmát, zsuppot, egyéb szálastakarmányt és tűzifát hozó járműveket, valamint a hetivásárokra borjút és sertést hozó járműveket a Rudnay-tér deli részén és pedig közelebbről meghatározva a Kovácsféle hentes üzlettől a Brutsy-féle szeszfőzőig vonuló gyalogjáró mentén; 4. végül minden más járműveket — amennyiben vendéglőkbe, illetve udvarokba be nem állíttatnak, vagy be nem istálóztatnak — a Simor János utcának a Nagykaszárnya és ezen utcának 12. számú háza közötti részén az 1. alatti járművek által elfoglalt hely folytatásában kell elhelyezni. A 2. pont alatti járművekből kötelesek a járművezetők a befogott állatokat eltávolítani és beistállóztatni, a járművek rúdjait pedig kivenni. A többi kijelölt helyeken köteles a járművezető a befogott lovak egyik hámistrángját feloldani, leszorítása érdekében. A mindenre kiterjedő nagy munkának meg is lett az eredménye, mert Esztergomban az orvosi tanácsadások és védőnői látogatások alkalmával talált bélhurutban megbetegedett csecsemők száma májusban 4, júniusban 12, júliusban 17, augusztusban 25 és szeptemberben 15 volt. Bélhurutban elhalt csecsemők száma az illetékes anyakönyvi hivataltól nyert értesülésünk szerint Esztergomban, Pilisma róton, mely községek is védőkörzetünkhöz tartoznak, májusban 0, júniusban 1, júliusban 3, augusztusban 3 ós szeptemberben 0, tehát összesen csak 7 volt. E szép eredményt az intézet nagy munkája mellett most már annak is tulajdonítjuk, hogy a nyolc évi eredményes munka után most már az anyák nagy bizalommal keresik fel a védőintézetet. A súlyosabb bélhurutban szenvedő, mesterségesen táplált csecsemőket pedig a lehetőséghez képest a teakonyhán előállított, nekik legjobban megfelelő, orvosi utasítás alapján és ellenőrzés mellett készült tejkeverókkel láttuk el. Az intézet eredményes munkáját az Országos Központunk 22.897—1929. sz. leiratában a legteljesebben méltányolja ós elismeri. A Stefánia Szövetség a színdarabok, a kézimunka-délutánok, a propaganda-előadások stb. rendezőinek, résztvevőinek, szereplőinek ós előadóinak, az esztergomi sajtónak, a mozitulajdonosoknak és mindazok nak, akik nehéz munkájában segítségére voltak, a város vezetőségének, Pilismarót és Dömös községek elöljáróinak és közönségének hálás köszönetét tolmácsolja. az igás állatok jármát pedig az állatokról levenni, s az állalokra állandóan felügyelni. Az állatok ezen kijelölt helyeken vásárok alkalmával — lehetőleg felkötött zsákból — etethetők. Egyébként és pedig az etetés folyamán szétszóródott takarmány hulladékot a járművezető távozás előtt eltakarítani tartozik. Aki a jelen rendeletben megszabott rendelkezéseket megszegi 100 pengőig terjedhető pénzbüntetéssel, behajthatatlanság esetén megfelelő számú napig terjedhető elzárással lesz büntetve. Még mindig nincs szó Esztergomról, A Szent Imre-évvel kapcsolatban az ország minden részéből jönnek jelentések, hogy a községek, városok miképpen vesznek részt az ünnepségekben. Az ünnep-programmon kívül még az egyes községek és városok más téren is kivannak megemlékezni a Szent Imre-évről és egy általános akcióval megörökítik Szent Imre herceg nevét. Értesülésünk szerint Szent Imre nevéről több helyen utcát neveznek el. így Szobon, Dömösön, Dágon, Taton, Tokodon és Komáromban. Esztergomban sincs még utca Szent Imréről és bár egy cikkben felhívtuk a várost, sem közelebbi tervet nem hallottunk, sem a kimutatásban nem olvasunk Esztergomról. Szent Imre nevével kapcsolatban szobor és képleleplezés lesz Komáromban, zászlószentelés Tokodon, Pilisszentlóleken kápolnát építenek, Kocson egyesületet, Tatán és Pilisen iskolát neveznek el Szent Imréről. Új rendelet a vidékről érkező kocsik megállóhelyeiről.