Esztergom és Vidéke, 1928

1928-03-18 / 23.szám

-Bfek Péil ITIÍiÜÍ f*» TÁPSAOAI.MS I áP M m POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP IE&JBIBIIE I1IDBI VASÁRIAf BS OSÜTÖHTÖKÖH, Iserkesstőiég ét kiadóhivatal i Sitaor János-utca 18—20., kova a lap szellemi részét Illetó közlemények, továb&tá az előfizetési s hirdetési dijak stb. kfildendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptala]dooos és felelős szerkesztői LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára ; egy bóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Leventeközgyúlés. A Kereskedő és Iparos Ifjúság Le­vente Egyesületének ezidei közgyű­lését e hó 11-én a Kath. Legény­egylet dísztermében tartotta s ameny­nyiben azon a biboros-hercegprimás is részt vett, a szokottnál is ünne­pélyesebb keretek közt folyt le. őeminenciája pontosan fél 11 óra­kor megérkezvén, a testnevelési ta­nács dr. Antóny Béla polgármester, elnökkel az élén fogadta az egyház­fejedelmet, aki azután a leventék lel­kesen éljenző sorfala között bevo­nult a terembe s elfoglalta a szá­mára fenntartott díszhelyet. A teremben a Magyar Hiszekegy elmondása után Marosi Ferenc ke resk. tanácsos, egyesületi elnök ha­zafias beszéddel üdvözölte a herceg­prímást. Dudás Zoltán egyesületi tit­kár szép és tartalmas titkári jelenté­sében vázolta az egyesület egész évi működését, különösen kiemelte Jak­sics Aladár tanácsnok, testnevelési felegyelőnek az egyesület felvirágoz­tatása érdekében kifejtett önzetlen, lelkes és eredményes munkáját. A nagy érdeklődéssel hallgatott titkári jelentés után a pénztár be­számoló következett, mely után Jak­sics Aladár tartott a leventeintéz­ményről hosszabb ismertetést, mely­ben az ifjakat hazafiságra és fegye­lemre, a szülőket és munkaadókat pedig a levente-egyesület pártolására buzdította. A nagy tetszéssel fogadott tanul­ságos s a hazafias érzéstől izzó is mertetés u'án Marosi Ferenc elnök úgy Jaksics Aladárnak, mint a le­venteoktatóknak hálás köszönetét fe­jezte ki a fáradságos, de szép ered­ménnyel végzett munkáért. Következett ezután a jó magavi­seletű és dicséretre érdemes leven­ték nyilvános megdicsérése. Ezek névsora a következő: Segédoktatói tanfolyamból: Bednar Gyula, Korzinek János, Dankó Imre, Scheili András, Dómján Gyula, Vaj­konyi Gusztáv, Brilli Ferenc, Csókás József, Kósa Jenő, Krátki Béla, Kó?a Ferenc, Zsiros Sándor, Kósa Lajos, Gyuritzky István, Janicsek Mihály. Tarr Géza, Illner Ignác, Kohn Jenő, Cziglényi Lajos, Müller Ferenc, Ko­tyán József, Kaszner János, Kuti Béla, B'aschke István, Katona Már­ton, Német Ferenc, Varga István, Zimmermann László ós Erdélyi Béla. I. század 1. Fzakaszából: Móró Kálmán, Farkas József, Stefanidesz Endre Szabó Rác Gyula, Mattya­sovszki József, Kertész István, Mit­ter Lajos, Molnár Lajos és Tágén Ferenc. I. század 2. szakaszából: Kapus Károly, Dudás Ferenc (Szenttamás­utca), Bula Vilmos, Molnár Béla, Ma­jer Lipót, Ridling Antal, Gyarmati Lajos, Jülich György és Mitter István. I. század 3. szakasz: Cziglényi Jenő, Bagin József, Király István, Pató István, Machacsek Gusztáv, Demény Pál, Sörös László, Micha­Iuti László, Skopecz István, Pujz Já­nos, Schneider Kálmán, Szabó János, Szálai Ferenc és Vígh József. I. század 4. szakaszából: az egész szakasz. II. század 1. szakaszából: Mekler István, Pintér Lajos, Gálba Ferenc, Varga László, Ravasz János, Tas kóczí Ferenc és Horváth Károly. II. század 2. szakaszából: Engh­lohner Lajos, Nagy Imre, Markó Béla, Petró Miklós és Traub Géza. II. század 4. szakaszából: Sógor Béla, Pongrácz Gyula, Pfendert Mi­hály, Kneiszl Antal, Kovács József, Sallay István és Z*chár József. III. század 2. szakaszából: Hor­váth Gyula (Téglaház.utca), ölmann Ferenc, Vehovszki Márton, Reznik Lajos és Kónya Lajos. III. század 3. szakaszából: Hajdú Ferenc, Vida János, Kara Mihály, Páva Ferenc, Preszlik Lajos, Horváth Gyula, Perger Károly, Kutyka Ele­mér, Kutni Ferenc és Sulybert Ru­dolf. IV. század 1., 2., 3. és 4. szaka­szaiból : Kertész János, Pinke Pál, Spitz Gyula, Vóber Lajos, Velencei Gyula, Bony József, Sándor Zsig­mond, Madarász László, Tóth Kál­mán, Földes Vilmos, Havetta Sán­dor, Kugyelka József, Szepesi And­rás és Haselböck István. A tárgysorozat végén a biboros­hercegprimás emelkedett szólásra s lelkes szavakkal fegyelemre, Isten és hazaszeretetre buzdította a leventé­ket. Végül az elnök meleg ^szavakkal köszönetet mondott a biboros főpap­nak magas megjelenéseért a gyűlés a Himnusz eléneklése után véget ért. A hercegprímás ünnep­lése a szemináriumban. A hercegprímás tiszteletére eddig rendezett fényes ünnepségek soro­zatába bensőséges melegségével és magas nívójával méltóképen illesz­kedett bele az a tartalmas, műsorá­nak minden számában tökéletesen sikerült ünnepély, mellyel f. hó 12 én délután 5 órakor a Szent Istvánról nevezett ősrégi papnevelő-intézet hó­dolt Istentől rendelt főpásztorának abból az alkalomból, hogy elsőizben tisztelte meg magas látogatásával az ifjú levitákat, magyar kath. egyház tetterőtől duzzadó leendő papjait. A növendékpapok ünneplő töme­gén kivül a főkáptalan és a hely­beli papság csaknem teljes számban megjelent tagjai zsúfolásig töltötték meg az intézetnek ez alkalomra mű vészileg feldíszített nagytermét. A pont 5 órakor érkező herceg­prímást, kit a szeminárium tanári ka­rának élén dr. Halmos Ignác rektor fogadott, zúgó éljenzéssel köszöntötte az ünneplők serege. Az érkező hercegprímást köszöntő s hatalmas férfi éljen után felharsant Büchner-Veszély 4 szólamu férfikarra megirt, zenekar-, zongora- és har­móniumkisórettel niűvészileg előadott, remekbekészült Üdvözlő dala, melyet a kispapok énekkarának és a hely­beli zenekedvelők alkalmi karának közreműködésével Béres István inté­zeti énektanár, a fejlett ízléséről, tö­kéletes zenei tudásáról és a legké­nyesebb árnyalati finomságok meg­érzéséről városszerte ismert karnagy értelmezett, teljes műélvezetet nyújtva az öröm, a tisztelet, a fiúi hódolat és a gyermeki szeretet érzelmeit az ének és zene bűvös hangjaiban át­élő s érte hálás tapssal adózó kö­zönségnek. Sándor Dénes theologus poétikus szépséggel megirt ós lelkesen elsza­valt Salve Pater-ja s Szabó Jenő fej­lett készséggel tárogatón előadott ősi Mária-énekei és bús kurucdalai után, melyet finom aláfestéssel Berzsenyi István papnövendék kisért, Bálint Jó­zsef mély hatást keltő, tartalmas ün­nepi beszéde következett, melyben a papnövendókek ama boldogságos örö­mének adott kifejezést, hogy a köny­nyek záporával elsiratott szerető, jó­ságos atyjuknak, Csernoch János nagy prímásnak utódjaként az új prímásban a Szentséges Atya szivé­ről a világegyházban is súlyt jelentő egyéniséget, a tudomány ós erény fegyverzetével ékes főpapot, a kiala­kuló kath. renaissance szellemi ve­zérét tisztelhetik atyjokul. A növendékpapok programmjának méltó befejezése volt a Pogatschnik­Párvy: A főpásztor fogadására írt szólamú férfikarra írt indulója, me­lyet ugyancsak Béres István karnagy preciz vezetésével, ujabb gyönyört szerezve adott elő a kispapok gya­korlott énekkara. Dr. Halmos Ignác prelátus kano­nok, szemináriumi rektor értékes gondolatokban gazdag ünnepi be szédben köszöntötte az új Fopász­tort a tanári testület nevében, rámu­tatván azokra az eléggé fel nem be­csülhető érdemekre, melyeket az in­tézet a belőle kikerült s ma már or­szágos, sőt európai hitű szellemi nagyságok révén a magyar kath. egyház felvirágoztatása terén szerzett. A harmonikus szépségű, mindvé­gig tartalmas és emelkedett ünnep­ség Serédi Jusztinián atyai indulatú, közvetlen köszönő szavaival nyert méltó befejezést, melyben elismervén az intézet elüljáróinak érdemes mun­kásságát, a jámborság elmélyítésére, a tudományok szeretetére s a nyel­vek tanulására buzdította kispapjait, megígérvén, hogy gyakran fogja leg­kedvesebb fiait, leendő papjait felke­resni • A tabáni csatorna, A tabáni csatorna c. cikkünk, amely lapunk mult vasárnapi számában je­lent meg, általános feltűnést keltett. Különös örömet váltott ki a csatorna környékén lakók lelkéből, akik eb­ből észlelhették, hogy vannak még, akik nemcsak adófizetéskor ismerik a sötét Tabánt, hanem máskor is törődnek vele. Hallottuk vezető fér­fiak nyilatkozatát a cikkről s mind­nyájan szükségesnek tartották a gyors intézkedést, de egyesek a pénz elő­teremtése miatt aggályoskodtak. Ez utóbbiakat megnyugtatjuk, hogy az egész csatorna beboltozására nem is szükséges valami rettenetes összeg. A csatornát jól ismerő szakértő vé­leménye szerint annak kiásatása, ki­cementezése és beboltozása, szóval teljes rendbehozása, folyóméterenkint 15—20 P-be kerül, ami körülbelül 3000 P-re rúg; ennyit — azt hisz­szük — lehet áldozni egy városrész egészsége érdekében ; ismételjük : erre kell pénznek lennie l Bármiként is gondolkoznak az il­letékes faktorok, mi felszínen tartjuk ezt az ügyet. Hogy mily veszedelmes ez a nyi­tott bűzös csatorna, arra nézve, az előző cikkünkben felhozottakon ki­vül, egy újabb igen szomorú adatot registrálunk. Március 6-án délután egy négy éves kis fiú beleesett a bűzös pocso­lyába; az elmerült gyermek sikolto­zására 10 éves testvére utána ug­rott, hogy kimentse; azonban nem bírta a sűrű szennyvízből kihúzni. Szerencsére a Felsőszérüsór 1. sz. házának tulajdonosa, (nevét az 6 óhajára elhallgatjuk) dicséretreméltó áldozatkészséggel, ruhástul ment a mély vizbe és megmentette a már életvesz edelemben forgó mindkét gyer­meket. Mivel a szegény kis fiú épen eleget ivott a pocsolyából, azért or­vost is hívtak a nagyobb baj meg­előzésére, Ezt az esetet bővebben ne;n tár­gyaljuk, mert a 731. sz. rendőr hi­vatalos jelentést tett erről, de olva­sóinkra bízzuk annak eldöntését, váj­jon nem felelős-e a hatóság ilyen és hasonló esetek miatt? Nem tör­ténhetik-e meg, hogy a város perbe * £ cikk mult számunkból helyszűke miatt maradt ki. r SAJ . AT KÉSZ,TÉSŰ KS» ÄSÄ Pelczmann Lászlónál K k#4-vi rt-»XifK44 abrosz (nagyban és kicsinyben) • vlU&lliaill! l»aO£.IUI lOLI fonszá Hilfe! adLUVUll legjutányosabban beszerezhető , m , der sz Esztergom, Széchenyi-tér (Saját ház.) Telt­Házi fonszám 135. Házi ken szövésre elfogad tátik

Next

/
Thumbnails
Contents