Esztergom és Vidéke, 1928

1928-05-20 / 41.szám

XLIX. évfolyam 41. szám. KERESZTÉNY MAGYAR SAJTÓ Vasárnap, 1928. május 20. szerkesztőség és kiadóhív •ova a lap izellerai részéi az előfizetési s hirdetési di atal t Simor J4nos>tst«a 18—20,, Főmunkatárs: VITÁL ISTVÁN. 1 Előfizetési ára : egy hóra 1 pengő 20 fillér. Egyes szám Illető közlemények, továbbá Laptaujdonos és felelős szerkesztő t ára hétköznap (2 oldalas) 10 fillér, vasárnap (4 oldalas) (ak stb. küldendők. Telefon 21. LAISZKY KÁZMÉR 20 fülér- Kéziratokat a szerkesztőség nem ad vissza. A vízdíj. Második esztendeje már, hogy vízvezetékünk ellátja a lakosságot kitűnő vízzel és ez a két év nem volt elegendő a vízvezeték, illetőleg a vizdijak miatt felizgult kedélyek megnyugtatására. Különösen a földműves-osztály panaszkodik keservesen és nem tud beletörődni, hogy ebben a drága világban még a vízért is pénzt kell kiadni, sőt azért a vízért is fizetni kell, amelyet nem is fogyaszt, mert nem kapcsolták be a vízvezetéket. Alig volt még észlelhető a nép között olyan felzúdulás, mint a vízdíj miatt. Már minden fórumhoz fordultak, hogy valamelyes könnyítést nyernének, de még eddig nem sikerült ez. Legújabban az „Esztergomi Keresztény Gazdasági és Szociális Városi Párt" elnökségéhez nyújtottak be memorandumot, milyen teherkönnyebbítést óhajtanának a vízdíj tekintetében. Az elég higgadt hangú memorandumot itt közöljük, hogy a közönség is megismerje, mert ez a memorandum még a bizottságok ós a képviselőtestület elé is fog kerülni. Szószerint való szövege ez : „Esztergom sz. kir. város az 1926. évben roppant költséggel létesítette a viz vezetéket. Ez igen hasznos intézkedés volt, de a város szegény földmives népére fölötte terhes. Mi földművesek is átlátjuk a vízvezeték rendkívüli előnyét, különösen az egészségügyre nézve, de végre is senki sem sújtható nagyobb teherrel, mint amennyit vállai elbírnak. Az lett volna szerény véleményünk szerint kívánatos, hogy eleinte a bevezetés és a vízdíj fizetés ne kötelezőleg írassék elő, úgy miként a villamos világítás bevezetésekor történt, a módosabb földmívesek úgy is bevezették volna, később és lassanként a földmives lakosság szegényebb része is felhasználta volna azt. Midőn a városi közgyűlésen tárgyaltatott a vízvezeték ügye, nem mondatott ki annak kötelező behozatala, hiszen az elhunyt városi mérnök vízvezetéki tervéből a földmive sek által lakott rész ki volt hagyva. Utóbb azonban azzal a megokolással, hogy azon esetben, ha nem kötelező, akkor a szükséges költségek nem folynak be, a polgárság megkérdezése nélkül, kötelezőleg rendeltetett el a vízdíj fizetése, akár bevezeti és használja valaki a vízvezeték vizét, akár nem. Nem akarunk senkit sem vádolni, de tény, hogy az itteni vízvezeték költségei roppant magasak voltak és a lakókra, illetőleg a lakosságra súlyos terhet róttak, dacára annak, hogy voltak tetemesen olcsóbb ajánlatok megbízható vállalkozóktól, de a sok adóssággal terhelt város vezetősége mégis a legdrágábbat fo gadta el az ajánlatok közül. Más városokban sokkal kedvezőbb és alacsonyabb áron történt a bevezetés. Ezen azonban most már legfeljebb oly módon lehetne segíteni, hogy a vízvezeték költségeire felvett Speyerkölcsön nem 20 év alatt, hanem 40 50 év alatt törlesztetnék s igy a teher is megoszlanék. De lehetne a szegény nép majdnem elviselhetetlen terhén már most is könnyíteni. Folyton halljuk hangoztatni, hogy az igazi szociális vezetésnek, különösen a szegény néposztálynak gyámolítására és támogatására kell irányulnia, azonban ezt csak emlegetik, de az életben alig gyakorolják. A város feje az egyik közgyűlésen a törvényhatóság határozata folytán már több mint egy éve kijelentette, hogy külön körzetet kell alakítani, melynek szegény lakói kevesebb dijat fizetnének, azonban erre nézve intézkedés nem törtónt, sőt megállapíthatjuk, hogy városunkban aránylag épen a legszegényebb^ nép van legsúlyosabban terhelve. Ugyanis a földmivesosztály szegényebb része többnyire egy szűk szobában és egy konyhában húzza meg magát, tavasztól késő őszig egész nap künn a határban dolgozik, tehát a vízvezeték vizét nem igen fogyasztja, de már igényeinél fogva is keveset használ, mégis ezen kis szoba és konyha után épen úgy fizeti az évi 30 pengőt, mint azok a lakósok, akik tágasabb helyiségekben bővebben fogyasztják a vizet. Fizessen mindenki annyiért, amennyit fogyaszt. Ismerünk várost, amelyben egy szoba és konyha után csak 12 P és 50 fillér az évi vizdíj. Esztergomban is olcsóbb lehetne. Továbbá nem tartjuk igazságosnak, hogy azok a lakósok, akiknek van vert kútból forrásozó jó és egészséges vizük, de a jelenlegi kedvezőtlen anyagi viszonyuk miatt nem kapcsolhatják be házukba a vezetéket, hiszen az 1926. évben összes szénánkat és sarjunkat elvitte az árvíz, szőlőtermésünket elpusztította a peronoszpóra, 1927. évben pedig tönkretette a fagy, ha tehát nem kapcsolják be á* vezetéket, nem is fogyasztják annak vizét, mégis meg kell fizetniök azt az egész dijat, amelyet fizetnek a vízvezetéket használó és élvező lakósok. Erre vonatkozólag az a kérésünk volna, hogy azok a külső háztulajdonosok, akik nem kapcsolták be a vízvezetéket házukba, csak a felét fizessék a díjnak. Ennyit készséggel vállalunk, ámbár ez is áldozat részünkről, mert a vízvezeték előnyét még most sem élvezzük. Reánk földmivesekre, akik állattenyésztéssel is foglalkozunk, még egy olyan költség is háramlik, amelyre nem vagyunk kötelezhetők. S ez az állatok után való vízdíj fizetése. Midőn mi földmivesek jogosan panaszt emeltünk a többnyire csordára járó állatok után fizetendő vízdíj miatt, illetékes tényezők, népes értekezleten, (Belvárosi Rk. Olvasókörben és a Szentgyörgymezei Kath. Olvasókörben) ismételten kijelentették, hogy azok a földmivesek, akik házukba nem kapcsoltatják be a vízvezetéket, hanem saját kútjukból itatják az állatokat, ezek után nem fognak vízdíjat fizetni, most mégis nemcsak kivetik a vízdíjat, hanem zálogolással és végrehajtással való fenyegetésééi iparkodnak beszedni azt az állatok után is. A város által kiadott Szabályrendelet (vízvezetéki) ügye sincs rendén, a vármegye jóváhagyhatónak nem találta, a minisztérium sem fogadta el, amint azt a belügyminiszteri államtitkár úr előttünk előszóval kijelentette. Esztergom vármegye 1926. március hó 16-án tartott törvényhatósági bizottsági ülésén, 52. kgy. 3094/1926. szám alatt, a Szabályrendelet tárgyalásakor, azt a határo zatot hozta, hogy mivel a vízdíj megállapítása egyes kategóriákra nézve aránytalan megterhelést jelent, azért a szegényebb lakosság egy szoba, konyha után csak a fele vízdíjat fizesse, de ez a határozat nem érvényesíttetett. A kedvezményért folyamodókat a város vezetősége könyörtelenül elutasítja, nem volt még egyetlen sem, hogy a kérést meghallgatta volna. Pedig a város könnyen pótolhatná ezt a veszteséget, ha ugyancsak a vármegyei törvényhatóság fent idézett határozata szerint „a kávéházak és vendéglők helyiségeit pótdíjakkal róná meg." Mélyen tisztelt Elnökségi Megkíséreltünk már mindent, kértük a város tanácsát, folyamodtunk a vármegyéhez, kihallgatást nyertünk a belügyminisztériumban, de mindenütt csak szép ígéretet kaptunk, de teherkönnyítést nem. Egy városban áldás, ha a lakosság békében és egyetértésben él, ezt nem lehet mondani Esztergomról, s mindaddig nem is lesz itt béke, mig a vízvezeték ügye méltányosanan nem rendeztetik. Ezek felsorolása után mély tisztelettel kérjük a Városi Párt mélyen tisztelt Elnökségét, méltóztassék az előadottakat tárgyalás alá venni, a szegényebb és módosabb lakosság vízdíja között — a megyei törvényhatóság véleménye *szerint is — szembetűnő aránytalanságot megszüntetni. Egyúttal kérjük oly értelmű határozat hozatalát, hogy az egész vízvezetéki ügy akként rendeztessék, hogy a szegény lakósok terhén könnyítve legyen." Ezt a memorandumot május 12-én, többek hozzászólásával megtárgyalta a városi párt és azt javasolja a képviselőtestületnek, hogy a szegényebb és kevés vizet fogyasztó lakosság bizonyos engedményben részesüljön ; továbbá ajánlja a párt az állatok itatásáért kivetett vízdíjnak elengedését, ha nem a vízvezeték vizét használják e célra. Szóba került a Speyer-kölcsön konvertálása is. Kétségkívül legnagyobb könnyítés lenne nemcsak a földművesekre, de egyáltalában minden vizfogyasztóra, ha ez a kölcsön visszafizettetnék és egy hosszabb lejáratú új kölcsönt venne fel a vá ros, ily módon a teher megoszlanék. Erre vonatkozóan egyesek akként nyilatkoztak, hogy manapság lehetetlen kedvezőbb kölcsönt kapni. Volt azonban egy indítvány, amely szerint a következő módon lehetne segíteni. Az 1926., 1927. és 1928. évben a Speyer kölcsön tőkéjének (nem a kamatoknak) törlesztésére befizetett összeg, mint vízvezetéki pótkölcsön, ismét felvétetnék kölcsönül valamelyik pénzintézettől; ez által a vízdíj cimén fizetendő teher megkönnyebbülne, illetőleg az évi vizdíj csökkenne, mert hosszabb időre terjedne az amortizáció, vagyis ezesetben nem 20, hanem több évre terjesztetnék ki a kölcsön tőkéjének törlesztése. Annyi bizonyos, hogy nem lenne helyes elállni egy hosszabb lejáratú kölcsön keresésétől és esetleg felvételétől, mert ez lesz a legalaposabb könnyítés; ezt ajánlotta egy igen magas állású férfiú is, mint legbiztosabban célravezetőt a teher megosztására és könnyebb elviselésére. Ezeket a javaslatokat a párt a képviselőtestület elé vezérli, elfogadás végett. A jelenlévő nagyszámú földműves polgárság a határozatban teljesen megnyugodott és hálás köszönetét nyilvánította a városi párt elnökének az elért eredményért. Ha a képviselőtestület hozzájárul a párt javaslataihoz, akkor némi teherkönnyitést fognak élvezni a földművesek. A földműves osztályhoz lenne még néhány szavunk. A városi párt tekintettel volt a földmivesek nehéz anyagi viszonyaira; hisszük, hogy a képviselőtestület is megtesz annyit, amennyit megenged a város közérdeke, tehát már most a földművesek is fizessék meg a vizdijat legalább a szobák és konyhák után; eddig ugyanis egész utcák egy fillért sem szolgáltattak be. Ne feledjük, hogy a hátralék után kamat is •3- SAJÁT KÉSZÍTÉSŰ lepedő-vászon, köpper, törülI i köző. konyha- és kenyérruha, Pelczmann Lászlónál Esztergom, Széchenyi-tér 16. sz. (Saját ház.) Telefonszám 135. Házi kender szövésre elfogadtatik