Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-27 / 82.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Dr. Csárszky István prelátus-kanonok lett a Stefánia Szövetség elnöke. Áldásdús működésű Stefánia Szövetség Esztergomi Fiókja, volt elnöke, dr. Walter Gyula v. püspök elhalálozásával elnök nélkül maradt. Mult szerdán délután 5 órakor rendkívüli közgyűlést tartott a Fiók, melyet dr. Gönczy Béla m. kir. egészségügyi főtanácsos nyitott meg, ki megnyitó beszédében új elnöknek dr. Csárszky István prelátus kanonokot ajánlotta. A közgyűlés meleg lelkesedéssel fogadta el az indítványt és dr. Csárszky István prelátus-kanónokot egyhangúlag megválasztott elnöknek nyilvánította. Az új elnököt dr. Hamza József szövetségi orvos vezetése alatt özv. gróf Sternberg Józsefné, Kornhaber Samunó, Bellovits Ferencné ós Walter Károiyné hívták meg a közgyűlésre. Dr. Csárszky István alig foglalta el az elnöki széket, dr. Antóny Béla polgármester emelkedett szólásra. Miután méltatta dr. Walter Gyula volt elnöknek a Szövetség körüli ér demeit, kiemelte a Szövetség hatalmas nemzetmentő és önzetlen munkásságát, majd pedig a város részé* ről is üdvözölte dr. Csárszkyt az elnöki székben, mint városszerte ismert agilis, tevékeny férfit. Dr. Csárszky István prelátus-kanonok székfoglaló beszédjében rámutatott a Szövetség nemes munkájára, annak nemzeti szempontból megbecsülhetetlen céljaira, melynek előmozdítását nemcsak emberi, hazafias, hanem vallási kötelezettségnek is tekinti. További munkálkodást és támogatást kérve a tagoktól, megköszönte a belehelyezett bizalmat. Egy rendkívül kedves és megható kis meglepetésben részesítette Kornhaber Samuné az új elnököt és közgyűlést. Kisleánya, Magduska kezében virágcsokorral az új elnök elé lépett és pompás előadással üdvözölte dr. Csárszky prelátust Homor Imre alkalmi üdvözlő költeményével. Ezen hangulatkeltő epizód és az új elnök ismételt köszönő szavaival a rendkívüli közgyűlés véget ért. Apatikus hangulat. Második József császárról a kalapos királyról jegyezte fe! az anekdota, hogy bizalmi emberei útján tájékoztatta magái Magyarországon uralkodó hangulat felől. Ameddig azt jelentették neki, hogy a nép haragszik, fenyegetődzik, búsul, addig emelte az adókat. Amikoi azonban azt jelentették neki, hogy nagy vígság van mindenfelé, a nép könnyelműen mulat, azonnal elrendelte az adók leszállítását. Valahogyan most is úgy vagyunk az országban, de azzal a különbséggel, hogy már túl vagyunk a mulatság, a vígság hangulatán is. A nép kezd apatikus lenni mindennel szemben, Nem érdekli semmi. Nem érdeklik már a közügyek, a terhek, az adósságok. Fontos dolgok felett napirendre tér. Mintha már minden mindegy volna számára. Annyira csalódott mindenben és sokakban, hogy még a választások sem érdeklik, pedig a választások mindenkor erősebb hullámokat szoktak verni a magyar néplélekben. Éppen olyan közönyösen veszi a közterhek emelkedését, mint ama csekély csökkenését, melyekben néha része van. Hogy a városi pótadó 50, 53, vagy 65 százalékkal sújtja-e, már nem törődik vele. A tönkrement ember közönyével fogad mindent, mert kezd már semmije sem lenni. Még a végrehajtás veszélyét sem veszi komolyan, mert tudja, hogy az árverések rövid időn belül árverezők hiányában meddők maradnak. Ez az apatikus hangulat pedig sokkal nagyobb veszélyt hord méhében, mint a lárma, az utcai tüntetés, a fenyegetődzés, a szocialisták izgatása, A reményvesztettség még a szélső forradalomnál is veszélyesebb jelenség. A teljes megsemmisülést jelentheti. Valahogyan, valami módon fel kellene rázni letargiájából a népleiket. Erre pedig sehogysem alkalmasak sem az ünnepélyek, sem a cirkuszok, mer a nép ma már nem kiabá „panem et enrecuses"-t. Annyin lelkére ült a gond, hogy szinte nem tudja, mit kívánjon, hisz minden reményében csalódott A föld- és ipari munkásság kenyér nélkül, lehorgasztott fővel csatangol az utcákon. Még a kivándorláshoz szükséges néhány garassal sem rendelkezik. Az önnálíó iparos is szomorúan ül zajtalan műhelyében, A kereskedő is reményvesztetten ásít csendes boltjában. A földművesnek nem győznek fizetési halasztást adni a bankok és a lateiner-osztály kétségbeesve néz a tél elé. Mi lesz ennek a vége? Vagy igazán halálra volna Ítélve ez az ezeréves küzdelmet álló nemzet ? Mikor fogják már jelenteni a hírnökök a József császároknak, hogy a nép már nem mulat, esek kétségbeesve [hallgat. Talán még volna rá mód, ho^y hogy megtörjük ezt a kétségbeej tő csendet. Ide nem frázisok kellenek, hanem tettek. A népen nem segít a „takarékossági nap" elrendelése. Vagy van a népnek min takarékoskodnia ? Az államnak azonban módjában volna takarékoskodni. Kevesebb állami luxusautót, olcsóbb külképviseletet, kevesebb és kisebb fizetésű országgyűlési és felsőházi tagot, kevesebb államtitkárt, kevesebb állami luxusépítkezést és több úti, árvédelmi, vízszabályozási munkát kér a nép. Több védelmet kér terményeinek értékesítésénél és a közvetítő nem hivatásos kereskedelem kiszorítását, megrendszabályozását. Vagy már annyi ereje sincs, hogy kérjen? Értsék meg ott, ahol kell a néma kérést is, mert különben elpusztul a nemzet. A szegény gyermekekért Ezen ínséges és nehéz időkben, ne feledkezzünk meg a szenttamási szegény és védelemre szoruló gyermekek napközi otthonának irgalmas lelkű felkarolásáról. Dgy a pénzbeli, mint természeti adományokat a vízivárosi plébániára kérjük küldeni.

1 Az eddigi tárgyaiások a csendőriskola ügyében még eredménytelenek. • A napokban az illetékes szakbizottság a város fejlődésére és forgalmának emelkedésére igen fontos ügyben folytatott tárgyalásokat, amelyek — sajnos — megnyugtató eredménnyel nem végződtek. A kerületi csendőrségi iskolának a megszűnt primásmajorban leendő elhelyezéséről volt szó, mintegy 100.000 pengős átalakítási költség biztosíthatná a város részére ezen intézményt; annak közel háromszázezer pengőt kitevő évi szükséglete pedig ennek a szegény városnak elapadt erőforrásait duzzasztaná meg. Mindazok, akik Esztergomot szeretik és ismerik ennek a szomorú trianoni városnak ezer baját, naprólnapra növekedő gondját és akik látják és értékelik a siralmas és reménytelen jövőnek már-már összes idegszálainkat próbára tevő nyomasztóságát, csodálkozva kérdhetik: lehetséges-e, hogy ezen fontos kérdés eredményes megoldásában az illetékes tényezők közre ne munkáikod janak, s veheti bárki is vállaira azt a nagy feleiősséget, amit éreznünk lehet, ha ezt az intézményt elszalasztjuk. Ha valamikor, úgy most volna szükség arra, hogy összefogjunk és minden eszközt felhasználkalmait és lehetőségeit szaporítsuk. Az intézmény céljaira, miként fentebb jelezi.uk, a megszüntetett primási majorság, istálló, magtár és félszer-épületeit kellene mintegy százezer pengős költséggel átalakítani. Az átalakítást a város csak akkor végeztetheti, ha a terület bérletére nézve az érsekséggel megállapodik, az építkezéshez szükséges beruházási összeget kölcsönképen megszerzi és a belügyi kormányzat oly bérösszeget biztosít a város részére, amelyből az érsekségnek fizetendő bérösszeg, valamint a befektetési kölcsöntőke amortizációja fedezetet nyerhet. A város ezen közreműködésével nem kivan a maga részére hasznot, vagy jövedelmet biztosítani, de megelégszik azzal a közvetett haszonnal és előnnnyel, amit ez az intézmény a város lakóira, termelésére, iparára ós kereskedelmére jelent. A mai nehéz pénzügyi viszonyok mellett a befektetési tőkének amortizációja súlyos teher, az nagy részben felemészti azt az összeget, amit a belügyi kormányzat a bérleményért fizethet. Az iskola létesítésének előfeltétele tehát, hogy az érsekség az eddig junk, hogy a város forgalmát fel-1 jövedelmet nem biztosító majorság lendítsük és a lakosság kereseti al-1 átengedéséért oly minimális béröszEsztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülházi szövütt köző. konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető Pelczmann Lászlónál