Esztergom és Vidéke, 1929

1929-10-03 / 75.szám

Szentgyörgymező népe nagy ünnepélyességgel fogadta az űj plébános beiktatását. Madaras Aurél volt márianosztrai plébános beiktatása a szentgyörgy­mezői plébániába vasárnap folyt le, szép és bensőséges ünnepség kere­tében. A beiktatás kétszeresen érde­mes jelentőségű: egyrészt Szent­györgymező, Esztergom egyik jelen­tékeny városrésze kapott új vezető­en-.bert és ezzel Esztergom élete is új erővel gyarapodott, másrészt a nép hit- és társadalmi élete talált ismét méltó bázisra, amelyből tekin­télyt és gerincességét meritő tudat­tal munkálkodhatik az idők most következő periódusában. Szentgyörgymező és vele egész Esztergom általános megelégedéssel és örömmel fogadta Madaras Aurél dr. kinevezését és hisszük, hogy munkálkodása valóban új és érde­mes periódus lesz városunkban, Szentgyörgymezőn és az ottani nép között. Valahányszor a szentgyörgyme­zőiekről szó esett, nemcsak a nép­ről, hanem a munkájukról, törekvé sükről, szorgalmukról is tisztesség­gel, elismeréssel szóltunk. Az új plébános érdemes népet kapott ve­zetése alá és erről a munkáról tel­jes bizonyossággal csak reménnyel lehetünk, mert szinte látjuk, hogy eredményekben gazdag lesz az a termés, amelyet a plébános, mint vezetőember az irányítással, a nép­pel, mint dolgozókkal elérni fog. Mégis egy óhajtásunk van: Eszter­gom új életében szeretnénk Szent­györgymezőt közelebb érezni hoz­zánk és hogy valóban városrésze legyen Esztergomnak. Szentgyörgy­mező valamikép távolesett Eszter­gomtól, szinte külön életet élt. Efölött szeretnők hidat felépítve látni, hogy egy legyen a város teremtő munka jában és fejlődő életében. Kilenc órahor kezdődött az ünne­pélyes beiktatás a szentgyörgymezői plébánia-templomban. Drahos Janos dr. prelátus kanonok végezte ezt a felemelő szertartást, amelynek szép beszéddel tartalmasságot, jelentősé­gében bensőséget is adott. A kine vező okmányt Nádler István papai kamarás olvasta fel magyarul, hogy a hivek is megértsék a kinevezés szövegét és emlékezetükben marad­jon annak szépséges tartalma. Ez­után következett a hitvallás, majd a legfontosabb része a szertartásnak, az evangéliumos könyv átadása. Ennek a szorosan vett egyházi szer­tartásnak a befejezéseképpen szó­Még csak az kellett, hogy új­ságcikkben is emlegessék azt, ami­tői mindenkinek a háta borsódzik s amitől a legbékésebb po'gár is idegrohamokat kap: „mikor az eljá­rás megindul a maga szokott útján 1" Valaki illetékes ez alatt a misztiku­san hangzó cim alatt lőtt rám, gon­dolván, hogy „a maga szokott út­ján járó eljárás" eddig még a leg­erősebb szervezetűeknek is megár­tott, hátha talán én sem birom ki (ámbátor valami lehet a dologban, mert ezt a cikket csakugyan a beteg­szobából írom). , Van ugyanis a Czuczor Gergely­utcában egy bűzpocsolya, amely „ugyanazon a helyen néhány száz óv óta vár megoldásra." Azt a bizo­nyos megoldást hónapok óta sür­székre lépett az új plébános : Ma­darás Aurél dr. és megtartotta első szentbeszédet, amely dús gondolatok­ban, ihlettségben és a hivatás me­leg átértésében szózatként hatott a megtelt templomban. A szentbeszéd után megkezdődött az asszisztenciális szent mise, aiiely tizenegy óra körül ért véget. A tem­plomban jelen volt még Mertán Já­nos dr. kerületi esperes, Molnár Ervin bencés tanár, Eitner Elemér Ákos főszékesegyházi sekrestye­igazgató, Reusz Ferenc takarékpénz­tári titkár, Bellovits Gyula primási főszámvevő, a város részéről Antóny Béla polgármester és sokan mások. A szentmise után reggeli volt a parókián, majd átvonultak az ünnep­lők az O.vasókörbe, ahol díszköz­gyűlést tartottak a beiktatás alkal mából. A díszközgyűlést a szent­györgymezői leányiskola növendé­keinek kedves üdvözlő éneke ve­zette be. Ezután megkezdődtek a hivatalos üdvözlések, Mertán János dr. esperes a kerületi papság, An­tóny Béla dr. polgármester a város, Hegedűs Sándor igazgató-tanító az iskolák, Acs István a közbirtokos­ság nevében mondott köszöntőt. Az üdvözlő-beszédek után meg­lepetésszerű ünnepség következett a színpadon, ahol szép jelenet kereté ben a gyermekek kedveskedtek az új plébánosnak. A szereplő gyerme­kek mindegyike egy egy virágbetűt tartott a kezében és ezeknek a be­tűknek „Isten hozott" volt a szövege. Két fiú verset mondott, majd a Mária-leányok köszöntötték fel egy­egy csokorral Madaras Aurél dr.-t. Az Üdvözléseknek kiemelkedő része a mária-nosztrai főjegyzőnek, Juhász Mihálynak a felköszöntése volt és üdvözlő szavaival egyúttal Mária­nosztra elismerését is hozta, tolmá­csolta a községnek azt a háláját, amellyel díszpolgár ának választotta Szentgyörgymező új plébánosát. A díszközgyűlés köri tárgyában Béres István elnöki tisztségéről le­mondott és Hegedűs Sándor igaz­gató indítványára egyhangúlag és lelkesedéssel Madaras Anrél dr.-t választotta meg elnöknek a közgyű­lés. Este 8 órakor vacsorát rendeztek a körben az új plébános tiszteletére meghívott vendégek jelenlétében. A vacsorán számos felköszöntő hang zott el és ezek szép betetőzésként hatottak a nap ünnepében. geti néhány a bűz miatt nagyon is érdekelt városi polgáron kívül a ren­dőrhatóság, egészségügyi hatóság és még olyan városi ügyekkel foglal­kozó polgár is, aki sem ebben, sem más dologban „nem érdekelt." Hát bizony mi a „szennyvizeken túlra" is néztünk s azt taláttuk, hogy a szennyvizek olyan házakból zúdul­nak a kispolgárok orra alá, amelyek­nek tulajdonosai minden nehézség nélkül megszüntethetik a nem éppen épületes állapotokat. A néhány száz év óta megtűrt állapot nem lehet jogcím arra, hogy a "fél" egysze­rűen ne teljesítse a polgármest eri rendeletei." S most megindul az a közigazgatási e járás a maga meg­szokott utján 1 Megható dolog ez kérem I Próbálná csak meg Pityi Palkó „egyszerűan" nem teljesíteni a polgármesteri rendeletet, milyen rövid úton vernék el rajta a port, még pedig nagyon helyesen l Hát mi nem megszokott utakon járó eljárásokat kérünk, hanem ren­det mindén'útől és mindenkivel szem­ben. Igenis azt várjuk, hogy a pol­gármesteri rendeletek „közigazgatá­silag egészen bizonyosan" végre is hajtassanak, nem hat hét alatt, ha­nem ha kell hat nap, vagy hat óra alatt még olyan kérdésekben is, ame­lyek „ugyanazon a helyen már né­hány jszáz év óta várnak megol­dásra." Patvarba az olyan „eljárások­kal" amelyek a szokott uton elin­dulnak, de nem tudnak célhoz érni. Most pedig az illetékes helynek árra a beismerésére, hogy nem érti, mi köze a műszaki hivatalnak és a főorvosnak ahhoz, hogy a bűzpocso­lyák eltűnjenek és hogy nem tud elképzelni ily irányú vállvetett együtt működést, csak azt feleljük : ha így van, akkor régen rossz 1 Tessék csak jobban elmélyedni a polgármesteri rendeletekben és azon lenni minden energiával ós igenis : vállvetett mun­kává', miként lehet azqkat jól és gyorsan végrehajtani. Abból a város közönségének semmi haszna nincsen ha az eljárás meg­indul, pláne a „maga szokott úján", ezt mi már sajnos nagyon is jól ismerjük. Új utakat, új eljárásokat, de mindenesetre eredményeket ké­rünk még pedig nem néhány száz éves terminusokra. ****************** Német egyetemi tanárok látogatása. Volt szövetségesünk, a hűséges és vitéz német nemzet tudományos világának egy részit üdvözli ma, csütörtökön Esztergom városa ősi falai között. Üdvözli azzal a szere­tettel, melyet érzett volt nagy szövet­ségesünk iránt és azzal a keserű­séggel, amit az összeomlás utáni igazságtalanság támasztott épen úgy a német, mint a magyar lelkekben. Breslau (Boroszló) egyetemi tanári karának jelenleg Budapesten tanul­mányúton lévő tagjai ma, csütörtökön, budapesti egyetemi tanárok kísére­tében a V* 10 es vonattal városunkba érkeznek. A német vendégeket An­tóny Béla dr. polgármester a Hősök­emlékénél fogadja és üdvözli, akik koszorút helyeznek el a szobor ta­lapzatán s utána tisztelegnek Serédi Jusztinián dr. bibornok-hercegprimás­nál, majd megtekintik nevezetessé­geinket. Déli 1 órakor ebédhez ülnek a Szent Isván Fürdő-szálloda termé­ben és délután 4 órakor külön hajó­val térnek vissza Budapestre. Bizonyára jól esnék velünk együtt szenvedő volt szövetségesünk fiai­nak, ha minél számosabban fogad­nánk őket a Hősök szobránál. »***hft*|ft*rt******* Miss Európa szombaton Esz­tergomban volt és egy órát a Szatzlauer-cukrászdában töltött. Szombaton estefelé sok kíváncsi állt a Szatzlauer-cukrászda kirakata előtt. Lányok, asszonyok, fiatalem­berek, Simon Böske ült a cukrászda sarokasztalánál, mellette az anyja, egy fiatal hölgy és egy fiatalember. Uzsonnáztak. Az esztergomi érdek­lődők beszélgettek, véleményt mon­dottak és egymást noszogatták, hogy bemenjenek az üzletbe. Simon Böske szerényen ült oda­benn, jóízűsn fogyasztotta a Szaci­süteményeket. A cukrászda előtt autó állt. Fél hatkor ért ide, hat óra már elmúlt és Miss Európáék ké­nyelmesen időztek, nem volt sietős a dolguk. A kirakat előtt állók nekibátorod­tak: — Én bemegyek, hisz ez ritka alkalom, hogy Simon Böskót szem­től szembe lássuk. — Menjünk. De menj te előbb, aztán jöjj ki és mondd meg, mit láttál — szól egy esztergomi lány. Úgy is történt. Először egy leány ment be, kijött, aztán összebújtak, suttogtak. — Gyönyörű. Szinte légies. Finom arc, kedves; igazán feltűnő szépség. És milyen nyugodt. Mintha nem is érezné, hogy európai szépség ki­rálynő. Benn Simon Böske dicsérte a Szaczi-sütemenyeket. Közvetlenség­gel beszélt. — Én már hallottam a Szatzlauer­cúkrászda hirét, Budapesten sokan ajánlották. Még nem voltam Eszter­gomban, de nem kell megfogadnom, hogy eljöjjek máskor is. Oly ked­ves, szép ez a város, mennyi sok virág van az utcán. Voltunk a ba­zilikában. Fönséges. Aztán hallom, hogy milyen nagyszerű ós szép strand van itt. Kár, hogy itt az ősz. De majd jövőre. Visszajövök egy pár napra, hogy élvezzem ezt a bájos fészket, meg a jó Szaci-süte­menyeket. Egymás után nyílt az ajtó, jöttek­mentek, mindenki vett valamit, hogy láthassa Miss Európái. Simon Böske észrevette az érdeklődést és kedve­sen mosolygott. Hosszú, finom ke­zével végigsimította haját, homlokát, mintha eszébe jutott volna, hogy Miss Európát jöttek nézni az em­berek. Egy kis lányka elfogódottan, félénken névjegykártyát tartott a a kezében, ment volna autogrammért, de nem volt bátorsága. Fél hét. Simon Böskéék felálltak, mosolyogtak, köszöntek és távoz­tak. Az autó lámpái kigyulladtak, egy tülkölés és Simon Böskéék — már voltak Esztergomban. És visszajönnek. Felavatták a Hideg-forrást a Búbánati-völgyben. (V. I.) 'Városunk közvetlen kör­nyéke oly szép, hogy azzal betelni nem tud az, aki nyitott szemmel jár kint a szabad természetben. Pompás kilátást nyújtó csúcsok, hűvös völgyek, szelíd hegyoldalak, hideg üdítő források, remek erdősé­gek teszik változatossá, kellemessé Esztergom határát. És mi esztergo­miak oly kevesen ismerjük hullámos határunk remek panorámáját. Oly keveset törődünk természeti szép­ségeinkkel, hogy nevetséges volna, ha nem lenne nagyon komoly dolog. Forrásaink elhanyagoltak, útjaink rosszak, pedig mind a kettő eléggé fontos idegenforgalmi szempontból. Talán kissé szégyenlenünk is kellene a Hidegforrás kiépítését, mert hisz azt idegenek csináltatták. Idegenek, akikel egyik remek helyünkre a ter­mészeti szépségen kívül a kegyelet hozott a Hideglelős-kereszt alá. Az Encián Turisták kicsi, de annál tevékenyebb, mozgékonyabb társa­ságának egyik tagját Galíciának homokja nyelte el abban a négyéves vérzivatarban, mely oly bőségesen öntözte torró magyar vérrel a csata­mezők földjét. Elesett társuk iránti kegyeleletből, emlékének szentelve, szerényen, név megjelölése nélkül emelték a Hideg-forrás fölé azt a ciklopsz falat, mely védi a forrás két medencéjét ós pihenő helyet nyújt a fáradt turistának. Ennek a forrásnak volt az avatási ünnepélye Amikor az eljárás megindul a maga szokott útján. Válasz az illetékes helynek.

Next

/
Thumbnails
Contents