Esztergom és Vidéke, 1928

1928-09-08 / 72.szám

^ POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP • M Sterketztöiég ét kiadóhivatal t Sitaor János nie« 18—20., Ffamnkatára: VITAL ISTVÁN. Előfizetési ára : egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám hova a lap isellemi részét illető közlemények, tovább* LaptaUjdonos és felelős szerkesztő i ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) az előfizetési t hirdetett dijak ttb. küldendők. Telefon 21. LAISZKY KÁZMÉR 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Ipari kérdések. irta: Temple Rezső ny. h. államtitkár, orsz. gyűl. képviseld. A gyár- és kézműiparnak, ha jövője a lelkén fekszik legközelebbi célkitűzése a mun kasok jóléte és a racionálás lehet. Munkás jólét! Ha visszagon­dolok arra az időre, mikor két napon keresztül Essenben Kruppnak voltam a vendége, nem a nagyszerűen berendezett gyár, a „Hammer Fritz", vagy a „ Bessemer Metall" ragadták meg lelkemet, hanem az az élmény, amelyben künn a hegy­oldalban a fenyvesek között kastélyszerü épületben együtt ebédeltem az öreg elaggot mun­kásokkal. Csupa megelégedett piros-pozsgás arcú, tiszteletre­méltó ősz ember, fehéren teri­tett asztal mellett, kedélyes be­szélgetéssel fogyasztotta velem a kalóriára kiszámított ételeket. Ezt itthon senki sem kívánja az ipartői, de joggal megköve­telhetjük tőle, hogy bánjék jól azzal a munkással, hogy ez abban a gyárban jól érezze magát és akkor jobb propa­gálót, támaszt, mint a saját „Esztergom és Vidéke" tárcija. Magányban. Holdvilágos csendes nyári éjjelen Miért nem lehetsz te velem ? Falevél se rezzen, mesélni kezd a csend Csókról szerelemről himnuszokat zeng. Itt ülök magámban, fájón, egyedül A lelkem tehozzád vágyva repül Körülleng mint a szellő, mint fényes hold­A boldogság tőlem most messze jár. [sugár Hallgatom remeg ve. Miért nem vagy velem ? Meséjét együtt hallgatnánk csendesen Fejemet álmodón öledbe hajtanám De csak magam vagyok s a csend meséje fáj. Lantos diák. Cigány a rádión. Úgy mondom el, ahogyan hallot­tam ezt a megható történetet. Nekem könnyet csalt a szemembe és higyjék munkását, nem fog találni sehol. A racionálást saját jól fel­fogott érdekében úgy a nagy-, mint a közép- és kis-iparban keresztül kell vinni* A gyárban a régi elavult gépeket ki kell cserélni, be kell vezetni a szén­megtakarító készüléket, akönyv­vezetést modernizálni, más szó­val nemcsak a technika vív­mányaival, de a szerves, terv­szerű rend keresztülvitelével kell racionálni, mert ha lema­radnak, versenyképességükben azt soha nem fogják tudni pótolni. A kis- és közép-iparban is racionálni kell. Meg kell álla­pítani az önköltségi árat mert ennek pontos ismerete nélkül nem lehet megindulni. Munka­időbeosztás, anya^raktárcsök­kentés, normák és típusok fel­állítása, anyagvizsgálat, racio­nált szerszámok és kisgépek alkalmazandók. A tanoncokat pedig pszichotechnikai mód­szerek segítségével kell kivá­logatni. És végül, ami nélkül ma senki, egyetlen pályán sem tud boldogulni, a specializáló­dás. Budapest jövőjét sem az el, hogy abban a szomorú virágos kertben, melyet nekünk Trianon jelent, maradandóbb virág minden népgyű­lési szónoklatok maszlagénál­A pesti hotel éttermében édes-bús magyar nótákat játszott a cigány és én megkérdeztem hazulról, a kis­kárpátok aljából jött barátomat: — De rádión csak hallgattatok cigánymuzsikát ? * — Igen — sóhajtotta. — Józsi bácsinak is ez volt az egyetlen szó­rakozása utolsó esztendejében . . . Egy darabig hallgattunk mind a ketten. Józsi bácsira gondoltunk, aki két hónapja halt meg és sóhajtottunk egy búsat. Aztán barátom elkezdett mesélni: — Tudod, tíz év óta, hogy úgy belerúgtak a mi szép magyar éle­tünkbe, Józsi bácsi úgy élt, mintha élő halott volna. Ki nem mozdult házából, egy-két magyaron kívül senkit se engedett magához és ha idegen mert hozzá befurakodni, a kutyát uszította rá. Régi könyvei között élte öregsége napjait, estén­kint pedig jó magyar bor multat­erőltetett idegenforgalomban, de a specializálódásban látom. Ha olyan vezető cikkeket tudunk itt előállítani, amelyek ide vonz­zák az idegent, akkor az vissza­visszajön, mint ahogy vissza­megy Parisba és a Riviérára. Budapest predesztinálva van a csinossággal,divatcikkekel hódí­tani. A magyar férfi- és női­szabóipar, a cipőipar gócpontot teremthet itt. Szebb, jobb cipőt sehol sem láttam mint a magyart. Divatgócpontot kell teremteni és ha az erdélyi menyecske, pancsovai asszonyka, vagy kassai földbirtokosné látja, hogy ízlésének megfelelő divatos ruhát cipőt kap olcsó pénzen Buda­pesten, nem kell azt vissza­édesgetni; visszajön az magá­tól. Ennek előfeltétele adva van kézműipari munkásainknak is­tenáldotta könnyű kezében, csak rámutatok a magyar borbély, pincér világszerte ismert ügyes­ségére és vállalkozó kereske­dőink nagystilüségében. Amint a német munkás a nehéz iparra van teremtve, úgy a mienk a könnyű indusztriára. Ezzel szá­molni kell és ilyen arányban kell támogatni az ipart. Nem az idegenforgalomban látom idéző mámorával feledtette bánatát. Villanyt vezettek a faluba, neki nem kellett. Semmit sem fogadott el, amit nem magyar kéz nyújtott feléje. Egy idegen vigéc rádiót kínált neki. Ki­dobta. Pedig mi akkor már jó ideje lestük rajta a magyar szót: Halló, itt rádió — Budapesti... Mondó gattam neki: — Józsi bácsi, tegnap este a Magyari húzott nekünk a vacsorá­hoz 1 . . . Nem hitte el. De egyszer mégis eljött hozzánk meghallgatni. — Felragyogott a szeme, amikor kisírt a hegedűszó a hangszóróból: Fé telek a széltől, Eső napsugártól, Fé tem a te szerelmedet Az elhervadástól. Fenékig hajtott egy pohár bort. Nevetett a boldogságtól, aztán egy könny szökött a szemébe, énekelt a cigány muzsikára és úgy örült, hogy sírt, keservesen sírt, mint egy kis­fiú. — Engem másnap Pozsonyba küldött: — Ha magyar boltban tudsz én Budapest jövőjét, hanem abban, hogy az idegen itt jól érezze magát. Ha itt megadunk neki útban, gyorsvasútban és szállodában minden kényelmet, akkor az vissza-visszatér és a mi középosztályunknak és munkásainknak kenyeret adunk ezáltal. Ez legyen a cél, az ilyen irányú kiadások pedig feltétlenül meghozzák a maguk kamatjukat. A kézműiparosainknak nagy sérelme a jogosulatlan iparűzés, az úgynevezett kontárkérdés. A kézműiparosok egyik lapja nemrégiben ezeket írta: „Az országgyűlési képviselők ipari blokkja szemfényvesztés, sőt ha megalakulna a parlamentben az óceánrepülők, vagy akár a gittrágók blokkja, azokba talán ép úgy belépnének, mint ahogy az ipari blokkba." Kritika és kritika között, hang és hang között különb­ség van. Nem is akarok szemé­lyesen sem itt, sem sehol másutt a szemfényvesztés vádja ellen védekezni, de azt hiszen és ebben bizonnyára az ország egész iparossága osztja felfo­gásomat, hogyha nyolcvan or­szággyűlési képviselő egy ipari ilyet venni, hozd el, akármibe ke­rül — mondta. És akkortól, ha cigány szólt a rádión, Jóska bácsi odaült a hangszóró elé. Bort tett az asztalra, szivarokat; pénztárcáját megrakta százszokolosokkal, ivott, szivarozott és ahány sziveszerinti nótát húzott a cigány, annyi százast dobott a nótáért a rádió felé. És amikor csor­dultig telt meg a szive nótával, bor ral, sokszor mondogatta, hogy bár­csak akkor szólna itt a cigány­muzsika, amikor temetik. Barátom szemében köny csillogott. Körülöttünk a pesti étteremben nem értették, hogy mi sírnivalója lehet. Búsan folytatta: — Teljesült a vágya. Délután négykor volt a temetése. Cigány játszott a rádióban. A pap imája után bekapcsoltuk. Az öreg harang kongott és a cigánymuzsika jódara­big elkísérte Jóska bácsit, akit négy fekete ló vitt ki a temetőbe. Simándi Béla. tsr SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törül­köző, konyha- és kenyérruha, házi szövött Pelczmann Lászlóná Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Tele­fonszám 135. Házi ken­der szövésre elfogadtat! k

Next

/
Thumbnails
Contents