Esztergom és Vidéke, 1929

1929-01-27 / 8.szám

dés érdeke több áldozatkészséget is megengedhet. A mai polgárságnak a város fejlődését előmozdító áldozatkészsége maradandó kőbe vagy ércbe vésendő. Igaz, hogy létérdeke volt ez a fejlődés, de ezen indító ok mellett is elismerést érdemel. Hányan vannak, akik tudatában vannak, amit földi életük és egészségük követel és nem teszik. Esztergom polgárai a trianoni halálra itéltség összeroppantó karmai közül példanélküli áldozatkészségnek és életre vágyásnak latbavetésével küzdi ki a még mindig nehéz, de bíztató reménységgel teli életnek lehetőségeit. Ezt a végsőkig feszített polgári áldozatkészséget kell most már minden erővel és jóakarattal kímélnünk s az új iskola elhelyezésének kérdését is úgy kell megoldani, hogy az további nagy áldozatot ettől a polgárságtól ne igényeljen. Dr. Brenner Antal. Városrendezési gondolatok. (Cikksorozat. II.) Égy város életében az állandóság gondolatát az építkezései képviselik. Lakói gondolata, érzése, öröme, bánata kifelé mind egy csúcsban fut össze és e hangzavar vezérlő karmestere az építészet, mert az épületekben dermedt állandóvá a város népének örök mozgása. Minden időkben a maradandóság gondolatát az architektúra vitte és mégis mily nehéz e megállapításból egy város külső képének irányítása végett a tanulságot levonni és azt a köz jajára értékesíteni. A magántulajdon sérthetetlensége, a tulajdonos tárcája, igénye, szükséglete, az építés anyaga, a környezet adottságai, különkülön futó érdekszálak; s nehéz az architektúrának a város képébe néma tettként ható kemény eltökélt formákat utólag belevinni. Egy ilyen forgalomból kiesett s ma már határszéli kis városban, mint Esztergom, az építkezéseket nem lehet az építőművészet szigorúan bíráló szemüvegén keresztül lemérni, mert hisz kevés házunkat tervezte kora szellemét megértő, tudatos építőművész; legtöbbje csak az építőipar kis tudással biró, szűk látókörű mesterembere, rideg üzleti Vállalkozásának stílustalan eredménye. A városias jelleg kibontakozását a napjainkban emelt újabb épületek sem viszik előbbre, mert azok a kellő környezet rendezetlensége folytán csak homlokzati kulisszák gyanánt hatnak. Nem szolgálják a város modernizálását, mert nagyobbára letűnt korok díszlet-terveinek jól-rosszul sikerült utánzatai. Kora arculatát tudatosan alakító tervező ma más, nem a mult módszereivel és régi művészeti rekvisitumaival dolgozik; mert történelmi stílusformákat utánozni nem kegyelet, nem tisztesség-adás, hanem a megértés hiánya és gyáva, tehetetlen megalázkodás a mult előtt. Az építőművészet igazi lényegét, erkölcsi tartalmát, társi dalomalakító feladatát támadja meg az, aki elmúlt, ma már degen, tartalmukat vesztett korok formáit, felfogását kényszeríti rá, élő, fejlesztendő mai feladatra. Városrendezés fogalma alatt ma nemcsak a magas építés szabályozását, hanem az utcahálózat tökéletesbítését és a közlekedés kezelését és irányítását is értjük. A mai városrendezőnek számolnia kell azzal, hogy a társadalom gazdasági és politikai összetettségében erősen különbözik a mult századétól. A régi patriarkális nyugalmas város lassú tempója lehet sokak szemében rokonszenves, de a tények változása alkalmazkodásra kényszerít. A szerkezeti, gazdasági és célszerűségi szempontok figyelembe vétele nélkül, csupán a formát és külső megjelenést hangsúlyozva alakult rendszerint a feudális kor vidéki városa. A város magjában az u'cák, díszépületek és reprezentációs helyek elég gonddal épültek, de a centrumból szertefutó város széfének utai, épületei és higiénéje teljesen elhanyagolt állapotban voltak. A középkori védekező várospolitika hagyománya szerint, a központ felé az utcahálózat összeszorult, házsorai levegőtlenül szorosan egymáshoz épültek, sok ház külső kidolgozásában még ma is erőd jellegű, lőrésszerű szűk ablakával. A háború utáni idők fejlődése rohamosabb, erőteljesebb, mint az eddigi s nagy hiba volna azt figyelembe nem venni város rendezés szempontjából is. Itt is annak a szervező szellemnek és tudományos eljárásnak kell érvényesülni, amely ma a nagyipart és nagykereskedelmet irányítja. A mérnöki rend, a számítás, a tudományos módszerekkel és az igazságot feltáró statisztika figyelembe vételével dolgozó gondos előrelátásnak kell szóhoz jutni. A politika terméketlen és végevárhatatlan disputái helyébe, a szakember vonalzója és körzője kerüljön. A jövő részére dolgozó tudatos városrendezőnek határozott, átgondolt, szervesen összefogó tervek alapján kell elindulnia, minden lehetőséggel előre számolnia, a város minden viszonylatát, teljes gazdaságát, geográfiai és topográfiai helyzetét alaposan ismerni, hogy fejlődése irányát helyes irányba terelhesse. Egy élénk helyi példát akarunk kiemelni és számadatokkal rámutatni arra például, hogy a Kossuth Lajosutcánk torkolata mennyire lehetetlen elhelyezésű. Vitán felül áll, hogy ez a pont városunk legforgalmasabb helye; tegyük fel, hogy itt egy időben három jármű (kocsi, autó) és tíz gyalogos közlekedik. Egy ilyen forgalom lebonyolításához legalább 120 m

2 közlekedési terület szükséges, mert az autó menetközben — fékezést is figyelembe véve — 26 m

s

, egy ember közepes gyors haladáshoz 3—4 m

2 területet igényel, útja akadálytalan biztosítása érdekében. Ilyen példa több is található. Nem régiben különös élményben volt részem, hogy autóbuszon végigmentem az Úri utcán, a pimási palotától a vasgyárig. Ez a fejetlen falusi állapot igazán nem méltó egy ősi, primás-székhely városhoz 1 Hogy e téren a közel jövőben változtatnunk kell, kénytelen lesz a legmaradibb gondolkozás is belátni. Harmincöt éve annak, hogy a megnyílt dunai híd megváltoztatta a város forgalmi irányát, ez a változás teremtette meg a Lőrinc utcát. Azóta világok omlottak össze, száz csoda vált valóra, de Esztergom térképén egy vonalnyit sem változtatott a rohanó idő. _i. _ htnczinser Ferenc Hó-cipő, sár-cipő megbízható mijnősóg Keménynél. I Zsebkendő 34 fillér, selyem sál 240 P Keménynél. Schmidt Sándor ünneplése Dorogon. Mult vasárnap fényes ünnepi keretek között adta át dr. Trinkl Kálmán, Dorog község népszerű plébánosa a bíboros hercegprímás megbízásából Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsosnak a pápa Ő Szentsége által adományozott Nagy Szent Gergely-rend középkeresztjét. A bensőséges ünnepély a dorogi munkásotthon ízlésesen feldíszített és fényesen kivilágított nagyterméken folyt le, mely ez alkalomból zsúfolásig megtelt a nagy szeretetnek örvendő ünnepelt tisztelőivel. Ott láttuk Báthy László felsőházi tagot, dr. Csárszky István, dr. Lepold Antal és Turi Béla országgyűlési képviselő, pre'átus-kanonokokat, Palkovics László alispánt, dr. Antóny Béla polgármestert, dr. Frey Vilmos és Mátéffy Viktor prépost-plébános, országgyűlési képviselőket, Reviczky Elemér főszo'gabirót, vitéz SzivósWaldvogel József ny. tábornokot, vitéz Pongrácz-Bartha ezredest, dr. Mike Lajos kir. közjegyzőt, Etter Ödön vezérigazgatót, Marosi Ferenc keresk. tanácsost, Hoffmann Richárd főtanácsost a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. küldöttségével, valamint a dorogi és környékbeli bányák tisztikarát nagy számban. Az ünnepelt 6 órakor érkezett meg dörgő éljenzések közepette, bányászzenekar pedig a pápai himnuszt játszotta, minek Végeztével dr. Trinkl Kálmán plébános átgondolt, szép beszéd keretében átnyújtotta a magas pápai rendjelet, mire az ünnepelt meghatódott hangon az alábbi beszédben mondott köszönetet: Főtisztelendő Plébános Ür! Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Kedves Bányásztestvéreim! Alázatos lélekkel, mélységes hálával fogadom Ő Szentségének, Krisztus Urunk földi helytartójának magas kegyét, mellyel legkisebb fiát kitüntette azon természetes kötelességteljesítésért, mellyel egyházunkat és szegény Hazánkat abban a kis hatáskörben, e vezetésemre bízott kis bányásztársadalmon belül szolgáltam. Ha elgondolkodom e rendkívüli jutalom felett, az első kép, mely megjelenik lelki szemeim előtt a szent Nagy Gergely pápának a messze évszázadokon is átvilágító, fennkölt személye, aki minden ellenkezése dacára pápává választatván, mondotta hires jelszavát, hogy ő az Isten szolgáinak szolgája. Mikor tehát e lovagrendet az ő szent emlékére alapították, a természetes kívánság az volt, hogy e gondolatot az alázatosságnak ez évszázadokon át egyedül álló magasztos jelmondatát ültessék át a rend minden tagjának szivelelke mélyébe. A második kép a tavaly előtti pápai kihallgatás felejthetetlen impressiója, mikor a nagyteremben körül térdelő, a világ minden részéből odasereglő közönség előtt Ő Szentsége, most uralkodó XI. Pius pápánk megjelent az ő bájos, jóságos arcával, mintha a földi helytartóban csakugyan egy földöntúli szent lény állott volna előttünk és áldástosztó kezének varázsa a meghatottság könnyeit fakasztotta ott a gyülekezetnek aprajából-nagyjából. A harmadik kép a mi jóságos Főpásztorunknak, bíboros Hercegérsekünknek szeretetteljes alakja, aki hűséges papságának irántunk oly megbecsülhetetlen jóindulattal viseltető jelentéseiből is észrevétlenül megfigyelni kegyeskedett, hogy e dorogi bányásztársadalom a mult sok csalódása, fájdalma után a mai élet súlyos nehézsége mellett megtalálni igyekszik lelkének egyensúlyát, keresi azt az irányt, mely egyedül ahhoz vezet, aki az Űt, Igazság és az Élet. Fennkölt lelkű Főpásztorurtk e bányásztársadalmat támogatni akarja nemes törekvésében s Ő Szentsége által, az Istent szolgálók szolgája által egy jelképet küld, szent Nagy Gergelynek egy szózatát küldte hozzánk, hogy bányásztestvéreim: az irány helyes, a megkezdett úton haladjatok, áldásom kisér utaitokon, mely oda vezet, ahol a földi torzsalkodások megszűnnek, ahol lelketek, életetek egyensúlyba kerül, mert ez az út, igazság és az élet. Mikor tehát főtisztelendő plébános úrnak hálás szívvel köszönöm kitüntető szavait, amikor Egyházunk alázatos és engedelmes fiakent megköszönöm e magas kitüntetés átnyújtását, teljes mértékben átérzem, hogy e kitüntetés nem az egyéné, hanem e bányásztársadalom minden tagjáé, akiket e lelki felemelkedéshez segíteni mindenkor egyformán elsőrendű kötelességem leend és minden törekvésem marad e bányásztársadalom összetartozandóságának, összeforrásának kimélyítése, hogy a Mindenható jó Istenünk mindenkor láthassa, hogy szent Atyánk e rendkívüli kegyelmét e társadalom egyenként és összességben is megérdemelte. A köszönő szavak elhangzása után Palkovics László alispán a vármegye, Hoffmann Richárd főtanácsos a társulat, Morva Izidor főjegyző Dorog község, Gácser János bányaigazgató a tisztikar, Rákosi Károly igazgató az iskolák, Vlodika Miklós a bányaaltisztek és Székely Bernát vájár a bányamunkásság nevében üdvözölték az ünnepeltet, ki keresetlen, lelkes szavakban köszönte meg az üdvözléseket. Az ünnepély lezajlása után a bányakaszinóban 160 terítékes bankett volt, hol dr. Trinkl Kálmán plébános a pápára, dr. Frey Vilmos ország gyűlési képviselő a kormányzóra, Báthy László prelátus-kanonok, fel-' sőházi tag Schmidt Sándorra, aki viszont a bibornok-hercegprimásra mondottak felköszöntőket. Beszéltek még dr. Antóny Béla polgármester, Nagy Ipoly pilisvörösvári plébános és Szomszély Antal dorogi bányalelkész. A megjelentek kedélyes hangulatban a késő éjjeli órákig maradtak együtt. Gondolatok egy műsoros bál után. A művészet olyan, mint az álom. Ami hétköznapi létünk sivár prózai ságából hiányzik, vagy csak fogyatékosan jelenik meg ott; az illúziók legbájosabb színeiben tündökölve ragyog elénk az álomban, a művészet idealizmusában. S ilyenkor előtör, érvényre jut, virágba borul mindaz a sok nemes ideálizmus-csíra, amely a rideg óletharcban elsatnyulva, talán addig lelkünk legelrejtettebb mélyén senyvedett. Ahol az embereknek már az álma sem szép, ahol a művészet is triviálissá lesz, ott komolyan kételkedni lehet, megvan-e a lelkekben az a harmónia, melyet az ideálizmus teremt? Sokrates lehozta a bölcseletet az égből a mezítlábas nép közé, a farsangi bálokkal egybekapcsolt műsoros előadások pedig második kenyerünkké teszik a művészet-kultiválást, mert hiszen a műkedvelők színpadán egymás, után megjelenünk egy ilyen kis városban én, te, a szomszéd, a jóbarát meg a többi. Ámde amint szaporodik ezen a télen Esztergomban a műsoros estéknek a száma, annál több s annál jogosabb a felszisszenés a műsorok láttára, örömmel ragadjuk meg tehát az alkalmat * 5

y ©gy dicséretes ki-