Esztergom és Vidéke, 1928

1928-01-26 / 8.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP •E6IELEIIE IIIDEI VASABJAP ÉS OSÜTÖBTÖKÖR, Ssarkesstöség és kiadóhivatal i Simor JAnos-afca 18—20., kova a lap asellemi részét illető közlemények, továbbá as előfizetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITAL ISTVÁN. Laptulajdonos ét felelős srerkeaztő t LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára: egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Gyümölcsünk értékesítése. Városunk rendkívül megnehezült gazdasági viszonyai teszik szükségessé, hogy minden olyan kérdéssel foglalkozzunk, legyen az akár községi akár egyéni, amely azonban a közösség gazdasági helyzetének javulását elenti. .. Határunk szűkös termési képessége, területének kicsisége, arra kényszeríti földműves osztályunkat, hogy mindennel megpróbálkozzék, ami jövedelmének gyarapítását növelheti. Minden falat terményére szüksége van, hogy annak értékéből kiegyenlíthesse vele szemben támasztott igényeket. Városi lakossággal szemben támasztott közigények nagyon is aránytalanul nagyobbak, mint a falu lakóival szemben. Amig a kereskedő és iparososztály a nagyobb közterhekkel szemben is megtalálja számítását, (nálunk ugyan ezek sem) addig a földműves osztály oda van szögezve földjéhez, ekzisztenciája függ a benemfolyásolható időjárástól és nagyon gyakran az árspekulánsok áldozatául esik. Rendkívül fontos, hogy földműves osztályunk szűkös mennyiségű terményeit lehetőleg jó áron és kevés fáradsággal birja elhelyezni. Esztergomnak kereskedelmileg legelhanyagoltabb terménye a gyümölcs. Csak ki kell nyitnunk szemeinket és tavasztól őszig láthatjuk, hogy mi történik határunkban termett gyümölccsel Cseresznyénk egy része a fán marad, mert nem érdemes leszedni. Tekintélyes mennyiségű ribizlink ára teljesen idegenből jött és helybeli kereskedők karteljétől függ. Őszi gyümölcseink sorsa sem jobb. Akinek nagyobb mennyiségben terem el nem tartható gyümölcse és van fogata, lerándul vele Budára és ott értékesiti, vagy az úgynevezett Kofahajón szállítja le. Mind a kél esetben óriási idővesztesége van. Ha fogaton viszi le, teljes másfélnapot veszít a fogat és feltétlenül két ember sőt többet, mert hazajövet sem az ember, sem az állat munkába nem állhat. Ha hajón viszi le gyümölcsét, esetleg csak egy ember másfélnapi munkaideje vész el, de ezzel szemben tetemes készpénz kiadása merül fel. Szóval végeredményben mindkét esetben a termeljt éri olyan veszteség, amitől könnyű szerrel emancipálhatná magát. A harmadik eset, vagyis a kicsiben való helybeni árusítás a legroszszabb. Vagy beviszi gyümölcsét a helybeli árusítókhoz ós 60—75 esetleg gyakran 100% kai adja olcsóbban, mint amaz, vagy kiül vele a piacra és délig árulja 1—3 pengőt érő gyümölcsét. Aki nem ismeri a a helyi piaci viszonyokat, azt fogja mondani, szükség van a kistermelő piaci árusítására, mert ez teszi olcsóbbá piacunkon a gyümölcsárakat. Nos kérem, ez nagyon csalódik. Az a piacon ülő kistermelő .először körülnéz, megtudja a kereskedők árait és azokhoz igazodik. Semmivel isem adja olcsóbban gyümölcsét, mint a kofa, tehát a vásárló közönség semmit sem nyert vele, sőt akárhányszor minőségileg vesztett. A terme lő sem nyert semmit, mert árujának csekélysége nem birja fedezni az elvesztett félnapi munka ellenértékét, ami különösen érzékeny veszteséggé válhatik a szorgos, sürgős munkaidőben. Dacára annak, hogy törpetermelőink ezt épen olyan jól tudják mint én, mégis napról-napra, vagy legjobb esetben hetenkint kétszer teszik ki magukat eme veszteségnek mert kénytelenek vele. Mindennap kell a garsos ée azt valahonnét elő kell teremteni. Elő kell kaparná azt a Pengőt akkor is, ha az 140—150 fillérbe kerül is. Itt volna az ideje, hogy ezeken a mizéorákon valahogyan segítsünk. Nem találok más kiutat mint a szövetkezeti alapot. Új szövetkezetnek alapításáról minden egyebektől eltekintve, a mai pénzügyi viszonyok mellett szó sem lehet. Nagyon kívánatos volna, ha a városunkban működő Országos Központi Hitelszövetkezet fiókja, amelynek helyiségei és összekötetései is megvolnának, hozzá, venné kezébe az ügyet. Meg vagyok győződve felőle, hogy ha népünk látná, hogy gyümölcsét nem kénytelen potomár on vagy nagy időveszteség árán eladni, fel fog lendülni határunkban a gyümölcstermelés. Nem fognak gazdasági szégyeneként kopárlani hegyoldalainkon a parlagok, melyek nemtermésük mellett még ártalmasak is, hisz minden kártékony féreg melegágyai. V. I. A hercegprímás búcsúja a bencésektől. Az ősi pannonhalmi kolostor, ahová Serédi Jusztin bíboros-hercegprímás visszavonult, hogy kipihenje az elmúlt napok és a hosszú út fáradalmait: szombaton ünnepies külsőt öltött. A hercegprímás akkor búcsúzott el Győrszentmárton községtől, amelynek polgára volt, a trianoni békeszerződés után ugyanis ide optált. A község küldöttségét Längerer István vezette és abban részt vettek a község vezető polgárai, akiket a hercegprímás egytőlegyig személyesen ismer és akik a komün alatt, amikor a főpásztor Pannonhalmán tartózkodott, segítségére voltak abban, hogy a főmonostor értékeit megmenthesse. A hercegprímás a főszolgabíró üdvözlő beszédére szives szavakkal válaszolt majd mindegyikükkel elbeszélgetvén, kézfogással búcsúzott tőlük. Délben, közvetlenül ebéd előtt tisztelegtek Magyarország bíborosfőpásztoránál a pannonhalmi főmonostor, a rendi apátságok, az összes székházak és plébániák képviselői. Ezt a rendi küldöttséget Bárdos Rémig pannonhalmi főapát vezette az egyházfejedelem elé, Kroller Miksa zalavéri, Mázy Engelbert tihanyi, Zoltvány Irén bakonybóli és Jándy Bernardin dömölki bencés apátok társaságában, akikhez csatlakoztak a székházak küldöttségei. A bíborosi méltóságra és Esztergom érseki székébe távozó rendtársat Bárdos főapát üdvözölte és beszéde után átnyújtotta a hercegprímásnak a Szent Benedek-rend nagyértékű ajándékait. Ezek egyike egy pompás mívű XVII. századbeli mellkereszt, melynek mellső oldala feszület, négy sarkában négy angyalfejjel. A kereszt hátsó oldalán a négy sarkot a négy evangélista bevésett jelképe, középen pedig Krisztus arca Veronika kendőjén oíszíti. A súlyos kereszt hátul kinyitható és e részében, amely ereklyetartóul szolgál, Xavóri Szent Ferencnek, Szent Jusztiniánnak és Szent Szeverinnek egyegy ereklyedarabja van benne elhelyezve. A másik emléktárgy fehérselyembe kötött művészi kiállítású emlékalbum, amely a rend hódolatát örökíti meg a bíbornok-hercegprímás iránt. Az album művészi kidolgozása Somló Jenő kőszegi rajztanárt, a kiváló festőt dicséri. A díszaibumot kivül a pannonhalmi főapátság címere díszíti, a címlapon a hercegpímás címere alatt pedig latin nyelvű ajánlás olvasható, amely magyarul így hangzik: Jusztinián bíborosnak esztergomi érseknek, szent Benedek atyánk fiának — hűséges testvérei Pannon szent hegyéről 1928 január havában. A hercegprímás meghatottan vette ét az emléktárgyakat a főapát kezéből és rövid beszédben mondott köszönetet a meglepetésért és a rendtársak figyelméért akiktől melegen elbúcsúzott. Az emléktárgyak átvétele után a bíboros rendtárs megáldotta a testvéreket. A panonhalmi egyházmegyétől vasárnap búcsúzik a hercegpimás, aki a székesegyházi nagymise után teljes bíborosi díszben vonult be a székesegyházba, ott beszédet intézett a néphez ós azután a templomban megjelenteknek pápai áldást osztott. Az új hercegprímás fogadtatása. Serédi Jusztinián dr. bibornokhercegprimás útja Rómától kezdve egész Pannonhalmáig valóságos diadalút volt. Méltó és való, hogy amikor minden magyar állomáson tüntető pompával fogadták, székvárosa minden tőle telhető fénnyel fogadja még akkor is, ha az új bibornok-hercegprimás nem híve a külső fénynek, pompának. Az ősi primási székváros tartozik ezzel ősi tradícióinak és annak a magas egyházi és világi méltóságnak, amelynek székét városunk falai zárják magukba. Hétfőn délelőtt városunk társadalmi csoportjainak vezetősége végleg megállapította a fogadtatás programmját. A bizottság mindenekelőtt a város feldíszítéséről tárgyalt. A feldíszített vasúti állomástól kezdve a prímáspalotáig zászlódíszt ölt a város. Szent Anna-templomnál diadalkaput állít és a Hősök emlékét feldíszítve kivilágítja. Az útvonal mentén az intézetek tanulóifjúsága apró zászlócskákkal állanak sorfalat. Második diadalkapu a Bibliotéka előtt várja a prímást. Úgy a város, mint a primaciális erdészet fenyőgalyakat és borostyánt bocsájt a díszítés rendelkezésére. A Vaskapun pedig örömtűz fogja hirdetni a város hódolatát. Szombaton délután 4 órakor érkező vonattal jön meg a főpap. Leányvári állomáson revisnyei Reviczky Elemér járási főszolgabíró fogadják a vármegye területére lépő hercegprímást, Dorogon pedig szenkviczi Palkovics László alispán és Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, bányaigazgató üdvözlik. Közreműködik a fogadásnál a bányászzenekar is. Az esztergomi vasúti állomáson a főispán és dr. Antóny Béla polgármester üdvözlik a hercegprímást, kinek az esztergomi hölgyek csokrot nyújtanak át, miközben a Holló-cserkészcsapat zenekara a pápai himnuszt fogja játszani. A menet, melynek élén leventék lovasbandériuma halad, lassú tempóban megindul, de a Hősök emléke előtt néhány pillanatra megáll, amíg az érkező hercegprímás megáldja azt. A megérkezéskor és a bevonulás egész tartama alatt a város összes templomainak harangjai szólni fognak. Már a bevonulás alatt gyülekeznek a hatóságok, hivatalos testületek és az egyesületek küldöttségei a primási palotában, mert megérkezés után azonnal kezdetét ét veszi a hódoló fogadtatás, melynek sorrendje a következő : 1. Székesfőkáptalan és a r. ö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI • köző. konyha- és kenyérruha, názi szövött Pelczmann Lászlónál legjutányosabban beszerezhető Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik