Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-20 / 80.szám

Visszafordulunk az északiba. Kö­rülbelül 50 lépésre jutunk előre. Itt ez a folyosó is elágazik: keletre és északnyugatra. Gyorsan átgondoljuk a földfeletti terepet. Északnyugatra Ipolyság esik, keletre Drégelypalánk, a Szondy vár. Az elágazó két folyosó is rövid, ezekből is vissza kell fordulni. Na­gyobb üreg sehol sincs. Egy ásatás talán kiderítene valamit a földalatti alagút történetéből. Balra a Bába-, jobbra a Babát­hegy, Tesmag irányában az Ipoly folyik, elrejtőzik a fák közé. Vize csak itt-ott csillan meg az őszi nap­sütésben. Nem lehet eligazodni, merre vo-. núlnak pontosan a földalatti ágak Kövek az országúton. Lemegyünk az ipolysági ország­útra, mondják, ott kövek állnak ki a földből. Az országutat átszeli az ipolysági vasút. Negyedórányira van 'ide Ipolyság. Nem találjuk a köveket. Azok helyett négyszögletes ala­csony oszlopokat látunk. Velünk szemben a réten, faoszlo­pok állnak sorjába. Tesmag irányába sorakoznak. Trianoni vonalat jelez­nek. Tesmagig az Ipoly a mai cseh— magyar határ, de a község alatt a folyócskáról letér és a réten keresz­tül vonul idáig. Az országút mentén a faoszlopokat kövek váltják fel. Az útról látni Ipolyságot. Egy da­rabig mehetünk csak, aztán balra kell térnünk. Az országutat sorompó zárja el, jobbról egy emeletes cseh laktanya épül. A kemencéi országúton folytatjuk utunkat. A határkövek velünk ma­radnak. Téglagyárhoz érünk. Balra látjuk a téglavetőtelepet és a .kubi­kusterületet, jobbra, az égetőkemence — cseh területre esik. Belátunk az ipolysági állomásra, előttünk álig húsz lépésre a cseh vonatok tolatását nézzük. Az állomás feliratát könnyen elolvassuk: Sahy. A csehek átugorták az Ipolyt, hogy az ipolysági állomás és a vasút­vonal, amely Csatára—Párkányba vezet, birtokukba essék. Még egy most épülő cseh laktanya esik útba, a határköveket tovább számlálgatjuk az országút mentén, aztán Visk felé letérnek újra az Ipolyra. Vadkacsák szállnak Ipolyság felől a Nagyinóc felé. Nekik nincs határuk. Vájjon, ha a kutyikat alagút való­ban Ipolyságra vezet, a csehek hogy vonnak határt a föld mélyében? Vécs Ottó. Az esztergomiak és a párkányi vásár. Október 17-i számunkban felhív­tuk a közönség figyelmét arra, hogy ne menjen a párkányi vásárra és ne támogassa vásárlással a cseheket. Erre a felhívásunkra egy levelet kap­tunk : »Igen tisztelt Szerkesztő Úri Élénken emlékemben él még az a kép, amelyet a tavalyi párkányi vá­sárkor láttam rendőrkapitányságunk előtt. Mint a kommün alatt a liszt­es húsüzletek előtt, úgy álltak ott az esztergomiak szépen párosával, s vártak átkelési igazolványra. Át is mentek hatezren I Vitték át a jó magyar pengőket, melyhez annyi nélkülözés és szenvedés tapad, s amelyeken annyi magyar köny szá­rad. Vitték át a leggyűlöltebb ellen­ségünkhöz. De hamar is felejtünk mi magyarok l Elfelejtettük azokat hős magyar bajtársainkat, kiknek halálát a csehek árulása okozta? Elfelejtettük a cseh légió kegyetlen­kedését tehetetlen, fogoly testvéreink­kel szemben ? Elfelejtettük Trianont; a megszállott területen élő véreink kínzását, vagyonának elkobzását; a folytonos letartóztatásokat? Viszünk nekik jó magyar pengőt, hogy még erősebbek legyenek s mi magyarok még szegényebbek le­gyünk; hogy még jobban szorít­hassák a hurkot a nyakunk körül; hogy még több ágyút, fegyvert, re­pülőgépet és bombát gyárthassanak, amellyel a létért hősiesen küzdő maroknyi magyar népet akarják ki­irtani. Visszük nekik a jó magyar pengőt, hogy idehaza, az ezeréves hazában még több legyen a jajszó, nagyobb legyen az elégületlenség, még több a munkanélküli, több az éhes, síró gyermekszáj. Az iparos, a kereskedő kétségbe­esve néz a jövő elé. S mi nyalkán, hetykén megyünk a párkányi vásárra, hogy néhány nap múlva büszkél­kedjünk az átcsempészett, s jó ma gyar pengőért vásárolt cseh árúban és örömmel meséljük, hogy mennyi­vel olcsóbb odaát. Térjünk végre észre és határozzuk el, hogy távol­maradunk Párkánytól. Szerkesztő Or hive egy esztergomi tisztviselő." Halálos autókatasztrófa a dorogi országúton. Esztergom és Esztergomtábor kö­zött halálos autószerencsétlenség tör­tént szerda este 8 óra tájban egy autó közeledett a dorogi országúton Esztergom felé. Áz autót Kersch­baummayer Péter esztergomi lakos vezette és mellette ült az autó tulaj­donosa Havas Imre bératuófuvarozó. Esztergomtábornál megálltak és fel­vették az autóba Molnár Mihály ny. tiszhelyettest ,és Farkas Gábor hon­védet, akik a tábori katonasiroknál dolgoztak a nap folyamán. Az autó tovább folytatta útját, de amint a Szent János patakhoz ért, Tábor és Esztergom között, egy bi­ciklista jött velük szembe. A bicikli lámpája égett. Ugyanekkor feltűnt egy gyümölcsös kocsi is, amelyen semmiféle világítás nem volt. A sof­főr ki akart térni a biciklistának, reflektorát eloltotta, de olyan szeren­csétlenül fordult, hogy nekifutott a kocsinak. A kocsi rúdja átfúrta az autó oldalát és elérte a tiszthelyettest is, akinek a fejét teljesen összeron­csolta, Az összeütközés oly erős volt, hogy a kocsin ülők is megsé­rültek. Újhelyi Ferencné és Bádi Jánosné zúzódásokat szenvedtek. A kocsisnak baja nem történt. A soffőr az arcán sérült meg az üvegszilán­koktól, Havas Imre könnyebb sebe­süléssel menekült a katasztrófából. Molnár tiszthelyettes rettenetesen összeroncsolt fejjel kirepült az ösz­szeütközéskor az országútra társával együtt, aki szintén véresen elterült a porba. Arra jött éppen egy kocsi, amely felvette a borzalmasan ösze­roncsolt Molnárt, aki azonban még útközben kiszenvedett. Hamarosan a helyszínre ért a mentőautó is, amely azután a többi sebesültet vitte be az esztergomi Kolos-kórházba. Csütörtökön a rendőrség kiszállt a helyszínre, ahol az autót összezúzva találták és felvették a jegyzőkönyvet. A vizsgálat folyik, hogy kit terhel a felelősség. Ebből az autószerencsétlenségből származó per elé érdeklődéssel tekint a közönség, mert amint értesülünk Havas Imre nem tudta megfizetni az autóbiztosítás első részét, de ugyan­akkor a biztosító beperelte Havast és e?,zel elismerte a biztosítás érvé­nyességéi. Egyébként az autóbiztosítás ma­gában foglalja a haláleset, a sérülés vagy baleset személyeinek is az anyagi kár biztosítását. A szerencsétlenség áldozatát, Mol­nár tiszthelyettest f. hó 20-án d. u. 4 órakor temetik el a belvárosi teme­tőben. Megválasztották a megyei virilista törvényha­tósági bizottsági tagokat. A közigazgatási reformtörvény alap­ján pénteken ejtették meg Komárom és Esztergom közigazgatásilag egye­lőre egyesített vármegyék székhelyén, Esztergomban, a megyei virilis vá­lasztásokat. A törvény szerint ugyanis a leg­több adóifizetők önmaguk közül 84 rendes és 42 póttagot választanak a törvényhatósági bizottságba. Az egyesitett vármegyében a leg­több adótfizetők száma 252-ben s\­lapíttatott meg, a kik három egyenlő 84­es csoportba osztattak be. A választás általános elnöke Palko­vics László alispán volt, aki alatt há­rom szavazatszedő bizottság műkö­dött a vármegye székházán. Az első csoportnál Karcsay Mik­lós vármegyei főjegyző elnöklete alatt, a második csoportnál Divéky István dr., vármegyei tiszti főügyész és a harmadik csoportnál Fekete Rezső árvaszéki elnök elnöklete alatt mű­ködött a szavazatszedő bizottság. A választás eredménye a követ­kező : Rendes tagok: /. csoport: Adolf Ágoston, Báthy László dr., Csanády László, Csárszky István dr., Dedek C. Lajos dr., gróf Degenfeld Sch. Ottó, Draho3 János dr., Galambos János, Gácser János, Ghyczy Dénes dr., Ghyczy Elemér, Ghyczy Jenő, Gróh József dr., Grósz István, Kálmán Miksa, Machovics Gyula dr., Marosi Ferenc, Ott Béla, Paletta Viktor dr., Paulovits Tibor dr., Radvánszky György dr., Rehling Konrád, Richter Frigyes, Schmidt Sándor, Schmidbauer Vilmos dr., Szőke Lajos dr., Tbaly Dezső, Túri Béla, gróf Zichy Ernő dr. II. csoport: Balogh Zsigmond, Bleszl Ferenc, Breyer István dr., Brutsy Jenő, Csikvándy Ödön, Ducz Ferenc, Frey Vilmos dr., Földessy Tibor dr., Haftl Gyula, Hauck János, Horváth Béla, Kelety József, Kherndl Kálmán, vitéz Matus Gyula, Mészá­ros József, Michl Géza, Mihályi Kál­mán, Mihályi László, Noll Miklós id., Pogány Jenő dr., Sárváry Sándor, Schleiffejr Mátyás dr., Schwarcz Sán­dor, Szarka Dénes, Teutsch József, Tilesch Alfréd, Varjú Pál, Wipplin­ger Ödön dr. III. csoport: Ács Lajos, Balogh Ferenc, Bekő János, báró Bothmer Árpád, ^G^rzuly*"József dr., Giber János dr., Hollósy Sándor, Horváth Antal, Jakus János, Jamriska Sámuel, Katona József, Katona Mihály, Kom­polthy Ödön, Lukács Lajos, Müller Ernő, Péntek Pál, Pethő Nándor. Petricsek Rezső, Rogrün Jenő dr., báró Róhr Rezső, Róth Kálmán, vitéz Sághy Antal, Schrank Ödön, Szabó Kálmán, K. Tóth Miklós, Vetsey Ede, Virágh Elemér dr., Zsiga János dr. Póttagok: I. csoport: Szántó Géza (61), Mi­hályi Ferenc (60), Ghyczy Jenő (60), v. Dinnyés Zsigmond (60), Takács István (57), Leskó Béla (57), Rajkó Andor (57), Lázár Rezső (57), Ko­máromy Ferenc (57), Nagy Mihály (57), Kerschbaummayer Károly (53), Brenner Antal dr. (53), Einczinger Sándor (43), Bruck Ignác (52). II. csoport: Dr. Kamenszky Gyula^ (52), Babura László (51), Weisz Mór (51), Nagy Ágoston (51). Heinrich Henrik (51). Stefanovszky Sándor dr. (51), Zalay Lajos (51), Toldy János (50), dr. Vándor Ödön (50), Binder Lajos (50), Dukasz József (50), uh­rini Kovács József (50), Pásztó Ede dr., (49). III. csoport: Kovancsek Jenő (49), Áprily Jenő (49), Zoltán József (49), Zoltán József (49), Csizmadia Ágost (49), őllös Kálmán (48), Bors Kál­mán (48), Vermes Ignác (48), vitéz Zsámkóky Brutsy Pál (48), Reisz Róbert (48), Neymayer József (48), Tilesch Zoltán (48), Mayer Ferenc (47), Beke Dezső (47), Metzker Jó­zsef (46). A zárjelben lévő számok az el­nyert szavazatok számát mutatják. A EANSz Esztergomot a nyugdíjasok városának nevezi. A „KANSz" cimű budapesti lap­ban a következő közleményt olvas­tuk: „ A Trianon következtében határ­várossá lett Esztergom, hogy ma­gának új életlehetőséget biztosít­son, az utóbbi években fürdő- és iskolavárossá fejlődött. Rendkívül szép fekvése, egészséges levegője, a fővároshoz való közelsége és modern kultúrája, mint amelyek­ről az ott járt idegenek mindany­nyian az elismerés és elragadta­tás hangján szólnak, kiválóan al­kalmassá teszik e történelmi múltú, ezeréves várost arre, hogy előkelő nyugdíjasok, akik szép és egész­séges vidéket, nyugalmat keres­nek és még sem akarnak elsza­kadni a fővárostól s mindazon szellemi, gazdasági előnyöktől, me­lyeket a főváros közelsége nyújt, Esztergomban telepedjenek meg. Az utóbbi években igen sok nyug­djas kartársunk telepedett le a városban. A város maga is ko­molyan foglalkozik a tervvel, hogy a nyudíjasok városává is fejlőd­jön. A város céltudatos munkás­ságot kifejtő vezetősége e célra már telkeket tartalékolt, de ezen­kívül is az utóbbi évek nagyará­nyú építkezései következtében a város területén igen sok az eladó ház és kiadó lakás. Esztergom sz. kir. város e törekvésére nyugdíjas kartársaink figyelmét felhívjuk és kérjük, hogy Esztergomot, mint a nyugdíjasok városát vegyék jóin­dulatú pártfogásukba." Ezek a sorok igazolják, hogy vá­rosunk híre lassan-iassan tért hódit. Ezt a rövid ismertetést örömmel fo­gadjuk, de rajta kell lennünk, hogy a jövőben alkalom legyen hosszabb ismertetésre is a közérdeklődés fel­keltésére. Kis Szent Teréz film hétfőn és kedden a Kultur Mozgóban.

Next

/
Thumbnails
Contents