Esztergom és Vidéke, 1928
1928-01-15 / 5.szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. 1ESIELEIIK MIHDEI VASÁRHAP ÉS OSÜTÖRf DlOl. Sserkesstőség és kiadóhivatal i Siraor János-utca 18—20., tova a lap Kellemi részét illető közlemények, továbbá sx előfizetési s hirdetési dijak atb. küldendők. Telefon 21. főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN, 1 Laptnlajdonos és felelős szerkesztő i LAISZKV KÁZMÉR Előfizetési ára; egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) 20 fillér. Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. Az oláh „agrár reform". Irta: Csifcés Mihály. V. Mikor az oláhok kivonultak a Tisza—Szamos zugból, első dolgom volt uradalmunk e részét meglátogatni. Egy értelmes kisgazda a megszállás megszűnte fölötti örömének akként adott kifejezést, hogy: „jó vallás volt az az oláh hitvallás isi" Meghökkentem és ennek az oláh .hitvallásnak" bővebb magyarázatát kértem. Dacosan szemem közé nézett az ón magyarom ós megmagyarázta a hitvallást, mondván: „az is azt akari, amit a szegény ember, felosztani a nép közt az urak földjét." Ehhez nem kell kommentár. A nép ezen leikül tével nagyon is számolt az oláh állam. Ennél a pontnál legyen szabad néhány sorban kitérni a mi agrárreformunkra. Nem véleményt, bírálatot akarok arról mondani, csak némi kis összehasonlítást a két reform végrehajtását illetőleg. Tagadhatatlan, hogy a nagybirtokok a területhez viszonyítva túisulyben voltak. Ez akadályul szolgait a parasztbirtokok terjeszkedési vágya nak. Mert nem birtak új paraszt gazdasagok létesülni, a parcella-bérletek abnormálisan drágák lettek a nagy kereslet miatt. Ennek előnyét nem a nagybirtokosok zsebei érezték, hanem a nagybirtokokat bérbe vevő üzérek, kik bérietjüket parcellákban albérletekre osztották ki és ily úton minden különösebb fáradozás nélkül olyan haszonhoz jutottak, mely hasznot a bérbeadó tulajdonos is elérhette volna, ha a parasztság földéhségét figyelembe veszi, ha érdemesnek tartotta volna a parasztsággal egyáltalán foglalkozni. A paraszt osz tály látta, hogy ő és a földbirtokos közé olyan elem furakodott, mely azt a meg nem érdemlett hasznot vágja zsebre, amelyre vagy a birto kos tarthatna jogos igényt, vagy a paraszt, aki verejtékével dolgozta a földet. Az agrárszocializmus elterjedésé nek egyik főoka volt ee a viszas és szégyenletes állapot. Ilyen állapotok érlelték meg a birtok reform elkerülhetetlen szükséges végrehajtását, mert kevés birtokos követie Karolyi Sándor gróf példaját, aki uradalmaiból bérleteket nem a földdel üzérkedő és a parasztságot kiuzsorázók részére létesített, hanem a holdak ezreit adta bérbe parasztgazdáknak és középbirtokosoknak. Ám de az ősz agrárvezér e téren kevés követőre talált. Agrárreformunk kevés súlyt fektetett középbirtokok létesítésére. Pedig hány derékban tört gazdatiszt lézeng munka nélkül, akik mint középbirtokosok munkás tagjai lennének ennek az agrárországnak, még így nyűgei a társadalomnak. Igaz, hogy ezen középbirtokok létesítéséhez pénz kell, ez pedig a volt gazdatiszti osztálynál nincs, de elsőrangú állam érdek lett volna hitel nyújtással nem elesni hagyni ezt az értékes osztályt. Az oláhok a paraszt osztályt is megerősítették, ha nem volt is tőkéje megindítani kisgazdálkodását, már a birtokért fizetendő csekély haszonbér oly nagy segítség, hogy annál nagyobb támogatásra nincs is szükség. Nálunk a haszonbér magas, a a földhöz jutott kizárólag saját erejére van utasítva, nem lett szem előtt tartva azon igazság, hogy a fö dosztásnál nem az a lényeges, hogy hányan kapnak földet és hány hold parcelláztatott föl, hanem igenis az a lényeges, hogy megbirkózik-e azzal a földdel, amit kapott, van-e* hozzá ereje, mert a független magyar paraszt család szaporítása az áiíam legelső érdeke, még áldozatok arán is, mert elejét kell vágni annak, hogy a kivándorlásra caak gondolva is, kevesebben volnának, akik a bolsevista maszlagot beveszik, útja vágatnék az egyke elharapódzásának, mert akármit is beszélnek, az egyke utjának egyengetője a nyomorúságos megélhetés. Az oláh paraszt Laczfaluból, Zalatnáról leszállt a síkra azon föld után, ahol azelőtt csak akkor járt, mikor dézsát árult, a magyar paraszt nem akar faluja határából kimenni még a föld után se. Nálunk a földéhség legnagyobb az alföldön, az agrárszocializmus bölcsője is itt van, de ha minden községben minden nagybirtokot felosztanának is, a szükséglet kielégítésére még az is kevés volna talán, kitelepülni még sem akar. Ez érthetetlen, akkor, mikor tudjuk azt, hogy Darányi minisztertérsége alatt Temes, Krassó, Torontál megyékben telepes községek létesültek alföldi magyarokból. Amit akkor meg leheteif tenni, azt most ne lehetne ? Túl a Dunán a vagyonváltság földekre is aiig akad vállalkozó. Ennek az oka a tőkeszegénység és éppen azért kellene állami támogatással ezen segíteni. Agrárreformunk végrehajtása túlságosan szem előtt tartotta a többtermelés fenntartását. Igaz, hogy a többtermelés kimondhatatlan fontosságú, de ép ennyire kimondhatatlan fontos szempont a paraszt osztály szaporítása és erősítése. Az a hitem, hogy a magyar agrárreform még nincs befejezve, mert a kisgazda kérdés nem lett megoldva, már pedig ez megoldásra var, nemzeti érdekünk követeli a megoldást. (Vége.) Egy strassbnrgi egyetemi tanár Esztergomról. Fordította : dr. Csonkás Mihály. (Vége.) Magyar tájképek előtt megyünk el. Olyanok ezek, mint a honvágygyal telt költemények, amelyekben ugyanazok a ritmusok, ugyanazok az akkordok rezegnek, mint a cigányok hegedűjében. íme még egy nagysággal teli tárgy: sötét szobában egy asszony könyököl egy asztalra, amelyen töviskoszorú hever. Egy kis mécses világítja meg a fájdalmas, töprengő, a szomorúságban szinte megdermedt arcot és isteni szenvedésnek néma jelképét. Végül nem feledem el megemlíteni a szép metszet sorozatot és a Dürer-gyűjteményt. A könyvtár igen gazdag, bőségesen tartalmaz kéziratokat és ősnyomtatványokat. A tabiaterítő megjelenése ragad ki szemlélődáseinttből, hogy az ebédlődé vezessen bennünket. A c. püspök és az érsekség több kanonokja csatlakozik hozzánk, őszinte, derűs vidámság uralkodik az asztalnál, hol az asztalfőn a bíboros ül. Megemlítek az ételek közül egy harcsa nevű halat, amelynek hosszú bajusza van s épúgy dicsőségére válik a Dunának, mint Visegrád, vagy a kék folyamról szóló keringő. Kétféle borral kínáltak, amelyeknek minőségét csupán ezzel az észrevétellel jellemzem: méltók voltak egy bíboroshoz. Azután tokaji jön. Valóságos költemény. Apró poharakba töltik, mert igen erős. Feleségem, folytatva társalgását Őeminenciájával, nyugtalan tekintetet vet rám. Nem meri megízlelni ezt a nektárt, amely nemcsak édes, hanem olympusi erejű. Ámde nemcsak ő árul el nyugtalanságot. Minthogy ő nem üríti ki poharát s a táblaterítő azt várja s addig nem tölt újabb italáldozatot körben ebből a nemes borból. Őeminenciája főpapi asztaltársainak arcán megbotránkozásba átjátszó lágy mélabú rajzolódik ki, ami egy kis türelmetlen mozdulathoz hasonlít. Szegény feleségem még mindig késedelmeskedik. Akkor az egyik főpap bátrabb lévén a többinél, megragadja a pillanatot, amely kedvező a hősies elszánásra. Észreveszi, hogy a bíboros szomszédnője tányérját rakja meg, kedvesen korholván, hogy rossz falatot választott. Ez a cselekvés pillanata. A bátor főpap kabalisztikus jelet int a táblaterítő felé. A becses palack megkerüli az asztalt s az előbbi sugárzó jókedv csakhamar ismét felderül a körülöttünk lévő arcokon. A bíboros semmit sem látott meg. Ma már elbeszélhetem ezt az epizódot, őeminenciája nem fog neheztelni kanonokjára. Nagyon is sok idő telt el e bájos forradalom végbemenetele óta. Helye van az elévülésnek. A bíboros könyvtárában feketekávézunk. A társalgás komolyabb fordulatot vesz. őeminenciája felemlíti „Bismarck gyászos politikáját." Beszélünk a hazafiság és a vallásosság ázon neméről, amelyet a németek gyakorolnak. Beszélünk a tervről, amely náluk a háború alatt legutóbb elterjedt, hogy ismét felállítják Germania hegyein Wotan és Thor kultuszát. Vázoljuk a tervet, hogyan lehetne az esztergomi nagy szeminárium növendékeiből a strassburgi egyetemre küldeni, ahol az idegen kispapok intézete adna nekik otthont. Azután búcsút veszünk a bíborostól. Mindig emlékezetemben fogom tartani ezt a méltósággal teljes arcot, amelyen nagy értelem és felséges tekintély kimondhatatlan jósággal párosulnak. Oly férfi arca ez, ki tudás és szelídség által kormányoz. Kívánom, hogy ezen egyházfejedelemnek sikerüljön nemes terve vigye közelebb Magyarországot Franciaországhoz. Bárcsak egy gót ablakív nyúlna át a Notre-Dameból Esztergomba. Megmutatják a székesegyházat, mely bámulatra ragad bennünket hatalmas méretei és impozáns építésmódja által. Élvezetnek egy bájos renessaince-stilű vörösmárvány kápolnába. Hajdan az ozmánok roszszul bántak ezzel, összetörték a kereszteket, lefejezték a szobrokat, ma helyre van állítva régi fényében. A templom kincstára remek egyházi ruhákat tartalmaz, melyeknek féldomborművű hímzései bibliai jeleneteket ábrázolnak. Megbámuljuk a gyöngyökkel borított mitrát, amely a koronázási szertartáshoz való. Köztudomás szerint az esztergomi érseket illeti a tisztesség, hogy a magyar király fejére a koronát rátegye. Őeminenciája ezt a ténykedést Károly trónraléptekor végezte. Óriási antikszerű oszlopos csarnok terül el a székesegyház előtt. Hogy fogalmunk legyen az oszlopok méreteiről, a minket vezető két kanonok, feleségem és én, megpróbáltunk egyet átölelni. Ebben a helyzetben elvitázhatlanul festői szines csoportot alkotunk, melyet szines fényképen szerettem volna megtartani. Aztán elmegyünk a hajóra, mely visszavisz Budapestre. Elhaladunk a visegrádi vár és mindazon dunai tájak előtt, amelyeknek ragyogó és komor, idilli és nagyszerű váltakozása elbájol és elbűvöl bennünket. ttJ- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI a köző, konyha* és kenyérruha, házi szövött abrosz ^ nagjrban és kicsín y legjutányosafehan beszerezhető Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-* .r 16. sz. (Saját ház.) telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik
