Esztergom és Vidéke, 1929

1929-08-01 / 57.szám

A trianoni határon végig... Irja: VÉCS OTTÓ. VIII. A vendek között. Taródfától nyugati irányban sűrű beszögelésekkel vonul tovább a határ. Rábafüzes fölött a magyar terület északra hegyes nyelvet ölt. Aztán hirtelenül Szentgotthárd felé fordul a vonal. De előbb érdemes Szentimrénél megállni. Ha a szentimrei plébános pajtáját kinyitják, az ajtók osztrák terület fölött állnak meg. Aki a portán megfordul és nem ismeri a helyzetet, észre sem veszi, hogy mikor lép osztrák területre. Mivel a házbelieknek gyakran van dolguk a pajta mögött, állandó határátlépési igazolványt kénytelenek a zsebükben tartani. Szerencsére az osztrákok igen nobilisán viselkednek és így semmi súrlódás nincs. De mégis nevetséges a helyzet. Ha a cselédnek egy csirkét kell megfognia ebédre, előbb igazolványt kell előkotorásznia, hogy a pajtán túl mehessen. Igazolvány nélkül pénzbüntetés jár az átlépésért. Szentgotthárdnál újra megáll a magyar föld szívverése. Ha vonaton megyünk, közel az állomáshoz, a vasúti töltés alatt látjuk a határköveket. A szemben lévő rétet és az ide látszó házakat elszakították Szentgotthárdtól. Országút vezet arra felé. Két ház jobbra esik, balra a vámőrségi épület. Nem messze esik a Lapincs, siet a Rábával egyesülni. A két ház között 5—6 m a távolság, ezen a résen szaladnak át a határkövek. A szomszédok itt is csak határátlépési igazolvánnyal érintkezhetnek. Az elszakítottház lakói máshová nem mehetnek bevásárolni, mint Szentgotthárdra, de igazolvány nélkül ezt nem tehetik meg. De nemcsak ez az egy ház került ilyen rossz helyzetbe, a közeleső falvak is így jártak. Elvesztették gócpontjukat. Vidékeket, falvakat és egyéneket egyformán bénít meg a határ. Nvezetesség gyanánt a szentgotthárdi kaszagyár érdemel figyelmet. Volt itt óragyár is, de a tulajdonos Bécsbe vándorolt. A kaszagyári munkásokkal kapcsolatban itt is a régi állapotok szolgálnak bizonyságul a mai határ tarthatatlanságával szemben. A környékről sok munkás járt ide. Ez a helyzet most is áll, azzal a különbséggel, hogy a gyár tulajdonosa kizárólag burgenlandi munkásokat alkalmaz és ezek közül is csak osztrák érzelműeket. A magyar munkás kiszorul. Szentgotthárd után egy darabig száraz határ vonul, azután a Rába alkot válaszfalat, majd a földeken keresztül a hegyek gerincére fut fel a jelzés. A hármashatár felé visz ezután az út, Alsó- és Felsőszölnökre. Alsószölnök német község néhány vend lakossal. Amikor a határt itt megállapították, egy küldöttség ment az ántántbizottság elé, hogy a községet Burgenlandhoz csa+olják. A küldöttség élén állott a község bírája, aki, miután Alsószölnök mégsem került Burgenlandhoz, ma is zavartalanul végzi magyar birói teendőit. Felsőszölnökön már derék lakosságot találunk. A nép vend, de magyar érzelmük kétségen kívül áll, sőt azt sokszor ki is mutatják. Itt is járt a határmegállapító bizottság. Rengeteg nép gyűlt össze, a hegyekből is sokan eljöttek. Felsőszölnökért a szerbek fejtettek ki nagy agitációt. Hiába volt.minden erőlködés, a községet Magyarországnak ítélték oda. Amikor kihirdették a bizottság határozatát, a nép felemelte a magyar csendőröket és a vállukon vitték őket az utcán végig. Az ántántautókat virágokkkal hintették tele, éltették Magyarországot és a bizottság tagjait, nem akart szűnni a lelkesedés. A szerb autót vad dühvel fogadták, doronggal, kövekkel dobálták meg, a bennülőket szidalmazták és szemükre hányták eddig kifejtett terrorjukat. A szerbeknek más autóba kellett ülniök. A bizottság elvonulása után a lakosság visszatért a házakba. Nem múlott el egy óra, a faluban megjelentek a szerb csendőrök és összefogdosták a tüntetőket. Kegyetlen brutalitással torolták meg kudarcukat. Ezután napirenden voltak az erőszakoskodások, rablások és ütlegelések, addig, amíg véglegesen ki nem jelölték a határt. A vendek a Murán innen és a Muraközben foglalnak el nagyobb területet. Roppant becsületes, szorgalmas és vallásos nép. Minden nagyítás nélkül teljes bizonyossággal állítható, hogy 85 százalékban magyar érzelműek. Az életük igazolja ezt. A magyar földből éltek, kenyerüket itt keresték meg, idevezetett minden útjuk. A mai határral, a legsúlyosabban a muráninneniek, a prekmureiek szenvedtek. Elzárták őket teljesen, a határ és a Muraközé szorították őket. Azelőtt a nyári hónapokban szabadon mehettek munkára, különösen Tolna-, Vas- és Somogymegyébe jártak keresetért. A munkaadók szivesen fogadták fel a vendeket, mert szorgalmukkal kitűntek és emellett szerények, kisigényűek voltak. A legtöbb munkást Muraszombat és környéke adta. Most teljesen elzárták a nép kenyérkereseti útját. A szerbek roszszul bánnak velük, a durvaságok egymást érik, és minden eszközzel igyekeznek elnyomni őket. Ez a bánásmód és a keresetnélküliség, a fokozódó nyomorúság megtizedeli az embereket. Sokan a kivándorlásban keresnek menedéket. A szerbek ezt örömmel elősegítik. A vendek közül nagyobb csoportok jelenleg Németországban és Franciaországban dolgoznak, hogy a téli hónapokra valamit összegyűjtsenek. Nem ritka azonban az amerikai kivándorlás sem. Ezek azonban sohasem jönnek vissza. Hogy a szerbek valóban kegyetlenkednek a vendekkel, azt legjobban a menekültek igazolják. Gyakran szöknek át magyar területre olyanok, akiket folytonos üldözéssel zaklatnak. Ezek az üldözések már többször egyesek öngyilkosságához vezetett. A menekültek itt lakhatási engedélyt kapnak. A szentgotthárdi hegyekben élő vendek a szükölködésig szegények. Földjük kicsi, nagyrészben terméketlen. Kutjuk nincs, a vizet ciszternákban gyűjtik össze. A hiányokat gondos gazdálkodással pótolják. Kis földjüket valóságos konyhakertészeti munkával művelik meg. Ezt kiegészítik az állattartással. A meglévő trágyát az erdőben összegyűjtött falevelekkel keverik. Semmit sem adnak el és mindent kihasználnak. A földjük hullámos, 3—4 ekefordulattal domború sávokat csinálnak, hogy az esővíz és a fagy kárt ne tegyen a vetésben. Az aratás után felszántják a földet és rögtön hajdinát vetnek el, és ez már ősszel termést hoz nekik. A kenyerök fekete és mintha pelyvával lenne keverve. Zsírszükségletük évente 6—10 kgr. A rossz élelmezés meglátszik rajtuk. Vérszegények, sápadtak. Vallásosságukban kitűnnek. Erkölcsösek, békésen élnek, családi viszály nincs közöttük. A válást nem ismerik a házaséletben. Nagy szegénységük mellett sok a gyermek, az emberek hosszúéletűek. Apátistvánfalván éppen búcsú van. A vendek a templom körül csoportosulnak. Elől a hősök szobra: Árpád vezér. — Válem bojdi Jézus Krisztus — hallatszik itt is, ott is a dicsértessék. — Naveke amen — felelik. A falu házai szétszórtan állanak. Faházak, sárral betapasztva. A vendéglő két dombon keresztül érhető el. Cigánymuzsika szól. A bejáratnál leventesapkás vend fiúk-legények. Fenyőágakból készített kapu. Jobbra táncsátor, magyar zászlókkal, piros, fehér, zöld papírvirágokkal. A fenyósátor közepéről diszes papírkosár lóg le. Magyar lányok sem csinálnak szebbet. A legszebb vend lány fogja megkapni. Vígan táncolnak a párok, csárdást húz a cigány. Olykor-olykor beleénekelnek és kurjantanak is. Magyarul mulatnak. Egy pár vend név: Brus János, Étek István, Bedi Mihály, Skerlák Péter. Beszédjük se horvát, se szerb. Néhány szó: izsa = ház, koi — kenyér, mote = anya, ocsa = apa, kama süso = hová mégysz. Temetőjükben faoszlopok állnak, kereszt csak itt-ott látszik. Alsószölnökről talyigaút vezet tovább. A házak a völgyben elmaradnak, csak egy-egy emeli fel szalmahátát a hegyek tetején. Ezek is eltűnnek. A talyigaút járőrúttá szűkül. Sűrű fenyveserdő, belül sötétség, napfény oda sohasem jut. Mélységes csönd. Az út átszalad néhány bürün, keskeny, de mély szakadékok fölött. Szürke kövek tűnnek fel. Merev kísértetként állanak a kanyarulatokban. De az út elkerüli őket. Osztrák vagy magyar terület? Mindegy. Nem tart sokáig. Egyszerre meredeknek visz az út. Tízszer, húszszor kell megpihenni. A kövek újra ideszegödtek, azokon. A hegy mindig meredekebb. Kálvária. Előre széles sáv nyílik. A hegytetőn a második hármaskő. Háromoldalú nagy kŐgúla, rajta három címer: magyar, osztrák, szerb. A második hármashatárkő. Sírkő . .. Három széles lénia tátja a száját a sűrűségből felfelé. Az osztrák nyíláson a Stayer-hegyek látszanak, a szerb nyíláson át idenéz a Türkemajor. A magyar út fölött a hold kél vörösen a fenyvesek mögüi. Irány a szerb lénia: Türkemajor. Vadászház; Szerb területen áll, a kertje és a gyümölcsöse magyar részen, a földje és erdeje az osztrákokhoz esik. Innen düledező kerítés a határ, onnan barázda. Ha nem gondolunk a haza sorsára, nevetünk; ha a hazasorsát látjuk magunk előtt, sírunk. Még most sincs elintézve városunk lakbérosztálya bérosztállyal magasabbra helyezi. Esztergom határváros, azonkívül a a minisztertanács minden feltételének is megfelel, tehát mindenféleképen jogosult a magasabb lakbérosztályra. Itt van az augusztusi lakbérnegyed, de semmi sem törtónt. Kútbaesett minden remény. No de hisz Pató Pál is mondotta már: „Ej ráérünk arra még l" Már hogyne érnének rá az esztergomi tisztviselők, háziurak várni, mikor most fürdőszezón van és a fürdőző, nyaraló urak mind magas lakbérosztályú városban laknak. Illetékes helyen évek óta sürgetik, hogy emeljék ki Esztergomot a szégyenletes IV. lakbérosztályból. ígéret, ígéret után hangzott el, a lakbérek rohamosan emelkedtek, a közalkalmazottak nem bírtak megfelelő lakást kapni, károsultak a háztulajdonosok is. Vizvezetéket építettünk, csatomáztunk, mindent megtettünk és maradtunk az utolsó előtti, IV. lakbérosztályban. Végre ez év tavaszán összeült a minisztertanács és hozott egy határozatot. Mindazon városokat, melyek a megcsonkítás következtében határvárosok lettek, egy, esetleg két lakRemény van a Speyer-kölcsön helyett kedvezőbb kölcsönt kapni. Egy amerikai bankár tárgyalt ez ügyben polgármesterünkkel. Városunk vezetősége, dr. Antony Béla polgármesterrel az élén, állandóan foglalkozik a meglevő kölcsö nőknek kedvezőbb kölcsönnel való felcserélése ügyével. Hosszabb lejáratú és kedvezőbb feltételű kölcsön megszerzése a cél, amivel lényegesen enyhülne a város nyomasztó gezdasági helyzete és lehetővé válna még szükséges néhány sürgős munkálat keresztülvitele. Előző tárgyalások után mult szombaton városunkban járt Dániel Okonel pápai gróf, newyorki bankár és újabb kölcsön, illetve kölcsön kicserélés ügyében folytatott tárgyalást dr. Antony Béla polgármesterrel. A lefolytatott megbeszélés eredménye az lett, hogy Okonel tárgyalni fog Speyerrel és ezen tárgyalás eredményéről Newyorkból értesíti a a várost. Dániel Okonel miután megtekintette a várost, a lehető legjobb benyomásokkal utazott vissza Budapestre. Ki akarja zongoráját hangoltatni? Wolek József, városunkban már régóta előnyösen ismert zongorahangoló már megérkezett és mérsékelt áron vállal bőrözést, javítást, hangolást. Felkérjük mindazokat, akiknek zongorája hango lást vagy javítást igényel, hogy címüket kiadóhivatalunkban leadni szíveskedjenek I