Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-13 / 78.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1929. október 13. ^| Október 26-án, szombaton: Délután fél 5 órakor ünnepies Veni Sancte az egyetemi templom­ban. Mondja Szmrecsányi Lajos v. b. t. t. egri érsek. Szentbeszédet mond Shvoy Lajos székesfehérvári püspök. Délután 5 órakor Krisztus királynak ünnepe a székesfővárosi Vigadóban. Este 8 órakor a Kath. Népszövetség díszgyűlése, a Vigadó­ban. Október 27-én, vasárnap: Reggel fél 9 órakor Orsenigo Ce­sare pápai nuncius főpapi szent misét mond a belvárosi főplébánia templomban. Délelőtt 10 órakor első nyilvános megnyitó ülés a Vigadó­ban. Beszédet mondanak: Apponyi Albert gróf v. b. t. t., Orsenigo Ce­sare pápai nuncius, Glattfelder Gyula dr. csanádi püspök, Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter. Délután 3 óra­kor szentséges körmenet, amelyet a Bazilikától az Országház előtti térre Szmecsányi Lajos egri érsek, vissza a Bazilikába pedig Zichy Gyula gróf, kalocsai érsek vezet. Az Országház előtti téren Serédi Jusz­tinián dr. biboros hercegprimás mond szentbeszédet. Október 28 án, hétfőn. Serédi Jusztinián dr. biboros-her­cegprimás az örökimádás-templom­ban főpapi szentmisét mond. A szent­mise 8 órakor kezdődik. Az egye­temi templomban fél 9 órakor Ha­nauer Á. István váci püspök mond főpapi szentmisét. Délelőtt 10 óra­kor Eukarisztikus gyűlés az örök­imádás-templomban. Délután 4 óra­kor második nyilvános ülés a Vigadó • ban. Beszédet mond Láng János országgyűlési képviselő, Hász István tábori püspök, Breyer István dr. segédpüspök. Október 29-én, kedden: Reggel 9 órakor Te Deumos szent­misét mond a szerviták templomá­ban Virág Ferenc pécsi püspök. Délelőtt 10 órától egyesületi gyűlé­sek. Délután 4 órakor harmadik nyilvános gyűlés a Vigadóban. Be­szédet mondanak: Mailáth József gróf v. b. t. t., Vass József dr. nép­jóléti miniszter és Serédi Jusztinián dr. biboros-hercegprimás. Este 6 órakor gyertyás könyörgő körmenet a Vigadótól a Szent Gellért-hegyi sziklatemplomhoz. A Nagygyűlés résztvevői az ösz­szes magyar vasutakon és hajókon féláru utazási kedvezményben ré­szesülnek. Az igazolvány ára egy pengő. A Nagygyűlés nyilvános gyű­léseire érvényes tagsági és szék­jegyet, valamint a félárú vasúti uta­zásra érvényes igazolványt az Or­szágos Katholikus Szövetségnél (Bu­dapest, IV., Ferenciek tere 7.) lehet megváltani. Hogyan várják a helybeli iparosok, kereskedők, földművesek, autótaxisok, kávéházbérlők, vendég­lősök, a szegény emberek és napszámosok a telet? Mindenütt folytonos panasz hal­latszik, országszerte általános bajok észlelhetők. Esztergomban is megta­láljuk ezeket az országos bajokat, de itt fokozottabb mértékekben, két­ségbeejtőbben. Ha az újság hasáb­jain olvassuk a mai sivárságokat: megdöbbenünk, ha személyesen meg­győződünk róluk: kétségbeesünk, és ha magunk élünk benne — akkor csak az Isten irgalma tartja a lelket mibennünk, mástól nem jön segítség. Megkérdeztük az esztergomi ipa­rost, a kereskedőt, a földművest, autótaxist, kávést, vendéglőst és má­sokat, mondják meg: hogyan vár­ják a telet? Első kérdésünk az építőiparoshoz intéztük. Esztergomban körülbelül 100 kő­műves sétál, nincs munkája. Kere­set nélkül várják a telet. Ez a munka, nélküli szám fog majd emelkedni. De nemcsak kereken száz ember van kereset nélkül, ezzel a száz kőmű­vessel száz napszámos, segítő mun­kás is munka nélkül áll. Az építkezések 70 százaléka köl­csönökből történt, de ma már azt is megszorították. A kölcsönöket las­san megszüntetik, az állam nem ad segítséget, így senki sem fog épít­kezni. Ha itt Esztergomban egy építkezés van kilátásban, azt ki kell verekedni. A nagy munkáik pesti vállalkozásba kerülnek, az esztergomi vállalkozó és munkás pedig nélkü­lözni kénytelen. Sokszor azt mond­ták, hogy az esztergomi kőművesek és munkások nem állják meg a he lyüket más munkások mellett. Ez nagy tévedés és rosszakarat, mert éppen most kaptak dicséretet kőmű­veseink a Ménesi-úti templomépí­tésnél. A legfőbb dolog, hogy állami köl­csönöket kapjanak az épífetők. Hi­szen az épület úgyis az állam tulaj­dona. Aztán ne kelljen kiverekedni az esztergomi munkát az esztergomi vállalkozóknak és a kőműveseknek 1 Ezzel súlyosbítják a munkanélküli­séget és a pénzt is kiviszik. Hogyan várjuk a telet ? Most száz munkás van munka­nélkül, a jövő hónapban több lesz. És itt van, folyósítóit állami segély­ben az új iskolaépítés. Húzzák-ha­lasztják, mig az is elvész. Hát ez jellemző. Nagyon siralmas telünk lesz. Az épületasztalosok, lakatosok és ácsok keresete is függ az építkezé­sektől és, ha nincs munka, a súlyos helyzet ezeknél is tapasztalható. A kőműves-munkanélküliek száma ezek­kel gyarapszik. Az esztergomi kereskedő röviden elénk festi a valóságot. Tessék körülnézni: üres a bolt. Nincs vevő. Ha valaki jön, hiteire vásárol. Óriási összegben van künn­levőségünjc. N?künk pedig vagy készpénzben, vagy váltóra kell űzet­nünk. Mi nem kapunk pénzt, a váltó esedékes, jönnek a perek. Ennek az a vége, hogy a vevő is ráfizet, a kereskedő pedig tönkremegy. Hogy mikor csukja be az üzletét, nem tudjuk. Talán holnap ismét halljuk: beciukott ez a kereskedő is. Mi úgy várjuk a telet, hogy kérdezzük: meddig bírjuk még tartani az üzle­tet, vájjon a holnap nem hoz-e üzlet­bezárást. Csődöt. Egy esztergomi üzem ezt mondja: Kaptam egy ízben pesti megren­delést. Nagyobb munka volt, örül­tünk neki. Néztük aztán a munkát, látjuk, Esztergom városának készül. Mi időre elvégeztük, leszállítottuk Pestre, ahonnan visszaszállították a megrendelőnek. Kérdjük, mire való ez a nagy kerülő, amely csak meg­drágítja a ;költségeket. Miért nem adják hozzánk rögtön a munkát, sokkal kevesebbe kerül. Vannak még más súlyos esetek is, de hagyjuk, mert igazán azt kell mondanunk, magunk alatt vágjuk a fát. A földművesek és termelők helyzete valósággal kétségbeejtő. Az esztergomi földműves egész nyáron át dolgozott, verejtékezett, reménykedett az őszben. Most egy liter must 20—25 fillér, a fogyasz­tási adó cca 15 fillér. Mi marad? Semmi, mert van ez az adó, az az adó, adósság is van, élni is kell, de 10 fillérből egy liter bor után nem lehet. A levágott szőlő kilogrammja 30 fillér, a borszőlő 15 fillér. Semmi jövedelem nincs Ráfizetünk és las­san tönkremegyünk. Búzát mi nem tudunk eladni, magunknak is kevés. Szőlő, bor, gyümölcs nem ad ne­künk jövedelmet. Az autótaxisok mind együtt állnak a standon. Hiába várnak utast, nem jön. A te­lefonjuk sem szól hívásra. — Kérem, ón például úgy vagyok — mondja az egyik — hogy el kell adni a kocsimat. Csak felerészben az enyém, a törlesztést nem fogom birni, mert még az adót sem kere­sem meg. Nincs az embereknek pén­zük. De az utak is rosszak és ez a körülmény kétszeresen a zsebünkre megy, mert először nem utazik senki, másodszor, ha akad is valaki, több kár esik a kocsiban, mint amennyit az egész fuvar ér. Mi is leapadunk, nincs jövője az autónak Esztergom ban. A télen mehetünk napszámba, ha nem kapunk valahol soff őri állást. A kávéházbérlök nagy rezsivel dolgoznak. — Van néhány törzsvendég dél­után — mondja az egyik kávés — de este alig jön valaki. A terhünk nagy: munkásbiztosító, villany, bér­let, adó meg más is. A nyár sem vált be, a téltől meg semmit sem várhatunk. Elég volna Esztergom­ban egy kávéház is. A vendéglősök is panaszkodnak. — Nincs keresetük az emberek­nek, így senkinek sem telik borra, vendéglőre. Ha olcsó is az újbor most, drága lesz, mire a fogyasztó­hoz ér. Van még sok óbor, ez is megköti a drágaságot. A szegény emberek és napszámosok arról gondoskodnak, hogy tüzelőjük legyen a télre. Már látni asszonyo­kat, gyerekeket, embereket, mennek fáért, ahol szabad szedni. A Vörös sarkán fázósan állnak reggelenkint a napszámosok, mun­kára várnak, de csak ritkán jön valaki. — Hacsak kenyérre telne, majd csak kihúznánk a telet, dehát állunk és nincs kereset. Forgalom csak a végrehajtónál van, nagy halmaz akta emelkedik az asztalon és a polcokon, Eszter­gom szomorú életét őrzik rideg való­ságban, kiáltó számokban. TBETOHI bocipé világhírű Hogyan folyik a munka az esztergomi lélektani laboratóriumban? Az qsztergomi lélektani laborató­rium, amelynek Obermüller Ferenc reáliskolai igazgató a vezetője, a Szécherlyi-tóren, a volt Klomann-féle fényképészet helyén található. Ter­mészetesen a volt helyiségeket át­alakították és most két szép tágas és már eléggé berendezett szoba áll a kísérletezés rendelkezésére. A hivatalos órák hétfő délután 4—5 és péntek 11—12-ig. Hogy mi a célja és rendeltetése a lélektani laboratóriumnak, azt egy délelőtt kísérletezésből érthetjük meg a legkönnyebben. Obermüller igazgató nagy törek­véssel és ügy buzgósággal, pedagógiai tudásai vezeti a laboratóriumot és készséggel áll az érdeklődők rendel­kezésére a hivatalos idők alatt. Az elmúlt pénteken kerestük fel Obermüller igazgatót á lélektani kí­sérletezés helyiségeiben. Három fiú várakozik az előszo­bában, egy kis diák és két tanonc, akik a nyáron végezték a hatodik elemi iskolát. Obermüíler igazgató beszólítja őket. Benn a szobában a falon képek, grafikonok, táblázatok, ábrák. Egy könyvszekrény, a fal mellett kísér­leti eszközök. Játékoknak látszanak. A szoba kellemes berendezésű. Egyik tanoncfiúval kezdődik a kí­sérletezés. Közvetlen beszélgetés, a fiú nem is gondolja, hogy tudomá­nyos megfigyelés készül. Sőt jól érzi magát, mert Obermüller igazgató kedélyeskedik vele. A beszélgetés közben jegyzőkönyvbe kerülnek a személyi adatok. Most következik a kísérlet. A szekrényből ábrákat vesz elő. Obermüller igazgató. A Bernstein­féle karton ábrák, amelyek az alak­emlékezet vizsgálódására szolgálnak. — Mi akarsz te lenni ? — Lakatos. — Látod, itt van ez az ábrácska Jól nézd meg. Most add ide és ke­resd meg ugyanezt az ábrát ezen a képen. Egy falitáblán összefoglalóan lát­juk a kartonokon lévő ábrákat. A fiú gondolkozik, keres, aztán rámutatott az egyik ábrára. — Ez az — feleli. Az ábrát eltalálta. Még néhány próba történik. A fiú nem ingadozik. Eltalálja az alakokat. — Jól van. Derék fiú vagy. Miért volt erre szükség ? A fiú lakatos akar lenni. Már pe­dig, akkor jó alakemlékezetének kell lennie. Például, ha kulcsot fog csi­nálni, meg kell jegyeznie a kulcs tollát. Az igen rossz lakatos lenne, aki a helyszinen reszelné meg többször-többször a kulcsot, hogy a zárba illenjen, illetőleg alakját elta­lálja. A lakatosmesterségre szolgáló ké­pesség lélektani kísérletét a fiú sike­resen kiáltotta. A másik fiúval is végigcsinálja Obermüller igazgató ezt a kísérletet, de már más eredménnyel. A fiú el­téveszti az alakokat, teljesen más ábrákra mutat. Ez a fiú már nem alkalmas a lakatosságra. Most a kis diákra kerül a sor. A szülői panaszkodnak, hogy nem ta­nul a fiú, hanyag és figyelmetlen. Obermüller igazgató a fonáltáblá­hoz vezeti. Egy tábla fogasokkal és ezekre, piros fonál feszül más és más irányban. — Te, fiam, tekerd ezt a fehér piPiPiPiPiPiPiPiPiPiPiPiPiPiiniiP<PiiHPgp>PiPgpgpgpjPi8iiPiPipg PflPiPiPiniiiiPniiPinfPiPjpiPiPiPiPiPiPiPipipgpiPipipiriPiPiPiPiPii Oszi szükségleteit legjobban VIEiQ és SZÁNTÓ üzletében szerezheti be.

Next

/
Thumbnails
Contents