Esztergom és Vidéke, 1929

1929-02-17 / 14.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1'20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Elnémult harangok Irta: Ivdnffy Tamás. Rég volt! Mikor is volt ?. . . Már nem is tudjuk, pedig magunk éltük meg. A béke éveiben! Hát ilyen is volt? Volt idő, amikor béke élt a lelkekben, amikor az Élet taván csak csendes gyűrűk futottak körben és simultak el előbb-utóbb szeliden, ha avatatlan kéz göröngyöt hullatott sima tükrére ?! Volt idő, amikor e tó égig tornyosuló vihart még nem ismert, vihart, mely már közel 15 éve tart és csak a jó Isién tudja, meddig fog meg tartani ? Reg volt, hogy Rákosi Viktor „Elnémult harangok" címén megírta egy regényben legmegrázóbb tragédiáját a magyar megpróbáltatásnak. Simandy Pálnak, az európai műveltséggel kis falujába megtért magyar papnak falujában elnémulnak az ősi magyar harangok, a magyar lelkész vértelen és mégis szive vérét kiontó harcban elbukik az oláh ravaszsággal, alattomossággal szemben és az ősi szószék elárvul örökre! A humorista, az olvasót egy élten át megnevettető és Sipulusz maszkjában jaró Rákosi Viktor e könyvében és még egyben a „ Korhadt Fakeresztek"-ben mutatja meg krisztusi fajdalmát hordó igazi arcát, e két könyvben állít ércnél maradandóbb örök emléket nemcsak a maga nevének, de balsorsa által mindig tépett magyar léleknek is. Az „Elnémult Harangok "-ban nemcsak a költő, de a jós is beszel. A jós a beke virágos éveiben megérzi már istenadta ihletséggel, a lélek transzszerű emelkedettségével azt a rettentő háborút, mely a magyar nemzet Simándy Páljainak százezrei előtt áll, amelyben nem egy kis székely falunak, de egy hatalmas országrésznek harangjai némulnak el. Mert a harangok egyre jobban és jobban némulnak el Erdélyben ! Van-e harangszó, mely csengőbben hirdeti Istenbe vetett bizodalmunkat, a jövőbe vetett minden reménységünket, hitünket és lángoló szeretetünket, mint az a gyügyögő hang, mely az újszülöttek ajkáról felcsendül és mely a szülők fülének szebb, fenségesebbb muzsikaszó, mint a világ legnagyobb zeneköltőinek minden szárnyaló és a szív mélyéig ható szimfóniája együttvéve ? Van-e ennél drágább harangszó a világon ?! És e harangszó immár elhalóban van. Nem költői ábrándozás, hanem a kérlelhetetlenül igazmondó, rideg számok tudománya, a statisztika hirdeti ezt. A statisztika szol az elnémult harangokról és a nem elkorhadt, de friss sírkeresztekről. Nem is mi ,,propagandista és irredenta" magyarok mondjuk ezt, de az oláh belügyminisztérium kiadásában megjelent 1927. evi népesedési statisztika. Szivünk vergődik, szivünk elszorul, ha e statisztikába csak euy futó pillantást is vetünk. Ez az év a fekete halál esztendeje volt a magyar városokra nézve, pedig nem is ázsiai pestis pusztított bennük, hanem az oláh mentalitásnak még ennél is gyilkosabb, magyarpusztító lelki pestise. Fekete esztendő volt, a pusztulás esztendeje. Ez évben a magyar városokban jobban fáradtak el a papok, mint akkor, amikor kereszteltek: a halottak száma nagyobb volt az újszülöttekénél ! Aradon 109-cel, Temesvárt 270-nel, Nagyváradon 174gyel több esetben szólalt meg a lélekharang, a temető harangja, mint a keresztelőre hívó csengő. Ugyanilyen, vagy még szomorúbb adatokat nyújt a statisztika és ismételjük, a hivatalos oláh statisztika, ha figyelemmel kisérjük Nagyenyed, Déva, Dicsőszentmárton, Csíkszereda, Udvarhely, Zilah, stb. stb. népesedési, vagy jobban szólva elnéptelenedési arányszámait. Ezek mindegyikében az erdélyi városok halálharangja sir fel és a magyar harangszó elnémulását búgja-búgja keservesen. Van a magyarságnak még egy másik halálharangja is. Ez nem Erdélyben csendül fel, hanem a konstanzai és egyéb tengeri hajóállomásokon, amikor Délamerikába indul egyegy magyar kivándorlókkal zsúfolt oláh gőzhajó, mely a szerencsétlenek ezreit és ezreit viszi külföldi testi rabszolga sorsba, mely azonban az otthoninál, az erdélyinél mégis annyival jobbnak Ígérkezik, hogy ott legalább a lelkük megszabadul a gyilkos nyomás alul! Ha tudnak, élnek, ha nem, úgy meghalnak, de legalább magyar voltukat nem rója fel többé senki sem, mint az oláh — halálos bűnnek! Az erdélyi életlehetőségekről is beszél ez az oláh statisztika. Erdélyi 118.000 halott közül több mint negyedrésze, 31.000 az egyéves kort sem érte el. írre egy ország, ahol a Bratianu-rendszer képeben 1927ben is gyilkos Heródes király uralkodott! Ti erdélyi új aprószentek, könyörögjetek érettünk, hogy az erdélyi elnémult és elnémulófélben lévő harangok szólaljanak meg újra és hirdessék a magyar megváltás napját! Váci tanulságok. A „Váci Hirlap" f. hó 10-iki számában olvastuk, hogy 60 városi képviselőt és 15 póttagot választott Vác polgársága. A választás eredménye az említett lap szerint a közérdek szempontjából nemcsak hogy nem kielégítő, hanem egyenesen meg döbbentő. Kipróbált, városáért önzetlenül dolgo ó képviselőket, sőt a város díszpolgárát is kibuk.atta a „fektelen izgatás" és a „demagógia". A lap szerint a „vízvezeték ellenesek" győztek. Vác t. i. a mult évben építette meg vízvezetékét, melynek termé szetes ellenségei, ellenzői azok voltak, akik ellenzői minden haladásnak saját önző céljaikból kifolyólag. Mivel nálunk is analóg eset áll fenn, nem fog ártani, ha a város jobbérzésű, városát szerető, fejlődést, mint megélhetési kellékel becsülő polgársága résen lesz és mar most szerve2Í meg pártját. A demagógia városunkban is dolgozik. Olyan emberek szítják az örökös elégedetlenséget, akik magukban belátják a fejlődés szükségességét, de népszerűségre törekszenek még a közjó feláldozásának árán is. A kevesebb intelligenciával rendelkezők, kellő ítélőképesség híján, saját és a közület kárára is felülnek az uszítók, a hangosaknak. Ez a zsanér pedig városunkban is akad elég. Esztergomban már néhány intézmény esett áldozatául, a közület kiszámíthatatlan kárára, a hangosaknak. Hogy többre ne is hivatkozzunk, csak az ágyúgyár ós a „Kertváros" ügyének elejtését említjük fel. Országunk megcsonkítása következtében határszélre került városunkat minden pillanatban meglephetik rendkívül nagy gazdasági ajánlatokkal. Ha városunk önző, vagy előre nem látó tagokból összeállított képviselőtestület kezében lesz, nagyon könnyen lecsúszhatunk a haladás útjáról a gazdasági pusztulásba. A polgárság megszervezése városi érdekből fontos. Ne felejtsük el, hogy milyen elemekből rekrutálódott 1918 őszén városunk veetŐsége és kiknek adott rákövetkező tavaszon helyet. Egy pillanatig se álltassuk magunkat azzal, hogy ezek az elemek már nem bírnak súllyal. Sőt 1 Akik még a konszolidáció rózsaszín szemüvegén nézik a világot, azoknak c^ak annyit ajánlunk, hogy érdeklődjenek az Armentesítő Társulat alakuló közgyűlésén forgalomba hozott nevek iránt. Ne higyjék, hogy ez egy elszigetelt törekvés volt. Nem, ez csak töredéke volt egy nagy, szóleskörű törekvésnek. A polgárság megszervezését kerületenkint vegyék komoly, megbízható, személyes tekintéllyel biró polgárok és tartsák is be a határozatot úgy a szervezők, mint a megszervezettek. Nehogy egyik napról a másikra, minden határozat ellenére más történjék, mint az már egy ízben megesett. Ha így megyünk bele a képviselőtestület választásába, nem kell félnünk a vaci eredménytől, mert elvégre is talán mégis több a józan, önzetlen polgár Esztergomban, mint a demagóg és félrevezetett. V. I. Esztergomi Kereskedelmi Társulat közleményei. A lezajlott Keereskedelmi Bál alkalmából nyilvánosan mondunk köszönetet bánáti Büchner Antal karnagy úrnak, aki teljes önzetlenséggel vállalta a nehéz zeneszámok zongorakiséretét és virtuóz művészetével az utolsó órában gyakorolta be az összjátékot. Bár akadna társulatunknak sok hasonló készséges barátja I Sokkal könnyebben tudnánk az emberfölötti nehés viszonyokkal megbirkózni. Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik lepedő-vászon, köpper, törülköző, konyha- és kenyérruha, abrosz, (nagyban és kicsinyben) legjutányosabbait beszerezhető