Esztergom és Vidéke, 1928
1928-03-25 / 25.szám
£>m ITlIfAf £R TAPKAÍIAI Ml I AP HB POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LÁP HiaiELElIK IIBDBI YaftaBIáF ÉS 08ÚTÖBTÖKÖP, sserketztőség és kiadóhivatal > Simor János-ates 18—30., kova a lap iseltenii részét illető közlemények, továbbá w alőtisetési t hirdetési dijak stb, küldendők. Teleton 21. ^OHifflkatárs: VITÄL ISTVÁN. LaptttUjdoiiOí és felelöt szcrketxtö! LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára : e%y hcra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Kolos-kórház kibővítése. Irta: dr. Gönczy Béla m. kir. egészségügyi főtanácsos, korházigazgató. A képviselőtestületnek f. hó 17-én, szombaton tartott ülésében a kórház 1927. évi zárszámadása révén szóvá lett téve, hogy miből keletkezett a kórháznak a deficitje s menynyit tesz az ki s ha a kórház úgy küzd anyagiakkal, van-s szüksége építkezésre ? Minden hozzászólást, mely az ügy tisztázásához járul, csak köszönettel vehetek s ezért végtelenül sajnálom, hogy a nevezett képviselőtestületi ülésen jelen nem lehettem s a szükséges informátiókat nyomban meg nem adhattam, de ép azért, hogy téves nézetek keletkezésének elejét vegyem, indokoltnak tartom e kérdésnek a helyes oldaláról ezúton való megvilágítását. Mindenekelőtt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a 80.000 pengős foíyószámíakölcsön nem egészben deficit, hiszen azt a behajtás alatt lévő gyógydíjak tömege igen nagy részt fedezi; alábbiakból tűnik ki, hogy a tényleges deficit a 80.000 pengőnek egy negyed részénél csak valamivel nagyobb.^A többit azért kellett felvenni mint kölcsönt, hogy a kórház visszanyerje készfizető képességét, amelyet azért nélkülözött, mert a felmerülő gyógydíjait mindig CFak hónapokkal később tudja behajtani. Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy szükséges-e a kórházat bővíteni, szabadjon az alábbiakban kimutatni, hogy nemcsak szabad, de kell is, mert csak egy kibővítés tudja egyensúlyban tartani a kórháznak már is javuló, de még mindig Ingó mérlegét. A Kolos-kórház, mely 80 beteg számára épült, 1902-ben nyilt meg. Ápolási napjainak száma akkor 27.982 volt, ma pedig folyton emelkedő ten dentia mellett 55.616. Természetes, hogy ezt a forgalmat a saját falain belül lebonyolítani nem tudja s ezért egyesült a Simor-kórházzal, hogy ott vezesse le folyton növekvő betegforgalmát. A két kórház 1920. január elsejével kezdte meg közös működését egységes adminisztráció mellett, ami teljesen meg is felelt volna a két kórház igényének, ha a minisztérium az ápolási dijat azon években is a tényleges szükségletnek megfelelőleg álllapitotta volna meg. Sajnos, e tekintetben a valutaromlás idejében mindig elkésve s nem kellő mértékben emelte meg a minisztérium a napi ápolási dijakat, úgy, hogy 1924. december 31-ig 35.432 P 41 fillérnyi deficitünk keletkezett. Minthogy azonban a miniszterülrn az ápolási díjat 1925 ben végre (de csak május 1-től) 4 pengőre emelte, sikerült is mindjárt az 1925 ik év második * és harmadik negyedében a deficitet 13.313 P 97 fillérrel 22.118 P 44 fillérre lecsökkenteni. A következő évben 1926 ban a napi ápolási dij ismét 4 pengővel állapíttatván meg, teljes reménységgel néztünk az elé, hogy a deficitet ismét kielégítő eredménnyel fogjuk apasztani, amikor nyilváovaló lett a Simor-kórház vezetőségének az az elhatározása, hogy gazdaságilag a Kolos-kórháztól el akar válni. Részben ennek lett aztán az eredménye az, hogy a deficitet — bár 1926-ban az ápolási díj egész évben 4 pengő volt — már csak 467 P 18 fillérrel 21 651 P 26 fillérre tudta a kórház igazgatósága csökkenteni, sőt 1927-ben, amikor a napi ápolási díj 4 pengőről ismét 3 P 72 fillérre apasztatott, a deficit 1927. december 31-én 1626 P 40 fillérrel ismét 23.287 P 66 fillérre emelkedett. Érezve a súlyos fe'elősséget, ami abból folyik, hogy a Kolos-kórház nem maga használhatja fel egész jövedelmét azon pillanattól fogva, amikor a Simor-kórház gazdasági különválására való törekvése nyilvánvalóvá lett, tehát még 1925, év folyamán, megtettem lépéseimet a Kolos-kórház kibővítésének engedélyezésére, mert bármily kellemes kapcsolat is áll fenn a két kórház közt, meggyőződésem, hogy a Koloskórház boldogulásának ez az egyedüli kulcsa. Egyben előterjesztést tettem a kórházbizottságnak is, hogy vizsgálja meg a kórház ügyeit, amely teljesen honorálta álláspontomat, nemcsak arra nézve, hogy a Simor-kórházzal való kapcsolat a Kolos-kórházra nem előnyös, hanem hogy a meglevő bajokon csakis a Kolos kórház kibővítése segít. Ezt az ügyet — kérésemre — a népjóléti minisztérium is vizsgálat tárgyává tette s kiküldöttei a kórházbizottság nyilt ülésén állapították meg, hogy bér az adminisztráció tekintetében kifogás nem emelhető, meg kell állapítani a kórház súlyos anyagi helyzetét, aminek eredetét szintén a Simor-kórházzal való öszszeköttetésben látták gyökerezni. Ennek volt a következménye az a népjóléti miniszteri leirat is, mely a Simor-kórházzal való kapcsolatot bizonyos megszorításhoz köti, egyben a tervbe vett kórházbővítésre való tekintettel most már csak rövid időre engedélyezi, mart „a szerződés a Kolos-kórház érdekeit nem kellőleg védi meg." Ahhoz tehát szó sem fér, hogy a Kolos-kórházat ki kell bővíteni s hogy ennek szükségét a Simor-kórházzal való kapcsolat fenntartása által sem lehet elkerülni. Ugyanis a városunkban elhelyezett egész beteganyag nem elegendő arra, hogy abból két kórház magát tartsa fenn, azt pedig a város érdeke nem engedi meg, hogy feláldozza a saját kórházának, sőt mondhatni magának a városnak érdekeit is. Mert ne feledjük el, hogy az a 80.000 pengős folyószámla kölcsön mellyel ez idő szerint még a^Koloskórház küzködik, Damokies kardként folyton a város feje felett lóg, mert a minisztérium azon elvi állásponton van, hogy a 35.000/902. B Ü. M. rendelet 28.§-a értelmében a záróssámadás során felmerülő megtakarítás vagy tulkiadás a korházfentartó tulajdonát illetve terhét képezi, s ha a város nem fogja tudni megdönteni azt, hogy az ápolási dijak elégtelensége folytán keletkezett deficitnek a városra való áthárítása a fentebb előadottaknál fogva teljesen méltánytalan dolog, s ha nem fogja tudni kivívni hogy azt mégis a minisztérium vegye át, ugy azt végeredményben a városnak fog kelleni a saját költségvetésének terhére átvenni. Ugyanis ha a kórház bármely okból nem bővittettnék ki, s a miatt nem tudná a saját falain belül egyesíteni az összes betegeit, nem lesz képes oly jövedelemről gondoskodni, a mellyel a deficitjét is megszüntetni, sőt a 80.000 pengős folyószámla kölcsön többi részét is letörleszteni tudná. E feltétel nélkül tehát gondolni sem lehetne arra, hogy a kórház törlessze le a 80.000 pengős folyószámla tartozását. Eltekintve az egészségügyi és kórházfejlesztési szempontoktól tehát ezért is — vagyis gazdasági szempontból — szükséges elsősorban a kórház kibővítése, s ezért indokolt hogy a város még áldozzon is a kórház építésére, nehogy beruházási hozzájárulás hslyett az anyagiakkal küzködő kórházának adóssgait kelljen magára vállalnia. S ez annyival is inkább volna ész szerű, mert a minisztérium elvi okoknál fogva nem is járul egy kórház felépítéséhez, ha az illető kórháznak fenntartó hatósága szintén nem mutat hajlandóságot anyagi áldozatokra. Hála a város képviselőtestületének, mi ezen már tul vagyunk, mert a képviselőtestület ép e miatt már 1926 ban ielentékeny anyagi segélyt szavazott meg a kórházbővitós céljaira. A Kolos korház végtelenül hálás a Simor-korháznak azért, hogy segített a háború utáni időkben átmenteni a Koloskórház beteganyagát, de a mikor lehetőségei nyílnak a kórházbővitésnek, a Kolos-kórház ezt az egész beteganyagot nemcsak egészségügyi de financiális okokból is saját kibővitendő területén belül kívánná egyesíteni. Ugyanekkor a Simor-kórház iránt sem akar hálátlannak bizonyulni mert a kórházbizottság javaslata alapján a város ugy kötötte meg a szerződést a Simor-kórház vezetőségével, hogy amennyiben a Koloskórház a Simor-kórház férőhelyeire nem reflektál, nevezett vezetőséggel karöltve fogja kieszközölni, hogy a Simor-kórház egy más, egy speciális beteganyagot kapjon. Amikor a kórház-bizottság, illetve a város tehát oda törekszik, hogy a saját kórházának létfeltételeit biztosítsa, nem téveszti szem elől azt a lojális kötelességét sem, hogy a Simor-kórháznak is segítsen abban, hogy ez egy másik fontos egészségügyi feladat szolgálatában szintén megtalálja létfenntartásának feltételeit és pedig oly módon, hogy egymás mellett s a nélkül, hogy egymás érdekkörét sértsék, tudjon a két kórház prosperálni. A Simor-kórház vezetősége a legmesszebb menő áldozatok árán maga is arra törekszik, hogy kiegyenlítve a különböző érdekellentéteket, segítse a Kolos-kórházat, amíg ez a Simor-kórházra van rászorulva s ezért teljes megértéssel és készséggel nyújt a Kolos-kórháznak engedményeket, tagadhatlan, hogy mégis vannak egyes részletek, amelyek az eddigi szerződéses viszony fenntartását megnehezíti. Csak hivatkozom arra a tapasztalati tényre — azt lehet mondani aranyszabályra — hogy minél nagyobb egy kórház betegforgalma, annál olcsóbb annak az adminisztrációja és annál több eredményt tud felmutatni nemcsak gazdasági, de gyógyítási szempontból is. Tehát két külön adminisztrált kis kórház sokkal drágábban tartható fenn és sokkal kevesebbet tud produkálni, mint egy egységesen vezetett nagy kórház. Ez a magyarázata annak is, hogy amikor a Kolos-kórház az eddig fennállott szerződéses viszony mellett nagy hasznoktól esett el, a Simorkórház is éppen csak annyira tudta felhasználni a jövedelmét, hogy fedezetet talált anélkül, hogy hasznot húzott volna belőle. Ha most tekintetbe vesszük, hogy amikor a téli forgalom idejében a két kórház napi 190—200 beteg létszáma úgy oszlott meg, hogy a Simor kórházra 60—70 beteg, a Kolos-kórházra meg 120—130 beteg ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül- W\ \ I , I r , I ESÍ . . köző. konyha- és kenyérruha, Y®Aí k *7XT\ i 9k HU I ^Q7lftilSll 16rtá"*l C a 7Äl/Äi > t abrosz (nagyban és kicsinyben) I vIU&l 11C11 Ii I LedOáVlUIICII for SICLM %)í£lJwUll iegjatányosabban beszerezhető „,„„„—, IIM ,i,„i, mmmwi «• i i Esztergom, Széchenyi-tér sz. (Saját ház.) Tele fonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik