Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-17 / 79.szám

niszter a kölcsön engedélyezése fogja csak a földmivelésügyi miniszter folyósítani úgy a beígért 7000,pengős segélyt, mint a 45.000 pengős 20 éves 4

n

/o-es kedvezményes kölcsönt. Ha minden jól megy és lesz aki hathatós szavával sürgetni fogja az ügyet, talán még a télen megkezdhető lesz a legelő feljavítási nagy munkálat. tmmmm*mmmm+mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm\ Gyöngyös polgármestere a magyar Semmeringet kívánja megteremteni a Mátrában Budapest számára. A „Magyarság" mult vasárnapi számában idegenforgalmi szempontból egy feltűnést keltő cikk jelent meg Gyöngyösről, arról a tervről, amely a Mátrát a Magyar Semmeringgé fogja tenni. A cikk ismerteti Puky Aj-pád polgármester tevékenységét, kitartó és tervszerű munkásságát, amellyel minden bizonnyal a kitűzött célt Gyöngyös el is fogja érni. Egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk a vidéki idegenforgalom terjeszkedéséről és erőrekapásáról és ekkor tettük szóvá, hogy minden számottevő város gondoskodik a megfelelő reklamírozásról, idegenforgalmi értékeinek hirdetéséről, csak Esztergom nem tett ezen a téren semmit. Nem elég néhány prospektust kinyomatni, hanem meg is kell szervezni azt a munkát, amely előbbre visz bennünket. Minduntalan olvashattuk a nyáron az újságokban, hogy vidéki városokban egymás után tartják a kongresszusokat és más összejöveteleket, de Esztergomban még csak közeledés sem törtónt egy-egy ilyen gyűlés megszerzésére. Nem törekvésünk, hogy Gyöngyös tervének gátat vessünk, de sürgetnünk kell azt a lépést, amellyel Esztergom Budapest köztudatába kerüljön, mint a legkiválóbb kiránduló- és egyúttal fürdőhely. Mi is hirdethetjük szüntelenül, hogy Buda pest Badenje akarunk lenni és ezt a tervünket keresztül is visszük, mert erre a lehetőségek adva vannak és az utóbbi évek fejlődése a célhoz már közelebb is vezettek. Elismerjük az Esztergomi Takarékpénztár alkoltásait, de a várostól többet szeretnénk látni, frissebb és tevékenyebb munkát. Biztosítva akarunk lenni, hogy a város mérnöki hivatala a tervszerű városfejlődés útján halad. Az idegenforgalmi hivatal részéről is szervezettebb, eredményesebb bázist óhajtunk találni az idegenforgalom fellendítésének vezetésében és ezzel kapcsolatban az idegenforgalmi bizottság nagyobb átfogójú előkészítő irányítását birni a viszonyok kedvező kialakulásában. Ha egységes és tervszerű, jól előkészített munkában kulminálódik a vezetés, akkor a jövő év sokszorosan túlhaladja az eddigi eredményeket és közelebb visz bennünket a kitűzött célhoz. A „Magyarság" gyöngyösi cikkében meglepődve olvassuk, hogy a Mátrában egymásután emelkednek az új épületek: tüdőbeteggondozók, szanatóriumok és impozáns kirándulóházak. Vannak nekünk is szép terveink, és ezeknek kiváló helyek. Többször szó volt már egy nagy esztergomi kirándulóhely létesítéséről, szanatóriumok, tüdőbeteggondozó hegyi megépítéséről, készséggel nyitottunk teret a vaskapui drótkötélpálya nagyszerű tervének is, de komoly akciómunkát, az összefogó kivitelt nem tudtuk mindezideig tapasztalni. Példának állítjuk Esztergom város szépítésének munkálatait, amelyek rövid idő alatt bámulatos eredményeket biztosítottak mindannyiunk számára. A bajóti barlangot teljesen elhanyagolt állapotban hagyják és nem gondozzák. Megcsonkított országunkban minden, még a legjelentéktelenebb természeti kincseket is meg kell becsülni, önmagunknak kell, hogy módot nyújtsunk természeti alakulatok cso dálására. Ha pedig azok olyanok, amelyek más, tudományos szempontból is értékkel birnak, akkor azokat hozzáférhetővé, idegenforgalmi közkinccsé kell tenni. Néhány év előtt Bajót község határában, az Öregkő oldalában felfedeztek egy elég tágas, nagyon érdekes alakulatú barlangot. Bajót község azóta már meghalt jegyzője helyes érzékkel, felhívta a tudományos világ figyelmét a barlangra. A figyelmeztetésre megindult a kutatás és megállapítást nyert, hogy a barlang az ősember lakásául szolgált, sőt az azóta már régen kipusztult barlangi medvének, az ősember kortársának is nyomaira akadtak. A tudomány elvitte az ott talált becses zsákmányt, a sziklafal egy lecsiszolt darabkájára bevésték dr. Jankovich nevét és ezzel a barlangot otthagyták. Meghalt a barlang gondozója, a jegyző s a barlang maradt közönséges mészkőüregnek, amellyel senki sem törődik, de mindenki rongálja. A barlanghoz vezető úthak még látszanak a nyomai s magában a barlangban a hivatástalan kutatók földtúrásai. Lehet, hogy a hivatottak is csak ásattak, de nem planiroztak. Azt sem tudjuk, hogy történtek-e komoly kísérletek mind a mellék, mind a főbarlang elágazásainak föltárására. Ma csak az bizonyos előttünk, hogy a barlang össze-vissza van furkálva, halmokban áll benne a feltúrt föld és a leesett kőtörmelék, s mint ilyen, ebben az elhanyagolt állapotban még a turisztika szempontjából sem bir értékkei. Mi úgy gondoljuk, hogy ahol valamikor az ősember, bár kicsi, de mindenesetre több lelket számláló családtörzsével menedéket, lakást talált, az a barlang nem lehetett oly kicsi, mint amilyen ma a dr. Jankovieh-barlang. Azt is elgondolhatjuk, hogy ahol maga a természet enged bepillantást titokzatos mélyébe, ott az embernek be kell hatolnia és feltárnia annak rejtelmeit. Ki tudja, milyen hatalmas földalatti csarnokokhoz vezetnek a ma eltorlaszolt, megszűkült nyílások s mit rejtenek magukban ? Innét, e szerény vidéki lap hasábjairól óhajtjuk újból felhívni az illetékesek figyelmét a barlang teljes feltárására. Talán tudna az állam is pénzt adni a feltárásra és a telekkönyvi tulajdonos is találná rá módot, hogy megfelelő úttal tegye hozzáférhetővé a barlangot, mely nem lehetetlen, hogy esetleg jövedelmező forrássá is válhatik. A Központi Kávéház Pista pincére Ady-sorokkal szolgálja ki a vendégeket. Délutáni törzsvendégek ülnek a Központi Kávéházban.] A várostemplom órája öt óra felé mutat. — Szerkesztő úr, kérem, az Esztergom és Vidékében a múltkor egy elirás volt — szól a Pista pincér. — Mi volt az? — Amikor az eljárás megindul a maga szokott útján cimű cikkben volt a hiba. Igy volt: „Szabad-e dalolni a Kárpátok alatt." Pedig az a helyes, hogy szabad-e sírni. Gog és Magóg fia vagyok én Hiába döngetek kaput, falat. S mégis megkérdem tőletek: Szabad-e sirni a Kárpátok alatt? — szaval szépen csöndesen Pista. — Igaza van. Előfordul ilyen elírás. Fellobbannak a villanylámpák. Pista felemel egy tálcát és készül továbbmenni. A villanygyújtásra viszszafordul: — Királyném, kigyúltak a lángok — Aranyos hintónk ime száll... mondja, citálva Ady „Egy ócska konflisban" c. versének első két sorát. Az asztalnál ülő tanárvendég eltűnődve jegyzi meg : — Itt az ősz. Korán kell lámpát gyújtani már. Pista azonnal felel: — „ Utrakelünk. Megyünk az őszbe — Vijjogva, sírva kergetőzve:* így mondja Ady. (Hójanász az avaron.) így. Csönd. Pista elmegy. Az asztalnál tovább folyik a beszélgetés. — Nézd csak. Hogy összehajolnak azok ott. Pista ebben a pillanatban viszi el az asztal előtt a kávét. Megy, de beszél: — „Itt valahol, ott valahol, Esett, szép szomorú fejekkel négy öt magyar összehajol. (Négy-öt magyar összehajol.) Városi ügyekről, a választásról esik szó. — Vagy lesz új értelmük a .. . Pista szerényen közbeszól: — ... a magyar igéknek. — Ez hol van megírva ? — „Fölszállott a páva a vármegyeházra — Sok szegény legénynek szabadulására" — mondja Pista, aztán folytatja : — A második verszak így folytatódik : „Kényes, büszke pávák, Napszédítő tollak, hírrel hirdessétek: másképpen lesz holnap." — Az bizony jó lenne — szól valaki közbe. — A negyedik szakasz így mondja: — „Uj szelek nyögetik az ős magyar fákat — Várjuk már, várjuk már az új magyar csodákat." — Azt, azt, ha vannak. — Lesznek. De ha tovább folytatnók, hát bizony aktuális politikává szövődnék a szavalás — jegyzi meg a doktorvendég és föláll: — Jóéjt. Pista is köszön. — „Uram, adj csöndes éjt — nyugodalmas nagy éjt." Ketten maradunk., — Mondja, Pista, honnan tudja Ady verseit? —- Megtanultam őket

s Sokat tudok. De ismerem Tóth Árpád verseit is. Madáchot is. Az Ember tragédiája az én imakönyvem. — Nem szokott irogatni ? — Kérem én olyan ember vagyok, hogy a krétakörön kívül esek — amint Claubund mondja. — Most mit olvas ? — Remarqueot: Nyugaton minden csendes. Nem járok én sehova, ha innen hazamegyek, olvasgatok. Új, idegen vendégek jönnek, Pista meghajol: — „Most kezdődik az úri élet* és mi — „Nézni fogunk, hejhajh! csak nézni" . . . MIMEM A hercegprimás hazaérkezett Budapestről. Kedden délelőtt Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás hazaérkezett Budapestről, ahol két fővárosi templom alapkövét tette le ünnepélyes keretek között. A biboros-hercegprimást Meszlényi Zoltán dr. pápai kamarás kisérte el a két ünnepségre, amelyen a kath. egyház és a főváros társadalmának előkelőségei nagy számban vettek részt. Áthelyezett gazdasági felügyelő. A földmivelésügyi minisztérium Gajdácsi Nándor tatai m. kir. gazdasági felügyelőt Sátoraljaújhelyre helyezte ét. Helyébe, mint a tatai és gesztesi járás felügyelője, Matiasics Sándor kapott megbízást. Ezek szerint csak személyi változásról van szó és nem a gazdasági felügyelőség megszüntetéséről, mint ahogy azt a másik helyilap megírta. A vármegyei gazdasági felügyelőség Esztergomban székel és Tatán csak gazdasági felügyelő működik a vármegyei gazdasági felügyelőség egyik szerveként. Turista hir. A Magyar Turista Egyesület Sasok Társasága október 27-én, vasárnap tartja tizenötóves fennállásának emlékünnepét, mely alkalommal jubiláris kirándulást rendez a Lóhegyre. Az Esztergomi Osztály tagjait,is meghívták e kirándulásra. Az osztályból résztvenni szándékozók 27-én, vasárnap reggel az 5 órai vonattal indulnak Budapest nyugati pályaudvar—Zugligetvégállomás irányában, hol 8 órakor csatlakoznak a budapestiekhez s azokkal együtt mennek fel a Lóhegyre. A kirándulás végén az albertfalvai vendéglőben disznótoros vacsora lesz, melyre jelentkezni lehet az osztály titkáránál október 24-ig bezárólag. Az elnökség. Zászlószentelés. A III. rendű Ferencesek és a „Páduai Szent Antal Egyesület" közös zászlójának megszentelése vasárnap délután volt a barátoknak ez alkalommal zsúfolásig megtelt templomában. A szentelest az egyesület elnöke, Drahos János dr. prelátus-kanonok végezte. Előzőleg lélekemelő beszédben fejtegette a III. r. Ferencesek és az egyesület feladatát, amely főkép a szegények felkarolásában nyilvánul meg. A fehér selyemdamasztból készült gyönyörű zászlón a magyar motivumú aranyhimzést a budapesti Hermina-úti apácák végezték. A zászló egyik felén a hármas-rend alapítója, Asszisi Szent Ferenc képe látható, Szent Lajos király és Árpádházi Szent Erzsébet III. r. szentekkel; a másik felén Páduai Szent Antal van a kis Jézussal. A zászlószentelést rózsafüzér ájtatosság és litánia követte. Legszebben fest és tisztít Haltenberger Béla Széchenyi-tér 7.