Esztergom és Vidéke, 1929

1929-05-30 / 40.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Egy közgyűlés és egy nagy borderein terv. Valamikor virágzó, lüktető életű városunkról hosszú évtizedeken, talán századoknak is beillő időn keresztül megfeledkezett az ország, a magyar társadalom. Csendes, kicsi, elfelejtett város lett ősi koronázó, háborús viharokban annyiszor keményen szenvedett Esztergom, a magyar kereszténységnek, mint államalkotó, alapozó és fenntartó bölcsője. Trianon még szegényebbé tette városunkat. Minden gyásznak, bajnak is kell azonban reménytnyújtó vigaszának lennie. Ha gazdaságilag szegények is lettünk, de ismertebbek, keresettebbek, látogatottabbak. Ezt kihasználva, megélhetésünket városunk fekvésében, természetes és műkincseiben kell keresnünk. Amikor még Esztergomban senki sem gondolt az idegenforgalomra, mint megélhetésünk egyedüli bázisára, egy lelkes kis csapat, öntudatlanul bár, de úttörője, megalapítója tett a ma már mindenki |által hirdelett, óhajtott s hatalmas lendületet vett idegenforgalmunknak. A Magyar Turista Egyesület Esztergomi Osztálya volt az, aki kirándulásokon szerzett baráti kötelékek, kalauzolások révén kezdett idegeneket vonzani városunkba és annak ritkaszép vidékére. Egy hajszálnyira sem térek el az igazságtól, amikor azt mondom, hogy a mai idegenforgalomnak fő sarokkövét az M. T. E. Esztergomi Osztálya akkor tette le, amikor lerakta Vaskapun annak a szerény menedékháznak alapjait, amely azóta háromszoros bővítés dacára is kicsinek bizonyul és a trianoni Magyarország egyik leggyönyörűbb panorámáját tárja a szemlélő elé. Ennek az egyesületnek volt mult vasárnap közgyűlése és bár. mily szerény keretek között folyt is le, nagy horderejű, városunk felvirágoztatását előmozdító ügyben hozott határozatot és ünnepelt is, mert ezüstkoszorús turista díszjelvénnyel tüntette ki azon fáradhatatlan tagokat, akik negyed századon át dolgozó tagjai az egyesületnek, melynek elismerésre méltó érdemei vannak és amelynek híres dalárdája révén közelebbről lett ismerte elfelejtett városunk. Brilly Gyula, Beck János, Kerschbaummayer Károly, Philipp Konrád, Oltóssy Rezső és Oltóssy Ferenc kapták meg az ezüst jelvényt. Az ünnepélyes hangulatba harmonikusan kapcsolódott be az a terv, melynek alapját határozatával rakta le a közgyűlés, amikor a Vaskapura építendő sodrony kötélpálya ügyét, mint egyik alapító vette tárgyalás alá és amelynek ismertetését lapunk más helyén közöljük. Az osztály alapítási vállalkozásával megtette az első lépést és ezzel ismét tanújelét adta annak, hogy dolgozni kivan Esztergom idegenforgalmáért, fejlődéséért. Anyagi erejét messze felülmúló vállalkozásnak lett alapvetője, minden remény meg van azonban ahhoz, hogy az anyagiak meg lesznek. A vállalat virágzását biztosítja Vaskapu panorámája és nagyarányokat vett idegenforgalmunk. Ha sokak előtt merésznek is fog látszani a terv, ne lankadjanak. Tíz, tizenkét ember kezdeményezte Esztergomban a turisztikát. Ma a M. T. E. Esztergomi Osztálya országosan ismert és ezreket hoz évenkint városunkba. A vaskapui menedékház két helyiségből állott, hat fekvőhellyel. Ma tíz helyiség és negyven fekvőhely sem elegendő. A kezdeten 20—30 hátizsákos vendég tömeget jelentett, ma százas csoportokban fordulnak meg budapestiek. Rossz, sokszor járhatatlan utak dacára is nagy számban rándulnak esztergomiak télen-nyáron egyaránt a remek kilátású Vaskapura. Az építendő pálya függetleníti az utaktól a látogatottságot és a budapesti pompás közlekedési kapcsolataink is magukban hordják a mű gazdasági sikerének kilátásait. V. I. Berezeg Ferenc személyesen köszönte meg a dorogi bányászok hazafias áldozatkészségét. A Magyar Revíziós Liga nagy munkájához, a dorogi bányászok hazafias és áldozatkészséges egyakarattal járultak, hogy a magyar igazság minél eredményesebben diadalmaskodjék Trianon felett. Valamennyi dorogi bányamunkás önelhatározásból 50 fillért tett a magyar revízió urnájába és ezzel ragyogó tanújelét adta hazafias érzületének. A magyar munkások között elsőnek állt áldozatkészséges segítséggel a revízió mellé, példát adva minden magyar munkásnak, minden magyarnak. Arany betűk hirdetik a dorogi munkások neveit a revízió könyvében. Szombaton, május 25-én Herczeg Ferenc a Revíziós Liga elnöke személyesen utazott Dorogra, hogy a bányászok segítségét megköszönje. öt óra után érkezett meg Herczeg Ferenc. Kíséretében volt Eckhardt Tibor és több előkelőség a Revíziós Liga vezetőségéből. Esztergomból jelen voltak baráti Huszár Aladár dr. főispán, Palkovics László alispán, Lepold Antal, Báthy László és Csárszky István prelátuskanonokok és Reviczky Elemér főszolgabíró. A dorogiak közül ott láttuk Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsost a tisztikar élén és Frey Vilmos országA vaskapni drótkötélpályáról. Az „Esztergom ós Vidéke" legutóbbi számában lelkes örömmel karolta feles „nagyszabású terv" ként registrálta azon elhatározásomat, hogy fölséges erdőinket drótkötélpályával gyűlési képviselőt. Tokodról jelen volt Csanády László bányaigazgató, kormánytanácsos, teljes számú tisztikarával. Sokan jelentek meg Dorog és Tokod községből is. A nagy munkás-otthon zsúfolásig megtelt. A bányászzenekar a Himnuszt játszotta bevezetésül, majd Székely Albert vájár köszöntötte a vendégeket. Ezután Herczeg Ferenc meleg szavakkal mondott köszönetet a bányászok áldozatkészségéért. — Nem az összeg a fontos — mondotta — hanem az a tény, hogy éppen a legszegényebb munkások adták oda filléreiket s ezzel példát mu tattak a magyar társadalomnak. Hosszantartó taps követte Herczeg Ferenc szavait. Eckhardt Tibor ezután a revíziós mozgalom célját ismertette, majd Huszár Aladár dr. főispán, Schmidt Sándor bányaügyi főtanácsos és Frey Vilmos mondottak rövid beszédet. Végül Pacsnik Károly bányamunkás megköszönte a Liga vezetőségének látogatását. Itt említjük meg, hogy a tokodi bányamunkások is csatlakoztak a mozgalomhoz és 561 aláírással intéztek levelet Herczeg Ferenchez. A Revíziós Liga vezetői az ünnepség után a bányászok nagy éljenzése között visszautazott Budapestre. tegyem mindenki részére megközelíthetővé. Nem mulaszthatom el hálámat kifejezni az intentiómat mélyen átértő kedves barátomnak Vitái István urnák és mindazon polgártársaimnak, akik tervemet üdvősnek és szükségesnek vélik és helyeslésükkel erőt adnak azon nagy munkához, amely az egész csonkaország közvéleményének megmozdítása végett előttem áll hogy ha kell, még ennek árán is megvalósítsam a tervet, amely hivatva van városunkat igazi fürdővárossá és nyaraló teleppé varázsolni, amihez az első lépés az országos hírű strandfürdő létesítésével megtörtént és következik ezen második döntő alkotás, amihez kérem vármegyénk, városunk és az egész orsz. lakosságának segítségét. Meggyőződésem, hogy ha városunk el is vesztette a jobb időkben őt felvirágoztató környékét, de nem vesztette el polgárainak acélos munkaés akaraterejét, amely a háború utáni általános vagyoni összeomlás romjain határtalan áldozatkózséggel létesítette a korszakalkotó vízvezetéki művet és tette járhatóvá utcáit, de kell, hogy ez az áldozatkézség gyümölcsöket is hozzon oly mérvű idegen forgalom megteremtésével, amelynek során az idegenek ne csak átfutó vendégekként tartózkodjanak falaink között, hanem részint a tervezett technikai mű nagyszerűsége, részint az ez által megközelíthetővé tett természeti szépségeink és kincseink által lenyűgözve tartósabban maradjanak itten és segítsenek fellendíteni ipart, kereskedelmet, kulturális intézményeket és végeredménybea az évtizedek mulasztásait súlyos áldozatokkal pótoló jelenlegi nemzedéket. A jó Isten városunkat pazarul ruházta fel végnélküli erdők pompájával, vadregényes tájakkal, dunai csodás panorámával és az ezekből fakadó tiszta, egészséget adó erdei levegővel, csak meg kell nyitnunk az odajutás könnyű biztos és gyors lehetőségét, ami nem probléma a jó tüdővel és lábbal rendelkező turistának, de annál nagyobb az erdei levegőre leginkább rászoruló beteges, gyönge vagy idősebb egyénnek, de a kisebb gyermekeknek is, holott bennük van a jobb jövőnek reménye. Ez a drótkötélpálya egy csapásra oldja meg a vaskapui kilátónak vízvezetékünk tökéletes vizével való bő ellátását, villanyos világítását, a fölös vízzel való park-öntözést, illetve ilyennek létesítését, de megoldja ezen bájos vidék művelhetőségének kérdését és ottan villák építését, mert a mű egy közbeeső állomási torony segélyével megközelíthetővé teszi a jelenleg parlagon heverő területeket is. Hogy milyen távolabbi perspektívák előtt nyílik meg a lehetőség, az jelen kis cikkem keretén kivül esik, de arra már most mutatok rá, hogy szép múltú turista egyesületünk az anyagi virágzás útjára léphetne, áldozhatna ideális céljaira, nagyszabású tanulmányi turista utakat valósíthatna meg, megoldhatná a. téli ródlizás kérdését, feltárhatná a környék barlangjait és stb. Mindezek alapján meg vagyok győződve arról hogy közönségünk ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- ni I , I , , I i • köző, konyha- és kenyérruha, Kp|P7íYia HH 1 £1Q7 ftíl^ UoTI CTAI/AH abrosz (nagyban és kicsinyben) I GII/&IIICLIIII 1-C13&1UI ICU llCUfal SSMLUVUII legjutányosabban beszerezhető mnmBMMM*MMMM Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik