Esztergom és Vidéke, 1928

1928-06-14 / 48.szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. BEOIELBIIK HUDES VASÄEHÄP ES OSOTÖBTÖKÖl Szerkesztőség ét kiadóhivatal i f imor János -utca 18—20., hova a lap ssellemi részét illető közlemények, továbbá as elöfisetési s hirdetési dijak stb. küldendők. Telefon 21. Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. Laptttlaldonoi és felelős szerkesztő i LAISZKY KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A munka és alkotás ünnepe Dorogon. (V. I.) Városunk tőszomszédságában, Dorogon, ahol a föld mélyében, a föld felett éjjel-nappal eleven, kenyeretadó munka folyik, ünnepelték vasárnap; a nehéz kézi, fizikai mun kát, a mérnöki zsenialitást és a szellemi energia hatalmas alkotását. Mult év szeptemberében vészkiál tás sikongott végig a dolgos dorogi bányamunkások ajkán. Gond, bú, kétség ülte meg a munkásházakat, aggodalom töltötte el a hatóságokat, a szociális érzésű emberek lelkét. Auguszta-aknát, a bányaművek egyik legnagyobb aknáját elöntötte a viz, sőt a szomszédos aknákat is veszélyeztette. A viz oly rohamosan terjedt, hogy csodaszámba lehet sorozni, hogy emberéletet nem követelt a pusztító ár. Minden a bányában maradt hihetetlen viztömeg alatt. Napi 60—70 vagon szénnel csökkent a termelés és 500 munkás kezéből esett ki a szerszám. Nagy munkás elbocsájtásról suttogtak az avatatlanok. Nem bocsájtottak el munkásokat. Amikor ott lent, a mélyben halotti csend nehezedett a munka színhelyére, itt fenn dolgozni kezdett a mérnöki agy. Schmidt Sándor m. kir. banyafőtanácsos, bányaigazgató mérnöki zsenialitásának mérnöktársai, bányaaltisztek, vájárok, villanyszerelők és lakatosok megfeszített 10 hónapi munkájával sikerült gátatvetni a munkátölő árnak és ma már víztelenítve van a tárna. Győzött a tudomány, a munka a pusztító elem felett, eltűnt a gond, elköltözött az aggodalom és megindult az éltető, tápláló, eleven munka. Ezen győzelemért szólaltak meg vasárnap a dorogi templomtorony harangjai, hívták rangkülönbség nélkül hálaadásra a bányászvilágot. Szebb, találóbb alkalmat nem lehetett volna találni egy hatalmas alkotóképességű férfi szobrának leleplezésére, mint ezt, amikor a tudomány, a munka ülte diadalünnepét. Chorin Ferenc, a bányaművek nagy elnöke, a magyar ipar hatalmas fejlesztője, a magyar nemzetgazdaság egyik kiváló zsenije, a volt főrendiház tevékeny, harcoló tagjának mellszobrát leplezték le, ha nem is országos méretű, de annál bensőségesebb, melegebb keretek között. Alig négy évtized előtt Reimann Lázár bányamérnök figyelmeztetésére egy nagyon szűkös határok között mozgó, igen szerény bányácskát szemlélt meg Chorin Ferenc dr. Ma, a három év előtt elhunyt zseni bronzszobra hatalmas, az ország egyik legnagyobb bányatelepére tekint le Dorogon. * Reggel vidám zene harsogott végig a községen. Az igazgatósági épület zászlókkal és lombfűzérekkel feldíszítve, előtte a letakart szobor és futószőnyegre helyezett egy sor szék várta az ünnepélyt. A környékbeli bányatelepekről mind-mind sűrűbben gyülekeztek az ünneplő bányászok. Kilenc óra után már autó autó után hozta a budapesti igazgatóság tagjait és a vendégeket s valamivel tiz óra előtt bányász és cserkészzenekarok vidám indulója mellett zászlók alatt magkezdődött templomhoz a felvonulás. Egyenruhába öltözött Jövészegylet, cserkészek, díszruhás bányászok vonultak fel és állottak sorfalat a templom előtt. Amikor megérkezett az igazgatóság, vitéz Sághy Antal főmérnök, cserkészparancsnok pattogó vezényszavakkal tisztelgést vezényelt. Pontban 10 órakor Te Deummal kezdődő misét szolgált Szomszély Antal bányalelkész, mely alatt felváltva a bányászzenekar játszott egyházi énekeket és dr. Trinkl Kálmán plébános által megszervezett és vezetett férfikar énekelt. Mise végén a Magyar Hiszekegyet énekelték el. Mise után ugyancsak zeneszó mellett vonult le az ünneplő közönség az igazgatósági épület elé, ahová akkorra teljes díszben megérkeztek Báthy László felsőházi tag, Túri Béla országgyűlési képviselő ós dr. Lepold Antal főegyházmegyei főtanfelügyelő prelátus-kanonokok is a székesfőkáptalan képvise'etében. Bányászzenekar eljátszotta a Himnuszt, mely után emelvényre lépett dr. Reimann Ernő ügyvezető igaz gató. Ünnepi beszédjében elmondotta id. dr. Chorin Ferenc bámutatos pályafutását. Rávilágított azokra az érdemekre, melyeket szerzett a magyar nemzetgazdaság körül s ame lyekkel tulajdonképen hathatósan szolgálta a magyar nemzet függetlenségét. Bemutatta mint a magyar bányászat kiváló fejlesztőjét, felvirágoztatóját és átadta a leleplezett bronz mellszobrot Schmidt Sándor m. kir. bányaügyi főtanácsos, bányaigazgatónak, ki mielőtt megkoszorúzta volna szobrot, szintén megemlékezett a megboldogult nagynevű elnökről. Mint örökemlékre méltó dolgot jegyeztük fel id. Chorin Ferenc ama intézkedését, mely szerint a világháború konjunktúrájából nem kívánt a társulat részére hasznot húzni. Nagyon helyesen mondotta a szónok, hogy milyen más lehetett volna ránk nézve a világégés vége, ha minden társaság élén Chorin Ferencek állottak volna. Mint erős, bizakodó lelket is jellemezte, amikor kommün alatti magyar férfit állította sz ünneplők szemei elé a volt elnökben. Dorog község, amelynek díszpolgára volt id. dr. Chorin Ferenc, helyezte el ezután koszorúját, majd pedig a bánya tisztikara, altisztikara, az aknák munkásai, a leventék és az iskolásgyermekek koszorúinak elhelyezése után ifj. dr. Chorin Ferenc Ferenc m. kir. kereskedelmi főtanácsos, elnök köszönte meg megboldogult édesatyja érdemeinek ünneplését. Helyesli, hogy az ünnepély nem gyászkeretek között folyt le, hanem a feltámadás örömjegyében. Üdvözli Schmidt Sándor bányaigazgatót, a magyar bányamérnöki kar zsenijét, aki az Auguszta-akna víztelenítésével arany betűkkel írta be nevét a magyar mérnökök könyvébe. Kiemeli fő segítőtársát, vitéz Sághy Antal főmérnököt, akit a társulat felügyelővé nevezett ki, illetve jutalmul léptetett elő. Mint jutalmazottakat, akik a víztelenítési munkálatoknál kitüntették magukat, a következő neveket olvasta fel: Altisztek: Csenki Ferenc főgópósz, Keller József művezető, Cserna Gyula főgépész. Munkások : Wlllám András, Drabik Lajos, Pintér Antal, Winter Géza, Tóth Gyula, Dogosi Ferencz, Röricht István, Bohner József, Czibor Ferenc, Müller Jakab, Bácsik Lajos, Nagy Sándor, Galgócz Géza, Soós Alajos, Brusch György, Bucsai Gábor, Mézes Gusztáv, Schramm Gyula, Molnár Ferenc, Jeszenszki Antal, Krampe Géza, Lang András, Hambach Ferenc lakatosok, Simon Ferenc, Tonigold József, Benke József, Jenike József, Grumming Károly, Schmidt Mihály, Chomistyák András, Mojzes Mihály, Orbán Imre villanyszerelők, Kunyik Sándor segédmunkás, Kucsera Antal, Szax Lőrincz, Csenki József, Gruber István, Gruber József, Horváth Mihály Putz Mihály, Szax János, Truszka Péter, Máté József, Gregor Bálint, Pecho Illés. Végül a bányász indulót játszotta el a bányészzenekar, vitéz Sághy Antal cserkészparancsnok diszmenetben vonultatta el a lövészeket és a cserkészcsapatot s az egész közönség pedig vidám zene mellett felvonult a bányakaszinóhoz. Rövid, de annál kedélyesebb villásreggeli után a vendégek kedves emlékkel lelkükben távoztak. Mint kedves epizódot kell félje gyeznünk a bányatisztikar Schmidt Sándor igazgató személye iránti ragaszkodásáról, hogy vállukra emelve éltették a minden téren népszerű, nagy tehetségű és munkaerejű igazgatót. Rudolf István temetése. Szokatlan mély részvéttel, impozáns nagy közönség jelenlétében kisértük utolsó útjára az autóbusz baleset következtében váratlanul elhunyt Rudolf István takarékpénztári vezérigazgatót. A helybeli résztvevőkön kivül sok távoli rokon és jóbarát jelent meg a végtisztesség adásnál, így a Magyar Nemzeti Bank két vezető férfia érkezett e célból városunkba. A beszentelést Mátéffy Viktor kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, végezte nagy segédlettel, ezután Bleszl Ferenc takarékpénztárunk elnökigazgatója következő gyászbeszéddel búcsúzott el a megboldogulttól : Tisztelt gyászoló Közönség 1 Az élet rögös utain járva, bele kell törődni az embernek abba, hogy az Isten által vállaira rakott keresztet megadással viselje. Vannak azonban az életben egyes megrázó, tragikus esetek, midőn az ember alig képes a terhes kereszt súlyát elviselni és a nagy csapás a lélek egyensúlyának fentartását veszélyezteti. Ilyen végtelen szomorú eset nehezedett lelkünkre tegnapelőtt, amidőn szeretett kedves kartársunk, Rudolf István barátunk váratlanul örök időkre lehunyta szemeit. A kilenc nap előtti súlyos baleset után ugyan aggódva tekintettünk a jövőbe, de mégis bíztunk erős szervezetében és reméltük felgyógyulását, sajnos, szomorúan csalódtunk, a sors máskép döntött. Eredményes munkálkodása közepett, élete delén hagyott el minket felejthetetlen kartársunk, aki szakavatott, buzgó és eredményes munkájával vívta ki mindnyájunk tiszteletét és szeretetét. Saját fájdalmunk mellett Őszinte részvéttel osztozunk a mélyen sújtott özvegy, a gyászbaborult gyermekek, a könnyező testvérek és a bánatos rokonok fájdalmában és kérjük a jó Istent vigasztalja meg őket és adjon nekik erőt e nagy csapás elviseléséhez. Mi pedig, az őszinte jó barátok és karttársak, könnyes szemekkel és fájó szívvel búcsúzunk Tőled felejthetetlen kedves halottunk és amidőn megfogadjuk, hogy nemes példád nyomdokain fogunk továbbra is járni, szívből kívánjuk, hogy az örök világosság fényeskedjék neked 1 Isten veled 1 Ezután vitéz Szívós Waldvogel József tábornok méltatta az elhunyt érdemeit és hazafiasságát, különösen kiemelte a nemes sport iránti lelkeEsztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik lepedő-vászon, köpper, törölköző, konyha- és kenyérruha, abrosz (nagyban és kicsinyben) legjutányosabban beszerezhető