Esztergom és Vidéke, 1929

1929-01-01 / 1.szám

hogy egy-egy ily okról értekezni lehessen, azonban ezzel az egy joggal ki lehet emelni sarkaiból az önkormányzatot: A kisgyűlés egyhatod részét a főispán nevezi ki és ezzel biztosítja a kisgyűlésben a függő személyek abszolút többségét elannyira, hogy a kisgyűlés már csak látszólagos önkormányzati szerv, tényleg azonban teljesen a központi hatalom orgánuma. Kinevezi a főorvosokat, levéltárosokat, számvevőket és a kezelőszemélyzet tagjait. A szolgabírákat beosztja, a főszolgabirákat és vármegyei aljegyzőket pedig áthelyezheti. Ugyanakkor Tek. Törvényhatóság, amikor a tervezet oly széleskörű jogokat ad a főispánnak, hogy azzal a vármegye egész jogkörét absorbeálhatja, gondosan kijegyeztem, hogy hát mi jogokat ad az alispánnak : — annyit Uraim — rendelkezik a hajdúkkal és beosztja a segédszemélyzetet. Az alispáni jogkör mellett a főispáni hatalom ilyen kiépítése valósággal szé gyene lesz annak a törvényhatósági szellemnek, amely az alispáni állásban nemcsak külsőséget, hanem a valódi önkormányzat reprezentánsát találta meg. Az önkormányzati jogkör ily durva eltiprását én igen veszedelmesnek tartom. Mert sohasem lehet tudni, mily szellemű kormány fog élni azokkal a jogokkal, amiket ez a törtTény megteremt, s mert egyedül a vármegyei önkormányzat helyes kiépítésében tudom megtalálni azt az organizációt, amelyben a megszállott területek az egységes nagy Magyarország keretében való fejlődőképes faji törekvéseiknek is megfelelő létüket beilleszthetik. Ha a liptói, árvái, zólyomi tót, szepesi német, ungi rusnyák azt fogja látni, hogy a vármegye jogkörében és az általa választott alispán kiszélesített jogkörében fajának érvényesülési terét és támaszát találja meg, vonzódni fog Magyarországhoz, de enélkül nehezen. Az alispán jogkörének sérelmét jelenti az is, hogy a közigazgatási gyakornokokat, akikből majd a tisztviselők választhatók lesznek, a belügyminiszter nevezi ki. Ezzel gyökerében ki van zárva annak a lehetősége, hogy minden vármegyének meg legyen a maga sajátos különös szellemű tisztikara. És alaposan félő, hogy ez oda fog vezetni, hogy a megyei tisztikar nem a vármegyék polgárságából, hanem a mindenkori miniszterhez közel áltó protekció túl súlyával rendelkező, hivatali uralkodó társadalmi osztályból fog kontingentálódni, amely egy és ugyanazon szellemet fogja meghonosítani mindenütt. Vájjon olyan-e, ez az a szellem, amiért érdemes vágyakodni. Tapasztalatom szerint Isten mentse meg az országot attól, hogy a vármegyéket az a bürokratikus szellem lepje el, ami a minisztériumokban uralkodik. Perhorreszkálandó a minisztériumok szellemét, csak egyetlenegy el nem vitatható körülményre mutatok rá: A minisztériumokba 12 óráig nem lehet bemenni. Százával ólálkodnak hidegben, fagyban szegény, rossz ruhás polgárok a minisztériumok előtt. Hat azt a szellemet, amely ilyen szabályokat alkot, amely nem veszi észre, hogy ily rendelkezés antiszociális, amely nem veszi magára szívesen azt a nagy munkatöbbletet, amit sok sok mas foglalkozási ág is hordoz, hogy fogadja a közönséget a közvetlenség erejével s estére mégis megtette a dolgát, —- hát azt a szellemet kár volna beengedni a vármegyébe. Mi lesz velünk, ha majd 12 óráig nem mehetünk be a vármegye kapuján, ami eddig úrnak, szegénynek mindig nyitva van alispántól kezdve mindenkihez. A vármegye alispánja a leghivatottabb arra, hogy a közig. gyakornokok kinevezési jogát gyarolja. Alkotmányjogi és jogtörténelmi szempontból mégis a lehető legsúlyosabb megítélés alá eső része a tervezetnek az, ami a „megyei város" statuálása körül végbe megy. A belügyminiszter egyes városokat, amelyeket arra fejlettségüknél fogva alkalmasoknak itól, gazdasági ügyekben kiveheti a vármegye fennhatósága alól és saját hatósága alá rendelheti, de ezt a rendelkezést bármikor is megváltoztathatja. Ez ugyanaz a jog, amit valamikor a királyok gyakoroltak, amikor a jobbágy községeket kivették a megye fennhatósága alól, testületileg nemesítettek és saját maguknak rendelték alá. Logikus ésszel és alkotmányos érzéssel senki sem tudja megérteni, ami e kérdésben végbe megy. A törvényhozás megszüntette a kis Magyarországon megmaradt két tör téneimi szab. kir. város enemű évszázados jogait, de ugyanekkor ugyanezt az intézményt a belügyminiszter saját hatalma teljességéből újra létesíti. Hát mi ebben az abszurdum. Az t. Uraim, hogy községeket kivenni a megyei törvényhatóság alól és a kormánynak alárendelni, egyenlő a testületi nemesítés jogával, amit 1700-ig a királyok, azután a törvényhozás gyakorolt. Es ha nemességet nem jogosult adományozni az államfő az 1920. évi I. tc. szerint, akkor semmi esetre sem lehet jogosult a belügyminiszter. Ha erről a jogosultságról szó lehet, akkor ez a jog csak a kormányzót illeti meg. Abban a hatalmi túlzásban, ami a mai időket és embereket jellemzi, a kormányzás, uralkodás és közigazgatás jogköre egész összezavarodik. Csak ez vezethet oda, hogy a belügyminiszter oly jogokat kivan gyakorolni, amik csak az államfőt illethetik, csak ez vezethet oda, hogy Esztergom és Kőszeg sz. kir. váró sokat megfosztják évszázados kir. jogaiktól akkor, amikor ily jogú több város nincs is ez országban s amikor e megmaradt jogintézményt úgy kellett volna megőrizni, kiemelni, megbecsülni, mint a Trianon után is megmaradt két nemzeti jogi relikviánkat. És amikor e jogfosztás végbemegy, ugyanakkor megnyitják a lehetőséget, hogy ugyanakkor e jogot megkaphatják e városok a belügyminiszter kegyelméből. Döbbenetes jelenség, hogy a kor, amely magas kulturális vívmányának tekinti, hogy óvja régi épületeit, műtárgyait, min den ellenállás nélkül semmisíti meg ősi jogintézményeit. Méltóztassék elhinni, ha nemzeti erősségünk támaszát találjuk meg ősi szokásainkhoz, erkölcseinkhez való ragaszkodásban, mindennél nagyobb támaszaink az ősi jogintézményeink és azok megbecsülése. Et nunc veniam ad fortissimum. A legalkotmányosabb berendezések helyes funkcióját is a tisztikar biztosítja, amely viszont csak abban az esetben tud hivatásának megfelelni, ha jogi helyzete, önállósága, a cselekedeteiért való felelősségre vonás fegyelmi jogában tökéletesen van biztosítva. Az a fegyelmi jog, mit a tervezet biztosít a közigazgatás tisztviselői nek, íegyházi rabok fegyelmi jogának talán megfelelő volna, de hogy a vármegye disciplináris joga legyen, az mégis hihetetlen. Ebben a fegyelmi jogban a tisztviselők valóságos sans cullottes-ok, kik minden jog és védelem nélkül állanak. A köztisztviselő a fegyelmi eljárás so rán védőt választhat: de a vizsgálat során sem ő, sem a védő nem jelenhetnek meg; a fegyelmi ügyet a vizsgálat után tárgyaláson intézik el, ahol a vádlott és védő megjelenhetnek ugyan, de fel nem szólalhatnak, csupán az a joga van a vádlott köztisztviselőnek, ha a vizsgálat során valahol a közelben, teszem azt, a tanuk meg a hajdúk közt az előszobában méltóságán aluli környezetben tartózkodik, a tanuk kihallgatása után bemehet és a tanúvallomásra megteheti észrevételeit. A bírák, ügyvédek, tanítók, Máv. alkalmazottak, munkásbiztosító fegyelmi joga messze fölötte áll e fegyelmi jognak, amelynek tulajdon kép nem is titkolt célja az, hogy a közigazgatási tisztviselővel azt lehessen tenni, amit akarnak. Hát miféle jogélet az, ahol a tanú kihallgatásánál a vádlott és védője nem lehet jelen, milyen tárgyalás az, hol a vádlottnak és védőnek nincs felszólalási joga. A fegyelmi eljárás során a köztisztviselőnek becsülete, megélhetése, egész exisztenciája forog kockán, amely nagyhorderejű érdekek védelmében meg kell adni számukra a védelem minden lehető perjogi biztosítékait. Most még csak két kisebb alkotmányjogi különlegességre kell reámutatni. Az egyik az, hogy amikor ily törvénnyel szervessé akarják tenni a közigazgatást, hogy lehet megérteni azt a szerencsétlen bifurkációt, hogy ha ón Esztergomban követek el kikihágást, akkor fölöttem II. fokon önkormányzati forum, az alispán ítélkezik; — de ha nem Esztergomban követem el, akkor már állami fórum, a kerületi főkapitány. A másik pedig amire még ráakarok mutatni, hogy a felebbezési fórumokat gyökeresen szabályozván, a javaslat egy szóval sem emlékezik meg a közig, ügyek egyik jelentős kategóriájáról, az egyházi ügyekről, amelyeket be akar sorozni a közig, ügyeknek általános tömkelegébe. Miután ezen ügyek intézése a király legfőbb kegyúri jogához tartozott és a hatóságok ez ügyekben nem önálló, hanem átruházott hatáskörben jártak el és pedig négy fórum mellett, expressis verbis, külön jog statuálandó az egyházi közig, ügyek elbírálására a főkegyúri jog nyomatékos kiemelése mellett. Tekin!etes Törvényhatóság I Ügy vélem, nem csalódom, hogyha annak a véleményemnek adok kifejezést, hogy azzal a szereppel, azzal a munkaeredménnyel, amit ma a vármegye betölt, legragaszkodóbb hívei sem lehetnek megelégedve. Azzal, hogy kihirdetjük Kara Anasztázia bábasszony oklevelét, hogy 3 P 20 fillér anyakönyvi díjat átadunk a dági segédjegyzőnek és jóváhagyjuk Kirva község határozatát a r. k. hitközság által beszerzett harangkötél felerészéhez való hozzájárulás megtagadása tárgyában stb., stb. közéletünk sorsát, javát nem vittük előbbre. Nemzeti létünk nagy problémái pedig, az ország szétdnrabolása óta némán suhantak el fölöttünk. A legtöbb ide sem került — amint hogy a reform kérdése sem jutott volna elénk — s ha mégis felvétetett napirendünkbe — szinte szó nélkül és halálos csendben minden termékenyítő felszólalás nélkül mentek keresztül. Annyi bizonyos, hogy nem azért, mert a bizottsági tagoknak a kérdésben nem volt véleményük, hanem azért, mert ezt a véleményüket nam akarták megmondani. És ha én azokat az okokat keresem, miért vonatkozott el a vármegye a mai idők hatalmas problémáitói, miért nem tart a vármegye semmi gyakorlati közösséget a közélet nagy, nehéz megoldásra vagy legalább felderítésre váró problémáival, — akkor én ez okok közt többet találhatok, csak azt nem, hogy a kormánynak, a főispánnak kevés a hatalma a vármegyében, csak azt nem, hogy a vármegyék vérbőségben szenvednek, nem bírnak magukkal és rá vannak szorulva a megzaboláz ásr a. Sőt ellenkezőleg azt a némaságot, azt a bátortalanságot, azt a terméketlenséget, ami előállt egyenesen a kormányhatalomnak a törvényhatóságokban is keresztül vitt egészségtelen túlsúlyára vezetne vissza. Az a kivételes hatalom, amelyről oly tárgyilagos fők, mint Berzeviczy és Apponyi, azt állapították meg, hogy mindenkit függővé tesz, az államtól elnémította a törvényhatóságokat. Ma odajutottunk, hogy senki sem meri megmondani nyilvános gyülekezetben a véleményét, ha az a hataloméval nem egyezik. Ma beleidegződött az emberekbe itt is, hogy a hatalomnak engedelmeskedni kell, ami nemcsak servilissé tette a társadalmat, hanem erőtlenné is olyan időben, amikor nagy problémáinak megoldására, polgárainak büszke öntudatára és erős akaratára volna szüksége. Az a valóban bölcs és okos államférfiú és egyházfő Csernoch János, kit 2 év előtt itt ünnepeltünk s akit épen nekem volt szerencsém üdvözölhetni, végrendeletében azzal jellemezte korát, hogy az nem volt más, mint kívül harcok, belül félelmek. Hát tek. Törvényhatóság, ha az ő kora harc és félelem, akkor a mi korunk csak félelem a hatalomtól. S ha ez a tervezett reform törvény lesz, akkor ez a félelem beláthatatlan időkre gyávává, szolgalelkűvé, ősei hagyományaihoz érdemetlenné fogja tenni a vármegyét. Ezért tettem meg indítványomat. Gróh József beszéde szokatlanul nyilt hangjával lenyűgöző tetszést váltott ki, amire Thaly Ferenc felső házi tag válaszolt. Thaly Ferenc köszönetet mond dr. Gróh Józsefnek élvezettel hallgatott beszédéért, különösen annak elsőrésze gyönyörködtette. Nem ért azonban mindenben egyet dr. Gróhval és ezért egyik indítványt s;m fogadja el. Indítványozza, hogy igenis a kormány küszöbölje ki novelláris úton a törvényhatóság hibáit, de a szóban forgó javaslatot önkormányzati jogunkat sértő részében vonja vissza és általános reformot halassza el későbbi időkre. Ebben az irányban írjon fel a törvényhatóság a kormányhoz. Dr. Gróh József részletesen válaszol Thaly Ferenc szavaira, de indítványát elfogadja. A főispán örömmel hallgatta a két bizottsági tag felszólalását. A kormány képviselője ugyan, de önkormányzatnak tiszteletbentartásában nőtt fel s senki önkormányzati sértést nem tapasztalhatott nála. Elismeri, hogy rendkívül nehéz kérdés a reformkérdós, de az új intézmények feltótlenül szükségessé tesznek bizonyos újításokat. A javaslatot különböző szempontokból lehet bírálni s azt a bizottságok már 1 és fél év óta meg is tették. Időszerűnek tartja a javaslatot bizonyos önkormányzati ügyek kivételével. Az állandó választmány javaslatát Thaly Ferenc indítványával kiegészítve javasolja elfogadni. Mátéffy Viktor biztosítja dr. Gróh Józsefet, hogy a felhozott nehézségek nagy részben már is elimináltattak. Elismeri, hogy a választói jogot ki kell terjeszteni, de szükségesnek tartja a szólásszabadság némi korlátozását is. Helyesli a minisztériumokban a fogadási órák megszabását és nem lát jogsérelmet Esztergom és Kőszeg szab. kir. városok jellegének megszüntetésében. A főispán még arról biztosította a törvényhatóságot, hogy személyesen fog közbenjárni a belügyminiszternél a javaslat szövegének megküldése iránt. Az előbb kifejtett módosítással kiegészítve ajánlja az állandó választmány javaslatának elfogadását. ,