Esztergom és Vidéke, 1930

1930-03-16 / 22.szám

Törlesztéses kölcsön. A mai nehéz és nyomorúságos megélhetési viszonyok arra késztettek, hogy a közérdek szolgálatában én is sorompóba lépjek. A lap egyik előbbi számában a városi politikának szőnyegen lévő kérdéseivel kapcsolatban egy humoros cikket irtam, abban a feltevésben, hogy az által a vita hangját derültebbé és a kérdések tárgyalását nyugodtabbá fogom tenni. Ez a lépésem mindenkit meglepett s jobb szándékom ellenére az érdekeltek körében felzúdulást okozott és én valósággal úgy jártam, mint a gyermek, ki pálcájával hangyabolyt túr fel. Azok, akik magukat a vitás kérdések intézésére egyedül illetékeseknek képzelték, támadást olvastak ki jó szándékú s csakis a közérdek céljából írott cikkemből, felkavarodtak, hadonásztak, fegyverek után nyúltak, miként közveszély idején szokták tenni. A kavarodás cka lényegében az volt, hogy cikkemből köztudomásúvá vált, miszerint az illetékesek nem a polgársággal egyetértőleg és nem gondos előkészületek után kötik le magukat bizonyos megoldási módozatok érdekében, hanem rögtönzésekkel lepik meg a város polgárságát. Általános jelenség az, hogy azok, akik valamely köztestületben tisztségüknél fogva birtokon belül vannak, megtámadtatva érzik magukat még a jogos és szükséges kritika által is. De bárminő legyen is cikkeimnek visszhangja, megmaradok elhatározásom mellett, mert meggyőződésem, hogy ha trianoni nyomorúságunkon változtatni akarunk, nem elég az összetett kezekkel való átkozódás. Én a magam részéről hazafias és polgári kötelességet látok abban, hogy figyelmeztessem az illetékeseket arra, hogy dolgozni kell és hogy munkájuk minő tények és elvek szem előtt tartásával vezethet eredményre. Kétségtelen, hogy városunknak szüksége van avégből, hogy zilált vagyoni helyzetét rendezze, egy nagyobb kölcsönre. De ugyanekkor közérdek, hogy ez a kölcsön hosszúlejáratú, olcsó kölcsön legyen, a városra újabb terheket, vagy megkötöttséget ne rójjon, mert csak így lehet a költségvetés egyensúlyát helyreállítani és az egyensúlyt a jövőre is biztosítani. A város jelenlegi kölcsön ügyei a következőkép áltanak: Itt van először is a két Speyerkölcsönünk, összesen 345.000 dollár, ami circa 2.000.000 pengő. Tekintettel a magas stornódíjra, ezt a kölcsönt kifizetnünk nem áll érdekünkben, hacsak igen magas árfolyamon és igen alacsony kamatozással nem kapnánk ujabb kölcsönt. A többi adósságunk a Magyar Általános Hitelbanknál 510.000 P. A vízvezetéki tartozásunk 328.000 P. Otburkolási tartozásunk 730.000 P, továbbá még néhány elég nagy tétel úgy a helyi pénzintézeteknél, mint más intézményeknél, vagy privátoknál. Kamatterheink összesen az összes adósságok után circa 430.000 P-t tesznek ki (Speyer 192.016 törlesztéssel együtt, függő hitelek 232.462 P, összesen 424.478 P). Egy 4 millió pengős kölcsön, melynek kamata és törlesztése évi 8%-ot tenne ki, évenkint 320.000 P terhet jelentene a városnak, a jelenlegi terhekkel szemben, tehát évi 100.000 P-vel kisebb összeget. Ha egy ilyen kölcsönt ós ennek segélyével a 100.000 P megtakarítást sikerülne is elérni, ebből még mindig nem volna megoldható a városi pótadó mérséklése, mert a város jelenlegi bevételei mellett legalább is még ekkora összeg volna szükséges a költségvetés javítására, hogy ez által a költségvetés reális alapokon nyugodjék, egyensúlyban maradjon, és elkerülhetővé váljon a minduntalani pótköltségvetésekkel való dolgozás. Legközelebb foglalkozni fogok azzal a kérdéssel, hogy mi borította fel a város költségvetésének egyensúlyát és hogy jelenleg minő értékei vannak a városnak egy kölcsön fedezésére és a szanálás megoldására. Az adott helyzetben a cél minden esetre az keli legyen, hogy a város anyagi helyzetét midőn kölcsönnel próbálja rendezni, a kölcsön csakis hosszú lejáratú legyen, annak törlesztése ne egyedül a mai nemzedék vállára rójjon minden terhet, mert a város polgárságának teherbíró képessége teljesen ki van merítve. A város polgárságára az eddigieknél nagyobb terheket hárítani nem szabad, sőt a városnak minden erejével azon kell lennie, hogy a közterheket csökkentse, ugyanis a helyzet az, hogy a közterhek a jelenlegi viszonyok között is az egyes polgárok takarékosságának és szorgalmának minden gyümölcsét elvonják s a jólét útját elvágják. Hiába izzad a gazda egész éven keresztül, hiába vonja meg a jobb falatokat szájától, hiába tervez, midőn üszőjét féltő gonddal neveli abban a reményben, hogy lesz majd borjú és lesz majd tej is a gazdaságában, miből pénzt csinálhat, mert ennek az egészséges vagyoni gyarapodásnak útját vágja az adóvégrehajtó, aki adóban, csatornázási járulékokban és vízdíjban az üszőt könyörtelenül lefoglalja és elviszi. Elvonják a közterhek az iparosoknál, a kereskedőknél és vállalkozóknál azt a tőkét, mellyel üzletüket képesek volnának jövedelmezőbbé tenni. A drága hitel aláássa egzisztenciájukat s megjelenik náluk a végrehajtó, jön a kényszeregyezség, a csőd. A gazdák, iparosok, kereskedők, vállalkozók és általában a szabad pályán mozgók elbuktatása után, bezárulnak az adóforrások, jön a könyörtelen szanálás és számtalan egzisztencia elbukása. Ha pénzt, ha kölcsönt kap a város, jól gondolja majd meg, hogy mire fogja fordítani. Volt a városnak pénze, volt ennek a városnak nem is olyan régen egyensúlyozott költségvetése is. Az a pénz, az a tőke merész városi vállalkozásokba lett befektetve s ott úszik és ott úszott el. Ha lesz a városnak még pénze, az e pénz a mult tanulságát jajgassa és kiabálja majd az illetékesek, a képviselőtestületi tagok gyülekezetébe, azt, hogy: „Azt a pénzt nem szabad egyébre fordítani, mint az adófizető polgárság jólétének előmozdítására, hogy azzal a pénzzel nem szabad újabb köz-vállalkozásokhoz fogni, hogy a városnak is csak addig szabad nyújtózkodni, ameddig a takarója ér, mert a városnak is van lába, ami megfázhatok." Dr. Jdrmy István. Esztergomnak minden talpalatnyi földet kell hasznosítania és ezért van szükség az árvédelmi gát megépítés óre. Az árvédelmi munkálatokkal kapcsolatban irt cikkeink élénk érdeklődést keltettek a városban, különö sen a gazdatársadalom, az árvíz mentesítés munkálataiban érdekelt földtulajdonosok körében. Általánosságban az a vélemény alakult ki, hogy nagyon helyes az a törekvés, hogy minél kevesebb legyen a teher a terv megvalósításában. Nem is terhet értünk ezalatt, mert szó sincs újabb terhek vállalásáról, hanem, ha bizonyos összegben hozzá is kell járulnia az érdekelt gazdáknak, az nagyon minimális mértékű legyen és rövidesen, az árvédelmi gáttal elérendő előnyből megtérüljön. Annak ellenére, hogy az árvédelmi gát megépítésének szükségessége nyilvánvaló, egyesek az árvédelmi munkálatok mellőzése mellett vannak és ehez erősen kötik magukat. Ezért szükségesnek láttuk, hogy több oldalról feltárjuk az ügyet. Többekhez kérdést intéztünk: mi a véleményük az árvédelmi munkáról, szükség van-e arra, hogy most a súlyosabb időkben azt megvalósítsuk és mennyiben szolgálja a város és a gazdák érdékeit, illetőleg, hogy ezzel az újabb munkával a város és a gazdaérdekelték nem jutnák-e mélyebbre az eladósodásban ? Kulturgazdasági szempontból ez a vélemény : Alapítsuk részben az egész kérdést arra, hogy az esztergomi gazdanép törekszik-e arra, hogy gazdálkodásával előrehaladjon, hogy tud-e és akar-e munkájával a kultúrával haladni? Erre minden bizonnyal igennel felel a gazdák legtöbbje, mert sokan vannak, akik megértik a mai kor követelményeit és már régen szakítottak az elavult felfogással és régies módszerrel. Az esztergomi gazda sem kivan elmaradni és együtt kivan haladni a mai kulturált gazdákkal. így a legtöbben azt mondják, igen, szükségünk van az ármentesítésre, mert több mint 1000 hold kerülhet biztos müvelés alá. Ebben az 1000—1200 hasznavehetetlen holdban benne van a 300 hold területű halastó, amely az árvízmentesítéssel legelőterületünket fogja nagyobbítani, sőt, mi több legelő' területünk legjavát fogja képezni. De másrészről is, minden talpalattnyi területet fel k.,11 használni, ezt nemcsak mezőgazdaságunk, hanem állatgazdaságunk is megköveteli. Mégis csak nagy dolog, hogy több mint 1000 hold területtel lesz nagyobb a gazdálkodásunk. Erre azonban így felel maga az érdekelt gazda: — Tudjuk mi ezt kérem és nagyon szép ez elméletben. így beszélnek az urak vagy a gazdasági tanárok, de a szép szavak mellett nekünk kell fizetni. Mi már nem mehetünk bele újabb terhekbe, akkor, amikor a meglévőket sem bírjuk. Tessék azt venni, hogy szinte házalnunk kell a krumplival vagy miegymással, hogy vegyék meg, mert kell egy kis pénz. Szívesen meghallgatunk minden véleményt, de bárhogy is áll a dolog, mindenféleképpen nekünk kell fizetni. A kalkuláló gazda már így próbálkozik véleményt kialakítani. — Talán még se vágjuk el a fonalat. Miről is van szó ? Árvédelemről. Ez hasznos munka. Erre szükség van, mert mindenütt igyekeznek a földet megmenteni, a jövedelmet fokozni. Itt Esztergomban annál inkább áll ez, mert kevés a föld. Az igaz, hogy pénzbe kerül a munka, mert ingyen nem csinálnak semmit. De azt kérjük, hogy minél kevesebb legyen a hozzájárulás a mi részünkről. Ha ez lehetséges, meg kell csinálni az ármentesítést, mert ha több lesz a használható föld és jobb, ha több lesz a legelőterület, javulni fog a mezőgazdaság és az állattenyésztés. A költségeket és az államsegélyt 1 illetőleg ezt mondják : *r SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül. . köző, konyha- és kenyérruha, UJÍ-VI ri"*f>tjö44 abrosz (nagyban és kicsinyben) nSLZI WfcUVUll Segjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik ÖTVENEGYEDIK ÉVF. 22. SZ. Szerkesztőség és kiadóhivatal Simor-utca 20. KERESZTÉNY POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP Megjelenik hetenként kétszer. Előfizetése 1 hóra 1*20 P. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: Laiszky Kázmér 1930 VASÁRNAP, MÁRCIUS 16 Csütörtöki szám 10 fillér, vasárnap 20 fillér