Esztergom és Vidéke, 1928

1928-07-22 / 58.szám

kultuszminisztere a kultúra és a béke érdekében, Európa és a világ szó és tett többi művelt nélkül nem tűrhet el, ha igaz­ságérzésre a kultúra érdekében a történelem Ítélőszéke előtt számot tart. F. Szent István hét Budapesten. A magyar nemzet megható nagy családi összetalálkozása lesz az idei Szent István-hét. Az a lelki válság, mit a forradalom okozott, most már teljesen elmúlt s a magyar nemzet újból képes rá, hogy megmutassa egységét, összetartását, a nemzeti gondolathoz való ragaszkodását. A Szent István-hét az idén nemcsak a főváros és a vidék lakosságának testvéri találkozásara ad alkalmat, hanem azok is közénk fognak érkezni frászukét abból a programból, amely kik évek óta elszakadtak tőlünk és a külföldön keresik boldogulásukat. Mintegy mástél millió magyar él a tengeren tulon, ezeknek egy hatal mas népes küldöttsége, ezer főből álló amerikai magyar csoport készü­lődik a nagy útra, hogy megtekintse a rég nem látott őshazát és híreket hozzon az itthonmaradottaknak akik­nek izeneteit viszont el fogja majd vinni a messzi távolba. Kell is, hogy a magyar egység létrejöjjön 1 Most kezd felénk for­dulni a külföld belátása s annál hamarább remélhetjük a béke hibá­jának jóvátételét, minél nagyobb egységet s összetartást tanúsít a magyar nemzet. Csak az erős, csele­kedni tudó és erkölcsi erőkkel moz­gatható népek azok, amelyek Kelet­Európa ujjárendezésében szerep jut­hat. Európa vezető népei érzik, hogy meg kell teremteniük az igazi békét s ez csak ugy lehetséges, ha olyan nemzet kap Kelet-Európa rendezé sére mandátumot, amely a dunai népek élén tud járni. A Szent István hét, amelynek programja az idén két hetet ölel fel, s amelynek legkimagaslóbb eseménye most is áz augusztus 20 iki körmenet lesz, alkalmat ad rá, hogy a magyar nép megmutassa a benne rejlő erő­ket. Erő az, hogyha a nagy tömeg gyül össze, nagy eszmék demon­strálására, de ez csak az ünnepnap megnyilatkozása. A Szent István ünnepek alatt azonban meg fognak nyilatkozni a magyar nemzet hétköz­napjai is. Mezőgazdaság, ipar- és kereskedelem versenyeznek ezekeken a napokon abban, hogy minden téren bemutassák a magyar tömegek ter­melőképességét. Augusztus 18-án megnyíló Országos Mezőgazdasági Kiállítás, a Kézművesipari Tárlat s a kereskedők összefogása, hogy a felránduló vásárlóknak minél olcsóbb áron, minél jobb áruval mutassák meg termelőképességünk legutóbbi fejlődését, mind arra vannak szánva hogy tanítsák, irányítsák, bátoiitsák és kielégítsék a Budapestre érkező tömegek mindenfajta igényeit. A sportesemények sorában, a leg­fontosabb atlétikai bajnokságokon kivül nemzetközi mérkőzéseknek is színhelye lesz Budapest, ahol a magyar erő fog vetélkedni a külföldi versenyzők legjobbjaival. Ha ezeken a mérkőzéseken győztesek leszünk, az is azt bizonyítja majd, hogy a magyar nemzet életképes és megállja helyét a nagy kultúrájú nyugati nem­zetek fiaival szemben. Régen nem latost történelmi fel­vonulást fognak bemutattni a leg­kiválóbb magyar művészek a Szent István-hetek két napján, augusztus 19-én és 20-án. E kosztümös és látványos felvonulásokban megele­venedik a magyar mult a jelen és a jövő. Nemzetünk nagyjai, ezer esztendő legkiválóbb vezérei vonul­nak el korhű kíséretükkel a nézők szeme előtt utánuk felvonulnak az elszakadt magyar városok szimboli­kus képei s végül a jelen fog követ­kezni, mindaz, ami ma a tömegek gondolataira és hangulatára hatni tud. Kiegészíti ezeket a látványos­ságokat az a nagyszabású népünnep, amellyel főleg a vidékieket fogják szórakoztatni s amely nemes és stílusos formában egyszerre 25.000 íőnyi nézőnek állit színpadot s mutat be azon élőképeket, pantomimeket, odavarázsolva két délutánra a magyar vigasságnak és derűnek szivderitó jeleneteit. A félárú vasúti- és hajójegy, amely az idén két héten keresztül lesz érvényben, lehetővé teszi, hogy a legszegényebb emberek is kivehessek nek máris gazdag tárháza még nap­ról-napra bővül, szépül és gazdagodik. Magyarország egyházi, hivatali és társadalmi előkelőségei fogtak Össze, hogy budapestnek ezt az ünnepét minél emlékezetesebbé tegyék. A körmenet, amelyen százezrek fognak résztvenni, a Buza-ünnep, amely a magyar nép hódolatát, mutatja be a Kormányzó Úr előtt, a színházi, kulturális és sportesemények, vala­mint a gyönyörűnek ígérkező augusz­tus 20-iki tiüzijátók a Dunán: ez mind olyan amiből lelkesültséget meríthet a Szent István-hetek közön­sége a jelenre és bátorságot a jövőre. augusztusi lakbérek. A folyó augusztusi bérnegyedre ott, ahol még régi arany koronás ala­pon fuetik a lakbért, az 1917. évi 74 évi lakbérnek 85%-a fizetendő. Az erről szóló táblázatot az aláb­biakban közöljük. 917. évi íov. V* vi alap­ér a. K Fizetendő 85°/o bér pengőben 1917. évi nov. V4 évi alap­bér a. K Fizetendő 85°/o bér pengőben 1 099 85 83 81 2 1-97 90 88-74 3 2 96 95 9367 4 394 100 98 60 5 4 93 110 108-46 6 592 120 118-32 7 6 90 130 128-18 8 7'89 140 138 04 9 887 150 147 90 10 9 86 160 157 76 15 1479 170 167-62 20 1972 180 177'48 25 2465 190 187 34 30 2958 200 19720 35 34-51 250 246 50 40 3944 300 295-80 45 4437 400 394 40 50 49 30 500 493 — 55 54-23 600 591 60 60 59-16 700 690 20 65 64 09 800 788-80 70 69 02 900 887 40 75 73 95 1000 986 — 80 7888 Ez a lakbér azonban az oly bér* leteknél, amelyek 1926. évi július hó l-e után keletkeztek, nem alkalmaz ható, ha ezeknek a bérét a felek kö zös megegyezéssel állapították meg ; ezen esetekben a közösen megálla­pított bért kell fizetni. I Gazdasági rész. | Rovatvezető: Kubovich Ignác ny. kasznár. Gazdasági munkák július hónapban. Az aratási munkálatok a száraz, meleg időjárás folytán előrehaladott állapotban vannak. A buza, rozs és árpa nagyrésze keresztben áll; a zab még éretlen. A behordást akkor szabad eszkö­zölni, amikor a szalmásgabona telje­sen megszáradt, ami az aratás meg­kezdése után egy hétre szokott be­következni. Néha túlérve arattatik le a gabona, amikor, ha nem gazos, vagy lóherés, azonnal behordható; egyenest a cséplőgépre, vagy asz­tagba. Az asztagkészítés nehéz feladat és csak akkor van jól megrakva, ha abba a legnagyobb eső sem képes belehatolni. Ha az asztag közepe tö­mören van megvölgyelve, a külső vagyis oldalkévék pedig szorosan rakatnak egymás mellé, azonfelül az asztag széle felé lejtenek, és a lejtés iránya az asztag leüllepedésekor is megmarad, az esetben az asztag soha be nem ázik. Vigyázni kell arra, hogy az asztag egyik oldalára se görbüljön, amit dorongok alá­támasztásával lehet elérni. Az elgör­bült asztagot a beázástól megvédel­mezni nem lehet. Az asztag tetején levő hájazat kévéket egymáshoz kell kötni és karókkal az asztaghoz erősíteni a szélvihar ellen. Az asztag alá tanácsos egy araszt nyi száraz, egészséges szalmaréte­get tenni, hogy a kalászok ne érint­kezzenek a földdel, attól meg ne penészesedjenek, meg ne szívósod­janak. Jól csépelni csak azzal a géppel lehet, amelynek a vevőszerkezete — a dob és dobkosár — hibátlan, a rázószerkezete pedig kifogástalanul működik. Ha ilyen gép rendesen van etetve, úgy a magot, ha a szalmás gabona száraz, tökéletesen kiveri és megtisztítja, egyenletes erőhajtás mellett. A nyirkosán, harmatosán behordott, vagy az asztagban meg­szivósodott szalmás gabonából min­den szemet a legjobb gép sem ver­ki, még kevésbbé akkor, ha bőven etetik: amikor a tisztítószerkezet sem működhetik hibátlanul, minek foly­tán nemcsak a kicsépelt szalmában, hanem a polyvában is találni gabona szemeket; a gépről lejövő szem pe­dig nem lesz tiszta. A csépelendő gabonát éjjelre ta­nácsos ponyvával letakarni, hogy az éjjeli harmat vagy eső azt szívóssá ne tehesse. A gépről a mag három osztályban jöjjön le. Első osztályú csak annyi legyen, amennyi szükséges vető magnak, a második osztályú az el­adásra és házi használatra szánt ga­bona lesz, végre a harmadik oszályú a baromfiaknak való ocsufélét fog­lalja magában. Ha a vetőmagot az összes termés legjavából vesszük ki, az esetben fö.öileges lesz a magváltoztatás és a termelő zsebében marad a drága vetőmag ára. A cséplésnél polyvát, pelvát és szalmát nyerünk. Ha a búza üszö­gös, az esetben a polyva rétre vagy szőlőbe használható csak trágyának. Az egészséges polyvát eltakarmá­nyozzuk. Az árpa-toklászt is legjobb lesz trágyának használni; a törek­jét ellenben feltakarmányozhatjuk. A polyvát kicsiny kazalba rakjuk ós szalmával befödjük, a tetőt né­hány helyen szalmából csavart kö­téllel lekötjük, hogy a szél meg ne bonthassa rajta a szalmát. Arra vi­gyázzunk, hogy a polyvakazal orom­zatán a szalma legalább egy méter magasságú legyen, hogy az eső be ne hatolhasson a polyváig. A polyva­kazal szélessége ne igen legyen több két méternél a földön, amely széles­ség az orom felé mindig keskenyebb lesz, hogy a melléje rakott szalma­réteg le ne csússzon róla; a hossza a polyva mennyiségétől függ. A szalmafóléket boglyákba és ka­zalokba szokták összerakni. Ugy a boglya, nemkülönben a kazal, csak az esetben készül helyesen, ha mind­egyiknek a közepe az összerakás al­kalmával jól meg lesz tiporva, mert ezáltal a boglya középpontján és a kazal középvonalán jobban össze­tömődik a szalma, mint a lazán össze­rakott, kevésbé taposott oldalrésze­ken. Következésképpen a leüllepe­dés folyamán a boglya és a kazal tetőzete, elég esésű, domború lejtő­alakot nyer, amelyen az esővíz köny­nyen lefolyik akadály nélkül a földre, különösen akkor, ha a boglya és kazal oldalaiból, a lazán álló külső réteg gereblyével és kézzel egészen a földszintig gondosan kihúzatik, mi­által a boglya és a kazal kereszt­metszete tetszetős tojásdad alakú kúpot képez. A megtiport közepű boglya és kazal sohasem fog, beázni, bármilyen esős lesz is az időjárás. Ha az elkészült boglya és kazal tetőzete (oromzata) néhány helyen csaptatófával vagy póznafával lát­tatik el, ennek hiányában szalmából sodort kötéllel köttetik le, úgy a szél­vihar ellen is meg lesz védve a szalmakészletünk. 1 EGYRŐL-MÁSRÓL | A becéző leánynevekröl. A divat hóbortja, sajnos, már min­den téren érvényesül, melyet sokan vakon követnek. Igy vagyunk a leánynevekkel is. A régi, szép női nevek, melyekhez oly sok szent és martyr élet és nevezetes történelmi esemény fűződik, amelyet mindenki büszkén viselhet, lassan kimennek a divatból a társas életben és helyet­tük a magyar szótárban eő nem forduló értelmetlen és lehetetlen sza­vak, illetve nevek kerülnek forga­lomba. Kigúnyolása ez a szent és történelmi neveknek és merénylet a kegyeletes tradiciók ellen. Még értjük az olyan becéző ne­veket, amelyeket a csecsemőknél a gyermekkorban szoktak használni, például Bubi, Médi stb. De már nem tudjuk megérteni azt, hogy még férj­hez menendő leányok, sőt gyerme­kes fiatal anyák is a képtelen ne­veket viseljék. Igy megeshetik az is, hogy a vőlegény csak a házasság­kötés alkalmával tudja meg leendő feleségének igazi keresztnevét. Kezünkbe került egy mult század­beli hirlap, melyben az eljegyzési ós házassági hírekben, valamint a báli tudósításokban ilyen neveket olva­sunk: Mariska, Iiuska, EUácska, Jo­lánka, Iduska, Magdus, Kat nka, Fe­rike, Zsuzsika, Sárika, Klárika, Te­rike, Bözsike Zsófika, Margitka, Ju­liska, Esztike, Annuska, Irénke, Luj­zika, Olgica, Mártuska, Editke, Pan­nika, Rózsika, Györgyike, Lidike, Irmácska stb. Ezzel szemben ha előveszünk egy mostani újságot, abból kiböngésszük a következő le­hetetlen, de divatos neveket: Baba, Baby, Mia, Lia, Lola, Teca, Mica, Pédy, Tesa, Zsóka, Husk a, Duncy, Pancy, It°, Picy, Loncy, Ducy, Dusy, lAf'IJ 1 " elsőrendű porosz és osztrau-karwini SZÍ Wildensteinsegen szobafüiöszén m °* M JSS,7l és osztrau-karwini szalonkoksz elő­szeptemberi fuvartételekben LÓRÁND SAND OB fakereskedőnól. Telelőn 101

Next

/
Thumbnails
Contents