Esztergom és Vidéke, 1928

1928-03-01 / 18.szám

W\\ Dflí ITIIf AI tfS TÁRSADALMI I 4P «I • POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. lEfiJELEIIE 1IIDEI VA8ABIAF ÉS OSOTOBTÖKÖR. Issrkesstőség ét kiadóhivatal t timor JAnos-ntea 18—20., lova a lap ssellemi részét Illaté közlemények, tovább* as slőflsstésl i hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. LapttHaJdonos és felelői szerkesztő* i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Ara hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Egy ember, akit mindenki szeretett. A mai önző, agyarkodó, irigykedő világban nagy, igen nagy ritkaság, ha valaki általános, önzetlen szeretetnek örvend. Ilyen embere volt Esztergom városának Veszély Géza belvárosi káplán. Nem létesített nagy intézményeket, ahhoz sem hatalmi köre, sem vagyoni módja nem volt és mégis oly impozáns módon nyilvánult meg a polgárság szeretete és tisztelete búcsúzása alkalmával, amire sok magas állású ember is büszke lehetne. Miért? Kérdezhetnék azok, akik nem ismerték. Azért, mert bár állásánál fogva szük korlátok közé volt is szorítva, ami társadalmi munkát végzett, azt oly lebilincselő szeretettel végezte, hogy önkéntelenül is magához vonzotta az embereket és megszerettette magát. Mint pap tökéletes volt, mint hitoktató bálványa apró tanítványainak. Mint a Kath. Legényegylet egyházi II. elnöke, ha csendben is, de rendkívül eredményes munkát végzett s a veleszületett emberszeretetével valóságosan magához bilincselte a tagokat. Társadalmi érintkezésével oly annyira megnyert mindenkit, hogy a város más plébániáinak területén is amerre csak megfordult, szeretettel beszéltek felőle. Veszély Géza úgy mint annyi sokan, szintén kénytelen volt idegen járom alá került szülőföldjét elhagynia. Papi lelke főpásztorához vonzotta és igy töltött közöttünk hét esztendőt, mely idő multával büszkén hivatkozhatik rá, hogy városunkban min denki szeretetét és becsülését ki vívta magának. Ez a becsülés nyilvánult meg mult vasárnap, amikor a Legényegyletben 250 teritékes vacsorán búcsúzott tőle Esztergom város közönsége. Ámbár a Legyényegylet rendezte a búcsúlakomát, mégis a város közönségéé lett az ünnepély, mert az egyleti tagokon kivül prelátus-kanonokok két illusztristagja, polgármester élén a városi tisztviselők, paptársai, tanító-munkatársai, állami tisztviselők és a város intelligens polgársága nagy számban a búcsúzó iránti szeretetből és tiszteletből vett részt a búcsúvacsorán. Amilyen nehezen veszünk búcsút papi hivatásának elegettevő Veszély Gézától, oly őszintén kívánunk új állásában annyi szeretetet, mint amennyiben nálunk része volt. Frakk és szmoking ingek minden igényt kielégítő kivitelben Virág és Szántónál! A vízivárosi zárda örömünnepe. A mai küzdelmes, nehéz, örömtelen világban egy-egy örömnap, egy kis kedélyfelfrissülés úgy hat a lelkünkre, mint a szomjas, szikkadt mezőre egy üdítő nyári permet. Öröm is, ünnep is életszükséglet a mai fáradt ember számára, mert az öröm éltet, az ünnepi pihenés pedig megnyugtat. Érzi is ezt a mai idegember, azért fogadta szívesen és hálásan a mi „vízivárosi zárdánk" eleljáróságának meghívását a szombati örömünnepre, melyen a zárda kebelébe tartozó tanintézetek növendékei, ezek a kis fehér, harmatos leánykák a zárda fenntartója s legfőbb patrónusa : a biboros-hercegprimás előtt magas színvonalú házi ünnepély keretében mutatták be gyermeki hódolatukat, ragaszkodásukat, szerététűket; —- a főpap előtt, ki magas közjogi és egyházi polcáról leszáll a gyermekek közé, mint ahogy leszállott kétezer év előtt a legnagyobb Űr s maga elé bocsátotta a gyermekeket, hogy szerethesse őket. Ez a szerelet sohasem válik anakronizmussá, mert a gyermekben a jövőt, — a ma gyermekében pedig a magyar jövőt szeretjük és becézzük. Csak a ma és a holnap összeforrása teremthet új történelmet, új reményeket, új életet . . . Eljött hát Esztergom társadalmának ez ünnepélyre meghívott színejava, együtt örvendezvén annak, hogy ez a kétszeresen árva város ismét falai közt tisztelheti a legnagyobb magyar egyházfejedelmet. Érzi ma mindenki, hogy külsőleg is demonstrálni kell a magyar katholikus társadalom imponáló nagysága, tekintélye, hatalma mellett. A katholikus társadalom egységessége államalkotó és államfenntartó tényező esztergomi Sz. István király országában. A bazilika jobboldali gyönyörű oltárképe nem csupán dísz, nem is puszta szimbólum, hanem gyönyörű valóság. „Mária országának" Esztergom a fővárosa . . . Mária kisleányai által rendezett örömünnepen részt venni pedig nem csupán reprezentatív ténykedés, hanem becsületes szolidaritás. Ezért jöttek hát el sokan a Szent István-kápolna tövébe épült zárda örömünnepére. Ez a zárda ugyanis az a vár, ahol a leendő magyar, harcos katholikus anyákat nevelik, akikre nagy feladatok és nehéz teendők várnak még . . . * Az intézet nagytermében diszkréten zsongó, előkelő közönség várakozik a hercegprímásra, ki pontosan 5 órakor meg is érkezik Drahos János oldalkanonok kíséretében. Sokan tanulhatnának pontosságot az egyházfejedelemtől, — itt Esztergomban. Igaz ugyan, hogy a pontosság a magas méltóságok legszebb erénye és privilégiuma . . . Rögtön megkezdik a műsort, mely mindvégig nívós és lebilincselő. A tanítónőképző az obligát „Ecce Sacerdos"-sal fogadja a Sacerdos Magnust. Az énekeket zongorán Bar tos Piroska V. éves tanítójelölt kiséri. Minden énekszámot Bartos Piroska kisér; gyönyörű technikájával nagy elismerést keltve zenei tudása iránt. Laping Gabriella nagyon bájosan üdvözli a hercegprímást s fehér virágcsokrot nyújt át neki. Fehér a ruhája, fehér a mosolya, fehér a köszöntője, — csupa bájos ártatlanság. Utána pöttyömnyi leánykák kezükben virággal, ajkukon kedves csacsogással üdvözlik „a jó Primás bácsit". Majd Büchner „Üdvözlő ének"-éí adja elő a polgári leányiskola énekkara, melyet Béres István bazilikái karkáplán, a kiváló zenész vezényel. A leánykák pompásan énekelnek, pedig Büchner üdvözlő éneke nem könnyű dolog. Csupa finom hangulat, csupa lelkes szeretet az ő művészi harmonizálásában. Utána Bartos Piroska zongorán Raff • Polka de la Reine-jét játszsza bravúrosan, színesen. Most Nádier István pápai kamarás, a tanítónőképző jeles és kiváló igazgatója lép a pódiumra s mélyenjáró gondolatokban gazdag ünnepi beszéddel üdvözli a hercegprímást. A hegyi beszéd nagy és örök igazságait hozza gyönyörű vonatkozásba az örömünnep hangu'atával, a szomorú Csonkaország fájdalmával s a magyar lelkek szent bizakodásával. A hercegprímás is, á közönség is meghatva hallgatja a lelkes, szónoki beszédet s kitörő éijenzéssel osztozik az intézet reprezentánsának hazafias felfogásában. Nádier István, — újból megerősített bennünket e meggyőződésünkben, — rendkívül értékes és tartalmas ember a tanítónőképző élén, ki intézetét az ország első mintaintézetévé fejlesztelte. A nagy hatást keltő ünnepi beszédet legközelebbi számunkban teljes egészében közölni fogjuk. * A ünnepély magva és fénypontja „A nyolc boldogság" c. nagystílű oratórium volt, melyet Nádier István igazgató állított össze 11 képben. Áriáit, zenekari kíséretét Büchner Antal szerzetté. Nádier is, Büchner is mesteri munkát végeztek, de a szöveget kisérő élőképek megragadóan és lebilincselően művészi öszszeállításával, csoportosításával és rendezésével az irgalmas nővérek nagy hozzáértésről és disztingvált ízlésről tettek tanúságot. Ez az oratórium egy nagyszabású kompozíció úgy a libretto, mint a zenei kidolgozás szempontjából. S a közönség hallgatta, meglep 'dve, gyermeki reminiscenciákkal hallgatta, hogy boldogok a szelídek, boldogok a tisztaszívűek, boldogok a békességesek, boldogok, akik szomjúhozzák az igazságot, mert megjutalmaztatnak és kielégíttetnek . . . Hiszen akkor jól van . . . Mert odakünn a szalidségről, a tisztaszivűségről, a békeszeretetről s az irgalmassagról egészen mást hirdet a modernizált élet . . . Odakünn azt hirdetik a hamis próféták, hogy jó keményre feszítsd a könyöködet, ha előre akarsz jutni s hogy nem az alázatosság, hanem a stréberség visz fölfelé, a magasba . . . Nem ugyan az Istenhez, hanem a hatalomhoz, a boldoguláshoz. Hát jó volt eljönnünk, —•* mondották az anyák. Nyugodtak vagyunk, — a zárdában a levegő ma is oly tiszta és tömjénillatos, mint a mi gyermekkorunkban. Itt a boldogságról és a boldogulásról alkotott fogalmák ma is krisztusi eredetűek.. . S ez a hangulat, ez a megnyugtató szellem árasztotta el a lelkeket az egész örömünnep során . . . A képek, a zene, a díszletek, — hogy is mondjuk ? — olyanok voltak, amit Esztergomban, ebben a kényes igényű városban is elsőrendű nek keil mondanunk. Nádier István igazgató nemcsak kiváló pedagógus, de kitűnő szervező is. Az irgalmas nővérek pedig utolérhetetlenek az ügyes rendezésben. A közönség körében a halotti csend a legszebb kritika, mert a közönség figyelmét tartósan lekötni ma igen nehéz dolog... A szereplő lánykák, de különösen a három szólóénekes: Borz Jolánka, Kovács Olga és Bodó Hilda meglepően disztingváltak voltaic. Borz Jolánka és Kovács Olga hangja kiváló figyelmet és gondosságot érdemelnek. * A 11 élőkép csodaszép volt. Kissé sok volt, de mindvégig leköötte a figyelmet. Az utolsó élőkép s a közönség sok sok tapsa után a hercegprímás emelkedett szólásra. Megnyugodva konstatálta, hogy a fehér, tiszta leányleikek nevelése a zárda falai között a legjobb kezekben van s hogy az erkölcsi értékek, melyeket a közélet odakünn megtagadni készül, csorbítatlanul élnek, virágzanak, pompáznak a zárda falai közt a nőnevelés hivatott apostolainak gondos ápolása alatt. Megköszönte az igazgató, a nővérek, a közreműködők készséges fáradozását, a közönség meleg rokonszenvét s áldását adta az intézet vezetőire, növendékeire, a jó szülőkre s a vendégekre. «cr SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI • köző, konyha- és kenyérruha, Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi ken der szövésre elfogadtatik