Esztergom és Vidéke, 1929

1929-04-21 / 30.szám

Szerk. és kiadóhivatal: Simor-utca 18—20., Megjelenik kétszer hetenkint. Előfizetési ára: egy hóra 1*20 P. Csütörtöki szám 10, vasárnap 20 fillér Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. — Laptulajdonos és felelős szerkesztő: LAISZKY KÁZMÉR. Választások előtt. Irta : Dr. Dréhr Imre államtitkár. Nem időszaki választásról van szó. Sokkal többről némelyek szerint kevesebbről. Országos választások előtt állunk, mert a „feudális" díszítő jelzővel szerepeltetett a magyar kormányzat az önkormányzati választások kiírásával visszaállítja az alkotmányosságot, a magyar népesság egészségi kultúrájának fejlődését és életgondjainak kiegyensúlyozását célzó hatalmas, országos szervezetben, a Társadalombiztosítóban. Minthogy ez a modern, egyre terjedő intézmény mintegy 2 millió magyar ember egészségére közvetlenül érezteti áldásos hatását, az Önkormányzat demokratikus elvének érvényesítése annak keretében azt jelenti, hogy demokratizálták az iparforgalmi népesség népjóléti politikáját. Az intézményben közvetlenül érdekelt 910.000 munkaadó és munkavállaló május 12.-én és 13.-án titkos és arányos választással fogja megválasztani a Társadalombiztosító közgyűlésének tagjait, tehát azokat az elektorokat, akiknek hivatása lesz az országos szervezet ellenőrzésére hivatott 40 tagú igazgatóságnak, illetőleg — közvetve — a 10 tagú elnökségnek megválasztása. Sajátságos jellege van ennek a készülő választásnak. Az országgyűlési választásoknál a kerületiség érvényesül és egy vidék politikai joggal felruházott lakossága foglalkozásra, vagyoni, társadalmi helyzetére való tekintet nélkül juttatja kifejezésre akaratát. A májusra kitűzött választások rendszerében csodálatos szintézisben érvényesül a demokratikus és a rendi gondolat. A munkások, tisztviselők a gyáriparosok, a bányaiparosok, a magyar kézmű mesterei, a szabadfoglalkozásúak, a kis és nagy kereskedelem vállalkozó tagjai stb. stb. mind külön-külön rendi tagoltságukban választanak és csak a saját rendükbeli jelöltekre. A választás tehát a hagyományos történelmi időkre emlékeztető rendi alapon történik, amiben ismét csak demokratikus szempont, a rendek önkormányzatának, önfegyelmező és felelőségérzet íelfokozó elve érvényesül, A kézmű delegátusainak megválasztásánál csak kézműiparosnak lehet szava, a kereskedő csak kereskedőt választhat, a középiparos csak középiparost és igy tovább. Ezzel egyszersmind az egészséges kiválasztás elve is érvényesül, mert a kézműiparosok bizonyára a leglelkiismeretesebben fogják megválasztani rendüknek, ipaéuknak hivatott szószólóját, oltalmazóját és harcosát a társadalombiztosítás életében. Az országos intézményben beleérdekelt rendek harmonikus működésének biztosítása céljából a szám és teherviselés perdöntő aránya szerint szabályozta miniszterem dr. Vass József a különböző rendek képviselésének arányát. Hatalmaskodásnak, intrikáknak jogtalan befolyások gátló aknamunkájának a népjólét országos csarnokában nem lehet helye! Mindegyik rend a teherviselés arányának megfelelő képviselethez jut, intézményesen vet gátat a törvény annak a lehetőségnek, hogy több rend összefogva, az osztályszellem türelmetlenségével rontson kissebb, békés, csak a szakszemponttal törődő rend képviselői ellen. A lérsadalombiztosítás alkotmányossága ime helyre áll. A törvény bölcsessége és Vass miniszter akarata igazságot vitt be a választás rendszerébe, nemes rezgésű orgonasipokként csoportosította a társadalmi rendek szószólóit, hogy majdan, ha összeülnek, a szociális haladás harmóniájában, magasra ivelő diadalmas élet-himnuszban reszkessen szavuk, nem pedig a gyűlölködő osztálykar kakofoniájában. Mint a népjóléti és munkaügyi kormányzat egyik felelős tényezője, áhítatos lélekkel fordulok hozzátok nagymultú rendjei hazánk iparforgalmi népességének: áldozatos szívvel szólok hozzátok, kérve benneteket, hogy igazságosan, meggyőződéstek, lelkiismeretetek szava szerint essék választástok a legigazabb, legtisztább lelkű, jószándékú emberekre, akiknek erkölcsi és szellemi tulajdonaiktól függ, hogy a magyar népnek országos szociális intézménye, ne a kenyérharcban álló rendek civódásainak martalékává, hanem a magyar iparforgalmi népesség lelki és testi egészségének templomává váljék. A szociális gondolatnak jobb, nemesebb magyar lelkiség és fizikai erő épülésére emelt szerkezete felett az önkormányzatba tömörült rendek a társadalmi igazságosság ércszavával hirdessék meg, hogy feltámadunk, mert egyek vagyunk. Egyek vagyunk és maradunk fajtánk szeretetében államunk akaratában, nemzetünk felesében magyar jövőnk elképzelésében, Isten felesében. Városrendezési gondolatok. irta: Einczinger Ferenc. v. A városok hajdanában rendszerint a főtemplom vagy a földesúr palotája körül úgy fejlődtek és rendeződtek, mint a tölgy kevély és logikus törzsén az ágak, gallyaikkal és szétágazó lomb koronáikkal. Ilyen város szinte évgyűrűkkel rakott le századok folyamán magam körül, amely gyűrűkkel pontosan leolvasható fejlődése tempója és szelleme. A város és utcakép szempontjából minden rendezés vagy uj létesítésnél e körülményt illene figyelembe venni és a kapzsi munka ne álljon az öreg nagyapa-házhoz, hogy megmérkőzzék vele, s ne akarja utána csinálni amazok már meg nem értett lelkét. Egy város utcáinak helylyel közzel mindig meg van a maga jellegzetes képe. mely a sajátos helyi elemekből adódik ki. Etsőízben a mérnöki szabályozás adja meg az alaphangot, dönti el az utca irányát, átvágásait és terek képződéseit. A fontosabb második tényező az utcák vonalán épülő házak sorának kivitele. Bár döntő tényező az architektúra, a kisebb jelentőségű tényezőknek is fontos szerepe van az utca, illetve a városkép kialakulására. Aki régi kis városban megfordult, emlékezhet ilyen apróbb jellemző hatású utcamotivumokra, mint a házfalba erősített utcai lámpák, iparos cégérek, címerek, útjelző táblák stb. E nagyobbára iparművészeti alkotások, egyes mesterek egyéni munkái lévén, egyéni ízt adnak az utcaképnek. A nagyvárost sokban helytelenül utánzó törekvések egyike például az utcák képét rendszerint eltorzító üzleti portálék divatja, mely eredetileg az osztrák fővárosból származik s hozzánk a legkevésbé sikerült megoldások jutottak el. Napjainkban a világító cégérek divatja kapott lábra. Ha e feladatot művész ember keze hozta volna létre, minden üzlet részére más-más formát talált volna, olyant, mely éppen arra az üzletre, szakmára jellemző. Ehelyett a tömeggyártás prédája lett a jó gondolat s a megoldás unalom és ízléstelen egyhangúság. A hatszögű utcai, trafik bódéink uniformisa hasonlólag lenne kifogásolandó. Pedig az idegen szem leginkább a mindennapi használat tárgyain akad meg. Ha az idegen forgalomnak fontos tényezője az idegenek érdeklődése, akkor nem kétséges, hogy az utcakép érdekes voltának nagy a szerepe a város érdekessé tételében és az idegen érdeklődésének felkeltésében. Jaschik Álmos tanár nagy hozzáértéssel felkutatta és országosan ismertette városunk régi kovács munkáit, kapuzár, vasalásokat, kulcspajzsokat, bizonyságául annak, hogy itt már volt sajátos helyi jelleg a múltban. Itt megint nem arról van szó, hogy a multat utánozzuk, mert a sajátos helyi jelleget a mai változott világban, változott alakban és érzéssel kellene megteremteni. Ha végig tekintünk napjaink korabeli házainkon, azt látjuk, hogy kegyelet nélküli tradíció imádat terjeng a mai kisvárosi építkezésekben. Doge-paloták díszeinek részleteit látjuk olyan kis házon, melyben például rádiófelszerelést árusít, a tangó áriát fütyörésző borotvált bajszú kis polgár. Dogek szelleme, rádióval; bábeli zűrzavar 1 A tudományok révén életünk sok viszonylatában azelőtt csodának vett magas szintre értünk, kell, hogy az érző és gondolkodó emberek gyűjtő tanyája a város, szerkezetében és külső megnyilatkozásában szintén a fejlődés útjára térjen. Levegős terekre van szükség, hogy lélegzethez jussanak, nagyobb parkokra, hogy frisseségüket megóvhassák lakói. A fejlődés érdekében rakjunk merész felszökő emeleteket, szellős és világos köpüit a munkának és életnek, széles ablakokkal és jó szellőzéssel; létesítsünk olcsó kényelmet, gyors technikát és minden alapját a mentül szélesebb körű egészségnek. A mai «ar SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI • köző, konyha- és kenyérruha, ft

«4-vi CTÄlffiü abro8Z (nagyban és kicsinyben) M<t/J &£UVUU legjutányosabban beszerelhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz, (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik