Esztergom és Vidéke, 1929
1929-04-28 / 32.szám
tori érdeke ellen. Ne csodálkozzék tehát senki azon, hogy ilyen tanügyi adminisztráció fáj lelkipásztori lelkemnek. Bizony elég szomorú, hogy épen ezen évben érve el 40 éves papi működésemet, a magyar kereszténység központjában, egy ke reszténynek hirdetett rezsim alatt — küzdenem kell plébániám s a városrósz területéhez tartozó elemi fiúiskola helyi integritásáért. A folyó iskolai évben a negyedik osztályt is elvették. Igy siklik ki a gyermek a plébános kezéből s lelki függéséből. És itt eszembejut, milyen másként láttak és gondolkoztak az egyesülés idején Szenttamás iskolaügyéről. Előttem van vérbeli földink dr. Földváry Istvánnak, Istenben boldogult s a város előtt ma is kegyeletes, szerető emlékben élő főügyészünknek előadói tervezete. A 27-ik lapon ezeket mondja : „Sokkal fontosább a szenttamási kath. alapítványi népiskola, mely égető szükségnek felel meg és szabályszerűen reorganizálandó." Sőt arról is szól a tervezet, hogy Szenttamás iskoláját az igényeknek megfelelően, négy tanítóval ellátott iskolára szükséges felszerelni és kiépíteni, ha kell, esetleg Szenttamás más helyén. Fejlesztette is a város elismerésreméltó jogi s pedagógiai érzékkel. Nem kicsinyelték le, nem igyekeztek elidegeníteni a szülőket azzal, hogy nem építik át; nem dolgoztak ellene mesterségesen. Egészen az új iskola építéséig megértésre találtam az iskola ügyében ott, ahol kellett. És íme... ma, az új iskolával kapcsolatban megakad. Még majd lehet erről eleget mondani, a személyeskedés s a politika miatt. A „Városért" ... Igen a „Városért" dolgozzunk. És bizony a sokszor leszólt, mostohán kezelt Szenttamás és ezzel a szenttamási iskola ügye is odatartozik a „Városunkért* való lelki közösséghez. A városrészeknek egymás életébe építő akarattal kell belekapcsolódniuk. Ne lehengerelést énekeljen az erősebb a gyengébb felett, — mert minden hatalom kiéli magát — hanem testvéries lélekkel kapjunk egymásért az idők tengelyében és hívjuk életre a gyengébbet. Mint egymás mellé rakott tűz, lobogjon egybe szivünk a városi jövő előtt. Ne bízzuk el magunkat. A megértésre, a megbékülésre, az együttműködésre, a keresztény s nemzeti célok érdekében ma is erőseknek kell lennünk és kerül nünk kell mindazt, ami az erők összefogásának útját állja. Ne csak mindig Trianonra hivatkozzunk és a gyászos 1918—19 re, hanem tanuljunk, okuljunk is e szomorú emlékekből állhatatos együttmunkálatra. A látóhatár bizony még eléggé beárnyékolt. A nemzetközi destruktív irányzat, mint a lapokban közlött leleplezésekből olvassuk, föld alatt dolgozik. Munkája folyamatban van, ha külsőleg csendesebben is, de annál agitatívabb módon bensőleg. Tanuljuk meg, hogy közéletünk minden terén rá kell lépnie a Krisztusi tanításból fakadó politikai s szociális egyensúly mesgyéjére, nehogy zátonyra kerüljön az egymást gyöngítő s meg nem értő széthúzással nálunk is a keresztény politika hajója. Megállapított tény, a miniszterelnök is hangoztatta, hogy az intelligencia között szakadékok vannak országszerte s így nálunk is tapasztalható, hogy az intelligencia, sőt a polgárság válaszúton áll. Az elválasztó körzetek, az ellentétek egymás között észrevehetően kifelé is megnyilatkoznak, még pedig nem szórványosan. Énnek okai egyrészt gazdaságiak, másrészt azonban politikaiak is. Ez utóbbi főleg azért, mert akik politikai hatalmi összeköttetéssel rendelkeznek, azok közül sokan elbizakodnak, magukat nélkülözhetet len tényezőknek képzelik, s mint valami felsőbbek, érdekelt gárdájukkal mintegy külön kasztot képeznek, Nem gondoljuk meg, hogy az ilyen magatartással az intelligencia tekintélyét és súlyát lefelé gyöngítjük, osztálykülönbözetet mozdítunk elő és segítjük elszakítani az intelligencia tekintélyes részét a keresztény politikai fronttól. Amiket mint visszaéléseket és komoly hibákat, míg ellenzéken voltunk, a liberális kormányok rovására gáncsoltunk, azok közül akárhányba a mi rezsimünk is beleesett, ami mind az összetartás, a lelki egyetértés rovására válik. A keresztény politika anyajegyének a közélet fórumán nem szabad fölületesnek és csak sújt ásnak lennie, mert akkor nem lesz átölelő keresztény világnézetünk ós nem csókoljuk rá a fellobogó hitre az építő keresztény magyart. Ernszt és Pet rovácz képviselők cikkei fényszórók voltak bajaink s közállapotaink megvilágítására, nehogy bekövetkezzék az, amit boldogult Prohászka Ottokár nem egyszer mondott nekem: vigyázzunk, nehogy a mai rendszer melynek közélete már sokban hasonlít a liberális korszakhoz, lejárassa a hamis vágányokon a keresztény politikát. Mi is tanulhatunk Érnszt és Petrovácz cikkéből. Cikkeikből az előjelei jelentkeznek annak, hogy a kormányzati váltógazdaság miatt, a keresztény politikai ellenzékre lesz szükség, ha a hatalmi elkábulásból észre nem térünk. Egy évtizede sáfárkodunk a keresztény politika jeligéje alatt s ezt a tíz esztendőt egyszer számon kérik tőlünk. Nem felülről, a hatalom zsámolya mellől kell a keresztény közéleti pályafutásunk virágoztató nedvét kapnunk, hanem alulról, saját értékünkből. Ha közéletünkben Krisztus tanítása belénk villámlik, akkor felserkednek rajtunk a keresztény politika gyakorlati művei, testvéri ölelés melegét érezzük munkánkban és mindnyájan a „Városért" a város gyermekei leszünk. Nem lesz köztünk mostohán kezelt, letagadott lélek. Keményfy K. D. Egy szántás, egy kenyér! Többször hallottam már öreg, tapasz alt és elméletileg is képzett gazdáktól, de a földjét szerető kisgazdától is egy aranyigazságot, mely közmondássá vált: „ Ahány szántás, annyi kenyéri" Természetesnek tartom, hogy még a laikus sem gondolja azt, hogy ennek alapján a szántással a termés végtelenségig fokozható. Mert a szántáson kívül még sok más indító ok hiányozhatik a jó terméshez. Azonban kétségbevonhatatlan az, hogy a földm ívelés nek alapja a föld megmunkálásában rejlik. Erre már az ősember is rájött, amikor szókincseit megalkotta. Hosszú évezredek vonultak el azóta, amióta a faekét gőzeke, traktor váltotta fel; az őserdők helyébe keramitos utcák és fürdőszobás lakások épültek s amióta az állatokat nem kell kilométerekre hajtani itatni, hanem az istálló előtt álló vízvezetéki csap üdítő vizével csillapíthatja szomját az attól pár méterre álló állat. A gépek nemcsak azért szorították ki az igavonó állatot a talaj megmívelésébŐl, mert olcsóbb az üzemük, de főként azért, mert jobb és gyorsabb a munkateljesítményük. Igy oldható meg az, hogy július elején learatott gabonatáblákat, ha a vetésforgás szerinti mértékben is, de szép tember végéig háromszor megszántva vetik újra be az uradalmak és azok a gazdák, akik produkálni és előrejutni akarnak. Háború után, amikor a modernizálódás és a produktív termelés oly rohamlépésekben haladt előre a nagy konkurrencia miatt, nem mindenütt értették meg a kor intő szavát. Mert ha az esztergomi határban most, tavasztájon végigsétálunk egyes dűlők, de különösen a városi bérföldek között, szomorúan láthatja az ember, hogy azok 70 százalékán még a júliusi tarló sincs aláforgatva, ott merednek égnek a gabonatarlók, a tengeri-szár, törek és a burgonyasűrű csomaja között 30—40 cm magas tarlógaz verte fel a fejét, jeléül annak, hogy a bérlő vagy a gazda hat hónapja felé sem nézett annak, amiből él, ami kenyerét adja. Szomorú tény az, hogy nálunk csak azon földeket szántják meg ősszel, amelyekbe őszi gabona kerül, míg a tavasziak alá tavasszal szántnak egyszer s elhagyják a gazda ábécéjében oly sokat emlegetett őszi mély szántást. Kihasználatlanul hagyják a tél fagyát, a levegő és nap tápanyagfeltáró hatását. Földeken gazt nevelnek, amely úgy elhatalmasodik, hogy a talaj tápanyagának felét elszívja a kultúrnövénytől. Ez az oka annak, hogy aratáskor 5—6 q-ás termést aratunk, mely még a termelési kiadásokat is alig téríti meg, így adósságokba keveredik a gazda ás emellett közgazdasági kárt is okoz az országnak. Pedig sok gazda megtanulta már a maga kárán, mit jelent a szántás a talajnak terméshozam tekintetében, de sajnos, hogy nem ezen tapasztalt gazdákhoz járnak a többiek tanulni, szabad idejükben elbeszélgetni a hosszú téli estéken. Pedig, ha megmagyaráznák gazdáinknak a modern gazdálkodás hasznát és produktívabb jelentőségét, talán jobban megnyugtatná őket mind az, ami olyan irányú kritikába vonja gondolatkörüket, amely messze távol esik az egységes Nagymagyarország visszaállítása és a többtermelés magasztos gondolatától. Külföldön már ezen irányban sok kai előbb tartanak. Olaszoszágban, ahol helyesen ítélték meg, hogy minden modern ipar dacára legfontosabb produktív termelés a mezőgazdálkodás, rendeztek búza-napot, termelési versenyeket nagy díjakkal és állami szubvenciókkal, de ugyanakkor elveszik az olyan gazdától a földjét, aki rosszul műveli vagy kezeli, s odaadják egy másik fascistának, aki több szeretettel és szakértelemmel viseltetik a föld iránt. Mi ahhoz, hogy ezt keresztül vigyük, még talán messze vagyunk, de a város, mint bérbeadó-földtulajdonos, találhat módot annak meggátlására, hogy földjeit ne gyomosítsák el, ne zsarolják ki, ha talán nem is ilyen szigorú rendszabályok életbeléptetésével, de ha felkérnék azokat a hozzáértő urakat, — ha vannak, akik a ráérő idejükben nem a komoly munkára, hanem a könynyebb kritikára való tanításra és talán önkéntelenül gyűlöletszításra fordítanak rengeteg sok energiát, sétáljanak el a határba egy kis pacsirta-dalt hallgatni, amely felénk is csak úgy szól, hogy „egy szántás egy kenyér, két szántás két kenyér." Schalkház Ferenc. Ém Esztergomi Kereskedelmi Társalat közleményei. A kereskedelem terén mutatkozó feltűnő visszaesés, a forgalomnak csökkenése, részben arra vezetendő vissza, hogy egyes szakmákban nagyon elszaporodnak az üzletek és ezáltal a vevők szétforgácsolódnak. Kevesebb vevő jut egy kereskedőre és így egyáltalában nem lehet csodálkozni azon, hogy a megélhetés mindig nehezebbé válik. Miskolcon pl. a vaskereskedők száma 6-ról 24-re emelkedett, a fűszerkereskedőké 90-ről 240-re, a bőrkereskedőké 11-ről 33-ra. Kaposváron békében 46 fűszerkereskedő volt, most 130 van. Székesfehérváron a békebeli 87 fűszeres helyett ma 140 próbál exisztálni. De nem akarjuk az egész ország statisztikájával terhelni olvasóinkat, mert nálunk Esztergomban kedvezőbbek a viszonyok ebben az irányban. Ózletet nyitni könnyű, kis tőke elégséges, de fennmaradni és boldogulni, ehhez már különleges tehetség kell. Az élelmes ember a jég hátán is megél, az élhetetlen elpusztul, ha bármily kedvező viszonyok közé is kerül. A közszerepelés mindenképpen hálátlan jeladat l Nagymérvű emberszeretet kell ahhoz, hogy az igazságtalanul gáncsolok rosszindulatú kritikája ellenére ne csüggedjen el az, aki a köznek használni akar. A Pécsi Takarékpénztár országos nevű elnöke Visnya Ernő, az ottani Kereskedelmi Kamara elnöke, felsőházi tag, kincstári főtanácsos, aki idejét majdnem egészen a közönségnek szenteli önzetlenül, most egy nyilvános felszólalásával maga ellen zúdította iparos kartársait. Azt mondotta, hogy a „közmunkák erőltetése nem egészséges, mert ez csak ujabb adóterhet jelent". E megjegyzés folytán azt vetik szemére, hogy miért nem birja rá az államhatalmat az alkotásra, mert mindenkinek üres a zsebe, egyedül az államkassza van tele és ezeket a javakat okvetlenül mozgósítani kell az iparosok javárai Visnya személyén keresztül a pénzintézetek is támadják, mondván, hogy ne szedjenek a pénzintézetek a békebelinél háromszor magasabb kama~ tot, mert ez az egyetlen oka a magánépítkezések megbénulásának. Szóval folynak a viták, a szemrehányások özöne száll azokra, akik véleményt mernek mondani ós így újra csak azt kell megállapítanom, hogy a meg nem értésnek mindig csak a pénztelenség az oka. A gazdasági élet láncszemekből áll és mindegyik szemnek bele kell illeszkedni a másikba. Ha a lánc elszakad, akkor nem futhat azon keresztül egészséges vérkeringés. És ez okozza aztán a mesterségesen előidézett vihart — egy pohár vízben. Az esztergomi sr and fürdő ujabb kibővítése minket is nagyon közelről érint. Az Esztergomi Takarékpénztár megint 25.000 pengőt áldoz a kabinok számának gyarapítására, a strandnak negnagyobbítására és a volt Fekete Sas gyógyszertár helyén depandent, pótszálíodát épít a fürdőszálló mellé. A Dunának a fürdő melletti partját is szabályoztatja és tagadhatatlanul elkövet mindent, hogy az ide érkező idegenek falaink között jól érezzék magukat. A takarékpénztár ezirányú áldozatkészségét soha, senki elvitatni nem fogja és a remek strandfürdő létrehozása a mi részünkről is meleg köszönetet érdemel. Akik hosszabb időre jönnek közénk, élénk mozgást, idegen Férfi Öltöny szöveteket 3 V 0 Ä B A A „ N Ä Illés Sándor Széchenyi-tér 21. szám alatt.
