Esztergom és Vidéke, 1929

1929-05-12 / 36.szám

hegyekkel koszorúzott láthatár. A vároromról betérünk a Szent István-kápolnába. Itt a bástyáról áttekintünk a Párkányba és messze túl a Dunán, elrabolt Felvidékünkre. Séta a városban. A bazilika főbejáratától lefelé széles út vezet. Az út alatt van az alagútszerű Sötétkapu. Balra az első ház a szeminárium. A Sötétkapu két végétől a kanonoki házak emelkednek. A Duna felé Szentgyörgy mező terül el. A Sötétkaputól a város felé ritka szép kép tárul elénk. Előttünk a Szenttamáshegy, tetején kis kápolna, tovább a város egy része, a hegyoldalakban művészi templomokkal. A várútról lefelé, az érseki tanító-képző-intézet impozáns, új épülete előtt elhaladva a Ferenc Józsefútra érünk. Velünk szemben a Bibliotéka áll. Százhuszonötezer könyvet számláló gyűjteményében világhírű a Jordán-kódex. A Bibliotékától a Ferenc József-úton látszik a Fürdő Szálloda nagy épülete és szép parkja, de utunk először még a primási palotába vezet. Ekkor látjuk a sziklafejet a vár oldalában. Tovább következik a vízivárosi zárdatemplom és az új zárdaépület, majd a barokkstílú kéttornyú vizizárosi plébánia-templom, melynek szomszédságában a primási palota, áll. A palotában megtekinthetjük a primási képtárt, amelyben Ipolyi hagyatékát és San Marco páratlan becsű gyűjteményét csodálhatjuk. A vízivárosi templomtól két úton mehetünk a városba: a Ferenc József-úton és a Kis-Duna-parton a Csernoch János-úton. Kellemes séta kedvéért a Kis-Dunapartra megyünk. A Kisdunán két híd vezet a Prímás-szigetre A vízivárosi templomnál van a Kolos-híd. Innen látjuk a D. D. S. G. hajóállomását, a M. F. T. R. hajóállomása tovább van a nagydunai hídon túl. Amint a Csernoch János-úton megyünk, látni fogjuk a a Szent István-fürdőtelépet a Fürdő Szállodával. Ezután következik a második kis-dunai híd: a fiorthyhíd. Baloldalon a vármegyei bérpalota, a jobb-oldalon, az Esztergomi Takarékpénztár bérpalotája. A szigeten, sűrű gesztenyefák között emelkedik a fíajósegylet szép épülete és csónakháza. A Kis-Dunapart hoszszában folytatódik a platánfákkal szegélyezett Csernoch-János-út, parkírozott sétánnyal. A fiorthy-hídnál befordulunk a Szent Lőrinc-utcába, amelyből a Széchenyi-térre jutunk. Az utca végén balról is látunk teret, a Rákócziteret. Itt van az autóbuszforgalom központi megállóhelye. A Széchenyitér végében áll a Dunántúlon ritka látványosságú árkádos városháza, amely hajdan Vak Bottyán kurucgenerális rezidenciája volt. A városháza jobb oldalán húzódó utcában van az esztergomi régészeti múzeum, tovább pedig a belvárosi plébánia-templom. A városháza má sík oldalán vezető utcában találjuk a vármegyeházát, vele szemben a bencés főgimnáziumot, továb a ferenciek templomát. Ebben a templomban temették el állítólag IV. Béla királyt. Visszatérve a Széchenyi-tér elejére, végiglátunk a keramittal burkolt Kossuth Lajos-utcán, amely a vasút-állomásra vezet. A Kossuthutca folytatása a Dorogi-út, a Kerek-templommal és a fiősök emlékművével. Ez a séta Esztergom városában ebédidőig kényelmesen megtehető. Még elég idő áll rendelkezésünkre, hogy a strandfürdőben egy órát kellemesen eltöltsünk, és hogy aztán a Fürdő Szálló vendéglőjében jóízűen megebédeljünk. A vonatok és a hajók este indulnak, az autóval ráérünk, még arra is marad idő, hogy szépen szóló cigánymuzsikát is hallgassunk Esztergom városában. Vécs Ottó. Városi parkírozás. Városok, községek intelligenciájanak nyilvános fokmérői az utcák, terek tisztántartása és vonzóvá, kedvessététele. Remek fekvésű városunk a legutóbbi évek alatt óriásit haladt csinosítás dolgában. Ujabb faultetvények, utak és utcák rendezése, terek parkírozása, mind olyan tényezők, melyek egyrészt lakosságunk intelligenciája mellett tesznek tanúságot, másrészt pedig idegenek előtt teszik vonzóvá városunkat és kedvesebbé előttünk. Letagadhatatlan tény, hogy szigeti és Csernoch-úti sétányainkhoz hasonlókkal nagyon ritka, sokkal nagyobb ós gazdagabb városok sem igen dicsekedhetnek. Csernoch úton újabban eszközölt parkírozás csak növelte eme ritka sétány szépségét. Kossuth-utca, mely nemcsak egyik főútvonalunk, hanem legszélesebb, legszebb utcánk is, az oldalokon történt parkirozásokkal olyan keretet nyert, amely kiáltóan fogja kiemelni a vidéki városok utcáinak sorából. Amikor városi érdekből, kétségkívül befektetéseket igénylő ilyen csinosítások történnek, méltán elvárhatja a hivatalos város, hogy az ültetvényeket a polgárság is vegye pártfogásába. Városi ember különösen örülhet neki, ha ablakából kitekint és nem kősivatagon fárad ki a szeme, hanem üde pázsiton és színes virágokon pihenhet meg. Nem tudjuk eléggé közönségünk figyelmébe ajánlani eme parkírozások gondozását és védését. A város ad virágpalántát, el is ülteti azokat, naponta kétszer öntözőkocsival öntözteti is, de nagyon kívánatos volna, ha a házak előtti szakaszok gondozását a háztulajdonosok vállalnák magukra és az egész város közönsége pedig a védelmet. Nem akarjuk hinni, hogy városunk közönsége a műveltség olyan alacsony fokán állana és megismétlődnének azok a sajnos begázol ások, melyek már is megtörténtek. Reméljük, hogy maga a polgárság fog őrködni, hisz a mienk az utca, a tér s azok nekünk szépek. y j A határszéli városok budapesti nagygyűlése. Az összes fővárosi lapok részletes jelentésben számoltak be a hét elején megtartott nagygyűlésről, amelyen valamennyi szakminiszter képviseltette magát. Ott volt vitéz Simon Elemér soproni főispán, több országgyűlési képviselő, polgármester, kereskedelmi társulati kiküldött és dr. Thurner Mihály soproni polgármester elnökölt. Esztergom város kép viseletében megjelent László István p. ü. tanácsnok, kereskedelmi társulatunk részéről az elnök és Kuthy Sándor választmányi tag. Régebben a városok túllicitálták egymást, kiválóságukkal kérkedtek, hangoztatták önállóságukat, kitűnő forgalmú piacukat dicsérték és büszkén vallották magukat minden téren a legkiválóbbaknak. Most éppen fordítva volt. Azzal versenyeztek egymással a városok kiküldöttei, hogy ki tudja m^ghatóbb szavakkal ecsetelni városának mostoha helyzetét. Fájdalmas érzés látni azt, hogy Szeged, Pécs, Sátoraljaújhely, Nagykanizsa, Sopron stb. mind sorra oly sebhelyeket tártak fel, amelyek igaz részvétet váltanak ki belőlünk. Mi esztergomiak tudjuk legjobban megérteni a panaszokat, mert mi is nagyon messzire estünk a békebeli megszokott életmódtól. Lenkei Emil, az Esztergomi Kereskedelmi Társulat elnöke szóvátette, hogy az itteni kereskedelemnek az volna az érdeke, hogy a ha. tárátkelést kissé megszorítsák, mert míg tőlünk egy kis darab vajért, túróért, cukorért, vagy egy pár harisnyáért érdemes átmenni a hídon, addig odaát 10 cseh-koronát kell fizetni egy-egy igazolványért, amelyet a cseh politika szerint csakis megbízható egyéneknek adnak ki. Ám az elnöklő soproni polgármester ezt a felszólítást helytelenítette. Magyar nemzeti érdek, úgymond, hogy teljesen ingyen mehessenek át véreink minél nagyobb számban a régi magyar területre, hogy puszta megjelenésükkel szolgálhassák a magyar eszmét és ápolják az összetartozandóság nemes céljait. Amikor nagy nemzeti célokról van szó, akkor a kereskedők egyéni érdeke teljes mértékben háttérbe szorul. Ezenfelül a csehek rögtön súlyos retorzióval élnek, ami szintén nem állam érdek. Mindazonáltal akadtak hangok, amelyek rámutattak arra, hogy ez a kérdés valamennyi határszéli városra nézve másképpen bírálandó el, mert pl. Sopronnak attól kell tartania, hogy lakosai a szomszéd falvakba mennek szükségleteik beszerzése végett. Különben is az egyes polgárok gazdasági érdeke el nem választható a nagy nemzeti érdekektől. Kállay Tibor volt pénzügyminiszter javaslata vált határozattá, amely szerint hatóságok közbenjöttével oly bizottság szervezendő, mely egyenesen a határszéli városok ügyével foglalkozik és amelyben minden érdekelt város delegáltjai helyet fognak kapni. Remélhető, hogy ez esetben az a cél, hogy ezek a mostoha sorsra jutott városok különös állami kedvezményeket kapjanak, meg fog valósulni. Amennyiben e fontos ügyben bármily intézkedés történne, arról, minthogy elsőrendű közérdekről van szó, olvasóinkat részletesen tájékoztatni fogjuk. Őrt áll a levente ... A lábatlani leventék ez év tavaszán nevezetes eseményt örökíthetnek meg egyesületük történetében. Az egyesület vezetőségének és agilis oktatóinak küzdelmes munkáját követésreméltó szép példával jutalmazta meg az ottani cementgyár rt. igazgatósága. Selényi Vilmos gyárigazgató megértve a kor hívó szózatát, nemes áldozatkészséggel negyven leventét teljesen felruházott és a szükséges felszereléssel ellátott, s ezáltal 1100 P értékben biztosította az egyesület további fejlődését. A leventeifjak oktatóik vezetése alatt f. hó 5-én az igazgatói lak elé vonulva, hálás szívvel köszönték meg jótevőjüknek e kegyes adományt. Selényi Vilmos gyárigazgató meghatottan köszönte meg az ifjak hódolatát és továbbra is megígérte hathatós támogatását az egyesület érdekében. A lábatlani levente egyesület hittel és bizalommal tekinthet a jövő elé I És méltán 1 Mert amíg ily nemesszivű, áldozatkész hazafiak élnek kicsiny hazánk határain belül, mint Selényi Vimos és a gyár derék tisztviselő-kara, kik tettekkel mutatják meg szivük melegét, — addig nyugodt lehet a hazánk sorsáért aggódok szive is; őrt áll a levente a Duna partján. S hiszünk mindnyájan egy szívvel lélekkel a leventeifjak hitvallásában : a szebb jövőben l I HÍREK I Plaudite civesl „Tapsoljatok polgároki" az igazi sikernek, amit a Stefánia anya és csecsemővédő intézet Földes Imre „Tüzek az éjszakában" cimű hazafias drámájával elért. Tapsoljatok mert ez a taps ezúttal elnémította azt a fe'fogást, hogy mi esztergomiak még a szép, a jó, a nagyszerű, a nemes iránt is mintha közönyösek nehezen lelkesülők lennénk. Tapsol jetok, mert a Stefánia otthonában édes, gügyögő apróságok derűsebben mosolyognak s ez a mosolygás nektek is szól, akik pengőitekkel, filléreitekkel ismét tanúbizonyságot tettetek érző szivetekről. Hétszer adta elő a nagyszerű együttes műkedvelő gárda mindig telt ház előtt az izig vérig magyar darabot s ez a szám a legékesebb bizonyítéka, hogy sikerült a darab, a szereplők megválasztása. Aki látta egyszer, ha nem is nézte mégegyszer, küldött testvért, jóbarátot, ismerőst, így : „Nagyon szép, nagyon megható, nem is hittem hogy igy is tudnak." S a színházteremben csengett a kacagás, a következő pillanatban a fájó magyar szív csillogó verítéke, könnycsepp ült a szemekben, egyegy bízó, bíztató, reményt hintő szóra pedig összeverődtek a kezek s az együvétaríozó magyarok őszinte kitörése, élő „éljen" összekapcsolt mindannyiunkat, ahogy semmi sem tud együvótartani. Magyar volt a darab, magyar lólek sugárzott a játékból az élő magyarok felé s ez lett a hihetetlen siker, alig volt valaki, aki nem látta. Legyen hála a Stefániának, minden dicséret, elismerés a nehéz munkát vívott szereplőknek nemcsak azért, mert felejthetetlen perceket szereztek mindnyájunknak, hanem azért is, mert megtalálták a csoda, kulcsot és megnyitották a kaput, melyen át egy gondolattal térünk be lelkesen valamennyien, a hazasze retet birodalmába. (Ky—ló.) A vízivárosi zárdatemplomban a májusi ájtatosságok szónokai e héten a következők: 12-én: dr. Tóth Kálmán, 13-án dr. Lacza István, 14-ón dr. Török Mihály, 15 én dr. Záborszky István, 16-án Nádler István, 17-ón Szentkirályi Márton, 18-án Pántol Márton. Püspöki látogatás. Mint már jeleztük, Antal Géza, a dunántúli kerület református püspöke vasárnap d. u. 4 órakor Nagysápról városunkba érkezik a ref. egyházközség látogatására. Kíséretében lesznek : Löke Károly ker. esperes, Szabó György egyházmegyei gondnok, Bese Lajos egyházmegyei főjegyző, Reviczky Elemér járási főszolgabíró és Fazekas Mihály püspöki titkár. Város a Hősök-emléke előtt, a ref. egyházközség a templom előtt Férfl öltöny szöveteket Illés Sándor Szécbenyi-tór 21. szám alatt.