Esztergom és Vidéke, 1928

1928-04-08 / 29.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. S5EBIELBIIK I1EDEI ViSABIAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖK. •serkesstőség én kiadóhivatal i Simor János-utca 18—20., hova a lap Mellens! részét illető közlemények, továbbá az előfizetett s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÄL ISTVÁN. LaptnUJdonos és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. JKIACrYAB HUiFÉT. Irta : dr. Brenner Antal főjegyző, polgármester h. A nagy világégés megszűnte óta immár tizedik Húsvétját üli a magyar, a keresztre feszitett Krisztus kínos szenvedésének Golgotáján járva felemelt fővel, de sohase csüggedten, nélkülözésben, lemondásban, de néha mégis felcsillanó reménységgel. A világháború mámoros és mindig a győzelem biztos tudatával fűtött éveiben pedig volt bajunk elég, senkisem gondolt a mai nyomorúságra, a megpróbáltatásoknak talán soha meg nem szűnő árjára s ha a hősi halottak gyásszal borítottak is sok ezer magyar szivet, vagy az elnyomorodott és munkaképtelenné vált hadfiak hatalmas csapatja élő vádlóként hallatta is néma panaszát és jajjszavát, a magyar ősi virtusával, történelmi hivatásának kifejlett öntudatával mint büszke, hatalmas tölgy állott s nem vette észre a gyökerén rágódó alattomos férgeknek pusztító aknamunkáját. A föld alól kibújt söpredék nép romboló munkája vitte a jóhiszemű és soha össze nem tartó magyar nemzetet Trianon béke asztalához és alapoztatta meg vele a magyarnak örök Golgotáját. De lehet-e a magyar Golgota örök?! Lehetséges-e, hogy a magyar nép, mely harcedzett karjával, nemes, lovagias, önfeláldozó magatartásával, egy dicsőséges történelmi időszakon keresztül védte nyugat kultúráját, örök szenvedésre legyen kárhoztatva ?! Mert hogy szenvedés, örök lemondás, naprólnapra fokozódó

s nyomorúság a magyar élete, az bizonyos s hogy a csonka hazában nincs és nem is lehet magyar feltámadás, az is kétségtelen. A szenvedő emberiség örök reménysége, a nagypénteki kereszthalálból évenkint megismétlődő feltámadás szimbolikus ténye nekünk, reményfosztotta szomorú magyaroknak szintén vigaszt nyújt! Vigasztalást, de csak a hivő léleknek, a keresztény embernek, a krisztusi hitben megerősödött teremtményeknek. Ünnepeljük a feltámadást, a testi halaiból való megújhodást, melyen győzedelmeskedett Krisztus, a világ megváltója s minden szenvedőnek vigasztalója. A kereszt tövében fakadt az új, az örök élet s a magyar nemzet keresztjéből kell egy életre hivatott nemzet, boldogabb jövőjének is kisarjadzani. Naponként felhangzik a magyar hitvallás: „Hiszek Magyarország feltámadásában!" s mi magyarok Golgota járásunk közepette alig teszünk valamit a feltámadás felé. A szociális és kulturális élet vonatkozásaiban tapasztalható nagy haladás mellett szomorúan állapíthatjuk meg, hogy a polgárok életereje napról-napra sorvad és a csonka hazában halálra itélt magyarság széles rétegeinek tehetetlenül kell szemlélnie, miként sülyed fokrólfokra a teljes elszegényedés felé. Míg az államháztartás rendje és szilárdsága hamis képét mutatja a csonkahaza életrevalóságának, addig a polgárok nagy tömegének fokozatos és meggatolhatlan anyagi tönkremenetele igaz, de szomorú eredményét hozza a trianoni magyar tragédiának. A keresztény megújhodás, a hitélet emelkedettségének gyönyörű megnyilvánulásai, lelki vezetőink kiválasztásában újabban észlelhető megnyugtató jelenségek, amelyeket a megpróbáltatásokban öntudatra ébredt tömegek spontán kifejezett örömujjongása és lelkesedése kisér, mind egytől-egyig hatalmas tényezői a magyar Golgota járás elviselhetésének. A minduntalan hangoztatott megértés, szeretet és egymásnak megbecsülése azonban még nem hatotta át a magyar nép széles rétegeit. Még mindig hiányzik a krisztusi szeretetnek éltetadó, a földi életet még keresztjárásában is kellemessé, elviselhetővé tevő melegsége és bensősége, közés társadalmi életünkben még fagyos szelek fújnak, kíméletlenül leperzselve a jóakaratnak, a törekvésnek, az emberi szolidaritás útját egyengető s megértő munkásságnak zsenge bimbóit. Hatalmi tobzódás, büszke önteltség, könyökölő előretörtetés, sértő modor és irigység bénítják meg az élet edzett, sokszor csalódott, de abban megacélosodott s csakis az egyetemes emberi boldogulásért, a mindig sűrűbben csepegő magyar könynyek leszárításában munkálkodó áldozatos szívek lelkes munkáját. A felíelé törekvő ember, legyen az bármily társadalmi állásban, a nagy bojt bűnbánatra szólító időszakában megtisztulva, a feltámadás évenként megismétlődő szimbolikus jelentőségét évrő-évre tökéletesebb lélekkel fogadja. Ha valamikor szüksége volt a magyarnak, a húsvét felemelő, biztató, a szomorúságos trianoni magyar életet reménységgel s örömmel eltöltő hangulatára, úgy a mostani nehéz idők azok, amelynek méhében ott szunnyadozik a magyar élniakarásnak egy szebb és megérdemelt magyar jövőt jelentő, élő valósága. Fel a szivekkel magyar népem ! Az örök húsvét, a mindig megújhodó élet, az örökkévalóságnak mindent és mindenkit érdeme szerint megjutalmazó szükségessége sarkaljon bennünket egy tökéletesebb életre; hibáinkat, gyarlóságainkat, bűneinket levetkőzve álljunk sorompóba s a magyar nemzet egy új, boldogabb életre támasztásának magasztos munkájából — öntudatlan, az élet gondját még felfogni nem képes gyermekeink jövőjének megalapozása és biztosítása érdekében — vegye ki mindenki a maga részét. Előttünk van a mindenség alkotó urának a minden életet évrol-évre megújító gyönyörűséges tavaszban megnyilatkozó fenséges hatalma, jósága és bölcsessége. Húsvét és tavasz ! Mintha a soha ki nem alvó életnek együttes hírnökei lennének! S mi magyarok ezen a minden jóval, széppel megáldott magyar földön, mely osztja magából az életet, a kenyeret, kell, hogy méltók legyünk a Mindenható kegyelmére, de csak akkor, ha állami, társadalmi és családi életünkben a kereszthalált szenvedett megváltó Krisztus igaz gyermekei maradunk. Bibliotheka és múzeum. . Ezen lap április 1-én megjelent száma az Esztergomi Régészeti és Történelmi Társulat március 24 iki gyűléséről beszámolva, többek között a következőket írja: „a régiségtára Bibliothekának erre célra szánt tep meiben helyeztetnék el." Miután a nyilvánosság elé került a lap közlésével a terv, én is a nyilvánosság előtt vagyok kénytelen rá hivatalból reflektálni. Elsősorban, ha hasonló terv felszínre kerül egy másik gyűjteménynyel kapcsolatban, azt szükséges előzetesen ama másik gyűjtemény, jelen esetben a könyvtár vezetőségével megbeszélni. Másodsorban körülményes betekintést, helyszíni szemlét kell a tervezőknek a Bibliotheka belső elhelyezésében végezni, az alapos tájékozódás miatt. Az első a jogi szempont, a második a gyakorlati előrelátás dolga. Egy átlag bepillantás a Bibliotheka helyiségeiben nyilvánvalóvá teszi, hogy a tárgyalt terv keresztülvitele kivihetetlen. A helyiségekben anynyira összezsúfolt az elhelyezés, hogy magának a könyvtárnak volna szüksége több helyiségre, nem hogy még adjon „termeket" más gyűjtemény számára. 1911-ig nem elrendezetten, hanem csak összehalmozva a Bibliothekában volt a Történelmi Társulat muzeális gyűjteménye. Azon évben azonban a Bibliotheka kénytelen volt felmondani a szállást, mert az elfoglalt két szobára már akkor szüksége volt a Bibliothekának. A muzeális tárgyak el is vitettek. Az újból felmerült terv lehet hogy ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül• • köző. konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik