Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-23 / 76.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. M .«IEBIELEIIK IIIDEI VASlBIAP ES ÖSÜTŐBTÖEG1 Iserkesstőség és kiadóhivatal i f imor János-atea 18—20., hova a lap tiellenii részét illető közlemények, további az előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Fömankatárs: VITAL ISTVÄN. Laptolajdono* és felelöt szerkesztői LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára 5 egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. „Alig virrad, máris alkonyai I" Irta: Ivánffy Tamás Ennek a gyönyörű, régi magyar nótának bánatos melódiáját visszhangozza a kishitű magyarok lelke. Hány ajakról hangzik fel itt is, ott is: „Valahogyan nem úgy mennek dolgaink, mint ahogyan vártuk! Mi van a Rothermere-akcióval? Hát ez alighanem befagyott, vagy be fog fagyni. Magyarország dolga valahogy nem halad előre! Az optánsok dolgában a világ napirendre akart térni. Területi engedményekre egy szomszéd állam sem hajlandó. A lordra saját hazája sem ad sokat. Mit várjunk tőle?! stb, stb. Az ilyen és hasonló kesergések és kifakadások a magyar tömegpszihének igen jellegzetes, sőt azt is mondhatnánk: jeljemző kifejezései. Mireánk, magyarokra még az sem áll egészen, amit az egyszeri ember a maga naivitásában e klaszszikus mondatban örökített meg az utókor számára: „Egyszer hopp, másszor topp!" A mi impressziókra oly fogékony és túlérzékeny lelkünk kizárólagovan a hoppra, vagy toppra, a két végletre, a két szélsőségre ean berendezve. Ha a nyúl felbukkan a határon, a vadász már tarisznyájában érzi. Ha pár napig szakad az eső, mi már a vízözönre gondolunk. A mi lelkünkben a Nap felkelte és lenyugta perceken beim egymást kdrgeti. Mi, a világ egyik legtehetségesebb és a legnagyobb tulajdonokkal és képességekkel pazarul megáldott nemzete, egyhez nem értünk, egy nagy tudományhoz, aminek neve: várás. Ezt a mi fogyatékosságunkat jellemzően adja vissza egy régi mondásunk: „Adj Uram, de mindjárt!" Az Úristen malmaival szemben kifogást emelünk nem egyszer lelkünkben. Ha kerekeit gyors és ránk nézve kedvező forgásban nem látjuk, akkor kétségbe vonjuk azt is, hogy megőrlik-e a szemet valóban? Pedig megtanulhattuk volna százszor is, ezerszer is, úgy a saját vérrel, könnyel és verejtékkel megírt történelmünkből, mint a történelem egész folyásából azt, hogy Isten malmai szünetlenül őrölnek, de „lassan őrölnek." Ha jó a mag, jó a föld, jó az időjárás és írtjuk a vetés ellenségeit, úgy bizonyos az, hogy az elvetett mag kikel és kilátásunk van az aratásra. De már a mag kikelését siettetni nem lehet és nem szabad. Annak a természet törvényei szerint egy meghatározott ideig a föld mélyében kell megpihennie. De ha már ki is kelt, akkor is mily hosszú idő választja el a vetést az aratástól. Mindezt mi magyarok, mint gazdanép, a természet életében beh jól tudjuk és mégis mennyire elfelejtjük, ha nem fizikai, hanem szellemi magvetésről van szó. Ily szellemi, ily lelki magvetés a nemes lordnak alig egy évvel vagy valamivel hosszabb idővel megkezdett akciója. Tegyük hozzája még azt is, hogy a legkedvezőtlenebb körülmények között és a leghálátlanabb talajba, a sziklára ejtett magvetés volt az övé. 1927. év júniusának 21-ik napjáig a világ közvéleménye Trianon pusztításáról, mint reá nézve teljesen közömbös, érdektelen, mint saját sorsával, az ő hite szerint a legkisebb összefüggésben sem álló eseményről, tudomást sem vett. Mi a világot ezidáig még annyira sem érdekeltük, a mi sebeink a világot még annyira sem izgatták, mint bennünket jelenleg az, hogy Khinában az északiak, vagy a déliek győznek-e? Mit nekem Hekuba?! Ez volt a világ álláspontja velünk szemben. Mi az egész világ Hekubái voltunk. A cigánysoron mi voltunk az utolsók. Ezt mind tudta az a nemes barátunk, kit ma egyenlő joggal hívunk a „mi lordunkénak, „Magyarország bajnokáénak, mint akár a „legnagyobb magyar"-nak. Mindezt tudta és mégis hozzákezdett elkedvetlenedés nélkül akciójához: A magvakat befogadni nem akaró sziklakemény talajra termőmagot szórt már első cikkével. És az elsőt hány hasonló követte! Ki volt az, aki a mi ügyünkért nem restéit Amerikába, Olaszországba elmenni ? Ki volt az, aki Párizs jégpáncélján is rést nyit lassacskán számunkra? Ki volt az, akinek sikerült egy éven belül ezt a nem ismert és félreismert parányi kis országot a világérdeklődés középpontjába állítani ? Ki az, aki egyaránt megnyerte nekünk az angol mult és angol jövő két egymással szembenállott és talán még ma is szembenálló két ellenkező pólusát: Lloyd Georgot és Mac Donaldot ? Kinek interwiewjára nyíltak meg először az egész világnak szólóan Mussolininak addig hallgatagon összeszorított ajkai ? Ki nyerte meg akciójának Amerika legnagyobb külügyi hatalmasságát: Borah szenátort ? Ki tanulta meg egy éven belül hazánk történelmét oknyomozólag oly alapossággal, mely egy magyar történelemprofesszornak is becsületére válnék?! Van-e, vagy volt valaha külföldi, ki a magyar nép lelkébe annyira behatolt volna, és azt annyira ismerné, mint mint megint csak a mi lordunk ? És végül ki az, aki hétrőlhétre nem unja el nekünk megüzenni azt. „Ne csüggedjetek, a ti dolgotok jól áll!" És akkor még mindig akadnak kishitűek, akik azért, mert a világ máról-holnapra nem változtatja meg a trianoni határokat, mert a nemes lord terjesztette fénysugár világító csóvájába időközönként árnyak is lopóznak, mert a hatás és ellenhatás örök törvényéből kifolyólag az ő akciója többé-kevésbbé sikeres ellenakciót is vált ki» mindjárt elcsüggednek és már alkonyra is gondolnak ?! Félre a kishitűekkel! Jubiláris orsz. kath. nagygyűlés. Az egyházmegyék főpásztorainak felhívására minden falu, község és város, egyházközség, egyesület és intézmény küldöttséget küld fel Budapestre. — A külföldi vendégeket ünnepélyesen fogadják. A magyar katholikusok országos kongresszusának résztvevői féláron utazhatnak hajón és vasúton. Az I. Nemzeti Eucharisztikus kongresszus és XX. jubiláris Országos Katholikus Nagygyűlés arányaiban oly impozánsnak Ígérkezik, jhogy sokban hasonlítani fog a nemzetközi eucharisztikus kongreszusokhoz. Az idei I. Eucharisztikus kongresszus és a jubiláris Katkolikus Nagygyűlés erőpróbája [lesz az ország katholikus lakosságának. Az Országos Katholikus Szövetség mint a Kongresszus és a Naggyülés hívatalos rendezője megtette az előkészületeket arra, hogy a fővárosba felérkező százezrek megfelelő elhelyezést kapjanak és a gyűléseket és az ünnepségeket ugy osztotta be a programba, hogy azokon mindenki részt vehessen. Az óriási tömegmegmozdulás folytán igy a Szövetség külön irodát állított fel, amelyek közül önnálló munkakörrel vannak felhatalmazva a gyűléseket rendező, a körmeneteket irányító, az utazási kedvezményeket elintéző szakosztályok. E munkamegosztás alapján sikerül azt elérni hogy minden vidéki résztvevő levelére 24 órán belül választ kap. A jubiláris Katholikus Nagygyűlés és az I. Nemzeti Kongresszus október 5-től 9 ig tart. A Nagygyűlés és a Kongresszus résztvevői az összes vasutakon és a hajókon félárú menetdíj kedvezményében részesülnek. A kedvezmény október 2-tól 12-ig tart. A féláru menetjegy megváltására jogosító igazolvány darabonként 1 pengőbe kerül. A \ Nagygyűlésre és a Kongresszuson való részvételre kibocsátott tagsági jegy érvényes amelynek ára 2 pengő. A tagsági jegy tulajdonosa valamennyi gyűlésen résztvehet. Aki a gyűléseken ülőhelyre reflektál, az székjegyet válthat 1 pengőtől 10 pengőig. Az Eucharisztikus Kongresszus október 4-én csütörtökön este 6 órakor ünnepélyes Veni Sancteval sar SAJÄT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI a köző, konyha- és kenyérruha, n^7l CyHliHtt abr08Z (nagyban és kicsinyben) IICLCI a£UWUll tegjutányosabbao beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtat!*