Esztergom és Vidéke, 1929

1929-05-19 / 38.szám

lat olyan tény előtt, amelyet úgyszólván az egész egyház­megye közvéleménye várt. Bizalom és szeretet kisérik főpapi cselekedeteiben s a szik­lák mellett elég termékeny ta­lajt is fog a megmunkálásra találni. Áldás lesz a vetésen, amelyet hinteni fog a lelkek földjébe. Az Úr szőlejének mun­kásai szintén lelkes vezérüket várják benne. Szent Pál példá­ját látják személyében, hogy mindenkinek mindene legyen apostoli szellemével. Szeretet fogadja őt, ki szeretetet támasz­tott eddigi, munkában gazdag életével s papi megértő gondol­kodásával. Bátor hitvallással, szerető odaadással vesz részt lelkileg az egész esztergomi egyházme­gye a püspökszentelésen. Érez­zük, hogy Breyer István áldo­zatos munkásságán csakis Krisz­tus képét íogjuk látni. Eddigi élete bizonyíték arra, hogy az Isten szeretet igéivel fog fegy­verkezni ott is, ahol sokan a hatalom vasát veszik fel. A hit­élet nagy kertjének lesz íőker­tésze, főpásztorunknak első ta­nácsosa, a papságnak testvéries főnöke s minden egyházi tény­kedésében a Szentlélek hárfása. Lecsapolója lesz a lélek beteg­ségeinek, hogy helyettök felfa­kassza az „élő vizek" üde ke­gyelmi forrását és megmun­kálja ahol kell, a szikes lelki talajt is. Egyéni vértezete nem hez feltétlenül az építkezéshez fel­tétlenül a romvárosból vitték oda a nagy köveket, két óriási monolitheot is, amelyek a templom előterének a lejáratát mintegy őrzik és ezért az egész keresztény templomnak valami ókori pogányszerű jelleget adnak. A belseje teljesen sima falak, minden dísz nélkül az oltár is egyszerű, az orgonát egy régi harmónium helyette­síti, ellenben egy gyönyörű, régi, cédrusfából teljesen kifaragott és dúsan aranyozott szószék van. A mennyezeten pedig látszik a gerenda­szerkezet. A hátam megett az én indiángyerekeim nevetgélnek rajtam, hogy annyira megcsodálom a szép aranyozott szószéket. Égy nagy faragott oszlop árnyé­kában elfogyasztjuk az ebédünket, nekem alig jut mert az én kis indián­jaim nagyon éhesek és mindent elesznek előlem; azután pedig egy végső pillantással elbúcsúzunk ettől a néma romvárostól, hogy felkeres­sük a híres Titicaca-tavon lévő két legérdekesebb szigetet, Oda is a vonat visz, már nem villamosított, hanem gőzmozdonyú. Remek látványt nyújt a havasok és dombok között elterülő kristály­tiszta vizű, zöldes szinben játszó tó. Ez a világ legmagasabban fekvő a szárnyaló ditirambok tolmá­csoló ját, hanem a hit mélysé­geibe való merülést jelenti, mely abban az arányban nő, ahogy a lelkiség kultusza egyre vilá­gosabban dereng. „Vir Dei"­nek, az Isten férfiának tartjuk őt, aki az egyházkormányzás­ban verőfényes lelki életet, pél­dát és igazságot fog előmozdí­tani. Keményfy K. D. » *vm i—i m min mm v A Szent Anna-templomi plébánia. A kath. hitközség megalaku­lása ügyében tartott ertekezle­tén szóba jött és lapunkba is belekerült a helybeli Szent Anna­templom lelkészségének plébá­niává való átszervezése. Egye­sek úgy tüntették fel a dolgot, mintha az én ambícióm lenne az új plébánia létesítése; sőt vád gyanánt is felhozták, hogy ez bizonyos akadályt gördít a belvárosi hitközség megalaku­lásának útjába. Nem tudom, ki találta ki ezt, de annyit mond­hatok, hogy tévedés, mert ha akartam volna, valószínűleg már régen keresztül is vittem volna ; hiszen, ha valamibe belekezdek, nem szoktam megállani a fél­útón; annál is inkább keresz­tülvihető lett volna, mert az új plébánia alapja már régen le van fektetve. Ami pedig a kath. hitközség megalakulását illeti, annak bár­mily megnehezítése teljesen tá­vol áll tőlem, sőt azt nemcsak hasznosnak, hanem szükséges­nek is tartom, habár a meg­alakítás módjára nézve — ter­tava, majdnem négyezer méter a tenger színe felett. 8340 négyzetkiló­méter nagyságú, igen mély és állí­tólag néhány helyen feneketlen. Sok helyen olyan széles, hogy az ember azt hiszi, tengeren jár. A tavon „kis gőzhajók bonyolítják le a forgalmat, leginkább az idegen, a turista szá­mára ; az indián falukból a lakosság a tavi közlekedésre nem a kis gőzö­söket használja hanem a saját gyárt­mányú csónakot, a balsát amelyet pálmaharáncsból igen ügyesen készí­tenek és eléggé vízhatlan is. Szeles időben még vitorlákat is feszítenek ki rajta, mely azután eléggé festőies látványt nyújt. Erről a tóról azt regélik, hogy a mélységében temér­dek kincs van elsüllyesztve. Ugyanis amikor Cuzcó fővárosát és a« többi inkavárost is a spanyolok elfoglal­ták, az inkafőpapok a sok arany és drágakőkincseket a spanyolok elől a tóba süllyesztették. Huszonöt sziget van a Titicaca­tavon, köztük a két leghíresebb a Nap és a Hold szigetek. Az elsőről egy igen érdekes monda vagy íiép­rege kering. Az első inkakirály mint a napisten gyermeke, itt ereszkedett le a felhőkből, hogy az inkabirodal­mat megalapítsa. Király és főpap lett, a népét pedig megtanította föld­mészetesen — meg van a sa­ját véleményem. Ha már felvetették az új plé­bánia szervezésének gondolatát, tartom magam annyira illeté­kesnek, hogy e kérdéshez hoz­zászóljak. Először is határozottan ki­jelentem, hogy a Szent Anna­templom lelkészségének plébá­niává való átszervezése a hit­életre nézve áldásos, a vallásos és erkölcsös népművelés érde­kében pedig nagyon is szüksé­ges. Esztergom I. kerületében csak egy plébánia van tízezer kath. hívővel, akiknek száma való­színűleg még emelkedni fog. Mivel pedig a város, az épít­kezések folytán, épen a déli irányban, a Szent Anna temp­lom felé terjed, természetes, hogy ezen a részen kell létesül­nie az új plébániának, amely­nek templomául szolgálhat a stílszerűen épített és művészi­leg díszített Szent Anna-egyház. Nem én vagyok az első, aki így gondolkodik és nem is új eszme ez, hanem több mint 80 éves. Magának Rudnay Sán­dor biboros-érseknek, aki a prímások közül oly sokat áldo­zott Esztergom felvirágzásáért, ez volt a terve a Szent Anna­templom építésével. De külö­nösen ez volt a szándéka annak a tudós és áldozatos lelkű pap­nak, aki alapját vetette meg a Szent Annái lelkészségnek, s ez Gsatai Szabó János, esz­tergomi születésű egyetemi ta­nár, váradi kanonok volt. Ez a nemeslelkű pap a Szent Anna­templom építésekor annak kö­zelében, a mai lelkészi házban szokta tölteni a szüneti időket, munkára és mindenféle egyéb hasz nos dolgokra. Behozta a nap dicsőí­tését, imádását mely azonban csak látható képe volt láthatatlan világ­teremtőjüknek, a Paehacamának. A nép, vagyis az indiánok földeket kaptak, amelynek az egyik részét a saját célra, a másik részét pedig az inkakirály számára művelték meg. Az inkakirályok és főpapjaik gyönyörű palotákban laktak, ezeknek a romjai még ma is jól láthatók, úgyszintén sok fürdő-rom is. Ma, alig néhány indián él ezen a szigeten és nem egyszer fordul elő, hogy ezek a szegény késői utódok, szántás vagy kapálás közben, arany, ezüst és bronztárgyakat találnak. A tó második érdekessége a Hold­sziget. Itt a Pachacama tiszteletére az inkakirályok egy szent helyet tartottak fenn, amelynek a szolgák­ban tisztaéletű minden testi hibától ment szüzek állottak. Ezek voltak a szentély kiválasztottjai, itt élték éle­tüket a napkultusznak szentelve. A szentély és a napszüzek temp­lomának romjai még ma is láthatók. Ezen a szigeten sok a virág, gyö nyörű vörösvirágos nagy fák magukra vonja a figyelmemet; ez a Kantuta fa, az egykori inkák és a mai indiánok szent fája. de évközben is többször haza­rándult édes anyja látogatására s így tanúja volt annak, mi­képen emelkednek a remek stílű templom szilárd falai, hogyan domborodik a merész kupola; jelen volt akkor is, amidőn az építtető Rudnay kardinális 1831­ben megáldotta a kupola ke­resztjét s azt feltétette. Szabó János tudta, hogy e templom megépítésére 80,000 forintot ál­dozó és a kereszt feltétele után pár napra váratlanul elhunyt Rudnay az új templomnak nem hagyhatott vagyont, mert min­denét — egész a szekvesztrumig '— a Bazilika építésére szen­telte, azért már ekkor elhatá­rozta, hogy a Szent Anna-temp­lom mellett plébániát alapít és e célra áldozta Összes vagyo­nát; ugyanis az 1857-ben kelt végrendeletében házát, szántó­földjeit és rétjeit a Sz. Anna-tem­plomnál létesítendő plébániára „pro erigenda parochia" hagyta. A hála indít arra, hogy Szabó János jellemzésére né­hány adatot itt közöljek. Ritka nyelvtudós volt; állítólag Ferenc Józsefet, a későbbi királyt is ő ta­nította nyelvekre. Szerény, taka­rékos, egyenes jellemű és jószívű férfi volt, aki Kollár István plébá­nost 1848-ban kimentette az osz­trák fogságból. A keleti nyelvek még biztosabb elsajátítása végett beutazta a Szentföldet, ahonnét nemcsak erősebb tudással tért vissza hazájába, hanem a sző­lőműveléssel foglalkozó eszter­gomi földműves nép okulására Palesztinából különös faj szőlő­vesszőket is hozott, s azokat az Ispita- és Szarvashegyen levő szőlőiben elültette, amelyek már július elején érett fürtöket hoz­Az utolsó inkakirály, — mint a tizenkét elődje is, — ezeknek a virágzó városoknak és szigeteknek hatalmas uralkodója, a Spanyol be­vonulásig, csendben és békében uralkodott. Amikor 1532-ben az első spanyol conquistadorok, köztük mint vezér Pizarró és a többi „hódítók" leginkább európai kalandorokból ala­kult söpredék megtámadta a nagy inka birodalmat bekövetkezett a nap­ország bukása. Pénzéhségből, végig­seperték, ezt a nagy országot és az erőszak a virágzó nagy városokat majdnem egyenlővé tette a föld színé­vel. Az utolsó szerencsétlen inkaki­rályt Huáscárt börtönbe vetették, később vizbe fojtották; ennek fél­testvérét Atahualpát pedig, amikor élete megmentéséért egy egész teli­szoba aranyat igért a spanyoloknak, azok azt elfogadták, de hálából Cuzcó főterén lefejezték. Az inkanép elvér­zett, a maradványa elszéledt egész Délamerikában, le a Tűzföldig, az örökös hó és jég hazájáig, a mai indiánt pedig megtizedeli az Európá­ból behozott civilizáció. Schayné Gangl Githa ö- SAIAT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- Ol I r I ' r I Esztergom, Széchenyi-tér . . köző. konyha- és kenyérruha, ff Ql(*JVT\2l llíl 1 á^7IAfk^ll 16. sz. (Saját ház.) Tele­Li-I C^AUAtf abrosz (nagyban és kicsinyben) • vlUfc-I I ICU II I L-C&O&lUilCIl fonszám 135. Házi ken­lICLáCI >Mí£UwUll legjutányosakban beszerezhető mmm— _ mumm9BUmaaaaaaauuauuummun —M •.mmmm der szövésre elfogadtatik

Next

/
Thumbnails
Contents