Esztergom és Vidéke, 1928

1928-07-15 / 56.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP, BEBIBUSIIK HIBBEI VASABIAF ES 0SÜTÖBTÖKÖ1 Szerkesztős ég és kiadóhivatal i Sí as or jáacss-ötes S&—20

14 nova a lap szellemi részét illető közlemények, íováfebi az előfizetési s hirdetési dijak stb. kfildendők. Telefon 21. j PőmBükatárs: VITAL ISTVÄN. I Laptalajdonos él felelős szerkesztői LAISZKY KÁZMÉR 1 Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A föld ajándéka. Hiába dacol a föld és küldte ránk ostorozó csapásait, hiába paskolta össze egyetlen rossz óra a termés édes igéretét, a nyíló virágokat, mégis csak ránk köszöntött az aratás örök ünnepe. Meghatva állunk ajándéka előtt a földnek, mely élettel fizet a munkáért, s uzsora kamattal, — óh, áldott uzsora, mely megsokasít és gazdaggá tesz s a bibliai szegény aszszony történetét példázza minden nyár kezdetén, — adja vissza az ölébe kölcsönzött magot. S meghatva nézzük a föld munkásait, kiknek testét bronzszínűre szítta a nap, de szemükben a búzavirág kékül s két karjuk kévékbe fekteti le a mezők szőkeségét. Óh áldott föld, búzák asztagjával fizeted vissza a belédszórt magot. Csak az áldott, öröktől kizsarolt, öröktől sanyargatott „Esztergom is Vidéke" tárcája. Emlékbeszéd* Elmondotta Padányi Andor székesfővárosi vezető tanfelügyelő Varsányi Ignác arcképének leleplezése alkalmával. Szeretném, ha ennek a mai ünnepi alkalomnak a jelentőségét mindnyájan egyformán értékelnők. Szeretném ha ennek a szép ünnepnek a tanulságát egyformán örökitenők meg a lelkünkben. Szeretném, ha Varsányi Ignác emléke erkölcsi érték maradna mindazok szivében, ahol helyet foglalt, amig itt élt közöttünk. Tudom, hogy nem neki, nem az Ő szellemének teszek kedves szolgálatot akkor, amikor viszaidézem Őt körünkbe, az Ő erkölcsi javait nem lehet töbé gyarapítani semmiféle elismeréssel. Amit szerzett magának, amig ideje volt az érdemszerzésre, mindazt magával is vitte. Ami Neki ott érték számba megy, az ott is van már, mert Birája előtt sem feledékenységből, sem szerénységből érték, örök érték nem maradhat rejtve. Én itt már csak azzal az örökséggel foglalkozhatom, amelyet * Városunkkal vonatkozásban annyi melegséggel, széppel telitett beszédet, mint gyönyörködtetőt, tanulságosat csak most van alkalmunk a szónok szívességéből közölni. föld marad hozzánk örökké jóságos. A munka, amit végzünk fölötte, az ősemberé, de az ősemberé a meghatottságunk is. William Clissold szavával az Öreg még embervért kevert áldozatába, amikor vetett s fiatal testet áldozott fel, amikor aratott. Vagy ötvenezer év választ el bennünket az első elvetett búzától s mégis alig van az emberi értelemnek és munkának olyan területe, ami felett ennyire változás nélkül szállt el vagy félszázezer esztendő. Emlékek térnek vissza hozzánk mindig, amikor megcsendül a kasza és felcsendül az aratók éneke. Talán azért borulnak rá, tékozló gyermekek, a földre, mi hivők, véres szándékvezeklők, apostolok, — szegény, szegény emberek. Gondolatok születnek és elvesznek, hitek, kétségek és jégkorszakok és aranykorok viharoznak el a történelem országútján, a történelem sírkertjében sűrű erdőkként sötétlenek már az új világot ígérő gondolatok, világot felszabadító Ígéretek keresztfái, — minden, elmúlik minden, összeroskad, porrá, hamuvá, emlékké foszlik minden, csak egy marad örök, változatlan, dajkánk, öleltetőnk, anyánk, eltartónk, temetőnk: a föld. Nincs áhítatosabb ima, mint amelyik a föld ajándékáért, a mindennapi kenyérért kulcsolja össze a rimánkodó kezeket. S nincs igazabb szimbóluma a hitnek s gyökeresebb értelme a szimbólumnak, mint a tarlón a kereszt. Ez még sem Grán! Varsányi Ignác reánk hagyott; azt rendezhetem, amit nem vihetett el magával, ami már csak nekünk, még élő és küzködő embereknek érték : az Ő példája, közéleti szereplésének az utánzásra méltó része, abszolút önzetlensége. Lelkiismeretem szerint nem vagyok hive a személyi kultusznak, mert úgy gondolom, hogy minden embernek vannak kötességei s ezek a kötelességek nőnek vagy apadnak az ember tehetsége szerint, erőin felül azonban nem szolgálja senki hivatását. Minden embernek voltak és lesznek hősei és mártírjai de ehhez a kiváltsághoz volt és lesz is nekik mindig kiváltságos erejük, Honnan vették azt a kiváltságos erőt ? Keressünk hozzá magyarázatot a természetben. Az egyik magból évszázados tölgyfa növekedik a másik törzsét az első évtized viharja is derékon töri. A növények illó olajokat, színpompás festőanyagokat választanak ki szirmaik részére ugyanabból a szürke szinű, közömbös szagú talajból. Az egyik szerény ibolyát, a másik lángszinű tulipánt, a harmadik átható illatú liliomot, a negyedik, az ötödik alig észrevehető valamit von ki abból, se szint, se illatot. És nem az a százados tölgyfa Július 8-iki számunk „Egyrőlmásról rovatában (- i -) aláírással sok szellemességgel „Ez Gránl" cím alatt siratja el valaki a létesitendő zeneiskolát. Nem célom polémiába bocsátkozni a cikkíróval, de védelmére kell kelnem városomnak, mert a legutóbbi időben nem lehet Esztergom városára ráfogna, hogy a 60-as évek Gránja volna. Ha röviden rátérek is a zeeneiskola ügyére, ezt csak melkelt csodálatot bennünk, nem az a színpompás virág indítja áhítatra lelkünket, hanem mindennek a sokféle lehetőségnek és valóságnak az egy Teremtője 1 Valóban, nem is tudjuk hol szebb az élet, az egyszerűben-e, vagy a nagyszerűben, vagy pedig együtt a kettőben, a kettőből alkotott csodálatos harmóniában 1 ? Ez a mindent kiegyenlítő összhang, ez a te örök vágyad emberi lélek, teremtés legnagyobb, legszebb csodája, koronája I Tisztelt Hallgatóim, az én idejövetelemnek is ez az örök lyágy a magyarázata. Miért szeretem én Esztergomot és miért szerettem Esztergomban Varsányi Ignácot? Az a rövid idő, amelyet itt töltöttem, nem volt elég hozzá, hogy megértessem ezt önökkel és sok ember előtt érthetetlen is volt az én nagy vonzalmam az egész miliőhöz és ennek egy részecskéjében az Elköltözötthöz. Aki Rómában járt, megérezte a kétezeróves kereszténységbe való közvetlen bekapcsolódását, aki Esztergomba jön, lelkében ezeréves keresztény magyarnak érzi magát, feltéve, hogy az élet vad zenebonája nem tette még süketté lelkét az iránt a mindent kiegyenlítő összhang iránt. Az én lelkem bele tudott kapcsolódni Esztergom ezeréves szent lékcélnak tekintem, mert a nagy alkotásokat akarom kiemelni, melyek azt bizonyítják, hogy Esztergom nem Grán. Akárkinek jutott eszébe városunkban zeneiskolát létesíteni, aligha számolt polgárságunk társadalmi és anyagi helyzetével. Esztergom 18.000 lakosságának 60 %-a földműves. A földművesifjúság pedig a termelés terén talán mégis fontosabb pozíciót tölt be, mintha a zeneiskolának volna növendéke. Maradna még 40 %, melyből talán más viszonyok között kikerült volna a szükséges 52 zenetanuló. Jelenleg ez az 52 oly magas szám, amit csak optimisták tudnak elképzelni, mert ez a 40 °/o áll sok, nagyon sok gyalázatosan fizetett hivatalnok, közalkalmazottból, akik örülnek, ha ki tudják fizetni a tandíjakat, minden szentnapon ehetnek húslevest és gyŐ2Ík fizetni a stoppoló szabót. Ezek nyomorúsága mellé méltó keretül szolgál a fizetési nehézségekkei küzdő kicsi hereskedővilágunk és hasonló elszegényedő sorban levő iparosságunk. Honnét rekrutálódjék tehát az a szükséges 52 tanuló? Szegények vagyunk, de nem 60-as évek Gránja. Hogy egészen komolyan keljek városom védelmére, nem ugyan a cikkíróval szemben, aki nem akarta támadni, hanem azokkal szemben, hangulatába s ezek a misztikus hangok azóta is zsongnak bennem, új erőre lendülnek, valahányszor egy emlék, egy-egy megőrzött vonatkozás felszínre vetődik lelkemben. Akik Esztergomban ünnepet rendeznek Varsányi Ignác emlékezetének, azok számára sem idegen ez a hangulat, azok megértik, hogy ez a hangulat volt az éltetője, ez mozgatta, ez késztette dalra elhunyt Testvérünket és ez hozott engem is ide, hogy Önökkel együtt turista barátsággal hódoljak emlékének. Mi tudjuk jól, hogy Varsányi Ignác nem volt megcsodált művésze a dalnak, nem volt ismeretlen szakadékok feltárója a turisztikának, nem tört sehol új utakat számunkra, de volt megbecsülhetetlen kovásza megalvásra hajló érzelmeinknek. Értékelni, művelni, szeretni tudja más is a dalt, s a természet szépségeit, de ő égett, Ő lángolt ott, ahol mi csak szerettünk 1 őt elvakította ez a belső tűz, ha szikrát kapott hevülő lelke a Turista Dalárda védelmében s olyankor nem látott más értékeket, elperzselt minden más véleményt maga körül. Ezt a lángoló tüzet szerettem én Varsányi Ignácban, mely világított, melegített a mi körünkben, Őt meg elemésztette. Szép és fölemelő él vezet egy öszö- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülházi szövött í-vászon, köpper, törül- f> I I r I ' /1 Esztergom, Széchenyi-tér köző. konyha- és kenyérruha, K0ll^7ff11Q ilfl B áQ7lflnál 16. sz. (Saját ház.) Teleabrosz (nagyban és kicsinyben) I vlU&IIICLIlfll LsidOi-IUllClI fonszám 135. Házi kenlegjutányosabban beszerezhető BBHBHH^H^I^HMHHSMB der szövésre eífogadtatik