Esztergom és Vidéke, 1929

1929-05-05 / 34.szám

történelmi városnak és a hajdani római birodalom egyik jelentős várá­nak, továbbá a magyar egyházfeje delem székvárosának: Kisrómának nevezetességeiben, kincseiben és ér­dekességéiben is. W. P. F. van Deventer Esztergo­mot Badenhez hasonlította. Badent a technika pénzzel tette naggyá, Esztergomban azonban természeti gazdagság rejlik. Akkor tehát, amidőn Esztergomról mint Budapest Badenjéről szólunk, nem délibábos elgondolással tervez­getünk, hanem a valóságban meg­lévő természetes fejlődés alapján hirdetjük a fürdő- és nyaralóváros felfedezett lehetőségeit. Ma már különben nem beszélünk lehetőségekről, mert a Szent István­fürdőtelep a legkényesebb igényeket is kielégíti, és a további fejlődés valóban meg fogja teremteni a fürdő­várost: Budapest Badenjét. Esztergomot a Baden jelzővel már korábban emlegették. Az Esztergomi Takarékpénztár Rt, mint a Szent István-fürdŐtelep tulajdonosa és a város vezetősége már évek óta azon fáradozik, hogy tervszerűen fürdő­ós nyaralóvárossá fejlessze Eszter­gomot. De miért emlegetik Esztergomot, mint Budapest Badenjét és mit je­lent Esztergom Budapestnek, a für­dés és nyaralás, a kirándulás és weekendezés szempontjából ? Az eddig Esztergomban járt kül­földi vendégek már megadták erre a kedvező választ. Amint Wiennek meg van a maga Badenje, már régi terv, hogy Budapestnek is legyen egy közelvidéki fürdő- és nyaraló­városa. A magyar fővárosban ugyan önálló és hatalmas munkával Buda­pest fürdőváros kiépítésén fáradoz­nak, mégsem értéktelenedik el az a terv, amely Budapestnek külön fürdő-, nyaraló- és kirándulóvárost sürget. A főváros közönsége, a pest­vidékiek és mindazok, akik Buda­pestre érkeznek, szinte szükségét érzik annak, hogy Budapesthez kö­zeleső fürdő-, nyaraló és kiránduló­városban egy-két napot vagy hosz­szabb időt kellemesen eltöltsenek. A fővárosi tisztviselő, ha szabad­ságot kap, mielőbb elutazik Buda­pestről, hogy a nagyváros zajától távol legyen. Ha nincs szabadsága, hetenkint legalább egyszer arra vá­gyódik, hogy vidéken töltse el va­sárnapi szabadnapját. Ezt tapasztal­juk a budapesti kereskedőnél, az iparosnál és a munkásnál is. Mind­annyian csak egy nap, vasárnap szabadok, és ezt az egy napot abban a városban kívánják eltölteni, amely közel esik Budapesthez, és ahol fürdő-, nyaraló-, kiránduló- vagy weekend- és művészigényeiket a legjobban kielégíthetik. Igen fontos természetesen az is, hogy a hétvégi vagy a hosszabb üdülés ne legyen költséges, azután, hogy a tisztviselő, a kereskedő, az iparos és a munkás családja állandó nyaraláson is le­hessen, és, hogy az elfoglalt családfő minden héten egyszer vagy többször kényelmesen, gyorsan és olcsón meglátogathassa hozzátartozóit. Esztergom az a város, amely Buda­pesthez a legközelebben fekvő fürdő­város, ahol Budapest lakossága első­rangú nyaralást, fürdést, üdülést és weekendezést talál. A Máv. igazgatósága mindjobban arra törekszik, hogy a másfélórás menetidőt kényelmes utazással csök­kentse. Már külön kirándulóvonatok és hajók is közlekednek, és az autó­utazás is mindinkább kedveltebb lesz. Mivel pedig Esztergomban a budapestiek, de még a más vidékiek is igen kedvezően és olcsón nyaral hatnak, üdülhetnek, Esztergom máris Baden fürdőváros jelentőségével bir, A legfontosabb fürdőkövetelménye­ket, hogy a közönség zavartalanul kipihenhesse fáradalmait, hogy szép kirándulásokkal szórakozzék és, hogy egészséges fürdéssel felüdüljön vagy esetleg más szórakozással, tánccal, sporttal, nyári összejövetelekkel is élénkítse a nyaralást, Esztergomban megtaláljuk. Ezért emlegetik Esztergomot mint Budapest Badenjét és a felsorolt fürdőtényezők, a már fejlődésnek indult fürdővárosi élet pedig látható és értékes jelei annak, hogy Eszter­gom hamarosan Baden fürdőváros nívójára fog emelkedni. Igazolja ezt a Szent István-fürdőtelep vezetősé­gének agilis tevékenysége, óriási áldozatkészsége és annak a szak­szerű munkának az eredménye, amely máris felkeltette mind a külföldi, mind a magyar városok érdeklő­dését. Vécs Ottó. A társadalmi kiegyenlítődés utján. A Páduai Szent Antal Egyesü­let közgyűlése. Városunk legnépesebb és eredmé­nyes működésében is legnagyobb vallásos és közjótékonysági egyesü­lete, a „Páduai Szent Antal Egyesü­let* f. év április 28-án, vasárnap d. u. tartotta első évi beszámoló és tisztválasztó közgyűlését a városház nagytermében. A közgyűlés iránt érthető nagy érdeklődés mutatkozott, mert min­denki látni és hallani óhajtotta P. Oslay Oswald tartományi főnököt, aki Szent Ferenc nyomdokain ha­ladva Egerben a szegényügyet oly nagyszerűen megoldotta. Ma ott, az Esztergomnál sokkal nagyobb város­ban, sehol, még a templomajtókban sem látható koldus, holott azelőtt csak úgy hemzsegett a város a ké­regetőktől. Számuk vásáros napokon a falukról bejött koldusokkal is sza­porodott. A lakosság, főképp a ke­reskedők, sok zaklatásnak voltak ki­téve, kiváltkép a professzionátus ké­regetők részéről, akiknek a koldulás jövedelmező keresetforrásuk volt. Egyesek naponként négy-öt pengőt, vásáros napokon pedig tizenkét, tizenöt pengőt is összeszedve „ke­resetükből" urasán éltek: hárman­négyen az ottani Kaszinó Szállodá­ban a zöld asztalnál étkeztek, boroz­tak és finom szivarokat szívtak. Mások ellenben, különösen a munka­képtelen öregek és tehetetlen betegek, valóságos odúkban elhagyatottan és éhezve tengették vigasztalan éle­tüket. Ezeket az ellentéteket és visszás­ságokat, meg a nyomort látva, éve­ken át folyton tépelődött a jó Pater: miként lehetne a társadalomnak e nyitott sebét, a koldulást megszün­tetni, a szegényügyet alaposan meg­oldani. Mert az ottani nagy karitatív tevékenységet kifejtett Szent Vince Egyesület is csak ideig óráig volt képes a nyomort enyhíteni; a leg­több esetben a hozott áldozattal is csak meddő munkát végezett. Meg­törtónt, hogy a karácsonykor tető­től-talpig felöltöztetett koldus néhány hét múlva már a régi ruhájában ücsörgött a megszokott helyén, az új ruháját eladta és az árát egyéb szükségleteire fordította. Esztergomban sincs máskép. Igaz, hogy most itt nem találkoznak oly koldusnábobok, mint Egerben vol­tak; de azért van városunkban is oly koldus, akinek négy darab ta­karókpénztári betétkönyve van és az összekéregetett alamizsnákból fiát is házvételhez segítette, összegyűjtött pénze azonban később devalválódott és ma már ő is igazán koldus P. Oslay Oswaldot, aki azelőtt Egerben házfőnök volt, a viszássá gok szemlélése vezette a szegény ügy megoldásához. Rájött, hogy a bajon máskép segíteni nem lehet, mintha a koldolást betiltják, az ado mányokat megfelelő módon beszedik és a pénzt a koldusok között (élelmi­szer, ruházat, stb alakjában) termé­szetben szétosztják. Ehhez termé­szetesen áldozatoslelkű segítőtársak is kellettek, akik a pénzbeszedést vállalták, másrészt a koldustanyákon a környezettanulmányt végzik. Ily segítőtársakat az ottani III. rendi Ferencesek és a város széplelkű hölgyei között csakhamar meg is találta. Hátra volt még a hatóságok megnyerése. Szmrecsányi Lajos dr. egri érsek örömmel adta áldását a tervhez és Prak Géza polgármester is megértőleg karolta fel az össz­lakosságot oly. közelről érdeklő ügyet. És ma már a szegénykérdés Egerben, talán örök időkre meg van oldva. Az egri szegénygondozás ezen módját ismertette P. Oslay Oswald tartományi főnök a vasárnapi köz­gyűlésen, amit most Esztergomban is meg fogunk valósítani. A közgyűlésen dr. Antony Béla polgármester, dr. Drahos János pre­látus-kanonok, főegyházmegyei iroda­igazgató, P, Vinkovits Viktor a marianus ferencesek tartományi főnöke, P. Cirfusz Viktorin, házfő­nök és P. Medveczky Medárd rend­főnöki titkár is megjelentek, akik a nagyszámú egyesületi tagokkal egye­temben feszült figyelemmel hallgat­ták az érdekes előadást. A tetszéssel fogadott beszéd után P. Czirfusz Viktorin házfőnök beszá­molt a múlt év november l.-óta működő egyesület eddigi félévi mű­ködéséről. A Szent Antal persely­pénzekből és egyéb adományokból f. év április végéig befolyt 9642 P 32 f, kiadás volt 9203 P 32 f, ami­ből 2171 P kenyérre, 2525 P 92 f tüzelőanyagra, a többi pedig egyéb élelmiszerre (burgonya, káposzta és pénzsegélyre) fordíttatott. Pénzmarad­vány 439 P. Az egyesület megala­kulása óta 2710 drb más félkilós kenyeret, tíz vaggon tűzifát, egy kocsi szenet, 30 q burgonyát és cca 300 kiló káposztát osztott szét a szegények között. A hagy megelégedéssel fogadott beszámoló után Sinka Ferenc Pál emelkedett szólásra és lelkes sza­vakkal méltatta az egri szegénygon­dozás módszirót és felkérte a jelen­levő széplelkű hölgyeket az eszme rregvalósításában való szives közre működésre, nevezetesen az alamizs­náknak a városban való összegyűj­tésére, amire azok dicséretreméltó számban vállalkoztak is. Majd megalakították [az egyesület tisztikarát. Fővédnökül őeminenciája, dr. Se­rédi Jusztinián bíboros-hercegprímást kérik fel, aki melegen érdeklődik az egyesület iránt és előre is áldását adta annak működéséhez. Az egyesület elnöke lett dr. Dra­hos János prelátus-kanonok, főegy­házmegyei irodaigazgató, aki szép beszédet tartva nyomban el is fog­lalta az elnöki széket. Tiszteletbeli elnökök lettek: dr. Walter Gyula c. püspök, nagypré­post, érseki helynök, dr. Machovich Gyula és Schiffer Ferenc prelátus­kanonokok. Alelnöknők: özv. késmárki Frey Ferencné, Etter Ödönné és dr. Mattya­sóvszky Béláné úrnők, mint az egye­sület tagjai. Az egyesület és a szegénygondo­zás igazgatója: P. Czirfusz Viktorin szentferencrendi házfőnök. Titkár: Sinka Ferenc Pál városi közgyám. Pénztárnok és könyvelő: Gergely Emilia III. r. testvér. Szegénygondozó testvérek: M. Konstancia és M. Sarolta harmad­rendi nővérek. Az egyesület választmányát azok a széplelkű hölgyek képezik, akik a tagok közül a társadalom minden osztályából az alamizsnák beszedé­sére önként vállalkoztak. Ezek név­sora a következő : Bakos Sándorné, Borovszky Anna, Burger Alajosné, Buri Matild, özv. Csurgay Józsefné, Fagala Károiyné, Gergely Andrásné, Henczy Erzsébet, Juhász Károiyné, Kerschbaurnmayer Károiyné, Kovács Margit, Makray Rózsi, Morvay Jo­lán, Nyitray Mária, Palkovich Mik­lósné, Patucska Katalin, Petrik Ist­vánné, Póka Jánosné, Reviczky Mar­git, Sántha Ilona, Sinka Ferenc Pálné, Szedmer Rózsi, Szentgyörgyi Jó­zsefné, Szentgyörgyi Maria, özv. Sztancsics Gyuláné, Till Anna özv. Tóth Mártonné, Turbács Józsefné és Zámbó Istvánné. E névsorhoz jönnek még az ujo­nan jelentkezők, akik ezen nemes szándékukat az egyesület igazgatója vagy titkára tudomására hozzák. A tisztikar ós választmány képezik a közel 250 tagot számláló egyesü­let vezetőségét és törzsét. Ríjuk vár a legszebb feladatok megoldása. A megjelent vendégek és meg­választott tisztikar éltetésével ért vé­get az emlékezetes közgyűlés. S. F. P. Nyolcvan új kabint építenek a strandfürdőben. A Szent István-fürdőtelepen né­hány nap óta nagyobbszabású tavaszi munka folyik. Parkosítanak és épít­keznek. A Takarékpénztár Rt. igaz­gatósága arra törekszik, hogy az idei fürdőszezon meglepetésedet hoz­zon a fürdőközönség számára. Üj fürdőberendezéseket hozatott, a für­dőtelepet jelentékeny területtel ki­bővítette és 80 új kabin építését kezdte meg. A kis-dunaparti bejárónál kezdő­dött meg az idei munka. A parko­sítást Hajdú Gyula m. kir. erdőmér­nök, az építkezést Pfalcz Tibor építőmester vezeti. A bejárattól balra, a platánfák alatt pázsitot készítenek gyönyörű begóniákkal. A régi be­járatot befalazták, itt szökőkút fog állani, zöld futószőnyegek között két pihenővel. A török-eredetű kő-fürdő házat is átjavítják. A férfi és a női uszoda gyalog­járója mellett új kerítést húznak, és így a n°gy strand területe meg­nagyobbodik. A nyert területen ho­mokstrand lesz. A gőzfürdő ós a fürdő vendéglő közötti terrasz-szerű téren is parkí­rozás folyik, de kibővítik a kerti vendéglőt is. A juhar- és hársfák alatt asztalokat fognak felállítani, hogy a vendégek kellemesen érez­zék magukat. A kis-dunaparti bejárattól jobbra, a zenepavillontól kezdve a széles főút mentén hosszú sorokban rózsafákat ültetnek. Magas íveken futórózsák fognak díszelegni. Az itteni kert közepén készítik a fürdőtelep leg­Férfi öltöny szöveteket EM^t^Ä Illés Sándor Szóctaenyi-tór 21. szám alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents