Esztergom és Vidéke, 1929

1929-09-19 / 71.szám

i

1 If J. . Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára : egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL BT VÁM. — Laptulajdonos é3 felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Szegénység és a kultúra. Örömmel kell mindenkinek üdvözölnie kultuszminiszterünk nagyszerű programmját. Olyan népnevelési mulasztások pótlá sát vette tervbe, melyek 18ö8 óta bűnei voltak a magyar közoktatásnak. Amíg hegyes-völgyes, nemzetiségi vidékeken díszes állami iskolák cseréptetői piroslottak a zöld lombok közül, addig a magyar tanyavilágnak nadfödeles iskolája sem volt. A magyar tanya, a magyar falu el volt hanyagolva, Minden, még a dögtér is előbbre való volt, mint a magyar közoktatási törvény végrehajtása. Most, amikor milliószámra szakítottak el tőlünk törzsmagyarokat, amikor elrabolták kincses országunk kétharmadát, amikor a forradalmak lerongyoltak, amikor a rablók lemeztelenítettek, indított nagy, hatalmas kulturmunkát zseniális kultuszminiszterünk. Oktatási paloták emelkedtek és vannak tervbe véve, negy egyetemmel dicsekedhetünk, a tanya iskolát kapott, a faluban népházak épülnek, szabadegyetemek működnek, a modern pedagógiát helyezik mindenütt előtérbe. Mind szép, szükséges, egy sem szorul dicséretre, valamennyinek meg van a maga belső kulturértéke és mégis azt kell mondanunk, bármennyire is fáj, hogy kultuszminiszterünk gazda nélkül csinálta a számadást. Ne terjeszkedjünk nagyon messzire. Maradjunk meg vármegyénkben, városunkban. A belügyminiszter minden erejevei védi a községeket. Amit csak lehet redukál a terhekből. Szabályozta a községi pótadókat, mert a falu, a varos, a kereskedelem, az ipar, a íöldművestársadalom veszedelmesen szegényedik. Közigazgatási bizottságunk állandóan nagyon behatóan foglalkozik az általános gazdasági helyzettel. Ennek teljes ismeretében kénytelen belátása ellenére is amenynyire csak lehet korlátozni a kulturkiadásokat. Főispánunk állandóan, csaknem minden közigazgatási ülésen hangoztatja az adófizetők teherbíró képességét. Jóbb meggyőződése ellenére is kénytelen a falu, a város existenciális érdekében a a bizottsággal egyetértve garasoskodni a kultúra terén is. Hiába, szegények vagyunk. Le kell fokoznunk igényeinket. Palota helyett meg kell elégednünk szerényebb épülettel. Mint jellemző dolgot említjük meg a legutóbbi közigazgatási ülésen tárgyalt pedagógiai szeminárium ügyét. A tanfelügyelői tervezet szerint minden község tantestületebői kiküldendők lettek volna a szemináriumi tanfolyamra a tanítók, ami 100—2o0 pengő költséggel jart volna. Senkinek eszeágában sem volt ezen értékes pedagógiai intézmény ellen állast foglalni. A bizottság egyik népneveléssel állandóan foglalkozó kiváló tagja indítványára, épen a községek (hitközségek) túlterheltetésére való tekintettel úgy határozott, hogy és az közvetítse az elsajátítottakat a tantestület többi tagjánál, íme, a szegénységnek egyik szembeszökő eredménye. Városunk minden egyes in téző faktora teljesen tisztában van azzal, hogy az újonan építendő iskolát tartalék tantermekkel kellene építeni. Nem teheti, mert a legszükségesebb tantermek felépítésére, bebútorozására sem tudja honnét teremti elő a pénzt. Amikor gazdasági szegény ségről hallunk panaszkodni földbirtokosokat, akikkel szemben a rideg pénzügyi kincstár is kímélettel van és ezek kérnek bizonyos kulturkiadási haladékot, akkor nem lehet nagy terhekkel megróni a törpebirtokosok ból álló községeket. Amikor 12—14 éves gyermek kénytelen kenyeret keresni, akkor a hatóságoknál lelkiismeretbe vágó kérdés, hogy sok gyermekes szülő gyermekét tankötelezettség meghosszabbításával sújtsák. Szomorú, nagyon szomorú képi Nem mi, Trianon rajzolta meg. csak egy tanító küldessék ki| Letelt a tiz éves cseh uralom. A tótok erős küzdelmet folytatnak felszabadulásukért. Jehlicska röpirata Hlinkáról és társairól sorra veszi a „Csehszlovákia" szomszédait és bebizonyítja, hogy azok mind halálos ellenségei a cseheknek, Csehország jövője te hát nagyon rövidnek és gyászosnak ígérkezik. A befejező részben levonja a fejtegetései tanulság4t: — Ki kell verni a Felvidékről a cseheket l Mind ezt a röpiratból vett idézetekkel ismertetjük. „Mikor a csehek megkapták Parisban a Szlovenszkóba szóló útieve let, mikor a lutheránusaink és a vak Hlinka megnyitották előttük Szlovenszkó kapuit — azok úgy jöttek ránk, mint a zsidó latrok Jézusra a Getszemáni kertbe, dorongokkal és fegyverekkel." „A kétségbeesett nép akkor minden reményét Hlinkába helyezte és nála keresett segítséget Hlinka dr. Jehlicskával együtt megalapította a néppártot. Dr. Jehlicska állította össze az új párt programmját, első helyre téve a tót autonómia követelését. Hlinka dr. Jehlicskával együtt megalapította a pártorganumot, a „Slovák* cimű lapot, s már ezzel az elnevezéssel is kifejezésre juttatták, hogy nem vagyunk cseszlovákok, hanem tótok. Hlinka elment dr. Jehlicskával együtt Parisba is megvédeni a tót nemzetet, amelyet ott a csehek és a lutheránusok el akartak temetni." „Mikor a csehek Hlinkát párisi útja miatt lecsukták és a mirovi börtönbe zárták, olyan engesztelhetetlen gyűlölet lángolt fel benne a a csehek iránt, hogy elhatározta, hogy kikergeti őket Szloveoszkóból. Támadta őket az autonómia fenyegető jelszavával, de azt úgy magyarázta, hogy kergessük ki a cseheket r u

Hlinka 1927 januárjában letette a fegyvert a cseh zsarnok előtt. Belépett a kormányba, amely ellen oly sokáig és oly kíméletlenül küzdött. Egyességre lépett Svehlával, a legnagyobb centralistával és tót falóval." „Mint ahogyan Júdás eladta Jézust 30 ezüst pénzért, úgy adta el Hlinka az autonómiát és a cseh nemzetet 10 millió cseh koronáért, maradékbirtokokért, egy állami autóért és más egyéb húsosfazékért." "Hlinka az amerihai tótoktól dollárokat kért, hogy nemzetének segítségére siethessen, bort és olajat önthessen sebeire, elvihesse őt a „Tót autonómiához" címzett szállóba. Es a tót nép erre utolsó falatját vonta el szájától és gyűjtötte Hlinka számára a véres verítékkel szerzett dollárokat Hlinka zsebrevágta a dollárokat és a szegény tótokat, a sebeiben fetrengő nemzetet, cserbenhagyta. Matuzsálem 969 évig élt, de sohasem jutott eszébe, hogy palotát építsen magának, hanem sátorban lakott. Hány évig élhet Hlinka ? Nam sokáig. É i ime, a ti pénzetekért mégis palotát épített magának Rózsahegyen." ,Voli e valaha egy nemzetnek kegyetlenebb es hatalmasabb zsarnoka, mint az ír nemzetnek &z angol ? Az írek azonban soha sem estek kétségbe, azt a szót, hogy „lehetetlen" nem ejtették ki soha." Ha az irek tudtak győzni a brit Góliáthtal szemben, miért ne győzhetnének a tótok a cseh törpével szemben. Hisz már egyszer kikergetlek a cseheket Szlovenszkóból 1..." Nálunk Szlovenszkóban a felső, az uralkodó réteg a cseh; az első helyeket elfoglalták a házaló herélők, köszörűsök, sikkasztok; a becsületes, tanult és alkalmas őslakó tótokat félrelökték, sőt belökték őket a nyomor és kétségbeesés szakadékába." „Bennünket, tótokat a cseriekhez semmiféle kötelék nem füz, összekapcsoltak velük a békeszerződések, de azok ránkvonatkozólag érvénytelenek, mert hazugságokon, a csehek valótlan információin alapulnak. Szlovenszkó és Csehország sohasem alkotott közös államot. A tót nemzet nem csatlakozott önként a esetiekhez, mert népszavazás nem voit. Azt sem lehet állítani, hogy a cselek Szlovenszkót a győzők jogán kapták meg, mert Csehország Szlovenszkó ellen háborút nem viselt és így felette nem is győzhetett és azt el nem foglalhatta. A pittsburgi szerződést maguk a czehek is érvénytelennek jelentették ki és annak tartják ma is. A turócszentmártoni declaránsok maguk jelentették ki, abban az ismeretes záradékban, hogy a csehszlovák kázasság csak próbaházasság, hogy azt csak 10 évre kötik meg, már pedig a 10 év most ősszel letelik." „A „Slovák" 1925 január 23 án Mi az igazság a turócszentmártoni deklarációt illetőleg?" cim alatt közzéö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- p| A I , , j L^ni A^KIÍKTT abrosz (nagyban és kicsinyben) reiczmann Lasziona; fldXJ SMUUWUII legjutányosabban beszerezhető „ Esztergom, Széchenyi-té 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik